Amsterdami hétvégénk

Akkor AMSTERDAM:

Előzmények:

Szinte már mániánkká vált az út tervezése. Jó görög szokás szerint majd’ minden nap elmentünk a Tiefenrauschba egy kávéra, és összedugtuk a fejünket, hogy hogyan mit mikor…

Megbeszéltük, hogy mivel Amsterdam elég drága város (még Párizst is lekörözi, ami elég nehéz szerintem), így a kaját legfőképpen itthonról viszünk.

Ezt el is meséltem Kathrinnak, aki a szokásos pénteki bevásárlásom előtt bejelentett, hogy ő nem engedheti azt, hogy az én pénzemből vásároljak. Hisz ha itthon maradnék is ő fizetné az étkeztetésem. Persze mondtam, hogy ne vicceljen, ezt kettőnknek veszem, meg hát mégis. De addig erősködött, amíg belementem. Elég sokmindent vásároltam, de mivel nekünk tök mindegy, hogy bio, vagy sem, így magunknak normális dolgokat vettem, így fele annyiba se kerül, mint fél kilo bio hús. 

Lisa olyan hálás volt, hogy vett Kathrinnak egy nagy Cherry meggyes csokit. Utána jutott eszébe, hogy talán terhesen nem kéne. De Kathrin egy kacsintás mellett örömmel fogadta. :)

De hogy még ez ne legyen elég az én drága-drága gastmamimtól, még kaptam tőle egy Amsterdam útikönyvet túristáknak a látnivalókról, piacokról, hotelekről, stb. Egy térképpel.

Mondtam is neki, hogy egy au pair ennél a családnál jobbat nem találhatna! :)

Még péntek délutánra volt egy utolsó megbeszélésünk a szokásos kávé melett, de Yaeli nagyon rosszul lett. Arany szíve nem tudott nagywc-zni napok óta, és iszonyatosan keservesen sírt, pont amikor indultam. Noemi meg aludt. Mondtam, hogy akkor itthon maradok, menjenek csak a dokihoz. Lisat lemondtam, aztán fél órán belül hazaértek a picivel, aki kapott gyógyszereket, szóval mégis visszahívtam és találkoztunk.

Onnan egyenesen hozzám jöttünk, bújtuk a könyvemet, pakolásztunk, és hajnali 2-kor sikerült is ágyba bújni.

Az utazás:

(1. vonat Osnabrück-Hilversum: Osnabrück, Rheine, Bad Bentheim, Hengelo, Almelo, Deventer, Apeldoorn, Amersfoort, Hilversum)

Szombat reggel 6-kor ébredtünk, én gyorsan csináltam egy kávét, és termoszba is töltöttem az útra. Pontban 7-kor sikerült is elindulnunk a pályaudvarra, ami egy kényelmes fél órás séta a belvárosban. Megkerestük a vágányunkat, majd 10 percre rá jött is a vonat.

Először féltem, hogy nem lesz helyünk, hogy mint lefoglalt ülés lesz csak mert fejenként 9 €-t erre nem akartunk költeni), de szerencsénkre elég sokan nem foglaltak, így végig egy asztalos négyesben ültünk ketten.

Hilversumban (más Hollandia) kellett átszállnunk, ami már csak 20 perc volt Amsterdamtól. Egy klassz kis emeletes vonattal utaztunk:

 1. nap:

Ugye írtam, hogy biciklit akartunk bérelni, de 7 € volt egy napra, plusz 50 €-t kellett volna kaukcióra otthagyni, plusz zuhogott az eső.

Így vettünk egy napi kártyát, ami szerencsére nem éjfélig volt jó, hanem 24 órás, azaz délben vettünk, így másnap délig. Plusz utazhattunk vele az összes metróval, és villamossal.

Amikről el kell mondanom, hogy iszonyú modernek, és az egész város be van hálózva velük. A sétáló utcák is, a legkeskenyebbek is, és az emberek sétálgatnak, hallanak egy pici dudát, félre lépnek, és elengedik a villamost. Csak ilyen lazán.

Viszont az autósok és biciklisek egy állatok, ahogy ezek közlekednek, teljesen életveszélyesek. Tök mindegy, hogy piros vagy zöld a lámpa, mennek, bár ez igaz a gyalogosokra is. Sajnos Lisa görög mentalitására is.:)

Nagynehezen elbuszuztunk a hotelünkig, ami hát nem úgy nézett ki, mint amilyen fotók a neten voltak. Vagyis az előcsarnok , a lépcsők, az étterem igen, de utána fellifteztünk, ki egy nyitorr folyosóra, majd be egy pici zártra, és úgy jutottunk a szobánkba. Ilyen szar hotelben még nem voltam soha!

Lepakoltunk, majd vissza a városba, akkor:  fedezzük fel Amsterdamot!!!!! :)

Csak hogy a hotel előtt megláttunk egy hatalmas piacot, naná csajok vagyunk, beindult a vásárlási ösztön, irány a piac! :)

Tipikus, roma stílusú Gucci, Dolce, LV, stb. Cuccok. Megláttam egy meseszép Gucci sapit, na mondom ez kell bizony nekem!! Kérdezem mennyi, 15 €. Na pá! :)

Direkt nem voltak kinnt árak, hogy a hülye turistát le lehessen húzni. Hát nem jött össze!

