Ugye az utolsó bejegyzésemben írtam, hogy mindenki dögrováson van, Danielt kivéve. De hát ezek szerint jól céloztam a köhögéseimet a közelében, mert azóta nem bír felkelni... Taxival megy a színházba is (gyalog 3 perc), mert annyira odavan. Ráadásul napi 2 próbája van, este egy elóadás, plusz most kezdödtek a castingok is. Vagyis meghallgatások, azokat, akik szeretnének a színházban dolgozni. Azt mondja ez elég melós, mert általában ami neki tetszik, lehet a másik igazgatónak nem, ráadásul betegen ezt mind végigcsinálni...
Ház egész héten odavoltunk Kathrinnal, váltottuk egymást, mert hol egyikőnk, hol másikónk volt rosszul. Pl, jöttem haza suliból, felhív, hogy 40 fokos láza van, jöjjek, ahogy tudok. Én meg úgy ültem végig az órát, hogy végig arra gondoltam, már csak mennyi perc van vissza, és mehetek haza lefeküdni...
Szóval egy áldás volt, amikor Kathrin jobban lett, azóta meg nem engedi, hogy pl. vasaljak, vagy összepakoljak. De tegnap mindent kitakarítottam, amíg dokinál voltak. Meg is ölelgetett, hogy milyen rendes vagyok... Szóval dög fáradtan bejöttem a szobámba, neki álltam a Grace klinikának (találtam egy tök jó honlapot, ahol korlátlanul nézhetek sorozatokat meg filmeket:http://mooviebox.hu). És kopogást hallottam az ajtómon, kinyitom morcos fejjel, Kathrin állt ott, zokogott, és meg baromira megijedtem, azt mondja: vérzek, kérlek vigyázz a gyerekekre, megyünk a kórházba...egy óra alatt vissza is értek, és hál' Istennek semmi gond, a baba is jól van. Annyit mondtak neki, hogy nem szabad cipekedni, ami ugye Berlinben bőven meg volt. Hát szóval ez iszonyat volt tegnap, de tényleg minden oké!!!
És akkor még tegnap vacsinál benyomják, hogy ha abba hagynám a cigizést, akkor megvennék nekem azt a laptopot (egy Sony laptop), amire már hónapok óta csorgatom a nyálam. Hát röhögtem egy jót rajta, aztán mondtam, hogy nincs sok esély rá, de azért köszi. Ugye azt már sokszor írtam, hogy mennyire iszonyatosan egészségmániások. És hát persze nem tetszik nekik, hogy cigizek, de sosem mondják, vagy mutatják, csak így ilyen beszurkodós viccelődős módon, amivel semmi probléma. De ettől a bio mániától tényleg a falra mászok. És amikor én is, meg a gyerekek is tök ennénk valamit, ami épp van a boltban, de nem bio, nos, hát akkor azt nem vesszük meg, és nem ehetitek!
Anyu küldött otthonról csomagot (mindjárt elmesélem azt is), amiben küldtek kolbászt is. Én meg előadtam, miközben marha jót röhögtem magamon, hogy ez bizony bio kolbász is lehetne. Mert hogy régen apáék nevelték a malacot, saját házi kukoricát evett, és a kútból huzott vizet ivott, szeretetben nevelkedett (mert a bio hívők egyik legnagyobb baja az is, hogy szegény állat milyen embertelen bánásmódot kapott), és nagyon elhitték, mondták is, hogy ez igaz, az akkor tényleg bio kolbász.... :))))))))
Kicsit el is ragadtattam magam a mesével, de hát belelendültem. :D Kathrin nagyon szenvedett, hogy nem ehetett belőle, mert a dokija mondta, hogy nem ehet nyers húst.
Szóval a csomag otthonról:
Megnéztem térképen, hogy hova is kell mennem, ahova a Laci (kamion sofőr otthonról) a dobozt hozza. Természetesen busz nem ment arra, gyalogosan 40 percet írt, és mivel egész éjjel hó esett, ezt nem vállaltsm be. Így el tudtam buszozni egy darabig, és onnan csak 20 percet kellett gyalogolnom egy olyan vidéken, ahol ház nem volt...arról nem is beszélve hányan dudáltak... :)
Szóval odaértem, Laci még sehol, de megláttam egy magyar rendszámú kamiont, oda mentem beszélgetni. Egy 50 körüli pasi volt, és nagyon vicces, egy fél órát dumáltunk, nekem nagyon nem állt be a szám (annak ellenére se, hogy tök fájt beszélni), mert mindig olyan jó érzés magyarul beszélni a sok hülye német után. És ugye amit már írtam, hogy eddig minden magyar akivel találkoztam (persze Réka barátnőmet kivéve), enyhén szóval sem osztozott a lelkesedésemben, és nem kívántak velem beszélgetni... Sebaj, ez a pasi nagyon jó fej volt. Amikor már harmadszor mondtam el, hogy csomagot kapok, akkor benyögte: na jó elhiszem most már, hogy nem a szeretőd jön... ajjj, mondom, hát persze hogy nem! :) De nagyon vicces volt, Laci oda is ért lassan, egy dugóba került, így sok időnk nem volt, kérdezte megvárom-e, de mondtam, hogy mennem kell, így is munkaidőben jöttem el.
Hát az ajándékoknak nagyon örültek, a Csárdáskirálynő rögtön (a csoki evés előtt!!!!!!!!!!!) be a lejátszóba, és leült mindenki nézni. A sütis gyerek szakácskönyv meg nagy szenzáció anyu, nagyon-nagyon klasssz! Én nem tudom hányszor olvastam már át. Kathrin mondta, hogy ő is, már vagy százszor átlapozta, mert olyan jó nézni a sütiket. Noemi is mondta, hogy ebből bizony minden szombaton sütnünk kell egy sütit. :)
A suliban februárban lesz a végső vizsga, ami 125 euro. Hát baromira kiakadtam, hogy ennyi még pluszban. Erre Jenna mondja, hogy nem csinálja meg, mert már nem lesz itt. Erre én is beagyaltam, hogy hát akkor én se, mert úgyis el akarom kezdeni egy feljebb szntűt, amihez majd akkor úgyis lerakom a vizsgát, tehát ez tök felesleges.
