Hát jelentem újra itt vagyok...
Írok is gyorsan, nehogy lemaradjatok valamiről, na nem mintha annyira ráérnék... :)
Szóval kelleténél nehezebben, de el tudtam búcsúzni anyáéktól...szar volt na!
Simán ment az út, mondjuk leszállásnál lefejeltem az ablakot, mert nagyon durván rakta le a gépet, de nem csak én, ez vigasztalt. :-)
A bőröndömet is megtaláltam, ami ugye kerék nélkülivé avanzsálódott, így nagy meló volt a cipelés. Beültem egy taxiba, kedvesen elbeszélgettünk, lehúzott 25 euroval, de visszatérítik, szóval mindegy. Megvettem a vonatjegyet (23 euro), 1 órát vártam is rá, amikor bemondták, hogy még felet késik. Addigra már megfagytam, mert baromi hideg van itt, az esőről nem is beszélve.
Aztán a vonaton még benyomják, hogy nem áll meg Osnabrückben, hogy a késést be tudja hozni, ezért szálljunk le Münsterben. Ott kerestem egy vonatot, és megint vártam fél órát, és végre ideértem.
Taxiba be (6 euro), és "haza". Ez a pasi egy f.sz volt, tök bunkó beszélt, és még az útvonalat is nekem kellett elmondani.
Szóval fél 5 helyett ideértem 6-ra kb.
A kicsik visítozva jöttek elém, annyira örültem, Yael nem engedte, hogy lerakjam, csak csimpaszkodott a nyakamba, nagyon édi volt.
Noemi meg fogta a kezem, most is alig akart elengedni. Kathrin csak mondogatta, hogy szegény Dóri, szegény Dóri.
Sütöttek nekem brownit, amire ráírták a nevem, meg pici napernyőket is raktak rá.
A bőröndömet szétszedték az ajándékokért, és a csokikat be is nyomták. Nagyon örültek mindennek. Kathrin szerint annyi mindent hoztam, hogy karácsonyi érzése volt. :-)
De ahogy a kolbászt ették, az haláli volt, a két gyerek szó szerint zabálta! Remélem nem lesz bajuk tőle, hogy ilyen fűszeres!
Átbeszéltük már a heti programokat is, egyedül a pénteki nap húzós, mert Kölnbe megyünk, de a többi nagyon laza, 10-től délig csak Yael és én. Ennyi. :-)
Szinte egész hónapban itthon leszünk, szóval nyugodtan kezdhetem a nyelvsulit, amihez 100 euroval hozzájárulnak.
Röviden összegezve: a nehéz otthoni búcsú után, öröm volt ez a viszontlátás!
Majd még jelentkezem! Már most nagyon hiányoztok!!!!!! :(
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 5., csütörtök
Változatlan napok Carollesban
Megint sikerült internetközelbe kerülni, itt ülünk a kávéházban Joulovillben. Kathrin és a gyerekek a strandon, én inkább az internetet választottam.
Ma 4 éves Noemi, így reggel ünnepeltünk. Tegnap este -tól 11-ig diszítettem az étkezőt, és sütöttem a szülinapi tortáját, csomagoltam az ajándékokat. De megérte, mert nagyon örült neki, kapott jó sok ajándékot, én hülye a furulyát, amit neki vettem Párizsban felejtettem, de írtam neki egy szülinapi kártyát, amire ráírtam, hogy ha ezt a kártyát megmutatja nekem, akkor azonnal csinálok neki gofrit, ez nagyon tetszett nekik. Daniel azt mondta, hogy akkor ezt ő lemásolja többször. :-)
Nagyon nem történt semmi amúgy, a gyerkőcökkel vagyok, strandra járunk, vagy a ház körül játszunk.
Egyszer voltunk koncerten is, Daniel ment be az első félre, én a másodikra. Hát csak tátottam a számat, tudtam, hogy profin játszanak, de hogy ennyire...wow!!! Először Nilko játszott (brazíliából) gitáron, már ott leesett az állam, de amikor jött Kathrinék qvartettje, csak még jobban tátottam a szám. Tényleg nem semmi, ahogy játszottak.
