Tudom meglepő, hogy már is írok, de nem bírok aludni, így még frissében leírom mi is történt.
De ha nem olvastad, a tegnapi bejegyzést, akkor először görgess le, és azzal kezd!
Szóval úgy kezdődött, hogy fél órám maradt fürdeni, meg összekészülődni. Megoldottam, még elszaladtam a supermarketbe is egy bort venni, és futottam a buszra.
Oké, odaértem pont időben, de csak éppen hogy.
Ingeeknél már ott volt Stephy (perui au pair), Jenna (ausztrál au pair), Sarah (dél-afrikai au pair, még Münsterből ismerem), és Prisk (ausztrál, akivel moziban is voltam egyszer). Nagyban ment az öltözködés, smink csinálás, frizura, stb...
Csináltak nekem is nagyon klassz afrikai sminket, nagyon tetszett, majd csinálok a picasan direkt ennek a partynak külön egy albumot. Később jött Dina (orosz au pair), és Lisa (görög au pair) is.
Dina csinált nekem afró tincseket a hajamba, nagyon tetszett, de olyan iszonyat tépte a hajam, hogy ahhoz a múltbéli néptáncos hajtépések semmik voltak. :) Azt mondja, bízzak benne, jó lesz ez. Amúgy elvégzett Oroszországban egy kurzust, és bérelt pár hónapig egy helyet, ahol csak ilyen afró fonásokat csinált, a napi betevő megütötte a 600 eurot...szóval értette a dolgát.
A házról gyorsan annyit, hogy olyan környéken van, mint ahol Rulleban laktunk. Szóval gazdag emberek mézeskalács házikói... :) Hát de ez a ház baszki...nem semmi. Igaz nem volt olyan nagy, mint Birgitéké, de ajha, luxus a javából, elég annyit megemlítenem: külön tó a kertben és rendes méretű focipálya az óvodás gyerekeknek... Anyuka tanárnő, apukának valami cége van (gondolom valami menő cég lehet, de inge nem tudta megmondani).
Csináltunk pizzát, nagyon finom lett, majd csokiszökőkútba mártogattunk gyümölcsöket.
Lisat nagyon bírtam, állandóan evett. Nagyon vékony, de amennyit megevett...hú anyám, felvette velem a versenyt na. :)
1 órára néztünk egy éjszakai buszt, mert a Sonnendeckbe készültünk, csodák csodája el is készültünk, oda is értünk. 2-ig vártuk a buszt, csak nem jött. Ekkor láttuk, hogy a szemben lévő busz jön, megkérdeztük mikor jön a miénk...a válasz: egy óra múlva.
Na jó, akkor hívjunk két taxit, mondták oké, 20 perc és itt vannak. Ekkor már 2 óra volt majdnem. Busz se jött, taxi se, pedig fél 3-ig vártunk.
Visszamentünk Ingeekhez, keresni egy másik taxi számot. Amelyik fel is vette, azt mondta nem tudnak ide kijönni.
Közben Lisaval bemásztunk a hűtőbe valami kaját keresni, addig is teljen az idő. :D Néztünk még egy buszt, vissza a buszmegbe. Megint várunk, megint nem jött, majd ismét megkérdeztük a másik irányba menő sofőrt, hogy mikor jön, a válasz, ezt figyu érdekes lesz: ILYENKOR MÁR NEM JÖN BUSZ!!!!!
Ekkor már majd' 3 órája voltunk kint, és jött arra egy taxi, szerencsénkre 6 személyes volt, és nem volt foglalt se.
Elmeséltük neki, hogy mi történt velünk (volt időnk, hisz fél órát mentünk vele, mire mindenkit hazavittünk), erre mondja, hogy persze, hogy nem jött ide ki taxi, mert amíg ide kiér, meg vissza, addig a belvárosban megcsinál 8 fuvart. Na kösz, ennyit erről.
Szóval így értem én haza negyed 5-re, átfagyva, üres pénztárcával (50 euros taxi számla, igaz elosztottuk, de akkor is...).
Amikor második órája vártunk kint a hidegben (most mínusz 4 van), már azon gondolkodtam, felhívom Daniel. Biztos eljött volna értem, még ha alszik is, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felkeltsem.
Iszonyat volt, és Inget is sajnálom, mert olyan jónak ígérkezett minden, és annyira jól éreztük magunkat...
2010. november 28., vasárnap
2010. november 27., szombat
2 hét röviden
Tényleg 2 hete nem írtam?! Szánom-bánom, meg is próbálom most bepótolni.