Kathrin is azt mondta, hogy ne csináljam meg, mert csak pénz kidobás.
Tegnap estém nagyon szar volt, mert itthon feküdtem, ahelyett, hogy a barátaimmal lennék. Régen volt ilyen péntek estém, hogy tudtam a hétvégén sehova sem megyek.
Dinanak (orosz au pair) volt a búcsúpartyja, amit összekötöttek Lisa (görög au pair) szülinapi bulijával se. Hát nagyon sajnáltam, hogy kimaradok, de tényleg ki kell pihennem ezt a hetet. A másik buli pedig Enikő szülinapi bulija, amit szintén nagyon sajnáltam. De akkor gonosz módon hozzáfűzöm: megspóroltam 3 ajándékot, 2 buszjegyet, meg amit a cluban elköltöttem volna. Sovány vigasz, de legalább igaz. :(
Ja, és még egy jó hír: nem is hinnétek milyen kevés idő, és már otthon is vagyok! ;)
9 nap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2010. december 11., szombat
2010. december 6., hétfő
Mikulás
Ma itt járt a Mikulás. Ez volt az ajtómra akasztva(egy narancs szegfűszegekkel, és egy marcipán szív, ezt az alsó szomszédtól kaptam):
Ezek pedig a cipőink, enyém a bal szárny. Kaptam csoki télapót, meg marcipán rudakat, meg egy doboznyi csokit is, a felső szomszédtól:
Nem szépen megnézni, csakis széttépni: :)
Ja, mellesleg felér a lakás egy kórházzal: Kathrinnak úgy fáj a torka, hogy inkáb hápog, a gyerekek csak náthásak, nekem meg mindkettő kijutott, plusz a hangom mára olyan lett, mint egy mutáló fiúé, egyszer férfiakat meghazudtoló basszusban, majd egy hirtelen csavarral szopránban fejezem be a mondataimat. Daniel igazán szórakoztatónak találja, ahogy nevetőgörcseiből kiderült, de majd jó sokat köhögök, ha még egyszer kinevet... :D:D:D
Ezek pedig a cipőink, enyém a bal szárny. Kaptam csoki télapót, meg marcipán rudakat, meg egy doboznyi csokit is, a felső szomszédtól:
Nem szépen megnézni, csakis széttépni: :)
Ja, mellesleg felér a lakás egy kórházzal: Kathrinnak úgy fáj a torka, hogy inkáb hápog, a gyerekek csak náthásak, nekem meg mindkettő kijutott, plusz a hangom mára olyan lett, mint egy mutáló fiúé, egyszer férfiakat meghazudtoló basszusban, majd egy hirtelen csavarral szopránban fejezem be a mondataimat. Daniel igazán szórakoztatónak találja, ahogy nevetőgörcseiből kiderült, de majd jó sokat köhögök, ha még egyszer kinevet... :D:D:D
Pokolbéli utazás
Ooooooooooollllyan laza hetem volt, ogy csak na. Nem történt semmi, de azért el tudom ám azt a nagy semmit is mesélni.....:
Szerdán nekivágtunk Berlinnek, még mindig nem féltem a terror veszély miatt. De kezdem inkább az elején.
K....va hideg volt, mínusz 9, amikor délben beszálltunk a kocsiba, szóval élmény volt a peronon is várakozni, mert kivételesen időben érkeztünk, és ez is lett a vesztünk. Kiírták, a vonat 10 percet késik, majd a 10 perc leteltével kiírták, újabb 10 perc késés várható. No, ezt addig-addig ragozták, míg a végén 90 percet késett. Mi meg csak álltunk a peronon a mínusz 9-ben, ami szerintem a végére már mínusz 15 is volt, gyerekestől, pakkostól, mindenestől. Szegény Törpillám csak sírt, de iszonyat keservesen, Daniel fel-alá mászkált vele, de hát persze az se segített. Noemi elég jól viselte, csak remegett szegénykém. Az én lábujjaim az első 10 perc után elviselhetetlenül fájtak, nemhogy a másfél óra letelténél...
Na mindegy megérkezett az a kib.....ott vonat, később kiderült nem záródnak az ajtók, így azzal tököltek ennyi időt. Mire sikerült egy kicsit felmelegednünk, már Hannoverben voltunk. A gyerekek szépen játszottak, én meg elindultam wc-re, amikor látom, hogy tök üres a vonat, csak egy két ellenőr mászkál. Mondtam Kathrinnak, hogy nem kell-e leszállnunk, mert itt senki sincs. Megkérdezte, és igen, le kellett szállnunk, csak úgy el voltunk foglalva a felmelegedéssel, hogy nem is figyeltünk a hangosbemondóra. Szóval toporogtunk még fél órát Hannoverben, majd végre a Berlini vonatra is felszállhattunk. MInt később kiderült, megint az ajtókkal volt probléma, ezért kellett átszállnunk. AMugy frankón rekordot döntöttem szerintem: 5 perc alatt belerángattam Noemit a nadrágba, cipőbe, kabátba, sapkába, majd Yaelit a babkocsizsákba, és még le is cuccoltunk a vonatra.
És mivel erre a vonatra nem volt helyjegyünk, így Kathrin kitalálta, szálljunk be az első osztályra, ott tuti van hely. Hát barátom, tv, fülhallgató, ingyen kaja-pia, hatalmas ülés-fotel, és mindezt úgy kaptuk, hogy jegyünk sem volt....hahaha....hülye Deutsche Bahn! :D
Azt hittem más már nem jöhet.... Erre a vonat nem állt meg Berlin-Spandaun, így be kellett mennünk a központi pályaudvarra, ami ugye a terroristák fő célpontja. Leliftezni, átszállni, majd felliftezni, beszállni(S-Bahn), egy megállót utazni, kiszállni, leliftezni, átszállni, felliftezni, beszállni (U-Bahn), 5 megállót utazni, kiszállni, felliftezni, majd 500 métert gyalogolni (a kinti hőmérő ekkor már mínusz 20-at mutatott), oda érni Margharitáékhoz, és a slusszpoén: a 3.-ra felbaktatni. Na, jól hangzik, mi?