Tegnap este csináltam a gyerekeknek tejbe rízst, de Noemi elaludt a konyhában a földön, gyorsan ágyba raktam, és ettünk a kicsivel. Jött Zoe, Isabell kislánya, hogy ő is kér, aztán még egyszer kért. Utána meg mondta, hogy csináljak másnap is, mert ez finom, és az ő anyukája csak karácsonykor csinál. Hát mondom, ezt igazán megtehetem, ha szegény kislány csak karácsonykor ehet.
AMúgy pénteken én leszek Zoeval, Solwayjal, és Swenjaval, babysitterkedem, persze jó pénzért! :-) Utána még az éjjel utazunk vissza Párizsba. Úgy volt, csak szombaton megyünk, de örülök, hogy még péntek éjjel indulunk.
Utána meg irány haza!!!! Már alig bírom kivárni, ezek az utolsó napok a legrosszabbak. Kathrin már mondta, hogy nem is tudja, hogy fogja bírni nélkülem 3 hétig. Erre csak annyi mondtam, bocsi, de nem foglak sajnálni, mert én nagyon boldog leszek! :-)
A magyarra tanítás elég döcögősen megy, mert Noeminek nem nagyon tetszik -érthető módon-, hogy magyarul beszélek hozzá, és nem ért semmit. Néha rám szól, hogy beszéljek már németül, mert nem érti. Máskor meg, ha németül beszélek, mondja, hogy most inkább magyarul. De észreveszem még most is, ha valamit énekelek neki magyarul, akkor már énekeli is vissza, persze jó néhány hibával, de legalább próbálkozik. Ez aranyos!
Yaeli is elég sokat fejlődött, már úgy szaladgál, hogy sokszor azt sem tudom hol van. Pedig nincs egy hónapja, hogy megtette az első lépéseit egyedül! Dumál összevissza, de legtöbbször csak a magáét mondja, de előfordul, hogy mond értelmes dolgokat is. Engem változatlanul Mama-nak hív, vagy nagy ritkán Dada. De Danielnek is mondja, hogy Dada, szóval ez se nekem szól szerintem. De nagyon édes! Kiváncsi vagyok mit szól majd, ha 3 hét után újralát.
Rakok fel még képeket a picasara, ha lesz még idő. Párat raktam még a Párizs mappába is, ha esetleg nem néztétek.
Most búcsúzok, nemsokára otthon! Remélem anyu és mami már bekészítették a sütőbe a sok-sok finomságot!!!!!!!! :-)
Ma 4 éves Noemi, így reggel ünnepeltünk. Tegnap este -tól 11-ig diszítettem az étkezőt, és sütöttem a szülinapi tortáját, csomagoltam az ajándékokat. De megérte, mert nagyon örült neki, kapott jó sok ajándékot, én hülye a furulyát, amit neki vettem Párizsban felejtettem, de írtam neki egy szülinapi kártyát, amire ráírtam, hogy ha ezt a kártyát megmutatja nekem, akkor azonnal csinálok neki gofrit, ez nagyon tetszett nekik. Daniel azt mondta, hogy akkor ezt ő lemásolja többször. :-)
Nagyon nem történt semmi amúgy, a gyerkőcökkel vagyok, strandra járunk, vagy a ház körül játszunk.
Egyszer voltunk koncerten is, Daniel ment be az első félre, én a másodikra. Hát csak tátottam a számat, tudtam, hogy profin játszanak, de hogy ennyire...wow!!! Először Nilko játszott (brazíliából) gitáron, már ott leesett az állam, de amikor jött Kathrinék qvartettje, csak még jobban tátottam a szám. Tényleg nem semmi, ahogy játszottak.