Találtunk egy csizmást, ahol kinnt volt minden pár 10 €, megtapogatom őket, mind bőr, és mind Vagabond. Vagy lopott, vagy iszonyat jó hamisítvány. Lisa rögtön vett egyet, nekem egyik se tetszett olyan nagyon, így nem vettem. Mostmár bánom, hogy ennyi pénzért otthagytam…

Végül csak bejutottunk a városba. Ami iszonyat gyönyörű! Körülbelül minden 50. méteren található egy híd folyóval, keskeny magas házak, macskakő, egy szóval gyönyörű.

Kávéztunk, sétálgattunk, ettünk, majd véletlenül rátévedtünk a Red Light Street-re, azaz a piros lámpás negyedre. Aminek a megnézését másnapra terveztük, de ha már ott voltunk, miért is ne. Rögötn betértünk egy Szex Múzeumba (7 €). Tele volt képekkel, szobrokkal, filmekkel, eszközökkel, mindennel. Én csak röhögni tudtam. Aztán látom ám egy falon, hogy John Lennon hatalmas képe néz vissza. Nos kiderült azon a falon lévú képeket ő festette. Perverz egy pasi volt meg kell hagyni. :)

A legfelső szinten (4 volt összesen, és mind csak lépcsővel) volt egy szoba, ahol képeket lehetett csinálni. Hát itt elidőztünk egy jó darabig, jó sok vices képet csináltunk.

Utána csak sétálgattunk az utcában. Minden ház minimum 3 szintes, az alső szint üveg ajtós, ahol az örömlányok kacsintgatva, egy szál semmiben kacérkodva hívják be az embereket. Egy üveg fal választ el tőlük. Van a szobájukban egy kis ágy, mosdótál, meg fűtőtest. Volt amelyik telefonált, volt amelyik cigizett, ahol meg be volt húzva a függöny, nos az éppen pénzt keresett. Fényképet sajnos nem lehetett ebben az utcában csinálni, pedig tudtam volna miről. Rengeteg üzelt, és mozi élő show-val. Jenna mesélte, hogy ő januárban megnézett egyet, de kösz mi inkább kihagytuk. Ráadásul 30 € volt!!

Vettünk pár szuvenírt, kaját, és irány a hotel. Minden ruhánkból csavarni lehetett a vizet, a cipőinkről nem is beszélve. Nem elég, hogy esett, de iszonyat párás is volt a levegő, plusz azt még fújta a hideg szél.

Hamar el is aludtunk egy kis tv nézés közben. Amúgy tök érdekes, hogy a flamand nyelv az angol és a német keveréke, tehát majdnem mindent meg lehet érteni, amit mondanak. De persze jól jött az angol tolmács Lisa személyében. :)

2. nap:

Azt ugye írtam már, h szegény Lisa koránkelésben szenved. :)

Hát ez a mi vasárnapunkra nem volt igaz. Olyan fél 10 körül támolyogtunk le reggelizni. De huuuuuuuuuuh, én életemben nem ettem annyit. Hogy ezek a holland sajtok, meg zsemlék milyen isteniek. Iszonyat nagy volt a választék lekvárokból, sajtokból, müzlikből, gyümölcslevekből, zsemlékből, kenyerekből. Plusz egy hatalmas kávégép, ahol magunknak kellett kávét csinálni vagy teát. Egyszóval: rengeteget ettünk. :)

Felvánszorogtunk a szobánkba, még pihiztünk, összepakoltunk és összekészülődtünk, 11-kor kicsekkoltunk, és irány a belváros.

Ja, azt még nem írtam, hogy a belvárosból 15 percnyire voltunk egy Harlem nevű környéken. Holland egy szál se, de iszonyat jó butikok voltak, mindegyiken egy-egy zászló, hogy melyik nemzetiségű. Minden, de tényleg mindenféle volt.

Megkérdeztük az információn, hogy jutunk el a Van Gogh Múzeumig. Sietnünk kellett, mert a jegyünk csak 12:00-ig volt érvényes. Villamossal mentünk, majd a múzeumnál leesett az állunk. Zuhogó esőben kb. 3 km sor állt a bejáratnál. 5 perces tanakodás után úgy döntöttünk, hogy fájó szívvel, de ezt most kihagyjuk, pedig Picasso kiállítás is volt.

 Visszaindultunk gyalog, amikor észrevettünk egy hatalmas „ I amsterdam“ feliratot, ahol millió ember fotózkodik, hát ezt mi sem hagyhattuk ki.

Mindegy minden alapon, baktattunk visszafele a cseppet sem könnyű utazó táskáinkkal.

Kicsit el is tévedtünk, mert minden utcában biztosak voltunk, hogy igen, mi már jártunk, pedig nem!

Lisa minden templomnál felkiáltott, hogy „igeeeeeen, itt a Dóm végre“. És természetesen egyik alkalommal sem az volt, csak egy egyszerű templom.

Nagynehezen odataláltunk az IGAZI Dómhoz. Gyorsan be egy kávézóba, felmelegedni.

3-ra volt megbeszélve egy találkánk Lisa görög ismerőseivel, mert szerencsés módon a legjobb barátnője azon a hétvégén jött szintén.

Nagyon kedvesek voltak, igaz egy kukkot se tudok görögül (vagyis de: skasa malaka, fordítsátok le nyugodtan), és ők sem németül. Lisa nagyon aranyos volt, mindent megpróbált fordítani, pl: “most semmit se mondtunk, csak nevetünk” :)

Fél 6-kor elbucsúztunk tőlük, Lisa egy kicsit pityergett érthető módon, biztos én is így letten volna.

Hazaút:

Vettünk egy hatalmas tortát, benyomtuk ketten, és már jött is a vonatunk, szintén hilversumi átszállással. Utánna a maradék 2 órát átaludtunk.