Másnap ment Kathrin próbára, én elvoltam a kölykökkel a lakásban, csak akkor szenvedtem emg velük, amikor le kellett őket cipelni. De mondtam Noeminek, hogy én nem anya vagyok, aki lecipel, hanem le tudsz Te szépen lassan sétálni. Megtette, így csak a picit kellett vinnem. Annyira hideg volt kinnt, hogy egyszerűen nem bírtam kinnt maradni. Még szerencse, hogy Kathrin hamar hazaért, így én meg szabad voltam. Margharita odaadta a Macbook-ját, amit sikerült is tönkre tennem, bár szerinte nem én voltam. Na jó, szerintem se! :) A lényeg, hogy lemerült teljesen, és a töltő meg nem akart működni, szóval a töltő a hibás!
Másnap csak este volt rám szükség, így délelőtt megragadtam a Berlin térképemet, és nekiveselkedtem Kreuzbergnek (állítólag ez Berlin legdrágább, és legpuccosabb része, hát látnom kellett). Végül egy kilátó melett döntöttem. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy milyen emlékművet találtam, de majd utána nézek, ha nem leszek ennyire lusta. Addig is pár fotó róla:
Utána megkezdtem a műszakot a kölykökkel, és mivel Marghareta lányának, Shellynek a babysittere megbetegedett, így bevállaltam őt is. Elvoltak szépen magukkal, én csak nézegettem őket, meg csináltam egy-két videót, meg képet. Édik voltak.
Amúgy tényleg kis tündérek voltak, attól eltekintve, hogy a két pelusos 3-szor kakilt be, és amikor Noemi bejelentette, hogy neki is kell, háááááááát.....aztán kiordított a wc-ről, hogy sajnálom Dóri, ez csak pipi........Háááááál' Istennek! :D
Margharita a kezeme nyomott 40 eurot, mikor hazaért, plusz hoztak nekem vacsit is. ÁÁÁ, mondom ez túl sok, visszaadtam 20-at (persze majd' a szívem szakadt bele), de nem akart pofátlan lenni, hogy ott aludtunk, fürödtünk, az ő fogkrémét használtam, stb... Jajj, néha túlontúl is rendes vagyok, ez az én bajom! :)
Amúgy nem tudom írtam-e már, hogy széttörött a laptopom, vagyis technikailag nincs baja, csak fizikailag! :D:D:D Egyszerűen szétnyílt a monitor, de működött tökéletesen, csak óvatosan kellett fognom, meg nem nyitni-csukni.
Hát mire hazaértünk szombaton, Daniel elvitte szervizbe,megcsináltatta nekem , és még kifizetni se engedte, plusz teljesen újra rakta a gépem, tökéletesen működik, semmi gebasz, plusz kaptam egy webcamot! Annnyira, de annyira örültem!!!!!!!! Teljesen új gépet kaptam ahelyett, amit itt hagytam!
Tehát minden jó, ha a vége jó alapon, bezárom pokolbéli utazásom történetét a laptopon csoda folytán gyógyulásával! (ejjj, ez biz' szép kerek mondat lett) :)
Szerdán nekivágtunk Berlinnek, még mindig nem féltem a terror veszély miatt. De kezdem inkább az elején.
K....va hideg volt, mínusz 9, amikor délben beszálltunk a kocsiba, szóval élmény volt a peronon is várakozni, mert kivételesen időben érkeztünk, és ez is lett a vesztünk. Kiírták, a vonat 10 percet késik, majd a 10 perc leteltével kiírták, újabb 10 perc késés várható. No, ezt addig-addig ragozták, míg a végén 90 percet késett. Mi meg csak álltunk a peronon a mínusz 9-ben, ami szerintem a végére már mínusz 15 is volt, gyerekestől, pakkostól, mindenestől. Szegény Törpillám csak sírt, de iszonyat keservesen, Daniel fel-alá mászkált vele, de hát persze az se segített. Noemi elég jól viselte, csak remegett szegénykém. Az én lábujjaim az első 10 perc után elviselhetetlenül fájtak, nemhogy a másfél óra letelténél...
Na mindegy megérkezett az a kib.....ott vonat, később kiderült nem záródnak az ajtók, így azzal tököltek ennyi időt. Mire sikerült egy kicsit felmelegednünk, már Hannoverben voltunk. A gyerekek szépen játszottak, én meg elindultam wc-re, amikor látom, hogy tök üres a vonat, csak egy két ellenőr mászkál. Mondtam Kathrinnak, hogy nem kell-e leszállnunk, mert itt senki sincs. Megkérdezte, és igen, le kellett szállnunk, csak úgy el voltunk foglalva a felmelegedéssel, hogy nem is figyeltünk a hangosbemondóra. Szóval toporogtunk még fél órát Hannoverben, majd végre a Berlini vonatra is felszállhattunk. MInt később kiderült, megint az ajtókkal volt probléma, ezért kellett átszállnunk. AMugy frankón rekordot döntöttem szerintem: 5 perc alatt belerángattam Noemit a nadrágba, cipőbe, kabátba, sapkába, majd Yaelit a babkocsizsákba, és még le is cuccoltunk a vonatra.