Bocsi, bocsi, csak mindig történik valami, vagy egyszerűen csak lusta vagyok írni...
Nem is tudom így hirtelen mik történtek...
A baby szépen fejlődik, már 4 centis, Kathrin meg csak eszik-meg eszik-meg eszik... Nagyon vicces, hogy minden harmadik nap mennek nagy bevásárlásra (ez Daniel és a gyerekek programja). Erről jut eszembe, hétfőn mentem a suliba, már sötét volt, meg baromi hideg. Erre lent a ház előtt kiborítva a hatalmas kuka (kb. 4-szer akkora, mint az otthoni), Daniel meg a szemét között nyakig úszva. Először elröhögtem magam, de olyan képet vágott, hogy gyorsan abba hagytam. :) Kiderült, hogy nézegette a bankszámláját, és hogy eltűnt róla 100 euro, ami az egyik nagy bevásárlásnál történhetett.Ezért ugrott fejest a szemétbe, hogy megtalálja a blokkot.
Később kiderült (miután megtalálta, a fene tudja mennyi idő után), hogy az új divat szerint, miszerint ha megkéred a kasszánál az eladót bankkártyás fizetés esetén, hogy készpénzt szeretnél felvenni, akkor megmondod mennyit kérsz és ő hozzáírja a megvásárolt listához, te meg megkapod a készpénzt is. Szóval olyan praktikus bankautomata típusban. Szóval így történt ez esetben is. Nekem ez fura, hogy lehet így is pénzt felvenni, de nem tartom hülyeségnek. Mert ugye az átlag német nagyon kevés készpénzt tart magánál, és minimum 5 bankkártyája van, amikkel mindig fizet, és amiknek a blokkját mindig elrakják, és lefűzik. Ez tök jó szerintem, de én hű magyar emberhez mértem képtelen lennék így csinálni, hogy állandóan kártyával fizetni, ezért is vontuk vissza a kártyám.
Megkezdődött a Weinachtsmarkt (karácsonyi vásár), amit már annyira vártam. 3 helyszínen a városban található, ilyen kis faházakban, sok kajával, piával, kis ajándékokkal, zenével, szép világítással. Imádom!
Már voltunk 3-szor, így van 3 bögrém is. Mivel, ha forralt bort akarok inni, akkor meg kell vennem hozzá a bögrét (tök jól néz ki), és ha indulok haza, és a bögrére nincs már szükségem, akkor visszavihetem, és visszakapok 2 eurot. Hát én mindet megtartottam, meg nagyon tetszenek.
Először szerdán voltunk Jennaval suli után, és csatlakozott hozzánk Réka és Angi is.
Majd csütörtökön a Csárdáskirálynő után voltam Ingevel, pénteken pedig Sharonnal és Jennaval megint.
Angie, Jenna, én, Réka:
Jenna és Sharon:
Én, Jenna és Sharon:
"Osnabrück, ahol szívesen vagyok":
Sharonról azt hiszem még nem írtam. Izraeli lány (Tel Avi-ból), itt tanul az egyetemen, együtt járunk a nyelvsuliba. Eddig sosem beszélgettünk, de most valahogy szóba elegyedtünk, és elhívtuk magunkkal. Nagyon jó fej volt, és tök örült, meg mondta, hogy akkor majd muszáj lesz vele mennem ide, meg oda... :) Azért csak én, mert Jenna nem sokára megy haza... :((( De ebbe most nem kezdek bele, mert utálok arra gondolni, hogy nem sokára elmegy, én meg maradok, és ki tudja találkozunk-e még...
A csárdáskirálynő nagyon nagyon jó volt! Imádtam!!!!!! És jókat nevettem rajta, hogy megpróbálták a magyar szavakat kimondani. Még hónapokkal ezelőtt órákat ültünk a szövegkönyv előtt Daniellel, hogy mit hogyan kell ejteni, de hát nem mind jött össze. :D Amin a legtöbbet nevettem az a Féééri bácsi :D:D:D
Ingevel voltam, nagyon jól éreztük magunkat, utána elvittem még vacsorázni, ez volt a búcsú ajándékom neki, mert 13.-án repül vissza Dél-Afrikába...