Osnabrückbe érve kerestünk egy taxit, és 11-re már ágyban is voltam.

Mai nap:

Ma iszonyat nehezen keltem fel, de gondolom ez a hét ilyen lesz.

Odaadtam mindenkinek az ajándékot gyorsan. A gyerekek bögrét kértek, így azt is kaptak. Kathrinnak egy mini fapapucsot vettem.

Ő ment ma Brémába, mert ott van az ország legjobb cselló szerelője.

DÉlután szokásos Tiefenrauschos kávézás Lisaval, mindketten csukott szemekkel. :)

Majd kitaláltuk, hogy fagyizni akarunk, így vettünk 3 nagy jégkrémet, összesen 2000 ml-t.

Átjöttünk hozzánk, és be is nyomtuk.

Iszonyat, hogy ha Lisaval vagyok mennyit eszek, erről le kell szoknom!

Csomagot küldtem haza, remélem a héten még megkapjátok. Légi postával megy, így gyorsabb, de hát akármi történhet.

Szép hetet mindenkinek!

Erre a hétre a kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=mGDKp2Qsf1Y

képek Amsterdamból

Képeket már raktam fel az Amsterdami hétvégénkről, a bejegyzést meg tessék türelemmel várni.
Addig pedig nézegetni a fotókat:

https://picasaweb.google.com/dorideutschland/Amsterdam#

Hallo Amsterdam!!!! Jövök!!!!!!!!!!!!

Gyorsan írok egy bejegyzést, Lisa nemsokára jön. Ittalszik, mert holnap

UTAZUNK AMSTERDAMBA!!!!!!!!!!! YEHYEHYEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEH

De, hogy mi is történt a héten?

Kedden voltunk Lisaval a C1-es nyelvkurzuson, ami azt jelenti, hogy a felsőfokú nyelvvizsga előkészítője.

Mi még nem voltunk bejelentjkezve, tehát nem volt biztos, hogy részt is vehetünk a kurzuson.

De hál’ Istennek egy srác bejött, hogy ez neki nehéz lesz, és inkább csinálná a B2-t, így lett helyem.

Mivel Lisa április végén már utazik vissza Görögországba, így ő úgy szerette volna, hogy fél árat vizet, és 2 és fél hónapot tud velünk suliba járni.

Hát sajna ez nem jött össze, mert ki kéne fizetnie a teljes 158 €.

Így járhatok egyedül. :(

De szerintem jó lesz, mert csupa fiatal van.

Egy Magyar scrác is, aki cserediák. Azt hiszem Gézának hívják. Oda is mentem a szünetben hozzá, kérdezgettem, de nem nagyon akart velem kommunikálni. Ugye már írtam egyszer, hogy itt Németországban a magyarok nem igazán akarnak foglalkozni a honfitársaikkal. Sebaj, nem érdekes, meg leszek én nélküle is.

Megint csak a világ minden tájáról valók vannak: japán, vietnámi, koreai, spanyol, kolumbiai, cseh, ukrán, grúziai, makedón, iraki,…

A tanár sokkal viccesebb, mint Leo volt, az előző, vagyis úgy is mondhatnám, hogy ő vices!

Még aznap voltunk  pályaudvaron leérdeklődni, hogy akkor hogy is van kedvezményes vonatunk Amsterdamba, mert a neten csak drágát találtunk.

Nagyon rendes volt a pasi, megkereste a legolcsóbbak, többek között erre a hétvégére is. Mindössze 40 €-ért.

Gyorsan hazajöttünk, és amíg mi ettünk, Kathrin keresgélt nekünk szállást. Mivel túl későn néztünk, így nagyon nem volt már diákszálló, csak egy. De Kathrinnak elromlott a bankkártyája, így a foglalással meg kellett Danielt várni. Aznap volt egy előadása, olyan 11 körül ért haza. Gyorsan letámadtam, hogy akkor légyszi foglaljuk le.

Nekiálltunk, kiderült ez a diákszállón már csak férfi szobában volt hely. Bukta…

Kitalálta, hogy ennyi pénzért találhatunk rendes hotelt is. Így újabb egy órát böngészve találtunk egy nagyon csini kis hotelt (36€):

http://www.nieuwslotania.nl/

A reggeli is benne van, nagyon nincs messze a centrumtól sem, szóval jobb annál, mint amit elképzeltünk.

Komoly tervünk van, miket nézünk meg. Pl. a Van Gogh múzeum, amit nincs az a pénz, hogy kihagyjam!

AZt beszéltük, hogy bérelünk biciklit, mert sokkal olcsóbb, mint metrozgatni, vagy buszozni.

Szóval:

Odaút (szombat):

Indulás:  7:53

Érkezés: 11:36

Visszaút (vasárnap):

Indulás: : 18:56

Érkezés: 22:06

Akkor ha lesz időm, jövőhét elején mindenképpen jelentkezem!

Szép hétvégét!!!!

Bocs, ezt a zászlósat csak bebénáztam, ha visszalapoztok, vagy a februárra kattintotok, ott az eredeti bejegyzésem! :)))))

Eseménydús múlthét

Bocsi, bocsi, meg még ezer bocsi, hogy megint elhanyagoltam az írást!

Akartam én ám írni hétvégén, csak aztán nem úgy alakultak a dolgok, hogy lett volna egy nyugis órám rá, meg persze kedvem nekiállni.

Szóval akkor, hogy mi is történt a héten?

