Berlinből Osnabrückbe

A bejegyzés elejét még Berliben írtam, miközben a kölykökkel voltam. Néha, nagyritkán, amikor elvoltak magukban, akkor papírt és tollat ragattam, és elkezdtem írni.

Szóval:

Újra Berlinből. Utazás túlélve, bár Y. nagyon fáradt volt, és K. nem akarta, hogy elaludjon a babakocsiban, így a következőképp alakult a majd’ 1 km-es út a megállótól a lakásig:
K. hátán cselló, elől a baby a kendőben, két kezét fogta a két gyerek. Én toltam a babakocsiban egy bőröndöt, az utazótáskám meg a vállamon átvetve. Természetese mivel Y. nem igazán akart gyalogolni, így kitaláltam, hogy játszuk a “sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk”-öt. Nagyon tetszett nekik, csak minden “csüccs”-nél ők tényleg leültek, így az út nagggggyon sokáig tartott...


A múlthét majdhogynem simán ment, igaz mostmár baby is velem van délelőttönként. Nagyon jó kis baba, nem sírós, és szinte folyton nevetgél. Amikor viszont elunja magát, akkor úgy Istenigazából rázendít, és jajj annak, aki a közelébe megy. :)

Mivel múltkor már mondtam nekik, hogy szerintem N. féltékeny, hogy a kicsikkel többet törődök, mint vele, így kitaláltam, hogy csinálok egy programot, ahová csak mi ketten megyünk majd el. Szóval elmentünk a Hopplába. Ez egy ilyen játszóház féleség, ahol egy szabály van, hogy a cipőnket levegyük. Felvettem a sportnacit, így csúszkáltunk 20 milliószor, ugráltunk órákig, majd jól bekajáltunk sültkrumpliból meg csirkefalatkákból. Komolyan mondom nagyon élveztem!

Hazafele a buszon pedig nem kellett jegyet venni, mert aznap adomány nap volt. Tehát aki akart vett jegyet, aki akart nem. Kérdem én, van-e ilyen Magyarországon? :)

Hazaérve lepasszoltam a kölyköt, és lefeküdtem kicsit olvasni, hogy kipihenjem magam estére, mivel D.-nek premierje volt, és K. ment megnézni. A két nagyobbik szerencsére hamar kidőlt, így csak a picurra volt gondom. Bevágtam a kendőbe, bementem az egyik sötét szobába, elénekeltem a teljes dal repeortárom altatódaloktól- a Tankcsapdán át- Adele-ig. :) Éééééééés verge elaludt. Na, addigra már majd’ leszakadt a hátam, mert a pici már több, mint 5 kg. De mivel nagyon unatkoztam, így nekiálltam a kölykök körmeit levágni. Tudom, tudom ez aztán az unalom űző program! :) Nem nekem lenne dolgom ezt csinálni, de mivel K.-nak vagy kedve, vagy ideje nincs ilyenekre, így gondoltam megcsinálom. Aztán úgy belelendültem, hogy elkezdtem a lábkörmeiket is vagdosni, addig, amíg N. meg nem rúgott álmában… :D Végeztem, aztán leültem a konyhában olvasgatni, müzlit enni. K. hazaért, és úgy belelendült a darab mesélésébe, hogy ott ültünk még egy darabig, mire leesett neki, hogy a gyereke még mindig rajtam alszik. Bocsánatot kért, hogy fenntartott, kihámoztam a picit, én meg leléptem verge aludni.

D. az utóbbi időben nagyon sokat dolgozik, szinte alig van itthon, állandóan próbál a színházban, koncertekre jár meghallgatni a potenciális zenekar tagokat, vagy ő karmesterkedik. Heti 3-4 alkalommal utazik másik városokba. Deeee…. Benyögi egyik nap, hogy mennnyit keres, azt hittem hátast dobok, de közben próbáltam nem tátani a számam. Csak annyit mondok, hogy négy nulla van a szám mögött, természetesen euróban értve….
Mi pedig útrakeltünk kedden ide Berlinbe. Amikor apuval vasárnap skypeoltam, el kezdtünk beszélgetni a vonatokról, es egészen addig le sem esett nekem, hogy mi a különbség a magyar es a német vasút között. Ég es Föld! Itt a két legnépszerűbb az IC (InterCity) es az ICE (InterCity Express). A második gyorsabb, es csak messzebb távokon, kevés megállóval utazik, eléri a majd’ 300 km/h-t.  Nem hiába csak 2 és fél óra Osnabrücktől Berlinig az út ( goggle.maps szerint 420 km). Legutóbb, amikor haza vonattal mentem, akkor RailJet-en is utaztam, ami nekem hűűű meg hááá volt. Aminél már csak egy jobb vonat volt, amivel Antwerpenbe utaztunk, de annak elfelejtettem a nevét.

A pályaudvarok között is hatalmas a különbség. A berlinit sosem unom meg, akárhányszor megyünk. Nagyon-nagyon klassz, talán csak az Amsterdami veheti fel vele még a versenyt.

Most azért jöttünk Berlinbe, mert nem találtak a meghallgatások alaklmával első hegedüst, így úgy döntöttek, hogy trióként folytatják tovább. A héten kb. Napi 8 órában nyomták. Délelőttönkénet a játszószobában voltunk, ebédeltünk, aztán ki a játszótérre. Őszintén szólva néha annnnnnnyira elegem volt belőlük…. Na szép, amikor ezt leírtam, pont az ölembe vettette magát Y. kitárt karokkal. :)
Amúgy az nagy segítség volt, hogy gyakran „rámmaradt“ házigazdánk két gyerkőce is. Arif 7 éves es Carla 2. Ez azért volt nekem jó, mert annyira tök jól elvoltak magukba, hogy nekem nagyjából csak a babyre volt gondom. Es csak néha-néha kellett őket szétszednem, amikor egymásnak estek egy-egy játékért.