Ma este lesz a búcsú partyja, aminek természetesen Afrika a témája, szóval kifest minket ilyen afrikai mintásra, meg pizzát sütünk, mindenki visza, mit szeretne a pizzájára tenni. Reggel mielőtt ment Kathrin a boltba, megkértem, hogy vegyen egy ananászt meg egy sonkát, amit magammal akartam vinni. Mentem az ebédre, kérdezte, hogy mennyibe került. Kitátotta a száját, hogy mégis miért kérdezem, meg hogy ez milyen hülyeség, hogy én kajáért fizetni akarok, erre rázendített Daniel is, hogy természetesen nem fogadnak el pénzt, hisz én ezt meg fogom enni... SZóval tök édesek voltak, hogy ezen így felháborodtak, hogy ki akarom fizetni, de hát mégse együtt esszük meg közösen otthon. Na mindegy, megköszöntem szépen, és kussban megettem az ebédet. :D
Inge a színházban:
Másnap reggel, majd' egy órát elemeztem Danielnek, hogy mi tetszett, meg mi nem, szokás szerint. Ő meg, mint egy jó iskolásfiú jegyzetelt! :D
Ja, meg majdnem elfelejtettem, hogy drága-drága Kathrin ajándékozott nekem 2 télikabátot, egy sapkát, meg egy kesztyűt, szóval nem kell félteni, nem fagyok meg! :)
Tegnap voltunk bulizni, Jennaval, Dinaval (orosz au pair, még Münsterből ismerem, Jenna barátnője, de én is nagyon bírom), Lisaval (görög au pair, ő a legjobb fej, és mivel most kezdte el a sulit az au pairkedés mellett, így ő is marad még), és Stephanyval (perui au pair, vele most találkoztam először). Mi így mind egy időben jöttünk ki Németországba, ezért is rossz, hogy mindenki megy haza, csak én maradok. De tegnap mondta Lisa, hogy ő is marad, meg Stephy is, és ennek nagyon megörültem.
AMúgy iszonyat sok ember volt, semmi levegő, de hely nem volt. Hamar le is léptünk haza.
Megpróbálok később írni, de most mennem kell Ingehez!
Bocsi, bocsi, csak mindig történik valami, vagy egyszerűen csak lusta vagyok írni...
Nem is tudom így hirtelen mik történtek...
A baby szépen fejlődik, már 4 centis, Kathrin meg csak eszik-meg eszik-meg eszik... Nagyon vicces, hogy minden harmadik nap mennek nagy bevásárlásra (ez Daniel és a gyerekek programja). Erről jut eszembe, hétfőn mentem a suliba, már sötét volt, meg baromi hideg. Erre lent a ház előtt kiborítva a hatalmas kuka (kb. 4-szer akkora, mint az otthoni), Daniel meg a szemét között nyakig úszva. Először elröhögtem magam, de olyan képet vágott, hogy gyorsan abba hagytam. :) Kiderült, hogy nézegette a bankszámláját, és hogy eltűnt róla 100 euro, ami az egyik nagy bevásárlásnál történhetett.Ezért ugrott fejest a szemétbe, hogy megtalálja a blokkot.
Később kiderült (miután megtalálta, a fene tudja mennyi idő után), hogy az új divat szerint, miszerint ha megkéred a kasszánál az eladót bankkártyás fizetés esetén, hogy készpénzt szeretnél felvenni, akkor megmondod mennyit kérsz és ő hozzáírja a megvásárolt listához, te meg megkapod a készpénzt is. Szóval olyan praktikus bankautomata típusban. Szóval így történt ez esetben is. Nekem ez fura, hogy lehet így is pénzt felvenni, de nem tartom hülyeségnek. Mert ugye az átlag német nagyon kevés készpénzt tart magánál, és minimum 5 bankkártyája van, amikkel mindig fizet, és amiknek a blokkját mindig elrakják, és lefűzik. Ez tök jó szerintem, de én hű magyar emberhez mértem képtelen lennék így csinálni, hogy állandóan kártyával fizetni, ezért is vontuk vissza a kártyám.
Megkezdődött a Weinachtsmarkt (karácsonyi vásár), amit már annyira vártam. 3 helyszínen a városban található, ilyen kis faházakban, sok kajával, piával, kis ajándékokkal, zenével, szép világítással. Imádom!
Már voltunk 3-szor, így van 3 bögrém is. Mivel, ha forralt bort akarok inni, akkor meg kell vennem hozzá a bögrét (tök jól néz ki), és ha indulok haza, és a bögrére nincs már szükségem, akkor visszavihetem, és visszakapok 2 eurot. Hát én mindet megtartottam, meg nagyon tetszenek.
