Napszemüveget elő! :)

Próbáltam tartani magam ahhoz, hogy minden vasárnap jelentkezzek, de valahogy csak elmaradozik...
Bezzeg az elején majd' minden nap írtam...alustadóri... :)
Legyen az a mentségem, hogy vasárnap este értem csak haza.

Annyira, de annyira jobb minden, hogy ilyen jó az idő. Imádok kinnt lenni Törpével, ő szaladgál, én meg nagyokat nevetek, mert iszonyat aranyos.
Mivel a városközpontban lakunk, úgymond az Óvárosban, így a sétáló utcákra lépünk ki majd'hogynem.
A kert is tele van már virágokkal, így ez is egy jó program a kölykökkel, ott játszani. Imádják, én meg őket! :)
Minden nap megyünk Yaelivel bevásárolni, előtte teszünk egy jó nagy sétát. Ő szalad, mint egy kis őrült, nagyon gyorsan szedi a mini lábacskáit. Az emberek meg: "jajjj de aranyos, de gyönyörű kis lánya van". Na ezeket még az elején egy "köszönöm, de csak a babysittere vagyokkal" válaszoltam meg, most már rutinos vénróka lévén, elintézem egy köszönömmel. :)

Vettem neki egy csini sapit, amiben még gyönyörűbb, de utálja sajna, és mindig lecincálja magáról:

Kedden megint suli volt. Megint olyan, mint szeptemberben volt az első kurzusnál, hogy nagyon várom, hogy mehessek. Tök jó, hogy csak fiatalok vannak. A feladatok néha nagyon nehezek, néha meg egyszerűen simaliba. :)

Voltunk Kinder-Eltern Frühstückön is. Jött Kathrin is, hogy megnézze jó-e ez a gyereknek. Elég uncsi volt, mert Lisa vizsgázni volt, így ők nem jöttek. Sebaj, jól bekajáltunk megint, Yaeli meg játszott.

Szerdán Noeminek balett volt, így Törpivel itthon maradtunk, és meglepi gofrit csináltunk friss eper pürével. Nagyon megörültek neki, mi meg szívesen csináltuk.

Csütörtökre kaptunk jegyet Danieltől a Requiemre. Ez egy táncos produkció, nagyon új vonal, stílus, de iszonyatosan jó volt. Az első részben felmehettünk a színpadra, ahol a táncosok kosztümökben álltak, és elég érdekesen mozogtak lassított mozdulatokkal.

Egy rövid video az első részből:
http://www.youtube.com/watch?v=LDErjRi31Qo

A második részre külön kellett válnunk Lisatól, mert teltház lévén csak én az erkélyre, Lisa a parkettre kapott jegyet. A táncosok úgy táncoltak, ahogy én még soha. Nem is tudom igazán leírni, de a taps a végén önmagáért beszélt, hogy a közönség négyszer tapsolta vissza őket.
Daniel vezénylet, természetesen megint fantasztikusan. A kedvenc részem mindig, amikor felhívják a színészek a színpadra, olyankor mindig felkapcsolom a tapsolásom tízes fokozatra, kihúzom magam, és olyan büszkén mosolygok, mintha a fiam lenne, vagy nem is tudom mi. :)

Péntekre végre találtunk a mozinkban a kedvezményes jegy (este 10 után 4 €) keretein belül előadást a Kokowääh-re, amit már nagyon régóta meg akartunk nézni. Előtte természetesen Tiefenrauschban találkoztunk egy alkoholmentes sörre ( ugye a böjt miatt.)Til Schweiger talán az egyetlen ismert német színész, de inkább mondanám, hogy egy baromi szexi pasi, minthogy színésznek nevezném. Aki egyáltalán nem tud játszani, beszélni meg annál kevésbé. Bár a Becstelen Brigantikban tetszett, de az angol jobban is megy neki szerintem, mint az anyelvű németje. :)

A történet elég hagyományos: apuka megtudja, hogy van egy lánya. Anyuka rápasszolja pár hétre, egy levéllel együtt, amiben az áll, tessék a lányod. Szerencsétlenkednek össze-vissza, stb, stb... Jókat nevettem, tetszett a zenéje, a kiscsaj nagyon édi volt, de nem hiszem, hogy többször megnézném.

Szombat délelőttre egy kávézást beszéltünk meg Lisaval a piacon. Imádom ezt a nyüzsgést, a sok standot. Találkoztunk Lisa nagynénjével és nagybátjával. Beszélgettünk, kávézgattunk. Nagyon kedvesek voltak, és szereztem egy állást is. 3 óra takarítás heti egyszer 25 €-ért. Nem szégyen a piszkos munka, és ennyi pénzért örömmel vállaltam.