Legnagyobb bánatomra Oma hazament szerdán. Pedig már úgy megszoktam, hogy a délelőtti 4 órás Yaelire vigyázás csak a dolgom. Isteni kajákat főzött, állandóan valamin ügyködött, ami az én melóm, csillogott-villogott a lakás, szóval tényleg kár, hogy elment.

Mivel a héten nem volt sulim, így oda se kellett mennem.

A terv az volt hétfőre, hogy Lisaval elmegyünk a gastpapajának a jazz koncertjére, mert Jörgen saxofonozik.
Hát, ez nem jött össze, mert Jonas megbetegedett, így Lisa kb. 12 órázott egész héten a gyerekekkel.

De kedden találkoztunk, és elmentünk a Mojoba, ahol Manuel is csatlakozott. Őt Lisa az első nyelsulijából ismeri, én meg a másodikból. Egy nagyon jó fej olasz srác, nem is tudom hogy jellemezzem, egyszerűen olyan olasz. :) Ittunk egy kávét, én meg siettem haza, mert ünnepeltük Kathrin 38. szülinapját.
Előre megsütöttem már a csokitortáját, amit Noemi kidiszített sok gyümölccsel.

Íme a csokitorta, Happy Birthday feliratú gyertyákkal:

Mire hazaértem, Oma meg a gyerekek kidiszítették az előteret, és kirakták egy asztalra az ajándékokat, pontosabban 38. kis csomag volt, plusz amit én vettem, vagyis 39. Tőlem egy szép rózsaszín sálat kapott, egy gyerekpezsgőt (ugye a baba miatt), plusz két mozijegyet vasárnapra, ha jól fordítom a címe: A király beszéde, vagy valami ilyesmi. Nem tudom hogy fordították magyarra.

        Yaeli és Noemi az ajándékokkal:

Benyomtuk az egész tortát, majd elkezdtünk szülinapi játékokat játszani. A kedvencem a "Lábos játék" volt, ahol egy lábos alá elrejtettünk egy kis csokit, majd a játékosnak bekötöttük a szemét, és fakanalat adtunk a kezébe. Vakon meg kellett találnia a lábost, ha sikerült, ővé lett a csoki.

Először Kathrin:

 

Majd Noemi:

 
Majd Oma:

A gyerekek ezt nagyon viccesnek taláták, és én is olyan jól éreztem magam, mintha tényleg egy gyerekzsúron lennénk. :)

Később hívott Réka, hogy nincs-e kedvem átmenni este. Igaz fáradt volta, de már régen beszélgettünk, így vettem egy üveg bort, és elindultam.
Ott volt Sarah is, Stephan barátnője Bécsből. Mivel Stephannak el kellett utaznia munka ügyben, így 3-an voltunk csajok. Jót beszélgettünk, iszogattunk, majd elindultunk Sonnendeckbe, ahová én végülis nem akartam ám menni.....de azért velük tartottam! :-)
Kedden még sosem voltam, így meglepetésként ért, hogy ennyi fiatal van, mivel ez az egyetemista nap, így ilyenkor mindig egyetemisták vannak. Minden olcsóbb, jobb a zene, stb. Mivel másnap dolgoztam, így csak 3-ig maradtam, de iszonyatosan jól éreztem magam!

Szerdán ugye Oma elutazott sajnos, így én főztem az ebédet, de azon kívül semmi említésre méltó. Csütörtökön szintúgy.

Péntekre mozit beszéltünk meg Lisaval, mert láttam az újságba, hogy a Filmpassage moziban este 10 után pénteken és szombaton csak 4 € a belépő, ami nagyon olcsónak számít.
Fél 9-kor találkoztunk, előtte elmentünk még Tiefenrauschba beszélgetni, iszogatni. Szokás szerint tömve volt, de 10 perc után felállt egy társaság, így gyorsan lestartoltuk az asztalukat. Rékával negyed 11-re beszéltük meg a mozi előtt, így sokat nem is voltunk.

A Black Swann, azaz Fekete hattyú mellett döntöttünk. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e életem legrosszabb, vagy legjobb filmje.

A történet egyszerű (az olvassa csak, aki már látta, vagy ismeri):

Egy életében mindig is a balett élő csaj (Natalie Portman) fő életcélja, hogy eljátszhassa a Hattyúk tava főszerepét, de egy új rendező szeretné, ha a fekete hattyú is úgy el tudná játszani, mint a fehéret. Ez a csajnak nehezen megy, és állandóan kínozza magát, hisz a tökélyre törekszik. Iszonyat sok benne a vér, mert vagdossa magát, sok a gusztostalan rész benne, és mivel beképzel magának egy csomó dolgot, így ilyedős is. Vagy legalább is nekem az volt. Az egy jelenetnél annyira megijedtem, hogy egy tök nagyot sikítottam, mire Lisa megjegyezte, hogy velem aztán nem megy többet moziba. :)
A lényeg, hogy agyon gyötri magát a balerina, és a végén úgy tudja csak tökéletesen eljátszani a szerepét, hogy ő is meghal.

Ami nagyon tetszett, hogy végre nem egy tipikus happy enddel végződő film. Natalie Portman tökéleteset alakított, szinte biztos vagyok benne, hogy Oscart fog kapni érte. A rendező pedig megmutatta, hogy a Requiem egy álomért is überelni tudja. AMúgy meg az a jó film, ami után órák hosszat gondolkodok még egyes részeken, nem üres fejjel jövök ki a moziból.
Egész hazavezető úton hol csak hallgattunk Lisaval, vagy egy-egy jelenetet beszéltünk át, annyira a hatása alá kerültünk. Egy biztos, érdemes megnézni!