Először szerdán voltunk Jennaval suli után, és csatlakozott hozzánk Réka és Angi is.
Majd csütörtökön a Csárdáskirálynő után voltam Ingevel, pénteken pedig Sharonnal és Jennaval megint.
Angie, Jenna, én, Réka:
Jenna és Sharon:
Én, Jenna és Sharon:
"Osnabrück, ahol szívesen vagyok":
Sharonról azt hiszem még nem írtam. Izraeli lány (Tel Avi-ból), itt tanul az egyetemen, együtt járunk a nyelvsuliba. Eddig sosem beszélgettünk, de most valahogy szóba elegyedtünk, és elhívtuk magunkkal. Nagyon jó fej volt, és tök örült, meg mondta, hogy akkor majd muszáj lesz vele mennem ide, meg oda... :) Azért csak én, mert Jenna nem sokára megy haza... :((( De ebbe most nem kezdek bele, mert utálok arra gondolni, hogy nem sokára elmegy, én meg maradok, és ki tudja találkozunk-e még...
A csárdáskirálynő nagyon nagyon jó volt! Imádtam!!!!!! És jókat nevettem rajta, hogy megpróbálták a magyar szavakat kimondani. Még hónapokkal ezelőtt órákat ültünk a szövegkönyv előtt Daniellel, hogy mit hogyan kell ejteni, de hát nem mind jött össze. :D Amin a legtöbbet nevettem az a Féééri bácsi :D:D:D
Ingevel voltam, nagyon jól éreztük magunkat, utána elvittem még vacsorázni, ez volt a búcsú ajándékom neki, mert 13.-án repül vissza Dél-Afrikába...
Ma este lesz a búcsú partyja, aminek természetesen Afrika a témája, szóval kifest minket ilyen afrikai mintásra, meg pizzát sütünk, mindenki visza, mit szeretne a pizzájára tenni. Reggel mielőtt ment Kathrin a boltba, megkértem, hogy vegyen egy ananászt meg egy sonkát, amit magammal akartam vinni. Mentem az ebédre, kérdezte, hogy mennyibe került. Kitátotta a száját, hogy mégis miért kérdezem, meg hogy ez milyen hülyeség, hogy én kajáért fizetni akarok, erre rázendített Daniel is, hogy természetesen nem fogadnak el pénzt, hisz én ezt meg fogom enni... SZóval tök édesek voltak, hogy ezen így felháborodtak, hogy ki akarom fizetni, de hát mégse együtt esszük meg közösen otthon. Na mindegy, megköszöntem szépen, és kussban megettem az ebédet. :D
Inge a színházban:
Másnap reggel, majd' egy órát elemeztem Danielnek, hogy mi tetszett, meg mi nem, szokás szerint. Ő meg, mint egy jó iskolásfiú jegyzetelt! :D
Ja, meg majdnem elfelejtettem, hogy drága-drága Kathrin ajándékozott nekem 2 télikabátot, egy sapkát, meg egy kesztyűt, szóval nem kell félteni, nem fagyok meg! :)
Tegnap voltunk bulizni, Jennaval, Dinaval (orosz au pair, még Münsterből ismerem, Jenna barátnője, de én is nagyon bírom), Lisaval (görög au pair, ő a legjobb fej, és mivel most kezdte el a sulit az au pairkedés mellett, így ő is marad még), és Stephanyval (perui au pair, vele most találkoztam először). Mi így mind egy időben jöttünk ki Németországba, ezért is rossz, hogy mindenki megy haza, csak én maradok. De tegnap mondta Lisa, hogy ő is marad, meg Stephy is, és ennek nagyon megörültem.
AMúgy iszonyat sok ember volt, semmi levegő, de hely nem volt. Hamar le is léptünk haza.
Megpróbálok később írni, de most mennem kell Ingehez!
2010. november 9., kedd
Laza hét, őőőőőrült hétvége
Húúúú, olyan hétvégén vagyok túl, hogy örülök, hogy még élek... de kezdem a hét elejével...
Hétfőn volt Kathrin nőgyógyásznál, kiderült, hogy a baba már 6 hetes és képet is kaptak róla. Szóval nagy a boldogság, most már lehet beszélni is róla! :)
Yaeli nagyon édi volt, mert kirakták a képeket a piciről a hűtőre, ő meg aláállt a babájával, és mutatott egyszer a fotóra, hogy baba, aztán meg a saját babájára, hogy baba. Szóval ilyen icipici, de már megérti, hogy jön a kis tesó. Amúgy sokkal jobban nyomul mostanában Kathrinra, le se akar szállni róla, csak az anyját akarja. Tuti érzi is, hogy lassan nem ő lesz az első (persze Noemivel együtt).