Után vettünk még pár cuccot, meg elmentünk a pályaudvarra is Lisanak 22-ére jegyet venni a reptérig. Most Frankfurt Hahnról repül, ami inkább Köln, így nem is olyan egyszerű oda eljutni.

Mászkálgattunk még a városban, az egy 1 kg-os eprünket eszegetve.

Vasárnapra Anja (Lisa gastmamija) meghívott a szülinapi bulijába, vagyis bulijaiba, ugyanis kettő tartott aznapra. Az első turnust délelőttre, a másodikat estére. Jól éreztem magam nagyon, beszélgettem a vendégekkel, a grillből sajna csak a zöldségeket ehettem, de nagyon finom zsemlékre kenhető szószok voltak (tonhalkrém, cukkinikrém, zaziki, kőrözött féleség), és a torta is marcipános volt, szóval én dugig ettem magam.
Johannal ugráltam vagy egy órát a trambulinon, Franzival viráglocsolósat játszottam. Később Lisa kitalálta, hogy ő ki akarja próbálni az új futóruháját, így elmentünk futni. Hazaérve mégegyszer bekajáltunk, és amíg én anyuékkal skypeoltam, addig ő pakolgatta a cuccait. Mondanom se kell mennyi cuccal jöttem haza: 2 nagy szatyor, egy utazótáska, és egy teli nagy válltáska cipőkkel, ruhákkal, kabátokkal, táskákkal, könyvekkel. Kemény szelektálás volt, de ez még csak az első forduló, így a második hullám még várható. Örültem nagyon a cuccoknak, de persze szomorú is voltam valamilyen szinten.

Hétfőre megint beindult a napsütés, és még melegebb lett. A napszemüveg hál' Istennek már kötelező lett. :)

Délután találkoztunk Lisaval, mert el akart menni a közelben lévő indiai fűszerboltba, amiben még én sosem voltam. Iszonyú büdös, de tök jó cuccok vannak benne. Millió fűszer, szárított cuccok, szószok, teák, édességek, még 25 kg-s zsákban rízs is. Ezen marha jót röhögtem. Gondolom egy távol-keleti családnál ez egy hónap, hát nálam lehet 2 évig is kitartana. :) De az biztos, hogy mielőtt májusban hazalátogtok, azelőtt itt bevásárolok egypár fűszert, extra chillit, meg szójaszószt.

Utána átjött még  Lisa, nekiálltunk, hogy együnk valamit. Lisáról tudni kell, hogy iszonyatos mennyiségű kaját képes magába tömni. Egyszerűen nem bírja abbahagyni, ha gyümölcsről, zöldségről, sajtról vagy kenyérről van szó. Egy férfit meghazudtuló étvággyal rendelkezik, és ha hozzánk jön, akkor elpusztítja mindig a gyümölcsös kosár háromnegyedét. :) Kathrinék már megszokták, és mivel imádják Lisát, így szerintem nem is bánják! :)

Az az első nála, ha a konyhába érünk, hogy már nyitja is a hűtőt. Most megakadt, mert az ebédről maradt spenótot nyomta be lábosból, és csak második lépésként nyitotta a fagyasztót, hogy még csináljon magának spenótot. Közben a kölykök le se szálltak rólunk. Noemi Lisa lábán csüngött, Yaeli meg nem engedte, hogy lerakjam. Lisa bekapcsolta a rádiót, felhangosította, és mint a kis csitrik ugrabugráltunk négyesben a konyhába. Én ugyanannyira élveztem, mint Yaeli és Noemi. :)

Lassan elkészült a gofri is, amit a gyerekeknek csináltam. Daniel meg Kathrin is bejöttek enni. Amikor Noemi bejelentette, hogy a színpad előállt, menjünk a nézőtérre.
Egy kis háttér infó:
Amióta Daniel elkezdte a Csárdáskirálynő próbáit, Noemi is írt egy darabot, és hát azt adta elő nekünk. Baromi édes volt, de megmondom őszintén, már vártam, mikor lesz vége. :)

Ma is mentünk Törpivel reggelizni. Már úgy megszokta, hogy egész idő alatt csak akkor láttam, amikor éhes volt. Eljátszogatott, el is mászkált az ovónővel, szóval semmi gondom nem volt rá.

Itt épp Franzi játszik, akire Lisa vigyáz:

Itt meg az én Törpém:

Ma is suli volt. Semmi extra, beszélgettem végre a spanyollal, akiről az első pillanatban gondoltam, hogy jó fej lehet, hát az is! :) Meg mellettem ült egy perui srác, akivel szintén tök jól elvoltam. Az ilyeneknek nagyon örülök, ki tudja, hátha lesz az ausztrál, orosz, afrikai, görög meghívás után még egypár érdekes. :)

De ami ma megkoronázta a napom az egy Balaton szelet volt Flórától:

Zárásnak hallgassátok meg Wolf Kati számát (anyunak hála), amivel kis hazánkat képviseli, itt tőlem nem messze, Düsseldorfban az Eurovisios dalfesztiválon (sajnos pont Berlinben leszünk, pedig még az is lehet elmentem volna):

http://www.youtube.com/watch?v=Wy_oB_FYd7s

Végre-valahára itt a tavasz

Nos, ez a hét is nagyon gyorsan eltelt, és megint csak hétfő van...