És mivel erre a vonatra nem volt helyjegyünk, így Kathrin kitalálta, szálljunk be az első osztályra, ott tuti van hely. Hát barátom, tv, fülhallgató, ingyen kaja-pia, hatalmas ülés-fotel, és mindezt úgy kaptuk, hogy jegyünk sem volt....hahaha....hülye Deutsche Bahn! :D
Azt hittem más már nem jöhet.... Erre a vonat nem állt meg Berlin-Spandaun, így be kellett mennünk a központi pályaudvarra, ami ugye a terroristák fő célpontja. Leliftezni, átszállni, majd felliftezni, beszállni(S-Bahn), egy megállót utazni, kiszállni, leliftezni, átszállni, felliftezni, beszállni (U-Bahn), 5 megállót utazni, kiszállni, felliftezni, majd 500 métert gyalogolni (a kinti hőmérő ekkor már mínusz 20-at mutatott), oda érni Margharitáékhoz, és a slusszpoén: a 3.-ra felbaktatni. Na, jól hangzik, mi?
Másnap ment Kathrin próbára, én elvoltam a kölykökkel a lakásban, csak akkor szenvedtem emg velük, amikor le kellett őket cipelni. De mondtam Noeminek, hogy én nem anya vagyok, aki lecipel, hanem le tudsz Te szépen lassan sétálni. Megtette, így csak a picit kellett vinnem. Annyira hideg volt kinnt, hogy egyszerűen nem bírtam kinnt maradni. Még szerencse, hogy Kathrin hamar hazaért, így én meg szabad voltam. Margharita odaadta a Macbook-ját, amit sikerült is tönkre tennem, bár szerinte nem én voltam. Na jó, szerintem se! :) A lényeg, hogy lemerült teljesen, és a töltő meg nem akart működni, szóval a töltő a hibás!
Másnap csak este volt rám szükség, így délelőtt megragadtam a Berlin térképemet, és nekiveselkedtem Kreuzbergnek (állítólag ez Berlin legdrágább, és legpuccosabb része, hát látnom kellett). Végül egy kilátó melett döntöttem. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy milyen emlékművet találtam, de majd utána nézek, ha nem leszek ennyire lusta. Addig is pár fotó róla:
Utána megkezdtem a műszakot a kölykökkel, és mivel Marghareta lányának, Shellynek a babysittere megbetegedett, így bevállaltam őt is. Elvoltak szépen magukkal, én csak nézegettem őket, meg csináltam egy-két videót, meg képet. Édik voltak.
Amúgy tényleg kis tündérek voltak, attól eltekintve, hogy a két pelusos 3-szor kakilt be, és amikor Noemi bejelentette, hogy neki is kell, háááááááát.....aztán kiordított a wc-ről, hogy sajnálom Dóri, ez csak pipi........Háááááál' Istennek! :D
Margharita a kezeme nyomott 40 eurot, mikor hazaért, plusz hoztak nekem vacsit is. ÁÁÁ, mondom ez túl sok, visszaadtam 20-at (persze majd' a szívem szakadt bele), de nem akart pofátlan lenni, hogy ott aludtunk, fürödtünk, az ő fogkrémét használtam, stb... Jajj, néha túlontúl is rendes vagyok, ez az én bajom! :)
Amúgy nem tudom írtam-e már, hogy széttörött a laptopom, vagyis technikailag nincs baja, csak fizikailag! :D:D:D Egyszerűen szétnyílt a monitor, de működött tökéletesen, csak óvatosan kellett fognom, meg nem nyitni-csukni.
Hát mire hazaértünk szombaton, Daniel elvitte szervizbe,megcsináltatta nekem , és még kifizetni se engedte, plusz teljesen újra rakta a gépem, tökéletesen működik, semmi gebasz, plusz kaptam egy webcamot! Annnyira, de annyira örültem!!!!!!!! Teljesen új gépet kaptam ahelyett, amit itt hagytam!
Tehát minden jó, ha a vége jó alapon, bezárom pokolbéli utazásom történetét a laptopon csoda folytán gyógyulásával! (ejjj, ez biz' szép kerek mondat lett) :)
2010. november 28., vasárnap
Borzalmas este
Tudom meglepő, hogy már is írok, de nem bírok aludni, így még frissében leírom mi is történt.
De ha nem olvastad, a tegnapi bejegyzést, akkor először görgess le, és azzal kezd!
Szóval úgy kezdődött, hogy fél órám maradt fürdeni, meg összekészülődni. Megoldottam, még elszaladtam a supermarketbe is egy bort venni, és futottam a buszra.
Oké, odaértem pont időben, de csak éppen hogy.
Ingeeknél már ott volt Stephy (perui au pair), Jenna (ausztrál au pair), Sarah (dél-afrikai au pair, még Münsterből ismerem), és Prisk (ausztrál, akivel moziban is voltam egyszer). Nagyban ment az öltözködés, smink csinálás, frizura, stb...
Csináltak nekem is nagyon klassz afrikai sminket, nagyon tetszett, majd csinálok a picasan direkt ennek a partynak külön egy albumot. Később jött Dina (orosz au pair), és Lisa (görög au pair) is.
Dina csinált nekem afró tincseket a hajamba, nagyon tetszett, de olyan iszonyat tépte a hajam, hogy ahhoz a múltbéli néptáncos hajtépések semmik voltak. :) Azt mondja, bízzak benne, jó lesz ez. Amúgy elvégzett Oroszországban egy kurzust, és bérelt pár hónapig egy helyet, ahol csak ilyen afró fonásokat csinált, a napi betevő megütötte a 600 eurot...szóval értette a dolgát.
A házról gyorsan annyit, hogy olyan környéken van, mint ahol Rulleban laktunk. Szóval gazdag emberek mézeskalács házikói... :) Hát de ez a ház baszki...nem semmi. Igaz nem volt olyan nagy, mint Birgitéké, de ajha, luxus a javából, elég annyit megemlítenem: külön tó a kertben és rendes méretű focipálya az óvodás gyerekeknek... Anyuka tanárnő, apukának valami cége van (gondolom valami menő cég lehet, de inge nem tudta megmondani).
Csináltunk pizzát, nagyon finom lett, majd csokiszökőkútba mártogattunk gyümölcsöket.
Lisat nagyon bírtam, állandóan evett. Nagyon vékony, de amennyit megevett...hú anyám, felvette velem a versenyt na. :)
1 órára néztünk egy éjszakai buszt, mert a Sonnendeckbe készültünk, csodák csodája el is készültünk, oda is értünk. 2-ig vártuk a buszt, csak nem jött. Ekkor láttuk, hogy a szemben lévő busz jön, megkérdeztük mikor jön a miénk...a válasz: egy óra múlva.