A hazaútnál természetesen megint késett a vonatunk. Így ismét csak kajálással töltöttük az időt. A vonaton Y-val voltam wc-n, amikor találtam egy jegygyűrűt. Előrevittem az egyik kalauznak, aki bemondta a hangosbemondóba, és meg is lett a gazdája.

MIkor hazaértünk, és mentem le tusolni a fürdőszobámban egy hatalmas “meglepetés” fogadott:

ACHTUNG!!!ACHTUNG!!!!! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!!

Szóval mentem tusolni, belépek, es megcsapott valami undorító édeskés bűz…. Es megláttam az egeret. Gyorsan rádobtam egy ott talált zacskót, es villámsebességgel lezuhanyoztam. Másnap mondtam D.-nek, hogy mi van, meg hogy légyszi pucolja már ki. Erre ma megyek le, hogy takarítsak, erre pont amikor a wc-be nyomtam a tisztítószert ugrottam egyet, lecsaptam a fedelét, es gyorsan megnyomtam a lehúzó gombot. Igen, ott volt a második egér. Pedig biztos voltam benne, hogy azért volt egész héten olyan büdös a fürdőben, mert az egér magaután húzta. :) Nos nem! Gyorsan feljöttem, mondom nekik mi van. Erre ők hátrahőkölnek: Lehúztad???? Komolyan???? Es mi van, ha eldugítja az egész házat???? Na erre speciel nem gondoltam, amikor ilyedtemben gyorsan lehúztam. Lecammogtam ismét, megnézni, hogy sikerrel jártam-e avagy ott találom-e még. Nem volt ott. Huhh serencsére, mert valahogy nem lett volna kedvem gumikesztyűben a wc-ben turkálni egy döglött egér után. K. bejelentette, hogy ez nem állapot, hogy én már a 3. egeret találom a fürdőben és kell vennünk azonnal egy szunyoghálót. Jelentem lassan 18 hónapja vagyok itt, ez idő alatt találtam én már póktól kezdve, meztelen csigán át mindent ott, szóval igen, kedves K. ez valóban nem állapot! pfff

N. elkezdett egy zenesulit, ahol Magyar a tanárbácsija. Ez nagyából annyit tesz, hogy ezentül nemcsak szerdán és csütörtökön vihetem táncra, hanem hogy hétfőn és pénteken is zenére. Vagyis ezúttal K. viszi zenére, amíg én a két picivel itthon maradok. A legnehezebb ebben az, hogy ébren tartsam délutánonként Y-t, mert ha elalszik is egy fél órára, akkor éjfél előtt nem fog elaludni. Most pénteken mondjuk bejeltette, hogy ő megy aludni, mert nagyon fáradt. Én a gofri sütés közepén voltam, szóval mondtam neki, menjen csak. Ránéztem 1 perc múlva, feküdt az ágyban betakarózva, de csak pislogott kifelé, én a “mobilját” nyomkodta. Na, gondoltam, ez el nem fog aludni, így hagytam, had fetrengjen. :)

Szerdán N. szülinapi buliba volt hivatalos. Felajánlottam, hogy majd én elkísérem. De jesszusom, én úgy kivagyok ezektől a német „háziasszonyoktól“, akiknek nincs más dolguk, mint hogy halmozzák a Gucci táskájaikat. Egyik sem dolgozik, csak magukkal kell foglalkozniuk egész nap. Nincs más programjuk, mint fodrászhoz es manikűröshöz járni, na meg vásárolni.
A kicskeresős ötletünket lenyúlták, majd a kincset egy bazinagy Louis Vuitton dobozba rejtették el. Csak néztem, es megfogadtam magamban, ha egy mini Louis Vuitton táska lesz benne, biz’ Isten lenyúlom a gyerektől, es az  1 eurós boltban veszek neki valami bizbazt helyette, mert neki úgy is mindegy. Erre természetesen csak kis mütyürke ajeszok voltak benne. De az egyik játék nagyon tetszett. Mindegyik kiscsaj kapott egy dobozkát, ragasztót meg kis színes köveket. Természetesen N-t ez 2 percre kötötte le, amit én már nagyon vártam, mert alig bírtam türtőztetni magam, hogy ki ne tépjem a kezei közül es én csinálhassam. Szóval szerencsére hamar megunta, így ritttyentettem egy tök jó kis dobozkát. :)

A héten feladtam egy csomagot haza. Voltam a postán, és akartam venni egy nagy dobozt. Nem volt. De mivel az ott dolgozó bácsi Magyar, és nagy rajongóm, így egy 10 perces raktárban kotorászás után hozott nekem egy hatalmas dobozt, méghozzá teljesen ingyen. Nos, én mindent megtettem, hogy minnél több cuccot belepaszíroztam: cipőket, csizmákat, ruhákat, könyveket, ajándékokat. De mindez össz-vissz így is csak 20 kg-ra sikeredett. Vagyis hogy pontos legyek 2850 g. Amikor vittem feladni (Y. a babakocsiban, a gurulódeszkán hátul meg a bazinagy dobozom) a plusz 850 g-ot ki kellett szedni, mert különben másik kategóriába esett volna, ami plusz 10 euro. Így kiszedtem gyorsan két pár cipőt. :)

A hétvégén megengedtem magamnak egy kis shoppongot, vettem egy pár bakancsot, pólót, meg végre egy bőröndöt. Amivel baromi nagy szerencsém volt, mert féláron sikerült beszereznem.
Nagyjából ennyi… Jövőhéten folyt. Köv…

http://www.youtube.com/watch?v=QBrlYtV60GA