Ja, hogy ti otthon nem dolgoztok? Nekem nincs ilyen szerencsém...

Tegnap számolgattuk Lisaval, hogy mennyi napunk van még vissza a hazamenetelig. Ő április 23.-án repül, én május 24, de ez az időpont még addig nem biztos, amíg nincs a kezemben a jegyem.

Ma voltam is Yaeli babyvel a pályaudvaron, megérdeklődni, hogy hogy is van ez az Europa-Spezial jeggyel. Nos 62 € mindenestül az Osnabrück-Budapest vonatom. 2 átszálással Hannoverben és Münchenben. Úgy kértem, hogy olyat keressen, ahol éjszaka utazhatok. Ami a legmegfelelőbbnek tűnik az 16:00-kor indul, és másnap 8:32-re van Budapesten, Hannoverben fél órát, míg Münchenben 1 órát kell várnom. 

Nekem ez nagyon kedvezőnek tűnik, mert jó sok cuccot kell hazavinnem, amit ugye repülővel csak súlyos € árán vihetnék...

Ugye a múltkori bejegyzésemben szépen leelemeztem a nyelvi ismereteimet, és a problémáimat. Hát szégyen-nem szégyen (szerintem nem az), de a könnyebbik utat választottam: átmentem egy könnyebb kurzusra (B2). Szerencsém volt, mert tudtam egy csajjal cserélni, így a könyveinket is kicseréltük. Mivel még csak 2 hete fut a kurzus, így nagy kart se tehettünk a könyveinkben.

Az új tanár nem olyan vices, mint  Hammo volt, de elmegy. Sharon is itt van, szóval még ismerős is akar. Van egy magyar általános iskolás csaj is, akik nemrég költöztek ide. Nagyon vicces kis csaj. Az apja szívsebész a kórházban, az anyukája is valami doki. Természetesen itt megfizetik kellőképpen a munkájuk, tehát érthető módon maradnak.

Szóval összességében örülök nagyon, hogy átmentem, a C1 túl nehéz volt, majd’ leizzadtam, hogy nehogy nekem kelljen válaszolnom (mint a régi szép gimis matek órákon), itt az első órán már semi bajom nem volt, szívesen beszéltem, sőt kérdeztem is, amit nem tudtam. Nem volt az az érzésem, hogy én vagyok a leghülyébb. Erre értettem azt, hogy nem szégyenlem, mert itt jól éreztem magam, míg a másikon csak szorongtam.

Kedden mentem Yaeli babyvel szülő-gyerek reggelire, úgy kellett buszozni (amit babakocsival nem csináltam), de semmi gond nem volt. Yaeli az elején csak bújt, nem akart senkivel se játszani, de utána elvolt, én meg jól bekajáltam.

Hogy mit is jelent ez a szülő-gyerek reggeli? Hát azt, hogy befizettem 3 €, ami a kaját fedezte, meg gondolom a gyerekvigyázót, aki játszott a gyerekekkel. Yaeli evett csokis műzlit, meg narancslevet ivott, én egy kávét, egy sonkás-sajtos szendvicset, egy lekvárosat, meg még ettem pár sajtot. Szóval szerintem ilyen árért megéri simán menni. Főleg, hogy hazafelé Törpe elaludt, amikor felébredt, azt mondta rögötön: menjük még játszani. Szerintem tetszett neki is.

Ott volt Claudia is, Jenna ex-gastmamája, aki mondta, ha szeretném megkaphatom Jenna régi bicóját addig, amíg az új au pair nem jön, jövő májusban. Hát ennek aztán nagyon-nagyon megörültem, mert utálom, hogy mindig gyalog, vagy busszal kell mennem.

Nem a legújabb, nem a legszebb, de én akkor is nagyon-nagyon örülök neki! :) A pincében csináltam a képet, nem sikerült valami jól, de az én kis djááágasssszágom jól látszódik:

Meg is beszéltem Lisaval, hogy akkor pénteken nála alszom, onnan meg majd tovább Claudiáékhoz, és elhozzuk az új biciklim.

Mivel nem tudtam mit kitalálni, így arra gondoltam csinálok nekik egy sütit ajándékba. Gyorsan megnéztem még péntek délután, mi van itthon. Alapanyag híján rizskókot csináltam.

Péntek este Lisaéknál sütöttem meg. Anja meg Jürgen (Lisa gastszülei)  5 percenként jöttek a konyhába, hogy mikor lesz már kész, mert olyan jó illata van.