Tegnap este csináltam a gyerekeknek tejbe rízst, de Noemi elaludt a konyhában a földön, gyorsan ágyba raktam, és ettünk a kicsivel. Jött Zoe, Isabell kislánya, hogy ő is kér, aztán még egyszer kért. Utána meg mondta, hogy csináljak másnap is, mert ez finom, és az ő anyukája csak karácsonykor csinál. Hát mondom, ezt igazán megtehetem, ha szegény kislány csak karácsonykor ehet.
AMúgy pénteken én leszek Zoeval, Solwayjal, és Swenjaval, babysitterkedem, persze jó pénzért! :-) Utána még az éjjel utazunk vissza Párizsba. Úgy volt, csak szombaton megyünk, de örülök, hogy még péntek éjjel indulunk.
Utána meg irány haza!!!! Már alig bírom kivárni, ezek az utolsó napok a legrosszabbak. Kathrin már mondta, hogy nem is tudja, hogy fogja bírni nélkülem 3 hétig. Erre csak annyi mondtam, bocsi, de nem foglak sajnálni, mert én nagyon boldog leszek! :-)
A magyarra tanítás elég döcögősen megy, mert Noeminek nem nagyon tetszik -érthető módon-, hogy magyarul beszélek hozzá, és nem ért semmit. Néha rám szól, hogy beszéljek már németül, mert nem érti. Máskor meg, ha németül beszélek, mondja, hogy most inkább magyarul. De észreveszem még most is, ha valamit énekelek neki magyarul, akkor már énekeli is vissza, persze jó néhány hibával, de legalább próbálkozik. Ez aranyos!
Yaeli is elég sokat fejlődött, már úgy szaladgál, hogy sokszor azt sem tudom hol van. Pedig nincs egy hónapja, hogy megtette az első lépéseit egyedül! Dumál összevissza, de legtöbbször csak a magáét mondja, de előfordul, hogy mond értelmes dolgokat is. Engem változatlanul Mama-nak hív, vagy nagy ritkán Dada. De Danielnek is mondja, hogy Dada, szóval ez se nekem szól szerintem. De nagyon édes! Kiváncsi vagyok mit szól majd, ha 3 hét után újralát.
Rakok fel még képeket a picasara, ha lesz még idő. Párat raktam még a Párizs mappába is, ha esetleg nem néztétek.
Most búcsúzok, nemsokára otthon! Remélem anyu és mami már bekészítették a sütőbe a sok-sok finomságot!!!!!!!! :-)
2010. augusztus 2., hétfő
Újra itt, gyorsan ment, nem? :-)
Jöttünk ebédelni a falu egyetlen hoteljébe, ahol még Wifi is van, és okos Dórika hozta a laptopját is. :-)
Az ebédemet gyorsan benyomtam, csak egy salátát rendeltem, gyorsan megettem, mert nem bírom ezeket a kajákat. Mindenki kagylót, halakat, meg csigát eszik, hát rosszul vagyok, ha rá kell nézni. Tudom hülyeség, mert ki tudja mikor tudok még egyszer friss tengeriherkentyűhöz, vagy csigához jutni, de akkor sem érdekel, ezek nekem nagyon visszataszítóak. De még Yael is úgy eszi, mintha ez lenne a világ legfinomabb kajája. Egyedül szedegeti ki a kagylóból a kaját és rakja a másik edénybe a kagylóhéjat. Iszonyat édes.
AMúgy tegnap még kétszer elénekelték a Boldog szülinapot, szóval ötször hallottam tegnap, és még egyszer hangszerekkel is. Nagyon kedves tőlük.
Még el is mentünk tegnap ebédelni, az egész étterem hangos volt tőlünk, vagyis inkább a sok gyerektől.
Tegnap új lakók jöttek a házba, szintén zenészek. Nagyon kedvesek is.
Ma este meg megint én vagyok a soros a főzésben. Ilyenkor összegyűlik az összes zenész, és valaki mindig főz. A múltkor lecsót csináltam 20 főre, 3 lábosban. Nagyon odavoltak érte, most is azt kértek. Én meg agyon izgultam magam, nehogy elrontsam, mert mindenki finom kajára számít, de hát mind elfogyott. :-)
Az idő változatlanul kiszámíthatatlan, egyszer felhős, alig tudunk kimenni, szemerkél az eső, máskor meg annyira süt a nap, hogy az a baj.