Másnapra, vagyis szombatra úgy beszéltük meg, hogy miután Lisa végez a kórházban (nagynénjét látogatta meg), átjön hozzám, és sütünk együtt pizzát. 2-kor hívott, hogy kész van, és hogy mit vegyen. Mondom semmit, mert Kathrin adott pénzt (megjegyezném baromi rendes volt, de azt mondta, hogy mivel náluk lakom, így természetes, hogy ők vesznek nekem enni), így elé megyek, és együtt bevásárolunk.

Hazaértünk, és már neki is álltunk tésztát gyúrni. Azaz én csak pakolásztam neki, meg utána, nagyon nem engedett a közelébe. :)

Csinált igazi görögsalit is, ami annyira finom volt. Legalább mostmár tudom a csínját, hogy is csinálják a görögök. :) És a pizza is nagyon finom volt. Amikor Kathrin meg Daniel hazaértek a koncertről, benyomták a maradékot is, így 2 tepsi pizzát kicsináltunk 4-en. :)

Lisa gyúrja a pizzatésztát:

 

                     Görög sali:

                           Pizza:

Danielnek volt egy premierje aznap estére, én pedig, mint jó au pair, felajánlottam Kathrinnak, hogy ha kedven van, menjen csak nyugodtan, majd én vigyázok a gyerkőcökre. Nagyon megörült, és már el is kezdtett agyalni, hogy mit vesz fel (ez még kedden volt), mivel hatalmas már a hasa.

A darab egy táncdarab, ahol Daniel, mint karmester vezényel a szinpadon is (egy nagyon vicces kösztümben), és mint igazi karmester a színpad alatt is. Már kért is nekünk jegyeket, nem tudom mikorra kap, de mondjuk a hétvégére pont jó lenne. :)

Lisaval úgy elvoltunk, hogy hipp-hopp 7 óra lett, nekem meg ugye kelett mennem a gyerkőcökhöz. Kérdeztem Lisat, nincs-e kedve ittaludni. Felhívta a gastmamiját, ő rábólintott, így már ágyaztunk is. Yaeli le se engedte magát tenni, annyira odavolt érte, így én Noemivel néztem megint a Csárdáskirálynőt és táncikáltunk.

       Lisa, Yael és Noemi:

Fél 10-kor hívott Kathrin, hogy most lett vége az előadásnak, és hogy maradhatna.e egy fél órát ünnepelni. Mondtam persze, nyugodtan az már nem tesz semmit. Majd újabb fél óra múlva havott, hogy ne haragudjak késik, mert anhogy ő mondta: "én hülye azt gondoltam tehesen is tudok menni tűsarkúban". :)
Csináltam még Germknödelt, mert Lisa még sosem evett, és azt mindenki szereti, majd felvonultunk a szobámba.

Germknödel, édes tésztájú, belül lekvár rá olvasztott vaj és mák kerül, egyszerűen isteni:

Szerencsékre Ausztráliában akkor kelt fel a nap, így tudtunk Jennaval skypeolni. Ami nagyon jó volt, hisz én nem láttam már 1 hónapja, csak emailben beszéltünk.

Másnap sikerült 10 körül felébrednem, Lisa állítása szerint ő már 2 órája kitartóan bámult, hátha bejön a szugerálás, és felébredek. :) Nem tehetek róla, nem mindenki korán kelő! :)

Megreggeliztünk, majd még pizsiben youtubozgattunk. Ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert Lisa mutatott egy Scorpions dalt, amit a Berlini Fal lerombolására írtak. És én tudatlan nem tudtam, hogy bizony a Scorpions német banda. Íg elmondhatom, hogy igenis a németek is tudnak jó nótát írni. Szóval hivatalosan is ez lett az egyetlen, és kedvenc német dalom:

Scorpions - Der Fall der Berliner Mauer
http://www.youtube.com/watch?v=6jPQM4o21aM

 3-kor pedig átmentem, mert Kathrin és Daniel indultak a moziba. Játszottunk, meg ettünk egy kis tejbegrízt, és ezzel el is ment az idő hál' Istennek. :) Mikor hazaértek, vagy milliószor köszönetet mondtak, hogy milyen régen nem voltak kettesben moziban, és hogy mennyire, de mennyire jó volt....hát igen egy főnyeremény au pair vagyok, de legalább ezzel ők is tisztában vannak. :)

Amsterdam még mindig tervben, az időpontok biztosak, de még mindig keressük a legmegfelelőbb hotelt, és utazást, de a héten már tényleg elintézünk mindent!

Holnap kezdődik az új kurzus, így arról majd a következő bejegyzésben.

Noemivel pedig csütörtökön megyünk gyerek balettre, amit iszonyatosan vár már, én is nagyon kiváncsi vagyok milyen lesz.

Szerkója már van:

Meg jövőhétre is beterveztünk egy mozit, szóval lesz miről írnom!

Szép hetet nektek!

Ja, és képeket raktam fel a picasara a szülinapról, meg a hétvégéről.