Szóval a hétvégét megint Lisaval töltöttem. Ez is csak rosszabb lesz a végére, vagyis, mire hazamegy. Jenna esetében is nagyon rossz volt, hogy elmegy, de akkor itt volt nekem Lisa. Majdnem minden szabad percünket együtt töltjük, és minden hétvégén együtt is alszunk.

Hétközben is háromszor minimum találkozunk egy kávéra. (És kreatív, roppant előnyös képeket csinálunk:)

Megnéztük péntek este a Bazi nagy görög lagzit, igaz én bealudtam rajta, de azért jókat nevettünk. De úgy emlékszem, hogy én ezt már láttam moziban anno.

Másnap, szombaton Lisa elment reggel Johannal úszni, én még tovább aludtam egy kicsit, mikor hazaért meg felébresztett, hogy reggelizzünk.

Mindenkinek nagyon ízlett a rizskók, szerencsére sokat csináltam. :)

Olyan fél 12 körül értünk Claudiáékhoz elhozni a biciklit. Kávéztunk ott is egyet, beszélgettünk, meg segítettünk neki kaját csinálni, mert egy lánybucsúra ment. Szegénynek már iszonyat nagy a hasa, így nem nagyon tud mindenfelé mozogni. 1 hónap, és itt a baba.

Hozott még egy zsákot tele cipőkkel, hogy ha kell valami vigyük el nyugodtan. Én el is hoztam 3 pár csizmát, nekem nagyon tetszenek. Lisa fájó szívvel, de nem nyúlt semmihez. Így is azt mondta a fél ruhás szekrényét nekem adja, egy negyedet kidob, meg egy negyedet hazavisz. Mesélte, hogy amikor ideköltözött, akkor a reptéren 400€ fizetett, mert annyi volt a plusz súlya. Hát visszafele nem így akarja… érthető módon.

Rengeteget bicikliztünk szombaton, még Sharonhoz is eltekertünk a város másik végébe, hogy visszavigyem a könyveit. Az a kis mázlista most utazik az USA-ba 3 hétre, tök ingyen. Ő most csinálja biológiából a doktoriját, és ezzel kapcsolatban van valami munkája az egyetemen, ahonnan kiküldik Anaheimba (Kalifornia) egy szemináriumra. Egy hét előadások, két hét semmit tevés, utazgatás, teljesen ingyen….úúúúúúúúúúúúúúúúgy utálom érte!!!

Szombat este babysitteltem a kölyköket. Daniel és Kathrin elmentek valami operát megnézni. Rendeltek tejbegrízt, meg eper pürét. Szóval még olcsón is úsztam meg, hogy nem valami flancosat találtak ki vacsira a gyerekek. Utána engedtem nekik mesét nézni. Kathrin viszonylag korán fél 12-kor hazaért, tehát egy laza kis szombat estém lett.

Nem nagyon szeretem ezeket az este gyerekre vigyázós dolgokat, mert olyankor éthető módon már baromi nyűgösek, elaludni viszont nem hajlandók az anyjuk nélkül. Yaelt állandóan cipelni kell, ha leülök vele, akkor már sír. Noemi csapkodja magát a földhöz néha, vagy csak úgy hisztizik, és visítja, hogy mennyire fáradt...mindegy nem részletezem, mert ez is csak nevelés kérdése, azt meg már legutóbb kitárgyaltam...

Vasárnap természetesen megint Lisaztam, de csak pár órát, mert holnap lesz a vizsgája, tanulnia kell. Szorítok neki nagyon!

Jól telt megint a hétvége, igaz semmi elmítésre méltót nem csináltam megint. Hála ennek a remek időnek, öröm kimenni. Yaeli baby is nagyon szereti. Ma is sétáltunk, össze-vissza futkosott, felhúzta a kis szoknyáját, baromi édi volt. Közben meg énekelget. Majd’ minden második ember odaszól valami kedveset, hogy milyen édi a kislányom, vagy milyen szép, meg hasonlók. Én meg már az egy év alatt hozzászoktam, hogy magyarázkodni sokáig tart, így csak megköszönöm. :)

A legújabb hobbym Yaeli öltöztetése lett, imádom reggelente kikeresni neki az aznapi ruciját, meg frizkót csinálni. Minden reggelinél megkérdezem milyen színű ruhát akar felvenni. A válasz minde alkalommal: rózsaszín. :)

A legújabb hobbym Yaeli öltöztetése lett, imádom reggelente kikeresni neki az aznapi ruciját, meg frizkót csinálni. Minden reggelinél megkérdezem milyen színű ruhát akar felvenni. A válasz minde alkalommal: rózsaszín. :) 