Na jó, akkor hívjunk két taxit, mondták oké, 20 perc és itt vannak. Ekkor már 2 óra volt majdnem. Busz se jött, taxi se, pedig fél 3-ig vártunk.
Visszamentünk Ingeekhez, keresni egy másik taxi számot. Amelyik fel is vette, azt mondta nem tudnak ide kijönni.
Közben Lisaval bemásztunk a hűtőbe valami kaját keresni, addig is teljen az idő. :D Néztünk még egy buszt, vissza a buszmegbe. Megint várunk, megint nem jött, majd ismét megkérdeztük a másik irányba menő sofőrt, hogy mikor jön, a válasz, ezt figyu érdekes lesz: ILYENKOR MÁR NEM JÖN BUSZ!!!!!
Ekkor már majd' 3 órája voltunk kint, és jött arra egy taxi, szerencsénkre 6 személyes volt, és nem volt foglalt se.
Elmeséltük neki, hogy mi történt velünk (volt időnk, hisz fél órát mentünk vele, mire mindenkit hazavittünk), erre mondja, hogy persze, hogy nem jött ide ki taxi, mert amíg ide kiér, meg vissza, addig a belvárosban megcsinál 8 fuvart. Na kösz, ennyit erről.
Szóval így értem én haza negyed 5-re, átfagyva, üres pénztárcával (50 euros taxi számla, igaz elosztottuk, de akkor is...).
Amikor második órája vártunk kint a hidegben (most mínusz 4 van), már azon gondolkodtam, felhívom Daniel. Biztos eljött volna értem, még ha alszik is, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felkeltsem.
Iszonyat volt, és Inget is sajnálom, mert olyan jónak ígérkezett minden, és annyira jól éreztük magunkat...
De ha nem olvastad, a tegnapi bejegyzést, akkor először görgess le, és azzal kezd!
Szóval úgy kezdődött, hogy fél órám maradt fürdeni, meg összekészülődni. Megoldottam, még elszaladtam a supermarketbe is egy bort venni, és futottam a buszra.
Oké, odaértem pont időben, de csak éppen hogy.
Ingeeknél már ott volt Stephy (perui au pair), Jenna (ausztrál au pair), Sarah (dél-afrikai au pair, még Münsterből ismerem), és Prisk (ausztrál, akivel moziban is voltam egyszer). Nagyban ment az öltözködés, smink csinálás, frizura, stb...
Csináltak nekem is nagyon klassz afrikai sminket, nagyon tetszett, majd csinálok a picasan direkt ennek a partynak külön egy albumot. Később jött Dina (orosz au pair), és Lisa (görög au pair) is.
Dina csinált nekem afró tincseket a hajamba, nagyon tetszett, de olyan iszonyat tépte a hajam, hogy ahhoz a múltbéli néptáncos hajtépések semmik voltak. :) Azt mondja, bízzak benne, jó lesz ez. Amúgy elvégzett Oroszországban egy kurzust, és bérelt pár hónapig egy helyet, ahol csak ilyen afró fonásokat csinált, a napi betevő megütötte a 600 eurot...szóval értette a dolgát.
A házról gyorsan annyit, hogy olyan környéken van, mint ahol Rulleban laktunk. Szóval gazdag emberek mézeskalács házikói... :) Hát de ez a ház baszki...nem semmi. Igaz nem volt olyan nagy, mint Birgitéké, de ajha, luxus a javából, elég annyit megemlítenem: külön tó a kertben és rendes méretű focipálya az óvodás gyerekeknek... Anyuka tanárnő, apukának valami cége van (gondolom valami menő cég lehet, de inge nem tudta megmondani).
Csináltunk pizzát, nagyon finom lett, majd csokiszökőkútba mártogattunk gyümölcsöket.
Lisat nagyon bírtam, állandóan evett. Nagyon vékony, de amennyit megevett...hú anyám, felvette velem a versenyt na. :)
1 órára néztünk egy éjszakai buszt, mert a Sonnendeckbe készültünk, csodák csodája el is készültünk, oda is értünk. 2-ig vártuk a buszt, csak nem jött. Ekkor láttuk, hogy a szemben lévő busz jön, megkérdeztük mikor jön a miénk...a válasz: egy óra múlva.
Na jó, akkor hívjunk két taxit, mondták oké, 20 perc és itt vannak. Ekkor már 2 óra volt majdnem. Busz se jött, taxi se, pedig fél 3-ig vártunk.
Visszamentünk Ingeekhez, keresni egy másik taxi számot. Amelyik fel is vette, azt mondta nem tudnak ide kijönni.
Közben Lisaval bemásztunk a hűtőbe valami kaját keresni, addig is teljen az idő. :D Néztünk még egy buszt, vissza a buszmegbe. Megint várunk, megint nem jött, majd ismét megkérdeztük a másik irányba menő sofőrt, hogy mikor jön, a válasz, ezt figyu érdekes lesz: ILYENKOR MÁR NEM JÖN BUSZ!!!!!
Ekkor már majd' 3 órája voltunk kint, és jött arra egy taxi, szerencsénkre 6 személyes volt, és nem volt foglalt se.
Elmeséltük neki, hogy mi történt velünk (volt időnk, hisz fél órát mentünk vele, mire mindenkit hazavittünk), erre mondja, hogy persze, hogy nem jött ide ki taxi, mert amíg ide kiér, meg vissza, addig a belvárosban megcsinál 8 fuvart. Na kösz, ennyit erről.
Szóval így értem én haza negyed 5-re, átfagyva, üres pénztárcával (50 euros taxi számla, igaz elosztottuk, de akkor is...).
Amikor második órája vártunk kint a hidegben (most mínusz 4 van), már azon gondolkodtam, felhívom Daniel. Biztos eljött volna értem, még ha alszik is, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felkeltsem.