új style, meg az elmúlt 2 hetem

Na mit szóltok, milyen frankó lett a blog? Csak sajna sehogy sem akarnak visszaállni két oldalt a menük, mindegy, még dolgozok ám rajta! :)

Ja, de nehogy elfelejtsem:
yuhééééé, egészséges vagyok!!!!!! :)))))

Mostmár elmondhatom, hogy iszonyat rosszul voltam, talán életemben most voltam ebben a másfél hétben a legbetegebb. Kathrin többször feltette a kérdést:
Dóri, hívjak egy taxit? Mehetünk végre a kórházba?
Nagyon odavoltam, meg vissza, a H1N1-et kaptam el, ami amellett hogy iszonyatos tünetekkel jár, még fertőző is. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy másfél hét alatt ki tudtam belőle lábalni, mert a minimum időnek 2 hetet írnak, de ezek szerint erős a szervezetem, arról nem is beszélve mennyire kúráltam magam házilag. Ettem a fokhagymagirizdeket (sajna azt nem bírta a gyomrom), gőzöltem magam napi 3-szor (amikor fel bírtam kelni), sőt még a tusolást is fürdőkádra váltottam, ami ittlétem 10 hónapja alatt először fordult elő. :)
Anya javaslatára ittam a vöröshagyma teát:

Daniel kérdezte: Milyen levest csinálsz? Tök jó illata van!
Én: Vöröshagyma teát. Kérsz?
Daniel: Fúúúúúúúúúúúj ti magyarok érdekes dolgokat isztok!

Hahaha, vicces egy pasi  :)))))

De végre túl vagyok rajta, és bónuszként ledobtam 7 kg-t is, amit lassan visszaszerzek, mert Lisa már megint belémtömött egy csomó csokit. Azzal a címszóval, hogy ő nem szereti, és úgy kapta, de szerintem csak úgy van vele, jobb ha én hízok, és nem ő. hahaha :)

A héten voltam először suliban Jenna nélkül, és egyben ez volt az utolsó óránk is.

Iszonyatosan hiányzott!!!!!

Nem arról van szó, hogy nem tudok mással beszélgetni, de olyan rossz volt, hogy balra fordulok, hogy szokás szerint valamit kommentáljak sutyorogva, és ő nincs ott. Utálom ezt!
Szerencsére Sharon jött, így vele voltam. Sokat nem tudtunk beszélni, mert írtunk egy próba vizsgát. Átmentem, mert csak 60 %-ra kell megírni, de nem voltam magammal elégedett. Olyan hibákat vétek, ami annyira alap, és tudom is, de valahogy elhibázom. Ráadásul mindig egy fél órával mindenki előtt végzek, és nem azért mert én vagyok a legjobb, hanem egyszerűen nem tudok tökörészni a feladatokkal, vagy nem vagyok elég alapos?! Ezt meg kéne tanulnom, mert szerintem a legtöbb hibám ebből fakad.

Leotól (a tanárunktól) kaptunk egy verset búcsúzóul, amit elég viccesnek találtam, mert egyáltalán nem idevaló-odavaló. Arról szól, hogy egy tornádó hogy tudja letarolni a körülötte lévő természetet. Aztán az is lehet van valami átvitt értelme, de nem vagyok a tetőfokán a németemnek, hogy most ezt keressem. :)

Sharon meghívott magához jövőhét szombatra, mert mondtam, hogy ennék valami izraelit, ő meg már annyiszor hívott magához, hogy most végre megejthetjük Nem tudom meséltem-e, de Sharon arab lévén kosher kaján él, tehát disznó húst egyáltalán nem eszik, meg különböző tejtermékeket nem lehet különböző más hozzávalókkal együtt főzni. Nem igazán értem, de nagyon érdekesnek találom. Majd erről még kifaggatom. Azt mondta, hogy ez nagyon érdekes, mert amikor még Tel Avi-ban élt, akkor sosem tartotta ezt be, de most hogy távol él az otthonától, úgy érzi hogy ezzel a kosher étkezéssel bizonyítja legfőképp önmagának, hogy honnan jött és hol az igazi otthona. Én ezt nagyon dícséretesnek tartom!

Kathrin volt a héten ultrahangon, ahol kiderült, hogy a harmadik baby is kislány lesz. Még a vizsgálat előtt kérdeztem, hogy hogy érzi mi lesz a baba. És azt felelte, ha arra gondol, hogy kisfiú, akkor olyan furcsa érzése van, hogy nem, ez nem lehet fiú, csakis lány lehet. Hát beigazolódott az anyai ösztön! :)
Noemi új kedvenc operettje a Herczogin von Chicago (azt hiszem magyarul csak Chicago-nak hívják), ahol Rosemary a főszereplő, és ő mindenáron azt akarja, hogy a pici Rosemary legyen. Mindenkinek nagyon tetszik a név, csak Daniel ragaszkodik ahhoz, hogy mindenképp héber neve legyen a gyerekeknek (ugye a Noemi és a Yael is az).

Megérkezett Kathrin anyukája is Salzburgból látogatóba. Az igazság az, hogy már kétszer megkérdeztem mi a neve a legutóbbi látogatásuknál, így már nem merem mégegyszer, és fogalmam sincs hogy hívják. Egyszerűen én is Oma-nak (-maminak) hívom, mint a gyerekek. Nagyon kedves néni, és ráadásul állandóan takarítani akar, meg sütni-főzni. Szóval ez se az én munkám, amíg itt van. :) Még Sacher tortát is csinált, amit én annnnyira, de annnyira imádok! :)
Kaptam tőle egy fotót, még az összel csinálták, amikor itt voltak látogatóban. A képen Kathrinnal, Daniellel, meg a gyerekekkel és egy hatalmas lábos paprikás krumplival vagyok a képen. Nagyon megörültem neki, mert végre egy kép, ahol az egész "családom" együtt rajta van.
Omi mondta, hogy a nagypapa a mai napig emlegeti a paprikás krumplim, hogy olyan finomat még életében nem evett, mint amit akkor főztem. Ennek annyira megörültem, hogy elhatároztam, mielőtt omi hazamegy főzök egy nagyobb adaggal és elküldöm neki. :)