A héten nagyon dalos kedvében volt. Nem tudom honna szedte, de állandóan énekelgette a Happy Birthdayt. Nagyon kis aranyos. Egyet fel is vettem:

Danieltől kaptam 2 jegyet egy táncos darabra a Requiemre csütörtök estére. Nagyon kiváncsi vagyok rá, bár már most tudom, hogy nem fog nagyon tetszeni, mert baromi elvontnak tűnik. Ráadásul úgy tudott csak jegyet szerezni, hogy nem is ülünk egymás mellett. Egy jegy a színpad mellé szól, míg a másik a szokásos helyemre, az erkélyre. Megnéztem amúgy a színház honlapján, hogy az én jegyem (ahol eddig mindig ültem, ha színházban voltam) a legdrágább. Ez amúgy Herr Baumer helye, az igazgatóé, akinek a kisfiát már egyszer babysitteltem. Minden előadásra van 2 helye ugyanott, ha neki nem kell, elkérheti Daniel, ha neki sem, akkor így tovább az alattuk rangban levők, majd meg lehet végül venni, ha senki sem kéri a színházból.  

Megint csak agyalhatok mit veszek fel, bár sok lehetőségem nincs az estélyi ruhák terén... :)

Bocs, hogy ilyen össze-vissza lett ez a bejegyzés, kicsit én is ilyen szétszórt vagyok mostanában. Biztos a hús-alkohol-party mentesség teszi! :)

De ígérem a következő hetim érdekes, vicces, fenetikus lesz!! :)

Egy kötelező örök kedvenc:

http://www.youtube.com/watch?v=1sNqryi-_fs&feature=fvst 

59. hetem

Kiszámoltam, a következő lesz a 60. hetem itt Németországban. Persze voltam otthon háromszor, azt nem számoltam bele. De akkor is, jesszsus, több mint 1 éve itt...

Mondhatom mostmár azt, hogy egy kicsit német lettem?

A héten beszélgettünk erről Kathrinnal és Daniellel. Szerintük amióta idejöttem, pontosabban április 12.-én jöttem, azóta rengeteget változtam.
Azt mondták, hogy az elején egy hatalmasat ugrott a nyelvtudásom, ami leginkább 1 hónap után volt érezhető, bár emlékszem Carollesban mondta Erik (Margarita férje a quartettből), hogy ő is érzi mennyit javult a németem, pedig nem gyakran találkoztunk.
A második javulási ugrás pedig decemberre lett, amit annak számítok, hogy sokat voltam Jennaval és Lisaval, vagyis nem csak a gyerekekkel és a szülőkkel beszélgettem.

Most úgy érzem megrekedtem.
Daniel szerint ez azért van, mert elértem egy szintet, ahol már tudok mindent, mármint múlt, jelen, jövő idő, ragozás, tárgyeset, birtokos, stb. (amit megjegyeznék az utóbbi 2 iszonyat nehéz nekem), és egyszerűen már csak szókincsbeli fejlődésre van szükségem.

Ezért jelent nekem nagy problémát az új nyelvkurzus. A tanár mondta is, hogy ez a csoport most más. Mi már elmondhatjuk, hogy igen, tudunk németül, nem csak állítani, hanem valóban igaz is.
De a szókincsünket ki kell tágítani. Olvassunk újságot, és ne csak a pletykákat, és a sportot. Olvassunk a világban történtekről, mindenről, nézzünk sok tévét, tanuljunk, ne csak hagyjuk a szavakat "magunkra ragadni".

Ez a legnehezebb része a dolgoknak.

Olyasmihez hasonlítanám, mint mikor sütünk egy tortát.
Minden kész: az alapot könnyen megsütöttük, a krém már macerásabb, de már az is könnyebben sikerül, mint először, aztán jön a diszítés... most már nem elég egyszerűen csak csokimázat rá, nem. Gyakorlottabbak vagyunk, sokszor csináltunk már csokimázat, most jöjjön egy kis cifrázás: csokimáz alapnak, plusz még a gyümölcs virágok, fodrok, marcipánok, mi egymás...

Nos itt tartok én. Kész a csokimázam, csak az a plusz kis diszítés hiányzik... ezen dolgozok most!

Daniel szerint az akcentusom dícséretre méltó, mert hogy nincs! :)
Kathrin szerint a magyar bácsi, aki a postán dolgozik, és több éve itt él, erősebb akcentussal rendelkezik, mint én.

Azt is hozzátették, hogy van olyan született német, nem is kevés, aki nem tud ilyen választékosan beszélni, mint én. Ez ismét egy nagy dícséret. Néha bele is pirulok az ilyenjeikbe, pedig nem vagyok egy zavarba jövős forma! Jól esik, na, nincs mit kertelni! :)

Danielen úrrálett ismét a tanítási vágy,így minden, de minden mondatomba beleszól, addig amíg nem helyesen mondom. Csak annyit mond: nochmal Dóri! (mégegyszer) Másodszorra már általában helyesen mondom. Szerinte ez azért van, mert állandóan gyorsan akarom mondani a dolgokat, és nem gondolom végig. Ha végig gondolnám állandóan mielőtt megszólalok, igaz az elején sokáig tartana, de utána idővel automatikusan csak helyesen beszélnék.

