Záróbejegyzés

Gondoltam írok még egy gyors bejegyzést, amolyan - Viszlát Németország, 3 hét múlva jövök – érzéssel. :)

Ott hagytam abba, hogy jajjdejó alig kell dolgoznom. Nos hát ez a hétvégére megdőlni látszott. Túl voltak a pénteki koncerten, és készültek a maira, ami már egy teljesen más darabokból álló koncert lesz, sőt még az elsőhegedűs se Sonja, hanem Birgit lesz. Róla már meséltem, nagyon aranyos csaj. Épp mesélte, hogy szeretne ő is egy au pairt, de a férje nem engedi neki. Amúgy teljesen kivan emiatt, hogy a gyerek nem marad meg a KITA-ban, ez olyan ovi féle, ahol kevés gyerekre vigyáznak (kb. 5), és kicsik vannak csak ott napi kb 3 órára.

De vissza akkor péntekhez. Kicsíptem magam, összeszedtük a kölyköket, és irány a Radicalsystem….hahaha….tényleg így hívják a helyen. A Spree partján van a múzeumok szigetén. Nagyon kis klassz hely volt amúgy. Daniel elvitte a gyerekeket, Kathrin bement átöltözni, én meg átvettem a VIP jegyemet és iszogattam egy colát, amíg kezdődött a koncert. A jegyátvételnél már rutinosan betűzve mondtam a vezetéknevem, mert akárhogy ejtettem volna ki, sosem értik meg. :)

A koncertterem olyan volt, hogy tele volt a lelátó hatalmas párnákkal, sőt a színpad se egy dobogón volt, így ott is voltak párnák. Voltak akik feküdtek, úgy hallgatták a koncertet.

És jjjaaaaaaaj annnyira jól játszottak. Először egy Mozart 3 részest, majd egy Schubertet, ami iszonyat nehéz. Igazából nem is értem, hogy hogy tudta Kathrin ilyen jól eljátszani, amikor 4 hete szült, ideje se ereje nem volt gyakorolni, és akor kirukkolnak egy ilyen koncerttel…..komolyan le a kalappal, ők már nagyon profik. A közönség négyszer tapsolta vissza őket.

A koncert után, még maradtunk egy kicsit beszélgetni, iszogatni, meg itt voltak D. kollegái is Osnabrückből. Egyszer csak Yaeli fogja magát, kipattan az ölemből, odament egy pasi mögé, és egyszerűen beleharapott a hátába és rötyögött. A pasi átranézett, majd le, és csak tátotta a száját. Sajna csak én láttam, de rögtön meséltem nekik, odanéznek a pasira, ő meg annnnyira röhögött... :)

Szombat és vasárnap Ali stúdiójában voltunk egész nap, és 10-től 4-ig, Daniel 4-től –ig volt a gyerekekkel. Persze tartottunk egypár “szoptatós szünetet” Nurival, de azért kemény dió volt na. Láttam K.-on is, hogy nagyon nehezen szakad el a babyétől, ami érthető. Így visszanézve baromi büszke vagyok magamra, hogy így elbírkóztam három gyerekkel… :)

Csináltam is pár képet:

 

Azt még el akartam mesélni mindenképpen, hogy igaz volt olyan alkalom, hogy főztünk valamit, de nagyobbrészt étteremben ettünk, vagy rendeltünk. Ezt imádom bennük, hogy minden nap mast eszünk: kínai, thai, görög, olasz, spanyol……

Egyik nap pl csak D.-el kajáltunk salit, de nem volt villánk, szóval kézzel ettünk, hát képzelhetitek hogy néztünk ki utána…

Hétfő az indulás napja volt. K.-nak 9-re volt időpontja dokinál varratszedésre, 10-től 2-ig meg még próba volt. Mi meg Daniellel elmentünk a bevárosba egy barátjával reggelizni. A pasiról annyit kell tudni, hogy orosz, baromi választékosan beszél, de elég erős akcentussal, és egy kicsit őrült. Legjobb példa rá, hogy a 3 éves Porsche Cayanne-jét azért cserélte le egy újra, mert túl világosnak találta a bőrüléseket, és bántotta a szemét….hát nem tudom ti hogy vagytok vele, de egy Porsche Cayanne ha akarja nyugodtan bánthatja a szemeimet, ha magaménak tudhatom…. Amúgy D. szerint nyugodtan elmondható róla, hogy a világ legjobb kísérő zongoristája, plusz mellette professzor a berlini egyetemen. Szóval nagy agy! 