Hétvégén nagyon nem csináltam semmit, még nem akartam emberek közé menni, se bulizni, hátha még fertőzök, meg hát gondolom az immunrendszerem sincs még toppon, aztán bármi nyavaját összeszedhetek.
Szombaton átjött Lisa, elmentünk sétálni, meg természetesen a Tiefenrauschba. Azért írom, hogy természetesen, mert ha Lisaval csinálunk valamit, teljesen mindegy mit, előbb-utóbb a Tiefenrauschba kötünk ki. Kávézgattunk, beszélgettünk, és terveztük az amszterdami hétvégénket. Ami már teljesen, 100%-osan biztos, hogy:
Március 11.-én 15:53-kor elhagyjuk imádott kis városunkat, és irány Amszterdam!!!!!! :)
Az út 2 és fél órás, tehát hamar odaérünk. Szerencsére találtunk is olcsón (19€) vonatjegyet. A visszaútunk pedig 13.-án 12:34-kor lesz, amivel már nem voltunk annyira szerencsések, hisz a jegy így 53€ lesz. Azt is úgy sikerült összehoznom, hogy át kell szállnunk kétszer. De még így is jobban jövünk ki, mert 20 €-val kevesebb, mint a közevtlen járat. Elveszni nem fogunk, mert ha végigcsináltam az Antwerpen-Osnabrück járatot 4 átszállással nem német ajkú földön, a decemberi hazautamról nem is beszélve, akkor bizony én már mindent végi tudok csinálni. :)

De visszatérve a szombatra:
egy szalvétán írtuk meg a pontos tervünket, sőt még egy listát is készítettünk, melyikőnk mit visz magával, hogy ne ott kelljen megvásárolnunk, hisz Amszterdam nagyon drága.
Tegnap éjjel is egész végig ezen agyaltam, hogy mennyire iszonyatosan várom már. De Lisa is így van vele, aminek nagyon örülök!
Ja, kaptam tőle pár nagyon klassz cuccot. Cseréltünk cipőt is, vagyis nekem a csizmájára (kék alapon sok vicces minta) fájt a fogam, neki meg a Lacoste cipőmre. Szóval azóta majdhogynem csak fürdéskor veszem le a csizmám! :) Kaptam még nadrágot, inget, pulcsit, meg az elmaradhatatlan csokihegyeket. :)

Ma is nála voltam, meghívott reggelizni, mert most hiper-szuper barátságos a gastmamija. Mióta bejelentette, hogy akkor ő májusig marad, hogy az egyetemet el tudja kezdeni, azóta nagyon kedvesek vele. Az új pedig Kanadából érkezik. Amit baromi hülyeségnek tartok, hisz a gyerekeknek meg kell szokni, hogy Lisa elmegy, plusz egy totál idegen embert befogadni, aki egy idegen nyelven beszél majd hozzájuk, hisz a szülők ragaszkodnak hozzá, hogy a gyerekek angolul anyanyelven tudjanak. Már most sajnálom szegényeket!
A pici Franciskát  egyenesen imádom, állandóan a nyakamba lóg, és csicsereg, amiről legtöbbször fogalmam sincs, hogy mit, mert iszonyat pösze, de annyira édiiiiiiiii! :)

Szóval reggel 8-kor felkeltem, jelezném, hogy ez hétvégén iszonyat nagy szó nálam! Azzal a címszóval, hogy spórolok Amszterdamra, kitaláltam, hogy nem buszozok, hanem felgyalogolok hozzájuk. Kb. 20 perces sétámba került mire odaértem, de nagyon jól esett reggel a csendes vasárnapi forgalomban sétálni egy kicsit nyugiban. Úgy volt, hogy Jennaval skypeolunk, de későn vettük észre, hogy ír, nem ér rá, sajnálja. Kár, pedig már úgy beszéltem volna vele élőben. Utána még szállást kerestünk, majd hazasétáltam ebédre.

Azóta is csak a hosteleket bújom Amszterdamba, hogy találjak valami kedvező ajánlatot. Teljesen be vagyok sózva, pedig még egy hónap...

Jövőhéten remélhetőleg már le tudom írni az egész tervet, addig is ugrok újra egy fejest a keresésbe! :)

Utolsó hét Jennaval, magyar hétvége Renivel

Utolsó hetem Jennaval:

Igaz nem ezen a héten voltunk a legtöbbet együtt, de azért így se hanyagoltuk egymást.
Suliban kapott Leotól (a tanárunk) egy kávét „búcsú ajándékként“. Kiváncsi vagyok én is kapok-e, de gondolom nem. :D

Mindegy, így is nagyon rendes volt tőle, annak ellenére én ittam meg. :D

Szerdán még elugrottunk Rékához, hogy tőle is elköszönhessen Jenna. De kiderült, hogy mégsem utaznak el Angievel hétvégére, így velünk tartott pénteken is.