AZt nagyon élvezem, hogy millió gyerek van, azt már nem annyira, hogy mindegyik velem akar játszani.
Holnap megyünk szülinapi buliba, az egyik zenész kislány lesz 1 éves,utána meg Noemi szülinapját ünnepeljük. Szóval most kijut a szülinapozásból, de én nagyon élvezem, hogy ilyen sokan vagyunk. Mintha egy nagy család lennénk. egy nagy hangos olasz család.
Amúgy vannak a zenészek között a Föld minden feléről. Tina félig koreai, félig német, egy pár jött Amerikából, vannak németek, franciák, afrikaiak. Szóval tényleg mindenhonnan.
Még egyszer köszönöm a sok köszöntést, nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám! :-)
Nem tudom mikor tudok megint írni, talán csak vasárnap reggel Párizsból, vagy majd otthon személyesen. Nincs egy hét és otthon leszek, alig bírom elhinni, iszonyat várom már!!!!!!
Jöttünk ebédelni a falu egyetlen hoteljébe, ahol még Wifi is van, és okos Dórika hozta a laptopját is. :-)
Az ebédemet gyorsan benyomtam, csak egy salátát rendeltem, gyorsan megettem, mert nem bírom ezeket a kajákat. Mindenki kagylót, halakat, meg csigát eszik, hát rosszul vagyok, ha rá kell nézni. Tudom hülyeség, mert ki tudja mikor tudok még egyszer friss tengeriherkentyűhöz, vagy csigához jutni, de akkor sem érdekel, ezek nekem nagyon visszataszítóak. De még Yael is úgy eszi, mintha ez lenne a világ legfinomabb kajája. Egyedül szedegeti ki a kagylóból a kaját és rakja a másik edénybe a kagylóhéjat. Iszonyat édes.
AMúgy tegnap még kétszer elénekelték a Boldog szülinapot, szóval ötször hallottam tegnap, és még egyszer hangszerekkel is. Nagyon kedves tőlük.
Még el is mentünk tegnap ebédelni, az egész étterem hangos volt tőlünk, vagyis inkább a sok gyerektől.
Tegnap új lakók jöttek a házba, szintén zenészek. Nagyon kedvesek is.
Ma este meg megint én vagyok a soros a főzésben. Ilyenkor összegyűlik az összes zenész, és valaki mindig főz. A múltkor lecsót csináltam 20 főre, 3 lábosban. Nagyon odavoltak érte, most is azt kértek. Én meg agyon izgultam magam, nehogy elrontsam, mert mindenki finom kajára számít, de hát mind elfogyott. :-)
Az idő változatlanul kiszámíthatatlan, egyszer felhős, alig tudunk kimenni, szemerkél az eső, máskor meg annyira süt a nap, hogy az a baj.
AZt nagyon élvezem, hogy millió gyerek van, azt már nem annyira, hogy mindegyik velem akar játszani.
Holnap megyünk szülinapi buliba, az egyik zenész kislány lesz 1 éves,utána meg Noemi szülinapját ünnepeljük. Szóval most kijut a szülinapozásból, de én nagyon élvezem, hogy ilyen sokan vagyunk. Mintha egy nagy család lennénk. egy nagy hangos olasz család.
Amúgy vannak a zenészek között a Föld minden feléről. Tina félig koreai, félig német, egy pár jött Amerikából, vannak németek, franciák, afrikaiak. Szóval tényleg mindenhonnan.
Még egyszer köszönöm a sok köszöntést, nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám! :-)
Nem tudom mikor tudok megint írni, talán csak vasárnap reggel Párizsból, vagy majd otthon személyesen. Nincs egy hét és otthon leszek, alig bírom elhinni, iszonyat várom már!!!!!!
