Ildikó au pair mottója: nyelni, nyelni és nyelni...

A tegnap estém maga volt a pokol!!!!!!!!
Anyuka elment fél 8-kor az operába megnézni apuka darabját. Yael elkezdett sírni, 9-kor még mindig sírt (másfél óra elteltével), írtam anyukának egy sms-t, hogy hazajöhetne. Semmi válasz, elkezdtem hívni, fél 10-kor vissza is hívott, hogy jó, 10 perc és jön. Ide is ért háromnegyed 11-re, addigra már annyira ki voltam, hogy csak leültem a szőnyegre és elkezdtem sírni. 3 és negyed órán át nyomta a gyerek, nem vett szerintem levegőt se. Iszonyatosan ki voltam. Kathrin meg csak simogatta a hátam, hogy nincs semmi baj, én mindent jól csináltam! Na, persze!
Lefeküdtem, 1-kor megjött a színházigazgató, meg Daniel, kb. 3-ig dumáltak, én egy percet se aludtam. Reggel nyolctól a nagyobbik gyerek, Noemi adta le a szerenádját.
Most csak fekszek, elmentek állatkertbe, örülök, hogy élek...

tüdőrákos cigi...

Na jó, most már nem is olyan szar hely ez az Antwerpen!
Tegnap tök jó napom volt, csavarogtunk mindenfelé. Először elmentünk ebédelni, utána irány a belváros. Ettünk igazi belga csokit, ami nem is annyira nagy szám, mint ahogy ők gondolják.
4 euro volt 5 darab miniatűr csoki, elfeleztük Kathrinnal az összes darabot, így meg tudtuk kóstolni mindet, amit vettünk. Utána vásárolni mentünk, vagyis én csak képeslapot, meg cigit. De Kathrin nem bírt ellenállni az Espritnek. De basszus ez tök hülyeség, mert ugyanezek a cuccok van Németbe is, csak olcsóbbak. Így én visszafogtam magam, ott meg majd úgyis megveszem amit akarok. Utánna ettünk sültkrumplit, mert az állítólag (a belgák szerint) az ő találmányuk, és hogy itt a legfinomabb. Hát szerintem meg tök átlagos, arról nem is beszélve, hogy az én tartár mártásom sokkal finomabb. Amúgy szinte minden második utcában van sültkrumpli árus, és mellé lehet választani kb. 50 féle szósz közül. Tehát az 5 híres belga cucc közül már kilőve a sör (4 márkát próbáltam ki eddig), a sültkrumpli, a waffeln (gofri), és a csoki. Az ötödiknek most hírtelen nem jut eszembe a neve, majd később, valami M betűs.
Megnéztünk mindent a belvárosban, amit érdemes. Voltunk a Notre Dame-nál, a Katedrálisnál, a Városházán, a Schelde partján, meg a fene tudja még hol, szinte egyiknek sem tudtuk a nevét. :-)
Még hazafele menet, vásárolgattunk (a szokásos bio bolt mániája: százszor drágább, de egészséges, ezért csak ott vásárolhatunk), fagyiztunk, felvettük Danielt, és haza. Olyan hulla voltam, hogy csak tusoltam egyet, ettem egy kis salit, ittam egy belga sört (ez volt a 4. márka), aztán alvás.
Ma én leszek este a gyerekekkel, mert ma lesz Daniel darabjának a The Rage of Life-nak a bemutatója, és Kathrin is elmegy. De előtte még jön az osnabrücki színhát igazgatója is, és itt alszik. De az tuti, hogy a szabadnapomon nem fogok miatta kitakarítani!
Most is csak döglődök, fáradt vagyok. Még erőm sincs lemenni rágyújtani. Ja erről jut eszembe, vettem tegnap egy doboz Malbit, és a doboz hátulján egy tüdőműtét képe van, frankón tiszta vér, élesben csinálták a képet. Hát normálisak ezek, hogy ilyen képet raknak rá??????!!!!!!
Hát totál kiakadtam!

Antwerpenből..