Nagyon kedves volt, meghívott engem is egy kávéra meg egy tésztasalira (imádom) meg vicces, vagy ikább gyakran nevetséges. D.-vel már a végefelé nem mertünk egymásra nézni, mert mindegyikőnkön ott volt a nevető roham. Később amikor beszálltunk a kocsiba, na akkor aztán jól kiröhögtük magunkat a pasin. :)

És nagy-nagy nehezen útnak indultunk Weimar felé. Hosszú út volt, meg is álltunk kajálni, majd olyan 7 körül oda is értünk. Szállunk ki a kocsiból, és csak tátottuk a szánkat. Baszki, én voltam már a Hilton szállóban Berlinben vacsorázni, na hát ez emgközelítette az egyszer biztos. Szó szerint vörös szőnyegen léptünk be a hotelbe, a londíner (így kell ezt írni?), már vitte is a csomijainkat.

Este végre nem zuhanyoztam, hanem befeküdtem a kádba, és csak áztattam magam, mennyei érzés volt.

Másnap reggel nem kellett dolgoznom, így egy kis városnézésre indultam. És total letaglózott, hogy mindenhol Liszt Ferenc képe virít, vagyis ahogy ők mondják Franz Liszt. És teljesen azt gondolják, hogy Liszt az övék volt. Na ezen tök kiakadtam, és meséltem is később a szülőknek, mire ők kiröhögtek, hogy ezen kiakadok. De hát könyörgöm Liszt Ferenc MAGYAR!!!!!!!

Szóval a recepción kaptam egy várostérképet, a pai beixelgetett egy csomó mindent, és útnak indultam. A belváros nagyon szép, tele öreg épületekkel. Beethoven, Schiller, és még sok NAGY élt ebben a városban. Nézelődtem, vettem egy-két ajeszt, majd elültem megreggelizni egy kávézó teraszára. Az ilyet imádom, amikor kellemes idő van, iszogathaom a kávém, nyugodtan rágyújthatok, és nincs semi gondom, csak hogy élvezzem a napsütést. :)

Dél körül indultunk tovább Kiedrichbe. Megint megálltunk útközben egy Burger Kingben. De ez az út most valami borzalmas volt nekem. Bedurrant a szemem a légkonditól, megfájdult a fejem a hülye Mozarttól, amit hallgatni kellett. Na ezt úgy képzeljétek el, hogy üvölt a zene, mint a fene, D. vezet, közben énekel (nem halkan), plusz VEZÉNYEL!!! Besz*rás, mi?!

Nagynehezen ideértünk, és megint egy klassz kis hotelban kaptunk szállást. Ezt előre nem ismertük, mert a fesztivál bérelte ki. Egy nagyon modern épület, tele minden földi jóval.

A szobám is nagyon tetszik, és itt még a net is tök gyors. :)

A falu amúgy a Rajna mellett van, és itt készítik Németország legfinomabb borait. Állítólag itt a Rajna-völgyben a legkedvezőbb a fold a szőlőknek, és valami iszonyat nagy szőlőföld kilométerek vannak.

Ma reggel 9:15-től dolgoztam 14:15-ig. K. próbált a kastélyban, ahol a koncert lesz/van, mi pedig a parkban voltunk. Azóta szabad vagyok. Kérdezte K., hogy van-e kedvem ma a koncertre, mert akkor hoz megint VIP jegyet, de mondtam, hogy ha nem gond, ma jól ki akarom inkább aludni magam. Azt mondta persze semi gond, teljesen megérti.

Szóval a mai estém arra van szánva, hogy sz*rrá izguljam magam a holnapi út miatt, és hogy elvileg kipihenjem magam! :)

Holnap már negyed 8-kor indulunk Miriammal és MArgaretával Wiesbadenbe. A fesztiválszervezőktől visz minket egy kocsi. Ők mennek tovább Berlinbe, én meg Frankfurtba.