Őszintén szólva ez baromi idegesítő, de tudom, h ettől nekem jobb lesz, és azt is tudom, hogy szerencsém van vele, és ő csak segíteni akar. Ezért kaptam is tőle 2 CD-t, de erről majd később...

Daniel második tanítványa:
Noemi tud olvasni, és írni...4 éves!
Hihetetlen! Persze nem mindent, de akkor is! Daniel rendelt egy könyvet a neten, annak a segítségével tanította meg. 2 hónapja kezdték, és már ír a gyerek. Én csak tátom a szám, amikor a kezébe veszi az újságot...

Mégegy gyors hír, aztán belekzdek a heti beszámolómba:
Nos, tudjátok, vagy nem, hogy mekkora Red Hot Chili Peppers rajongó vagyok!
És olvastam a neten, hogy csinálnak egy koncertturnét Németországban, mert itt vettek fel egy új lemezt.
És jönnek Osnabrückbe!!!!
Hihetetlen, nem?! Csak van egy bökkenő: akkor én pont otthon leszek. De mivel jönnek Münsterbe, Aschaffenburgba, Bielefeld, Hamburg, Bonn, stb., így nem kell félnem hogy kihagyom, ha kell még a Münchenire is elutazok, csak hogy lássam/halljam őket!!!! Iszonyú izgatott vagyok! :)

Akkor a heti beszámoló:

A hétfői 1 liter fagyi után naná, hogy kedden torokfájással ébredtem. El is panaszkodtam Kathrinnak. Aki délután mutatta, hogy neki milyen speckó fújós cucca van a torkár, majd a kezembe nyom egy 10-est, hogy vegyél magadnak is.Komolyan, ő a második anyám! :)

Nos, hát vettem...iszonyat! Van egy pálcikája, amit le kell nyomni a torkomig, és megnyomni, majd bespricceli közvetlenül a fájós részre. Azt tudni kell, hogy a fogorvosnál is azt a részt utálom a legjobban, és öklendezek, amikor a hátsó fogaimnál matat. Na gondolhatjátok, hogy ettől is majndem kitaccsoltam! :)
De jó a torkomnak, nem fáj már annyira, tegnap már ettem is megint fagyit...epreset, diósat, vaníliásat, meg csokisat....nem az én hibám, nem tehetek róla, hogy ott van a hűtőben és szinte kér, hogy egyem meg... :)

Kedden megint suliban voltam. Komolyan mondom, úgy érzem én vagyok a leghülyébb. Baromi nehéz, és szinte csak minden harmadik szót értem. Nem is tudom hány oldalt írtam csak azzal tele, hogy ezeket a szavakat otthon meg kell néznem a szótárba...
Megvettem a könyveket is, 40 € baszki...láttam egypáran úgy fénymásolták. Pedig mutogattam Kathrinéknak, hogy milyen drága, de ez alkalommal nem mondták, hogy kifizetik. Jó lett volna, de nem várhatom el természetesen, hisz az elsőket kifizették.

Szerdán volt Noemi második balett órája, én meg Yaelivel itthon maradtam. Elmentünk a játszótérre, aztán 1 óra fagyoskodás után haza.
Szegénykém már nagyon fáradt volt, leraktam a lépcsőházban az első fokra, míg becsuktam az ajtót, meg kivettem a kulcsot. Hát arany szíve, fejjel előre eldőlt, mint egy mini krumplis zsák. Sírt nagyon, de gondoltam, jól van, semmi gond, hát annyit esik-kel, mint minden gyerek, ez normális.