Sokkal hisztisebb is, és úgy fel tudja magát spannolni, hogy nincs az az Isten, ami megnyugtatja, addig, amíg meg nem kapja, amit akar. Iszonyatosan tud bömbölni, de egy könnycseppje sincs, szóval nem semmi színésznő a törpe! :) Úgy látszik ez a művészlélek öröklődik a családban! :)
A suliban nagyon nem történt semmi, csak a szokásos.
Jennával próbálunk minél több időt együtt tölteni, mert január végén megy haza... Nem is akarok nagyon gondolkodni rajta, mert biztos rossz lesz. Ki tudja találkozunk-e még valaha? Persze van meghívása Magyarországra, meg nekem is Sydneybe, de hát egyik sem olcsó játék.
Amúgy meghívtam hozzánk karácsonyra, ne legyen itt egyedül, de jön a testvére hozzá 2 hétre, ez a család ajándéka. Pedig nagyon szeretett volna. Mondta, hogy még januárban egy hétvégére menjünk haza, mármint hozzánk Lajosba. :)
Szóval a hétvége, azzal kezdődött, hogy csak döglődtem, mert szokás szerint meg voltam fázva, erre ír Réka egy üzit, hogy menjek már át. Mondom oké, felöltözök és megyek. Erre Jenna is, hogy megy Stephanhoz (Réka lakótársa), menjek én is. Mondom oké, már megbeszéltük megyek. Gondoltam de jó, nincs otthon senki, ketten leszünk Rékával, fel se kell normálisan öltöznöm, se smink, se semmi. De mivel ott volt Stephan haverja is, mondom csak nem megyek olyan szakadtan. Hát jól tettem...
Nagyon jól éreztük magunkat, Lothar is tök jó fej volt (Stephan munkatársa Münchenből), később jött Inge (afrikai au pair) is. Annyira belelendültünk, hogy olyan 3 körül átjöttünk Sonnendeckbe egy kicsit táncolni. A fiúk megunták, 2 óra múlva már mentek haza, mi meg maradtunk táncolni. Azt nem tudom hánykor keveredtem haza (amúgy a club a szembe szomszédunk, nincs egy percre a lakástól), de másnap 4-ig aludtam.
Mivel megbeszéltük, hogy szombaton is átmegyünk, így itthon ettem, felöltöztem, aztán mentem is hozzájuk. Onnan folytattuk, ahol pénteken abbahagytuk. Csak most egy másik clubba mentünk, az Alpenmaxba. Ami azért volt jó, 7 euros belépővel, 20 eurot le lehet inni. Szóval megérte. A hely maga nem tetszett, mert tele van külföldivel (ahogy a hatos csoportunkból is látszott: 2 német, 2 magyar, 1 ausztrál, 1 afrikai). :) De itt inkább a török, pakisztáni, meg hasonló nép volt gyakori. Meg is beszéltük később Jennaval, hogy ha nem lett volna ilyen jó társaságunk, akkor 5 perc után húztunk volna haza. Innen is olyan fél 7 körül értem haza.
A vasárnapom ráment a döglődésre, hétfőn a suliban meg Jennaval egymás vállán aludtunk. Szóval nagyon jó hétvégénk volt! :)
Itt egy pénteki kép a Sonnendeckből(Inge, én, Jenna):
És egy szombati még Rékáéknál(Jenna, én, Inge, Charlotte-Stephan exbarátnője, aki fél órát maradt csak):
Inge és Jenna:
Stephan (sajna Lotharról nincs kép, ő csak fotózott mindig):
Réka és Jenna:
Mondtam is neki, hogy ezen a hétvégén aztán sehova nem megyek, csak alszok, erre benyögi, hogy hozzájuk jönnek a vendégapukája vízilabda csapata, és arra gondolt, hogy ő majd jó házigazdához méltón elviszi őket bulizni, természetesen velem együtt... hahaha...lehet erre nemet mondani?????? :))))
Hétfőn volt Kathrin nőgyógyásznál, kiderült, hogy a baba már 6 hetes és képet is kaptak róla. Szóval nagy a boldogság, most már lehet beszélni is róla! :)
Yaeli nagyon édi volt, mert kirakták a képeket a piciről a hűtőre, ő meg aláállt a babájával, és mutatott egyszer a fotóra, hogy baba, aztán meg a saját babájára, hogy baba. Szóval ilyen icipici, de már megérti, hogy jön a kis tesó. Amúgy sokkal jobban nyomul mostanában Kathrinra, le se akar szállni róla, csak az anyját akarja. Tuti érzi is, hogy lassan nem ő lesz az első (persze Noemivel együtt).