Iszonyat volt, és Inget is sajnálom, mert olyan jónak ígérkezett minden, és annyira jól éreztük magunkat...
2010. november 27., szombat
2 hét röviden
Tényleg 2 hete nem írtam?! Szánom-bánom, meg is próbálom most bepótolni.
Bocsi, bocsi, csak mindig történik valami, vagy egyszerűen csak lusta vagyok írni...
Nem is tudom így hirtelen mik történtek...
A baby szépen fejlődik, már 4 centis, Kathrin meg csak eszik-meg eszik-meg eszik... Nagyon vicces, hogy minden harmadik nap mennek nagy bevásárlásra (ez Daniel és a gyerekek programja). Erről jut eszembe, hétfőn mentem a suliba, már sötét volt, meg baromi hideg. Erre lent a ház előtt kiborítva a hatalmas kuka (kb. 4-szer akkora, mint az otthoni), Daniel meg a szemét között nyakig úszva. Először elröhögtem magam, de olyan képet vágott, hogy gyorsan abba hagytam. :) Kiderült, hogy nézegette a bankszámláját, és hogy eltűnt róla 100 euro, ami az egyik nagy bevásárlásnál történhetett.Ezért ugrott fejest a szemétbe, hogy megtalálja a blokkot.
Később kiderült (miután megtalálta, a fene tudja mennyi idő után), hogy az új divat szerint, miszerint ha megkéred a kasszánál az eladót bankkártyás fizetés esetén, hogy készpénzt szeretnél felvenni, akkor megmondod mennyit kérsz és ő hozzáírja a megvásárolt listához, te meg megkapod a készpénzt is. Szóval olyan praktikus bankautomata típusban. Szóval így történt ez esetben is. Nekem ez fura, hogy lehet így is pénzt felvenni, de nem tartom hülyeségnek. Mert ugye az átlag német nagyon kevés készpénzt tart magánál, és minimum 5 bankkártyája van, amikkel mindig fizet, és amiknek a blokkját mindig elrakják, és lefűzik. Ez tök jó szerintem, de én hű magyar emberhez mértem képtelen lennék így csinálni, hogy állandóan kártyával fizetni, ezért is vontuk vissza a kártyám.
Megkezdődött a Weinachtsmarkt (karácsonyi vásár), amit már annyira vártam. 3 helyszínen a városban található, ilyen kis faházakban, sok kajával, piával, kis ajándékokkal, zenével, szép világítással. Imádom!
Már voltunk 3-szor, így van 3 bögrém is. Mivel, ha forralt bort akarok inni, akkor meg kell vennem hozzá a bögrét (tök jól néz ki), és ha indulok haza, és a bögrére nincs már szükségem, akkor visszavihetem, és visszakapok 2 eurot. Hát én mindet megtartottam, meg nagyon tetszenek.
Először szerdán voltunk Jennaval suli után, és csatlakozott hozzánk Réka és Angi is.
Majd csütörtökön a Csárdáskirálynő után voltam Ingevel, pénteken pedig Sharonnal és Jennaval megint.
Angie, Jenna, én, Réka:
Jenna és Sharon:
Én, Jenna és Sharon:
"Osnabrück, ahol szívesen vagyok":
Sharonról azt hiszem még nem írtam. Izraeli lány (Tel Avi-ból), itt tanul az egyetemen, együtt járunk a nyelvsuliba. Eddig sosem beszélgettünk, de most valahogy szóba elegyedtünk, és elhívtuk magunkkal. Nagyon jó fej volt, és tök örült, meg mondta, hogy akkor majd muszáj lesz vele mennem ide, meg oda... :) Azért csak én, mert Jenna nem sokára megy haza... :((( De ebbe most nem kezdek bele, mert utálok arra gondolni, hogy nem sokára elmegy, én meg maradok, és ki tudja találkozunk-e még...
A csárdáskirálynő nagyon nagyon jó volt! Imádtam!!!!!! És jókat nevettem rajta, hogy megpróbálták a magyar szavakat kimondani. Még hónapokkal ezelőtt órákat ültünk a szövegkönyv előtt Daniellel, hogy mit hogyan kell ejteni, de hát nem mind jött össze. :D Amin a legtöbbet nevettem az a Féééri bácsi :D:D:D
Ingevel voltam, nagyon jól éreztük magunkat, utána elvittem még vacsorázni, ez volt a búcsú ajándékom neki, mert 13.-án repül vissza Dél-Afrikába...
Ma este lesz a búcsú partyja, aminek természetesen Afrika a témája, szóval kifest minket ilyen afrikai mintásra, meg pizzát sütünk, mindenki visza, mit szeretne a pizzájára tenni. Reggel mielőtt ment Kathrin a boltba, megkértem, hogy vegyen egy ananászt meg egy sonkát, amit magammal akartam vinni. Mentem az ebédre, kérdezte, hogy mennyibe került. Kitátotta a száját, hogy mégis miért kérdezem, meg hogy ez milyen hülyeség, hogy én kajáért fizetni akarok, erre rázendített Daniel is, hogy természetesen nem fogadnak el pénzt, hisz én ezt meg fogom enni... SZóval tök édesek voltak, hogy ezen így felháborodtak, hogy ki akarom fizetni, de hát mégse együtt esszük meg közösen otthon. Na mindegy, megköszöntem szépen, és kussban megettem az ebédet. :D
Inge a színházban:
Másnap reggel, majd' egy órát elemeztem Danielnek, hogy mi tetszett, meg mi nem, szokás szerint. Ő meg, mint egy jó iskolásfiú jegyzetelt! :D
Ja, meg majdnem elfelejtettem, hogy drága-drága Kathrin ajándékozott nekem 2 télikabátot, egy sapkát, meg egy kesztyűt, szóval nem kell félteni, nem fagyok meg! :)
Tegnap voltunk bulizni, Jennaval, Dinaval (orosz au pair, még Münsterből ismerem, Jenna barátnője, de én is nagyon bírom), Lisaval (görög au pair, ő a legjobb fej, és mivel most kezdte el a sulit az au pairkedés mellett, így ő is marad még), és Stephanyval (perui au pair, vele most találkoztam először). Mi így mind egy időben jöttünk ki Németországba, ezért is rossz, hogy mindenki megy haza, csak én maradok. De tegnap mondta Lisa, hogy ő is marad, meg Stephy is, és ennek nagyon megörültem.