Viszem fel, Daniel itthon volt. Kérdezi mi történt, miért sír a gyerek. Mondom, elesett, de semmi gond.
Ő levetköztette, én meg elindultam felhozni a pincéből a mosott ruhákat. Utánam ordít, hogy jöjjek vissza.
Oké, visszamásztam, nézem a gyerek fejét: egy hatalmas kék dudor van rajta.... Na baszki.
Daniel tiszta ideg lett, majdnem nekem vágta a gyereket, hogy öltöztessem, viszi a kórházba.
Én meg nagyon besz...rtam, hogy mit csináltam szegény Törpémmel. Telefonálgatott össze-vissza. A gyerek fején a dudor, meg kezdett összemenni. Ha nem látom, nem hiszem el.
Felkapta, bevitte a hálóba, én meg mint egy idióta, csak ott álltam az előszobában, és csak néztem. Nem értettem, hogy akkor most mi van. Elkezdtem bőgni, és nem bírtam abbahagyni, végig az járt a fejemben, hogy mit tettem...
Kathrin hazaért, csak néz. Megnézte Yaelt, azt mondta, ugyan már, ez semmi, mindegyik gyerek esik-kel, ez normális. Megölelgetett, hogy semmi gond, én nem csináltam semmit rosszul, ez ugyanúgy előfordulhatott volna velük is.
Feljöttem a szobámba, aztán elmentem Lisahoz. Nem bírtam itthon maradni, nagyon megviselt. Legfőképp az, ahogy Daniel rámnézett...
Lisa megnyugtatott, megetetett, még kakaót is főzött, de nem bírtam megnyugodni. Kathrin írt egy sms-t, hogy :ne aggódjak, minden rendben, és tényleg nem az én hibám volt. Reggel beszélünk.

Másnap, csütörtök, nem bírtam ki reggelinél, megkérdeztem Danielt, hogy akar-e valamit mondani a tegnapról. Hunyászkodott és elmesélte, hogy hogy járt legutóbb az állatkertben. Látta, hogy a gyerek el fog esni, de csak nézte, ahogy esik. Azt gondolta, hogy messze van még a patkától, nem veri be a fejét,így végignézte, ahogy a gyerek feje mégis eléri a patka szélét, és jól bevágja. Szidta magát rendesen érte, de hát van ilyen. Nem kért bocsánatot, a viselkedéséért, nem mintha vártam volna. De éreztem, hogy bánja.
Bement a dolgozószobába, majd 10 percre rá behívott. Mutatott egy oldalt, ahol rendelt nekem egy német intenzív nyelvi kurzus CD-t. Azt mondta, ez ajándék.

Szóval mégis bocsánatot kért, csak ilyen formában. A lényeg: Yaeli baby sárga homlokkal, de annál vidámabban kicsattan az egészségtől!


Péntekre mozit terveztünk Lisaval. Megbeszéltük, hogy van egypár ember, aki nem a szívünk közepe, de mindig hívnak minket, és mi mindig lemondjuk mondvacsinált indokkal. Úgy döntöttünk, hogy erre az lenne a megoldás, hogy elhívjuk őket moziba, ott nem kell beszélgetni, így a probléma kiküszöbölve.
Sharon és Maia jött csak el. Őket viszont nagyon szeretjük. Az a három, akivel nem akartunk találkozni egyik sem ért rá. Szóval nagyon klassz esténk volt egészen a mozi végéig. Na de, akkor előről:
21:00-ra beszéltük meg a Tifenrauschba. Maia és én értünk oda először. Kértünk egy italt, beszélgettünk, megérkezett 10 percre rá Sharon és Lisa is. Nagyon jól éreztük magunkat, mejd fél 11-kor elindultunk a moziba. A Big mamas haus-t néztük meg, vagyis Gagyi mami 3. Szerintem baromi vicces volt, néha vissza kellett fogni magam, hogy ne olyan hangosan nevessek. :)

Fél 1-re lett vége. Szegény Maia még új a városban, és nem tudta, hogy éjszaka a buszok nem úgy mennek, hogy minden órában, így naná, hogy volt 1 óránk a buszára. Hozzátenném, hogy olyan hideg volt....fogalmam sincs, hogy mennyi, de én mínusz 10-nek biztosan éreztem.

Elmentünk még egy forró teát inni, majd vissza a buszmegállóba. Ott az állt, hogy még 25 perc. Na neeeee, én biztos nem állok még ott annyit. Mondta, hogy a következő megállóig sétáljunk el. Oké, ott is még 20 perc, akkor menjünk még eggyel tovább. Rafkós voltam, mert minnél tovább mentünk, annál közelebb értünk a házunkhoz. :)

Vártunk még 10 percet, majd jött végre a busz. Felraktuk Maiat, aztán irány haza.
Beérek a házba, hallom, hogy szól a zene, buli volt az új szomszédoknál. És meg se hívtak...
Másnap mondta Kathrin, hogy voltak náluk beköszönni, és hozzám is akartak, csak nem voltam itthon. Pedig szívesen elmentem volna a lakásavatóba. Na mindegy, már késő...

Tegnap volt a városban az osnabrücki karnevál, de semmi kedvem nem volt kimenni. Hideg is volt, meg fáradt is voltam, hisz előző nap 5-kor aludtam el. Lisa elment a görögjeihez. Ez egy görög család a környéken, akikkel úgy ismerkedett meg, hogy bement egy pékségbe, ami az övék. Egyszer meghívták vacsira, azóta minden hónapban megy hozzájuk, és ott is alszik.
Tavaly voltam ezen a karneválon, szóval tudom már milyen, nem maradtam ki semmiből.