2010. augusztus 1., vasárnap
Carolles
Halihó!
Bocs, hogy régen írtam, nincs net ezen az Isten háta mögötti helyen. Most egy internet kávézóban ülünk Daniellel a szomszéd faluban. Még jó, hogy ő is ilyen net függő, különben én sem jutottam volna hozzá. :-) A falunkban van ugyan egy kávézó, de nincs net. Amúgy baromi kicsi falu, egy templommal, meg egy bolttal. De még így is iszonyú sok a túrista. Nem csoda, hisz gyönyörű hely.
Ma reggel mire leértem a konyhába, Kathrin ugrott egyet, hogy mit csinálok itt, nekem nem szabadna itt lennem, menjek vissza szobámba, még nincs semmi kész. :-)
Szóval 2 tortával vártak, elénekelték a boldog szülinapot angolul, majd Noemi magyarul. Után Zoe és Solway eljátszották csellón és fagotton. Nagyon édesek voltak. A hangszer nagyobb, mint ők. :-) El is pityeregtem.
De mivel lemaradtam az írással, akkor kezdjük az elején:
Vasárnap megérkeztünk Carolles-ba, gyönyörű hely. Az óceán 500 méter, már a nyaralóból gyönyörű a kilátás, de ahhoz hogy lejussak a partra, egy lépcsőn kell lemennem, szóval nem direkt a strandon van a ház. Nekem van külön szobám, fürdővel.
A házban együtt lakunk Isabellel és a két kislányával Zoeval, és Solway-jal. Isabell szervezte ezt a koncert turnét, ezért vele lakunk. Itt van még a sógornője a két fiával. Nagyon kedves mindenki.
Sokat nem kell dolgoznom, napi 5 órát, de azt is a parton fetrengve bikiniben.
AMúgy nem valami jó itt az idő, a szél folyton fúj, igaz hideg nincs, de akkor is néha már nagyon fáj a szemem a széltől. Persze nem panaszkodom, mert iszonyat jó itt lenni.
Tegnap például grill party volt, itt volt az összes zenész, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, meg nem is beszél mindenki németül, de nagyon kedvesek voltak. Én rohangáltam a gyerekek után, mert naná mindenki engem akart. :-) Pedig nem is dolgoztam, de sebaj, legalább a szülők kicsit élvezhették a partyt.
Most hirtelen más nem jut eszembe, de képeket töltök fel picasara, és mivel a versailles-i, és a louvre-os beszámolómat se írtam meg, így azokat a képeket is felrakom, ha lesz időm, és a net is gyors. Amúgy röviden a két helyről: Idióta festők szexista képeivel van tele, ez az egy ugyanolyan. :-)
Természetesen találkoztam ismét magyarokkal, rájuk is köszöntem és egy nő, majdnem a nyakamba ugrott, biztos azt hitte valami ismerős. Nagyon vicces volt.
Amúgy azt már nagyon utálom, hogy ha elmegyek valahova, és tudom, hogy muszáj megszólalnom (pl bolt), akkor előtte le kell íratnom Daniellel franciául, hogy mit akarok. Úgy néz ki meg kéne franciául is tanulni. Na persze... :-)
Kitalálták a szülők, hogy beszéljek a gyerekekkel magyarul, és hiába kérdeznek vissza, hogy micsoda, csak magyarul beszéljek, mert az milyen jó lesz a gyerekeknek, ha majd tudnak magyarul. Mert a baráti körükben minden gyerek beszél minimum két nyelven. Jó, én beszélek hozzájuk, Noemi meglepő módon nagyon sokat megért. És ha nem figyel oda magára, akkor énekelget magyarul.
Mivel Daniel legújabb operája a Csárdáskirálynő lesz, ezért állandóan azt hallgatjuk, én meg énekelem nekik magyarul, Noemi már tudja németül és magyarul is a nagyját. :-) Én is tudom már németül is, miket tanul az ember, mi?! :-)
Egy hét és otthon vagyok, alig bírom kivárni!