Először is: ez egy szar hely! Szar a lakás, a város, az emberek!!!

ennyit bevezetőnek. :-)

Szóval ideértünk cirka 11 óra alatt Berlinből. Baromi jó volt mondhatom, ráadásul egyik gyerek semmi volt hajlandó elaludni, így totál nyűgösek voltak, nem lehetett bírni velük. Ajánlom visszafelé egy vulkán se merjen kitörni!!!!
Ez az utca, ahol van a lakás (kiderült nem az övék, csak kibérelték egy hónapra) totál káosz csinálják a járdákat, minden tiszta szemét, tiszta por, brümmög, zümmög minden.
De azért vicces emberek laknak itt is. :-) Tele van a környék zsidókkal: kemény kalap, makkos cipő, két göndör lokni kikacsint a kalap alól. Rohadt viccesen néznek ki, mindig vissza kell fognom magam, nehogy elröhögjem magam.
Ja, de kaptam egy külön szobát, a család meg a nappaliban alszik, mivel mindig baromi későn fekszenek le, gondolom így egyszerűbb. De azért rendes tőlük, hogy átengedték nekem a szobát. Igaz csak a nappaliban van net, így nagyon nem tudok netezni. Napközbe gyerekek, este meg nem akarok zavarni.
A közelben sehol egy normális hely, legalább egy óra, mire beérek a belvárosba. Mindenhol drágakő üzletek vannak, persze rohadt drágán. Már ki is néztem az eljegyzési gyűrűmet, de kösse fel a gatyáját, aki meg akar kérni! :-)
Ja, és senki nem beszél németül, csak angol, meg flamand, és hát egyik se nagyon megy.
De egy pozitívum! Találkoztam két magyar nővel a játszótéren. Na ilyen még Németben sem volt, szóval egy pont Belgiumnak. :-)
Daniel állandóan dolgozik, de hát szombaton premier, gondolom ilyenkor muszáj. Azt mondta, lehet, hogy Miskolcon is lesz bemutató, olyan jó lenne hazamenni egy kicsit. Azt mondták, ha megyünk Magyarországra, akkor mindenképp bemegyünk Lajoskomáromba is! De tényleg nem biztos még, ezért inkább nem élem bele magam.
Mi volt még? Semmi.Jelentkezek, ha történik valami, de már jó lenne, ha mennénk Osnabrückbe. Már hiányzik az Ildikó is. Hallod, hiányzol Csajeee!!! :-)

Yael

hétfő, kedd

Írok gyorsan, Kathrin pakolja össze a gyerekeket, talán van 5 percem.
Lassan indul a vonatunk Antwerpenbe. Vagyis először Amszterdamba, ott átszállunk, és onnan tovább Antwerpen.
Tegnap tök jó volt, egész nap kint voltunk a kertbe, Anna Magdalenánál. Ettünk egy jót, én meg kifeküdtem egy kicsit a napra, el is aludtam. Arra ébredtem, hogy a gyerekek csikizik a lábam. Gondolom unalmas volt, hogy nincs kit kergetni, meg kivel bújócskázni. De a végére egymásra találtak, így én már nem kellettem.
Anna Magdalena amúgy egy színésznő, először azt hittem valami baromi híres lehet, mert hát a háza se semmi. De Kathrin mondta, hogy "csak" színházban játszik, és a férjének van sok a pénze, aki buszsofőr Genfben. :-) Hát nem tudom milyen buszsofőr lehet az, aki egy ilyen házat megengedhet magának. Hallo, apaaaa, tudok egy jó melót Genfben!!! :-)

hétvége

Pénteken Franzival csavarogtunk mindenfelé, amíg a gyerekek aludtak. Olyan voltam, mint az idióta japán túristák, fényképeztem mindent, amit csak megláttam. Franzi mondta, erről csinálj képet ez híres. Így tehát csináltam. :-)
A legtöbb nevezetesség Berlin közepén van, a centrumban, mivel itt húzódott a fal, így sok épület a falmentén állt.
Voltunk a Brandenburgi Kapunál:
A sok kimondhatatlan politikailag fontos épületnél is elmentünk, ami végig fekszik a Spree folyó partján.
A Sony Center előtti Fal maradványoknál:












A Reichstagnál, a Siegessaulenál, Az Unter den Lindennél, és még tovább... (sokáig tart a képeket feltölteni, talán később)
Szombat este elmentünk Franzival bulizni. Először a Spree parton voltunk egy étteremben, és ittam Berlini Fehér Sör-t, aminek két fajtája van. Az egyik piros, a másik zöld, valamilyen sziruppal édesítik. De annnnnyira finom, ilyet tuti viszek haza. Utána egy salsa bárba mentünk, ahol koktéloztunk, utána Franzi hazakísért, én meg el is aludtam rögtön.
Vasárnap jött Kathrin barátnője a kisfiával és a Reichstag kupolához mentünk, ahonnan jól lehet látni a várost. Elég vicces volt, mert nagyon hosszú sor állt a bejáratnál, de a babakocsisok külön bemehetnek, szóval megúsztuk az egy órás napon állást.
Estére hívott Leo, hogy menjek vele egyik barátja együttesének koncrtjére, de mondtam, hogy inkább kihagyom.
Ma meg ebédelni megyünk Kathrin barátnőjéhez, remélem nem kell a gyerekekkel lennem egész nap, de nem hiszem..

Berlinből

Háááát, jó rég nem írtam.
Szóval voltam otthon 3 hetet, azt nem elemzem, nagyon nagyon jó volt.
De hát vissza kellett jönni. Ferihegyre az út nem volt zökkenőmentes, belejutottunk minden dugóba, mire a reptérre értünk, már csak egy gyors puszira volt idő anyuéknak, semmi könnyes búcsú... (na jó, anyu részéről az volt!)
Utánna, miközben elindultam a beszállókapuhoz telefonáltam anyuval, és automatikusan beálltam a legközelebbi sorba, amikor mondták a hangosbemondón, hogy akkor a párizsi járathoz lehet beszállni. Na, akkor rájöttem, hogy ez nem a dortmundi, szóval futóra, megkeresni, ismét szerencsém volt, mert még 10 ember várta a sorát.
A reptéren várt Daniel, hazamentünk Osnabrückbe, kipakolni nagyon nem volt értelme, mert másnap irány Berlin. Azért még délelőtt elmentem egy gyors bevásárlásra. Vettem egy Lacoste cipőt, meg levásároltam a Dougleses utalványomat, amit még Birgittől kaptam.
Délután irány Berlin. Elég vicces volt. Kathrin vitte a hátán a csellóját, elől a nyakában a gyerek, plusz a másik gyereket tolta a babakocsiban. Én húztam 2 bőröndöt, meg a vállamon még 20 táska. Láttam a taxin, hogy fogja már a fejét, hogy fog ez beférni, plusz még a 2 gyerekülés. :-)
Vonattal jöttünk, az simán ment, végig olvastam. Jó későn értünk ide. Amúgy az tök érdekes, hogy ha megvan a vonatjegyed, akkor a hazautadig ingyen mehetsz mindenféle közlekedési eszközzel. Hát mi jöttünk még metróval 5 megállót, utána villamossal 3-at.
A lakás baromi szép, kár, hogy nem ebben vagyunk többet. A buzi negyed közepén van, tele buzibárokkal (ki van mindegyikre írva, hogy csak férfiaknak, pedig szívesen bekukkantanék), meg olyan boltokkal, ahol a leggyengébb cucc a kirakatban a bőrtanga. :-)
A többi nap jó volt, bár fáradt vagyok nagyon. Délelőtt a gyerekekkel vagyok, meg Franzieval, az itteni babysitterrel, este jövünk vissza.
Kathrin nagyon rendes, olyan, mintha mindig is velük lettem volna. Sör mindig van, sajt is, csak nekem, mert ők nem szeretik. Ez nekem a garancia, hogy jó lesz itt nekem!!! :-)
A gyerekkel még szoknunk kell egymást, de hát gondolom ez természetes. Nagyon aranyosak, igaz a nagyobbik, Noemi kicsit hisztis még. A pici meg nagyon anyás, de hát még tényleg nagyon pici.
Kathrin megígérte, hogy a hétvége az enyém, hogy oda megyünk ahova csak akarok. Már vettem mondjuk egy túrista térképet, ha egyedül szeretnék, dehát szívesebben megyek velük, mégiscsak ismeri a várost. Nem is tudom mit akarok megnézni, mindent! :-)
Ma voltam vásárolni, is, vettem egy sálat, meg egy pólót a Zaraban. Meg egy randimeghívást is kaptam, de hát sajnos nem tudtam neki eleget tenni, mégse cipelhetem el a gyerekeket is kávézni. :-) Majd legközelebb.
Jó éjszakát, schlafst du gut! :-)