Noeminek holnap lesz az oviban farsang. Kathrin vett neki egy írtó aranyos hercegnő kosztümöt. De mindenáron a régi szakadtat akarta felvenni. Kathrin azt mondta, jól van, nem erőltetem rá, pedig olyan szép ez az új. Mondtam, adj 5 percet, és az újat akarja majd viselni az oviban.
Így is lett, nagyon jó meggyőző képességem van.
Vagyis inkább terrorizáltam, de az előbbi jobban hangzott. :)

Nos, ennyit mondtam Noeminek, miután bejelentette, hogy a régi ocsmány rucit viseli majd holnap:

- Nézd Yaeli, dejóóóó. Ezt a hiper-szuper új hercegnő kosztüm a tiéd!

Erre Noemi egy óriási neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem visítás után kitépte a kicsi kezéből az új kosztümöt, levette a régit, odaállt az anyja elé, és bejelentette, hogy ő ezt a szépet szeretné holnap felvenni! :)
Kathrin nem hazudok, egy 10 percet tuti csak nevetett! :)

Noemi hercegnő szerkója (ez az új):

Noemi az újban, Yael a régiben:

Tegnap, az-az szombat este meghívásuk volt a szülőknek vacsorára, szóval babysintérkedtem.
Fél 9-re mentek, ráadul 3 percre a háztól, szóval gondoltam, hogy akkor ez sokáig fog tartani. Így is lett. 11-kor hív Kathrin, hogy még mindig vacsoráznak, hogy vagyunk. Noemi addig elaludt, becipeltem az ágyba, de Yael nem volt még hajlandó aludni. De mondtam Kathrinnak, hogy minden oké, maradjanak csak.
De éjfélkot már nagyon nyűgös volt Yael, mondogatta, hogy fáradt fáradt, de az istenért se akart elaludni. Pedig be is feküdtem mellé az ágyba, olvastam, énekeltem, de nem akart.
Mondtam neki:
- Alszunk?
- igen.
-Becsukod a szemed?
- igen
- Alszol már?
- igen.
- Akkor én kimegyek a konyhába. Aludj csak. Jó éjt, stb...

Pakolászok a konyhába, tök büszke voltam magamra, hogy végre sikerült. Erre hallom a kis mezítlábas klattyogását. És mondogatja, hogy "Angst" (fél). Jajjj, hát aranyszíve. Felhívtam az anyját (fél 1 volt), hogy jöjjön. Ott volt 3 perc alatt, megetette a gyereket (még mindig szopik), majd az aludt is 1 perc múlva.

Mi meg leültünk beszélgetni a konyhába. Daniel még visszament.

Mesélte Kathrin, hogy ez a japán brácsista a színházból mi mindent főzött. Felsorolt 2 előételt (köztünk házikészítésű csipsz, rózsamintába hajtogatva), vagy 5 főételt, és a desszertből még nem tudott enni, mert hívtam. Azt mondja hihetetlen, de fél 9 óta folyamatosan kotyvasztott valamit, és úgy tálalta a csaj, mintha étteremben lettek volna. Már az előételnél tele volt. :)

Daniel 3-kor ért haza. Ma kérdeztem, látva a gyűrött fejét, hogy na milyen volt a buli.
3szóval válaszolt: "zu viel Wein" (túl sok bor) :D:D:D

Kérdeztem a héten Kathrint, hogy hogy akarja megoldani az alvást, ha itt a harmadik pici. Ugye meséltem már, hogy mind a négyen egy francia ágyban alszanak. Ne kérdezzétek hogy csinálják, nem tudom, meg nem is akarom. De az biztos, hogy 2 gyerek, 2 felnőtt, plusz egy újszülött már a soknál is több lenne...
Azt mondja az lenne a legjobb, ha Yaelt meg Noemit ki tudnánk szoktatni, hogy a gyerekszobában aludjanak. Hozzátenném, nincs gyerekágy, de mindegy, azt lehet venni.
Meg Yaelit le kéne szoktatni a szopásról. Itt is hozzátenném, hogy 2 évesen igazán már illendő lenne. De hát, hogy ez milyen nehéz, szegénykék biztos félnek majd külön ágyban. Ez érthető, de hát az elején lett elszúrva. Plusz most el lesz szúrva a 3.-nál is, mert nekise a szülők között kéne aludni, hanem egy másik gyerek ágyban.
Persze a sajnát véleményemet nem mondtam nekik. Ennyire pofátlan nem vagyok, meg hát gondolom nem is érdekelné őket. De ebből is legalább tanulok, hogy az én gyerekeim egyszer sem fognak az én ágyamban aludni, az fix!!!

Mára befejezem!
Szép hetet, egy "szép" nótával:

http://www.youtube.com/watch?v=lvOb0-Chfwc