AMúgy iszonyat sok ember volt, semmi levegő, de hely nem volt. Hamar le is léptünk haza.
Megpróbálok később írni, de most mennem kell Ingehez!
Bocsi, bocsi, csak mindig történik valami, vagy egyszerűen csak lusta vagyok írni...
Nem is tudom így hirtelen mik történtek...
A baby szépen fejlődik, már 4 centis, Kathrin meg csak eszik-meg eszik-meg eszik... Nagyon vicces, hogy minden harmadik nap mennek nagy bevásárlásra (ez Daniel és a gyerekek programja). Erről jut eszembe, hétfőn mentem a suliba, már sötét volt, meg baromi hideg. Erre lent a ház előtt kiborítva a hatalmas kuka (kb. 4-szer akkora, mint az otthoni), Daniel meg a szemét között nyakig úszva. Először elröhögtem magam, de olyan képet vágott, hogy gyorsan abba hagytam. :) Kiderült, hogy nézegette a bankszámláját, és hogy eltűnt róla 100 euro, ami az egyik nagy bevásárlásnál történhetett.Ezért ugrott fejest a szemétbe, hogy megtalálja a blokkot.
Később kiderült (miután megtalálta, a fene tudja mennyi idő után), hogy az új divat szerint, miszerint ha megkéred a kasszánál az eladót bankkártyás fizetés esetén, hogy készpénzt szeretnél felvenni, akkor megmondod mennyit kérsz és ő hozzáírja a megvásárolt listához, te meg megkapod a készpénzt is. Szóval olyan praktikus bankautomata típusban. Szóval így történt ez esetben is. Nekem ez fura, hogy lehet így is pénzt felvenni, de nem tartom hülyeségnek. Mert ugye az átlag német nagyon kevés készpénzt tart magánál, és minimum 5 bankkártyája van, amikkel mindig fizet, és amiknek a blokkját mindig elrakják, és lefűzik. Ez tök jó szerintem, de én hű magyar emberhez mértem képtelen lennék így csinálni, hogy állandóan kártyával fizetni, ezért is vontuk vissza a kártyám.
Megkezdődött a Weinachtsmarkt (karácsonyi vásár), amit már annyira vártam. 3 helyszínen a városban található, ilyen kis faházakban, sok kajával, piával, kis ajándékokkal, zenével, szép világítással. Imádom!
Már voltunk 3-szor, így van 3 bögrém is. Mivel, ha forralt bort akarok inni, akkor meg kell vennem hozzá a bögrét (tök jól néz ki), és ha indulok haza, és a bögrére nincs már szükségem, akkor visszavihetem, és visszakapok 2 eurot. Hát én mindet megtartottam, meg nagyon tetszenek.
Először szerdán voltunk Jennaval suli után, és csatlakozott hozzánk Réka és Angi is.
Majd csütörtökön a Csárdáskirálynő után voltam Ingevel, pénteken pedig Sharonnal és Jennaval megint.
Angie, Jenna, én, Réka:
Jenna és Sharon:
Én, Jenna és Sharon:
"Osnabrück, ahol szívesen vagyok":
Sharonról azt hiszem még nem írtam. Izraeli lány (Tel Avi-ból), itt tanul az egyetemen, együtt járunk a nyelvsuliba. Eddig sosem beszélgettünk, de most valahogy szóba elegyedtünk, és elhívtuk magunkkal. Nagyon jó fej volt, és tök örült, meg mondta, hogy akkor majd muszáj lesz vele mennem ide, meg oda... :) Azért csak én, mert Jenna nem sokára megy haza... :((( De ebbe most nem kezdek bele, mert utálok arra gondolni, hogy nem sokára elmegy, én meg maradok, és ki tudja találkozunk-e még...
A csárdáskirálynő nagyon nagyon jó volt! Imádtam!!!!!! És jókat nevettem rajta, hogy megpróbálták a magyar szavakat kimondani. Még hónapokkal ezelőtt órákat ültünk a szövegkönyv előtt Daniellel, hogy mit hogyan kell ejteni, de hát nem mind jött össze. :D Amin a legtöbbet nevettem az a Féééri bácsi :D:D:D
Ingevel voltam, nagyon jól éreztük magunkat, utána elvittem még vacsorázni, ez volt a búcsú ajándékom neki, mert 13.-án repül vissza Dél-Afrikába...
Ma este lesz a búcsú partyja, aminek természetesen Afrika a témája, szóval kifest minket ilyen afrikai mintásra, meg pizzát sütünk, mindenki visza, mit szeretne a pizzájára tenni. Reggel mielőtt ment Kathrin a boltba, megkértem, hogy vegyen egy ananászt meg egy sonkát, amit magammal akartam vinni. Mentem az ebédre, kérdezte, hogy mennyibe került. Kitátotta a száját, hogy mégis miért kérdezem, meg hogy ez milyen hülyeség, hogy én kajáért fizetni akarok, erre rázendített Daniel is, hogy természetesen nem fogadnak el pénzt, hisz én ezt meg fogom enni... SZóval tök édesek voltak, hogy ezen így felháborodtak, hogy ki akarom fizetni, de hát mégse együtt esszük meg közösen otthon. Na mindegy, megköszöntem szépen, és kussban megettem az ebédet. :D
Inge a színházban:
Másnap reggel, majd' egy órát elemeztem Danielnek, hogy mi tetszett, meg mi nem, szokás szerint. Ő meg, mint egy jó iskolásfiú jegyzetelt! :D
Ja, meg majdnem elfelejtettem, hogy drága-drága Kathrin ajándékozott nekem 2 télikabátot, egy sapkát, meg egy kesztyűt, szóval nem kell félteni, nem fagyok meg! :)
Tegnap voltunk bulizni, Jennaval, Dinaval (orosz au pair, még Münsterből ismerem, Jenna barátnője, de én is nagyon bírom), Lisaval (görög au pair, ő a legjobb fej, és mivel most kezdte el a sulit az au pairkedés mellett, így ő is marad még), és Stephanyval (perui au pair, vele most találkoztam először). Mi így mind egy időben jöttünk ki Németországba, ezért is rossz, hogy mindenki megy haza, csak én maradok. De tegnap mondta Lisa, hogy ő is marad, meg Stephy is, és ennek nagyon megörültem.