Szóval holnap ilyenkor: HELLO MAGYARORSZÁG!!!!!!! :)

Az a cím, hogy nincs cím :)

Sajnos nem tudok most semi érdekeset írni, semmi, de tényleg semi érdekes nem történt a két hét alatt.

 Egy új családikép:

 

Csak a szokásos programok a kölykökkel megspékelve a szombati piaccal, amit mindannyian imádunk.

Ez úgy zajlik, hogy megbeszéljük, hogy akkor 11-kor indulunk, én odaérek hozzájuk fél 12-re, mert tudom, hogy a fél óra késés az a minimum náluk, majd nagy nehezen délben elindulunk. Bekajálunk mindenfélét: frissen sült péksütiket, házikészítésű sajtot, olivabogyót, és leöblítjük frissen facsart narancslével, vagyis én mindig répát választok. Körülbelül elvagyunk 1-2 órát ilyenkor, de ugye érthető miért is. :)

Vasárnapra úgy volt megbeszélve, hogy akkor 11-kor indulunk Berlinbe. Én már előre megsaccoltam, hogy 1 óránál előbbb tuti nem lépünk ki az utcára, de hogy még fél 4-kor is otthon voltunk…

Na szóval 10-re átmentem, hogy segítsek az utolsó simításoknál. Háááát még egy bőrönd se volt megpakolva, a gyerekek a kádban, a lakás romokban… Legszívesebben visítva menekültem volna. De nem, összepakoltam a konyhába, csináltam kaját az útra, kiszedtem a kölyköket, felöltöztettem, megreggeliztettem, levittem a szemeteket (papír szemét, bio szemét, konyhai szemét). Aztán mire minden kész lett még néztem az ablakbl, hogy hogy szerencsétlenkednek a tetőcsomagtartóval. Felhívtam anyukát, hogy jöjjön fel a gyerekekhez, majd én lemegyek segíteni. Nos apuka bepakolt abban a dobozba 3 bőröndöt, plusz a babakocsit szenvedte éppen be. Mondtam neki, hogy talán próbáljuk meg a csellót betenni meg a babakocsit, mert az úgy könnyebb is, meg el is fér. Csodák csodája igazam lett… és verge valahára fél 4 után pár perccel el is indultunk. 

Hát nem mondanám az auto valami baromi nagynak (VW Caddy Life), de olyan kicsi se.

Apuka ült elől, mellette 3 bőrönd az anyósülésen. Középen Noemi – Nuri – Kathrin. Leghátul meg én Yaelivel. A lábamnak nem jutott sok hely, de azért elvoltunk. Az út 500 km volt, féluton megálltunk egy Burger Kingnél kajálni, majd este 9 után értünk ide.

Azt ugye írtam már, hogy lakást béreltek, ami elég klassz helyen van, Charlottenburgban, ami a kedvenc részem Berlinből, Miriamék is ezen a környéken laknak.

A lakás kicsi, de jól felszerelt, van egy szoba nekem, nekik, egy konyha meg egy fürdőszoba. Megnéztem az árát 64 € / személy / éjszaka. Azt mondják olcsóbb, mint a hotel, de hát nem hiszem én azt. :)

 Egy kicsit kupi, de ki lehet venni:

A munkarend a következő: én délután fél 3-ig szabad vagyok, egyedül vagyok itthon, oda megyek, ahova akarok, ami tök jó, mert sokáig aludhatok, meg hát imádok egyedül lenni azok után hogy tudom pár ora és szédduran a fejem a visitozástól. Utána hazaérnek, ebédelünk, majd elmegyek a 3!!! Gyerekkel a játszótérre, 6-ra hazajövünk, bevásárlás, vacsi, aztán alvás. Ha meg rossz az idő, akkor a szobámban ugrálnak az ágyon, vagy csak játszunk valamit, mag Kathrin az ö szobájukban gyakorol.