A héten simán ment a munka, semmi plusz, bár mínuszom az volt. Mert ugye beígértem Jennanak, hogy pénteken én már 2-kor nála leszek, így az aznapi magyar óra elmaradt. Amit másnapra terveztem behozni, de hát az sem jött össze, majd később, hogy miért…
Végülis 3-ra értem Dodesheidera, mert még beugrottam a Nettoba gyorsan cuccokat venni a bóléhoz. Jelentem fogalmuk sem volt róla, hogy mi az. Azért elfogyott elég hamar… :D
Felvettem az új csini-mini mellényem, amit a Pimkie-ben vettem. (Ez az új-régi kedvencem, nagyon klassz ez az üzlet. Olcsó és mínőségi áru) Amit Jenna addig bámult rajtam, amíg oda nem adtam, hogy tessék vedd csak fel, de csak mára ám! :D

Megcsináltam a haját, meg magamat is kicsíptem. Megint kaptam tőle egy csomó cuccot, amiknek nagyon örültem. Pólókat, pulcsikat, hajápolási cuccokat, sálat, kesztyűt, stb…

A többiek csak 6-ra voltak hívva, de Lisa jött még előbb, aki készített egy búcsú ajándékot Jennanak. Egy kisfilmet kettejükről, képekről, zenékről. Nagyon szép lett, és el is pityeregtük magunkat…  Mondtam, hogy én mennnyire, de mennnnnnnnnyire utálok búcsúzkodni???!!!!!!!! :(((

De tudom, hogy Lisanak még rosszabb, mert ők az idejövetelük első hetétől ismerik egymást, jóban-rosszban együtt voltak, velem meg cask szeptember óta. Szóval, ha nekem ilyen rossz volt, gondolom Lisanak mennyire…

Ideért mindenki 6-körül. Jött Priska ( ausztrál, de kis vágott szemű, mert thaiföldiek a szülei. Csak azért jött Németországba, hogy nyelvet tanuljon. Hát képzelhetitek mennyire kőgazdagok. Na mindegy, a lényeg, hogy nem bírom a csajt. Jenna se, cask sajnálja, hogy nincs egy barátja se, de hát erről cask ő tehet szerintem…), Maia (grúziai au pair, Dina régi családjánál van), Joanne (dál-afrikai au pair, Münsterben lakik, még az au pair találkozón találkoztunk), Sharon (ugye ő a suliból).

Szegény Lisa bekapta a családjától valami vírusós hányós-hasmenéses betegséget, ami pont estére jött ki rajta, így ő ment is haza, sokáig nem maradt.
Mi kb. éjfélig bírtuk Jennaéknál. Elég lapos volt a hangulat, csak mi pörögtünk Sharonnal és Jennaval. Senki nem akart bulizni menni, csak ültek, meg ettek, még nagyon beszélni se akartak.

Kikísértük Joanne-t a vasútra, majd átjöttünk hozzánk, innen meg Sonnendeckbe, ahol találkoztunk Rékával és Angievel.. A buli elég jól sikerült, fél 6-kor jöttem haza.

Másnap meg fél 11-re mentem Reniért…

Reni osnabrücki hétvégéje:

Végülis 1 nap alatt lett kitalálva és kivitelezve is a hétvége. Renit onnan ismerem, hogy olvastam a blogját, hisz ő is au pair Bréma mellett. Írtam neki, ő meg vissza, így majd’ minden nap beszéltünk.

Szóval szombat reggel fél 11-re ért ide a vonata. Gondoltam elviszem Törpét is, hogy Kathrinnak legyen egy-két szabad perce. Egy kicsit késve, de sikerült Renit elhozni.

Ami a legfurább volt, hogy egy percig sem idegenkedtünk egymástól, az első perctől úgy viselkedtünk, mintha 10 éve ismernénk egymást.

Nagyon semmi említésre méltót nem csináltunk a hétvégén, de az nagyon jó volt! :D

A szombati napot átbeszélgettük, este átjött Jenna és Lisa is. Örültem nagyon, hogy kölcsönösen szimpatikusak voltak egymásnak. A családdal is. Reni egyszóval tökéletesen szemléltette pár óra ismeretség után őket: KÁOSZ. :))))))) Nem sértő, nem dicsérő, de tökéletes szó rájuk. :D

Vasárnap körbevezettem kicsit, gyönyörű kis városunkban…hahaha. Elmentünk kávézni és isteni sütit enni a Starbucksba

. Este pedig elmentünk moziba, a Burlesq-et néztük meg. (Tipikus amcsi film, ahol a kisvároi pincérnő Hoolywood-ba költözik szerencsét próbálni. De a hagyományos sztoriból olyan jó film lett, telis-tele Christina Aguilera és Cher gyönyörű hangjával, meg persze a táncokkal.)

Elmentünk még utána kajálni, majd haza.

Másnap reggel pedig ment is vissza Bremervördébe.

Niedersachsen kártyával utazott, ami azt jelenti, hogy a "megyén" belül, ha megveszed ezt a kártyát, ingyen utazhatsz mindenhova, beleértve a helyijáratos buszokat is. Ezt nagyon klassznak találom, lehet, hogy élek is vele majd egyszer. Ha jól emlékszem 21 € volt.

Röviden: nagyon jól éreztem magma Renivel, kedves, vices, aranyos, és egy kicsit olyan is, mint én. (Értsd, ahogy akarod!) :D

Ehetem:

Sikerült Lisatól megkapnom ezt a hányós-hasmenéses nyavaját, szóval hétfő óta ágyban.

Kathrinnal telefonon értekezünk, sms-t, ír hogy kész a kaja, vagy kérek-e vmit. Nagyon nem mernek velem egy szobában maradni, nehogy elkapják, ami teljesen érthető, csak azért mégis…

Búcsúzom:

remélhetőleg, a következő írásom azzal kezdem, hogy:
Hejjjjjj, de kicsattanok az egészségtől! :D