Sokkal hisztisebb is, és úgy fel tudja magát spannolni, hogy nincs az az Isten, ami megnyugtatja, addig, amíg meg nem kapja, amit akar. Iszonyatosan tud bömbölni, de egy könnycseppje sincs, szóval nem semmi színésznő a törpe! :) Úgy látszik ez a művészlélek öröklődik a családban! :)
A suliban nagyon nem történt semmi, csak a szokásos.
Jennával próbálunk minél több időt együtt tölteni, mert január végén megy haza... Nem is akarok nagyon gondolkodni rajta, mert biztos rossz lesz. Ki tudja találkozunk-e még valaha? Persze van meghívása Magyarországra, meg nekem is Sydneybe, de hát egyik sem olcsó játék.
Amúgy meghívtam hozzánk karácsonyra, ne legyen itt egyedül, de jön a testvére hozzá 2 hétre, ez a család ajándéka. Pedig nagyon szeretett volna. Mondta, hogy még januárban egy hétvégére menjünk haza, mármint hozzánk Lajosba. :)
Szóval a hétvége, azzal kezdődött, hogy csak döglődtem, mert szokás szerint meg voltam fázva, erre ír Réka egy üzit, hogy menjek már át. Mondom oké, felöltözök és megyek. Erre Jenna is, hogy megy Stephanhoz (Réka lakótársa), menjek én is. Mondom oké, már megbeszéltük megyek. Gondoltam de jó, nincs otthon senki, ketten leszünk Rékával, fel se kell normálisan öltöznöm, se smink, se semmi. De mivel ott volt Stephan haverja is, mondom csak nem megyek olyan szakadtan. Hát jól tettem...
Nagyon jól éreztük magunkat, Lothar is tök jó fej volt (Stephan munkatársa Münchenből), később jött Inge (afrikai au pair) is. Annyira belelendültünk, hogy olyan 3 körül átjöttünk Sonnendeckbe egy kicsit táncolni. A fiúk megunták, 2 óra múlva már mentek haza, mi meg maradtunk táncolni. Azt nem tudom hánykor keveredtem haza (amúgy a club a szembe szomszédunk, nincs egy percre a lakástól), de másnap 4-ig aludtam.
Mivel megbeszéltük, hogy szombaton is átmegyünk, így itthon ettem, felöltöztem, aztán mentem is hozzájuk. Onnan folytattuk, ahol pénteken abbahagytuk. Csak most egy másik clubba mentünk, az Alpenmaxba. Ami azért volt jó, 7 euros belépővel, 20 eurot le lehet inni. Szóval megérte. A hely maga nem tetszett, mert tele van külföldivel (ahogy a hatos csoportunkból is látszott: 2 német, 2 magyar, 1 ausztrál, 1 afrikai). :) De itt inkább a török, pakisztáni, meg hasonló nép volt gyakori. Meg is beszéltük később Jennaval, hogy ha nem lett volna ilyen jó társaságunk, akkor 5 perc után húztunk volna haza. Innen is olyan fél 7 körül értem haza.
A vasárnapom ráment a döglődésre, hétfőn a suliban meg Jennaval egymás vállán aludtunk. Szóval nagyon jó hétvégénk volt! :)
Itt egy pénteki kép a Sonnendeckből(Inge, én, Jenna):
És egy szombati még Rékáéknál(Jenna, én, Inge, Charlotte-Stephan exbarátnője, aki fél órát maradt csak):
Inge és Jenna:
Stephan (sajna Lotharról nincs kép, ő csak fotózott mindig):
Réka és Jenna:
Mondtam is neki, hogy ezen a hétvégén aztán sehova nem megyek, csak alszok, erre benyögi, hogy hozzájuk jönnek a vendégapukája vízilabda csapata, és arra gondolt, hogy ő majd jó házigazdához méltón elviszi őket bulizni, természetesen velem együtt... hahaha...lehet erre nemet mondani?????? :))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)