Egy délután Noemivel:

 

 Annyira nem megerőltető, csak amikor Nuri sír, és már minden trükköt bevetek (ami körülbelül a 3 pózt jelenti, ahogy fogni tudom), akkor már én is ideges vagyok, de hát érthető, az anyukáját akarja. Amúgy tök jól elvagyunk, egyszerűen imádom, és szerintem ő is engem (bár nem mondja valami gyakran :)), mert hamar megnyugszik nálam.

Itt például elaludt rajtam mesenézés közben:

 

Pénteken lesz Kathrinnak egy koncertje, szombat vasárnap meg nagy hajtás lesz, mert megint lemezfelvétel, majd hétfőn megyünk Weimartba, onnsn tovább Kiedrich am Rheingauba, majd indulok egy hét múlva haza……..

  Ha már innen nem is, legközelebb ha visszaértem augusztusban írok!
Szép nyarat nektek!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=TCQz4swKqWI

Hogy milyen az élet az új babyvel?

Hogy milyen az élet egy új babyvel?

Hááááát nekem fura mindenképpen, annak ellenére ugye, hogy mi nem egy lakásban lakunk. A napi rendünk teljesen felborult. Mostantól “délutános műszakban” vagyok. :)

Így könnyebb mindenkinek, csak persze nekem nem. 

A nagyszülőket leváltotta Kathrin anyukája. Akinek még mindig nem tudom a nevét, de beletörődött, hogy én is Omanak, azaz mamának hívóm. :) Így maradt a program, hogy délelőttönként ő van Yaelivel, délután meg én mindkettővel.

Anyuka meg a pici nagyából alszanak egész nap. Sok vizet nem zavarnak. Csak a két nagyobb állandóan hozzájuk akar menni, és ha bemegyünk azt a műsort, amit lerendeznek inkább nem szívesen nézem.

Értem én, hogy szeretnék szeretgetni a kistesót, de amikor ugrálnak mellette az ágyon, és olyan szorosan ölelgetik, hogy szegény picinek már dulled a szeme, akkor nem bírom tovább, és nagy bőgés-hiszti közepette ki kell rángatnom őket onnan.

Kathrin mondta, hogy végülis jövőhéttől visszaállhatunk a normális időbeosztással, mert úgy érzi már elég fitt ahhoz, hogy bírja.

De nézzük, hogy is zajlott a múlthetem:

Igazából összemosódott eléggé, hisz mindig úgy feküdtem le, hogy hulla fáradt voltam. Magamra nem volt időm, nemhogy még missal is foglalkozzak.

Keddnél hagytam abba legutóbbi bejegyzésem, amikor is elvittem Yaelit a reggelire. Amit imádok, ő mindig játszik a többi gyerkőccel, én meg degeszre tömöm magam.

Szerda a balett napja, ami elég messze van tőlünk, de busszal nem tudnánk menni, mert ahhoz minimum egyszer át kéne szállni, és nem volna nekünk logikus többet buszozni, mint ameddig a seta tart.

Most beszereztek egy új babakocsit, amire rá lehet csatolni egy kis gurulós izét, amit legjobban gördeszkához tudok hasonlítani. Utálom! Nincs helyem elérni, hogy toljam rendesen, hacsak nem összegörnyedve, majd hátfájással el nem érünk a célhoz. Így álltalában mellette gyalogolva tolom, hogy össze ne nyomjam Noemit, ahogy rajta áll.

Csütörtökön reggel 8-ra mentem takarítani, majd ebéd főzés, és irány az oviba táncra. Törpével játszottunk az udvaron, míg Noemi bennt táncikált.

Pénteken simánt ment, játszótérre mentünk, kajáltunk a gyerkőcökkel, elvittem őket fagyizni, mivel nagymami tele tömte a zsebem pénzzel. :)

Majd Daniel szülei aznap mentek is tovább Amszterdamba. Indulás előtt Helga odadott egy borítékok, azzal a címszóval, hogy csak akkor nyissam ki, ha már elmentek. Vettünk egy gyors búcsút tőlük, majd nekiestem a borítékomnak.