Hiányoztok már!
Bocs, hogy régen írtam, nincs net ezen az Isten háta mögötti helyen. Most egy internet kávézóban ülünk Daniellel a szomszéd faluban. Még jó, hogy ő is ilyen net függő, különben én sem jutottam volna hozzá. :-) A falunkban van ugyan egy kávézó, de nincs net. Amúgy baromi kicsi falu, egy templommal, meg egy bolttal. De még így is iszonyú sok a túrista. Nem csoda, hisz gyönyörű hely.
Ma reggel mire leértem a konyhába, Kathrin ugrott egyet, hogy mit csinálok itt, nekem nem szabadna itt lennem, menjek vissza szobámba, még nincs semmi kész. :-)
Szóval 2 tortával vártak, elénekelték a boldog szülinapot angolul, majd Noemi magyarul. Után Zoe és Solway eljátszották csellón és fagotton. Nagyon édesek voltak. A hangszer nagyobb, mint ők. :-) El is pityeregtem.
De mivel lemaradtam az írással, akkor kezdjük az elején:
Vasárnap megérkeztünk Carolles-ba, gyönyörű hely. Az óceán 500 méter, már a nyaralóból gyönyörű a kilátás, de ahhoz hogy lejussak a partra, egy lépcsőn kell lemennem, szóval nem direkt a strandon van a ház. Nekem van külön szobám, fürdővel.
A házban együtt lakunk Isabellel és a két kislányával Zoeval, és Solway-jal. Isabell szervezte ezt a koncert turnét, ezért vele lakunk. Itt van még a sógornője a két fiával. Nagyon kedves mindenki.
Sokat nem kell dolgoznom, napi 5 órát, de azt is a parton fetrengve bikiniben.
AMúgy nem valami jó itt az idő, a szél folyton fúj, igaz hideg nincs, de akkor is néha már nagyon fáj a szemem a széltől. Persze nem panaszkodom, mert iszonyat jó itt lenni.
Tegnap például grill party volt, itt volt az összes zenész, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, meg nem is beszél mindenki németül, de nagyon kedvesek voltak. Én rohangáltam a gyerekek után, mert naná mindenki engem akart. :-) Pedig nem is dolgoztam, de sebaj, legalább a szülők kicsit élvezhették a partyt.
Most hirtelen más nem jut eszembe, de képeket töltök fel picasara, és mivel a versailles-i, és a louvre-os beszámolómat se írtam meg, így azokat a képeket is felrakom, ha lesz időm, és a net is gyors. Amúgy röviden a két helyről: Idióta festők szexista képeivel van tele, ez az egy ugyanolyan. :-)
Természetesen találkoztam ismét magyarokkal, rájuk is köszöntem és egy nő, majdnem a nyakamba ugrott, biztos azt hitte valami ismerős. Nagyon vicces volt.
Amúgy azt már nagyon utálom, hogy ha elmegyek valahova, és tudom, hogy muszáj megszólalnom (pl bolt), akkor előtte le kell íratnom Daniellel franciául, hogy mit akarok. Úgy néz ki meg kéne franciául is tanulni. Na persze... :-)
Kitalálták a szülők, hogy beszéljek a gyerekekkel magyarul, és hiába kérdeznek vissza, hogy micsoda, csak magyarul beszéljek, mert az milyen jó lesz a gyerekeknek, ha majd tudnak magyarul. Mert a baráti körükben minden gyerek beszél minimum két nyelven. Jó, én beszélek hozzájuk, Noemi meglepő módon nagyon sokat megért. És ha nem figyel oda magára, akkor énekelget magyarul.
Mivel Daniel legújabb operája a Csárdáskirálynő lesz, ezért állandóan azt hallgatjuk, én meg énekelem nekik magyarul, Noemi már tudja németül és magyarul is a nagyját. :-) Én is tudom már németül is, miket tanul az ember, mi?! :-)
Egy hét és otthon vagyok, alig bírom kivárni!
Hiányoztok már!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)