Volt benne egy kis level, hogy köszönjük, hogy ennyit segítesz a családnak, ezzel a kis pénzzel pedig hozzájárulunk egy szép ruhához a testvéred esküvőjére. Nagyon kedves volt tőlük! :)

Mivel voltam azon a héten rucit keresni, és nyavajogtam nekik, hogy ami tetszik, az mind 100 € felett kezdődik, így tényleg örültem, hogy megajándékoztak egy kis pénzzel.

A hétvégén szabad voltam, csak szombat délelőtt kellett egy kicsit segítenem.

Este elugrottam Rékához, ami aztán elég jól sikerült… :)

Vasárnapra kaptam jegyet Danieltől a Sevillai borbélyra. Ami ahhoz képest, hogy mennyire nem vártam nagyon nagyon tetszett. 

Baromi vices volt, Daniel megint nagyon szuper. Azt már írtam, de mindig megunhatatlan, amikor az előadás végén hajladoznak a színészek, és kifutnak érte, őt is felhívva a színpadra. Az a kedvencem. Ő előreáll a főszereplők kíséretében, odamegy a zenekari árokhoz, és úgymond felállítja őket egy karmozdulattal, és ők meghajolnak.

Most egy fehér zsakett volt rajta. Ami azért érdekes, mert úgy kezdődik az opera, hogy egy kamu karmestert kinyírnak, bejön Daniel, elveszi a hullától a karmesteri tálcát, megtörli egy zsepiben, és lemászik a zenekari árokba.

Na én meg egyik nap, a főpróba után mentem a konyhába kávéért, és látom, hogy egy tök véres fehér zsepi van a konyha asztalon. Megijedtem rendesen, erre mondja, nyugi, ez csak lóvér. Hát mondhatom nem nyugtatott meg. Még jobban elkezdtett neveti, gondolom olyan fejet vághattam, amikor megkegyelmezve rajtam mondta, hogy színházi művér, csak lóvérnek mondják szakzsargonnal. :)

Ehetem:

Ugyanúgy folytatódott, mint a múlthét. Szintén egész végig délutános voltam. Ugyanazokkal a porgramokkal: kedd-reggeli, szerda-balettsuli, csütörtök-reggel takarítás, majd balett az oviban.

Valamint ez volt az utolsó sulinapunk, így elmentünk egy bárba közösen iszogatni a tanárunkkal. Jót beszélgettünk, de Flórával kitaláltuk, hogy mi inkább lelépünk kajálni. Így is lett, jót dumáltunk, aztán hazajöttem.

De így végeredményben azt mondanám a suliról, hogy ez a csoport egyáltalán nem volt olyan, mint az első. Innen nem kötődtem senkihez. Flórával meg Alejandrával fogok még találkozni biztosan, de a többiek egyáltalán nem érdekelnek.

Szombaton vérge elmentem ruhát venni, és amit nagymamitól kaptam pénzt, fedezte is az árát. :)

Megkaptam az utitervet Kathrintól ehónapra. Végre utazunk, ami már hiányzott. Bezzeg az elején hogy kivoltam, amikor egy hónap alatt 5 városban is jártunk. Akkor hogy vágytam már rá, hogy egy kicsit itthon is legyünk. Most meg már nagyon mehetnékem van!

Szóval, 16.-án vagy 17.-én felkerekedünk és irány Berlin!!!! Ott leszünk 10 napot. És mivel a 2 lakásuk ki van adva bérbe, plusz Anna Magdalénáékhoz most nem mehetünk, így kibéreltek egy apartment erre az időre. Nekem aztán tök mindegy, csak net legyen.

25.-én vagy 26.-án indulunk tovább a koncert helyszínére, de előtte, mivel hosszú az út 3 gyerekkel (600 km), ezért megállunk  Weimartban is egy napra. Ami arról hires, hogy Liszt Ferenc itt volt az udvari színház karmestere, valamint Geothe szülővárosa is. Kiváncsian várom, remélem lesz egy kis időm egy roved felfedező útra.

Onnan utazunk tovább úticélunkhoz, ahol Kathrin koncertje lesz. Majd 28.-án indulok haza Frankfurtból. :)

Röviden ennyi, majd lesz bővebb unfó, írom mindenképp! :)

Szép hetet!

Egy nagy kedvenc a végére:

Norah Jones - Sunrise