AMúgy iszonyat sok ember volt, semmi levegő, de hely nem volt. Hamar le is léptünk haza.
Megpróbálok később írni, de most mennem kell Ingehez!
2010. november 9., kedd
Laza hét, őőőőőrült hétvége
Húúúú, olyan hétvégén vagyok túl, hogy örülök, hogy még élek... de kezdem a hét elejével...
Hétfőn volt Kathrin nőgyógyásznál, kiderült, hogy a baba már 6 hetes és képet is kaptak róla. Szóval nagy a boldogság, most már lehet beszélni is róla! :)
Yaeli nagyon édi volt, mert kirakták a képeket a piciről a hűtőre, ő meg aláállt a babájával, és mutatott egyszer a fotóra, hogy baba, aztán meg a saját babájára, hogy baba. Szóval ilyen icipici, de már megérti, hogy jön a kis tesó. Amúgy sokkal jobban nyomul mostanában Kathrinra, le se akar szállni róla, csak az anyját akarja. Tuti érzi is, hogy lassan nem ő lesz az első (persze Noemivel együtt).
Sokkal hisztisebb is, és úgy fel tudja magát spannolni, hogy nincs az az Isten, ami megnyugtatja, addig, amíg meg nem kapja, amit akar. Iszonyatosan tud bömbölni, de egy könnycseppje sincs, szóval nem semmi színésznő a törpe! :) Úgy látszik ez a művészlélek öröklődik a családban! :)
A suliban nagyon nem történt semmi, csak a szokásos.
Jennával próbálunk minél több időt együtt tölteni, mert január végén megy haza... Nem is akarok nagyon gondolkodni rajta, mert biztos rossz lesz. Ki tudja találkozunk-e még valaha? Persze van meghívása Magyarországra, meg nekem is Sydneybe, de hát egyik sem olcsó játék.
Amúgy meghívtam hozzánk karácsonyra, ne legyen itt egyedül, de jön a testvére hozzá 2 hétre, ez a család ajándéka. Pedig nagyon szeretett volna. Mondta, hogy még januárban egy hétvégére menjünk haza, mármint hozzánk Lajosba. :)
Szóval a hétvége, azzal kezdődött, hogy csak döglődtem, mert szokás szerint meg voltam fázva, erre ír Réka egy üzit, hogy menjek már át. Mondom oké, felöltözök és megyek. Erre Jenna is, hogy megy Stephanhoz (Réka lakótársa), menjek én is. Mondom oké, már megbeszéltük megyek. Gondoltam de jó, nincs otthon senki, ketten leszünk Rékával, fel se kell normálisan öltöznöm, se smink, se semmi. De mivel ott volt Stephan haverja is, mondom csak nem megyek olyan szakadtan. Hát jól tettem...
Nagyon jól éreztük magunkat, Lothar is tök jó fej volt (Stephan munkatársa Münchenből), később jött Inge (afrikai au pair) is. Annyira belelendültünk, hogy olyan 3 körül átjöttünk Sonnendeckbe egy kicsit táncolni. A fiúk megunták, 2 óra múlva már mentek haza, mi meg maradtunk táncolni. Azt nem tudom hánykor keveredtem haza (amúgy a club a szembe szomszédunk, nincs egy percre a lakástól), de másnap 4-ig aludtam.
Mivel megbeszéltük, hogy szombaton is átmegyünk, így itthon ettem, felöltöztem, aztán mentem is hozzájuk. Onnan folytattuk, ahol pénteken abbahagytuk. Csak most egy másik clubba mentünk, az Alpenmaxba. Ami azért volt jó, 7 euros belépővel, 20 eurot le lehet inni. Szóval megérte. A hely maga nem tetszett, mert tele van külföldivel (ahogy a hatos csoportunkból is látszott: 2 német, 2 magyar, 1 ausztrál, 1 afrikai). :) De itt inkább a török, pakisztáni, meg hasonló nép volt gyakori. Meg is beszéltük később Jennaval, hogy ha nem lett volna ilyen jó társaságunk, akkor 5 perc után húztunk volna haza. Innen is olyan fél 7 körül értem haza.
A vasárnapom ráment a döglődésre, hétfőn a suliban meg Jennaval egymás vállán aludtunk. Szóval nagyon jó hétvégénk volt! :)
Itt egy pénteki kép a Sonnendeckből(Inge, én, Jenna):
És egy szombati még Rékáéknál(Jenna, én, Inge, Charlotte-Stephan exbarátnője, aki fél órát maradt csak):
Inge és Jenna:
Stephan (sajna Lotharról nincs kép, ő csak fotózott mindig):
Réka és Jenna:
Mondtam is neki, hogy ezen a hétvégén aztán sehova nem megyek, csak alszok, erre benyögi, hogy hozzájuk jönnek a vendégapukája vízilabda csapata, és arra gondolt, hogy ő majd jó házigazdához méltón elviszi őket bulizni, természetesen velem együtt... hahaha...lehet erre nemet mondani?????? :))))
Hétfőn volt Kathrin nőgyógyásznál, kiderült, hogy a baba már 6 hetes és képet is kaptak róla. Szóval nagy a boldogság, most már lehet beszélni is róla! :)
Yaeli nagyon édi volt, mert kirakták a képeket a piciről a hűtőre, ő meg aláállt a babájával, és mutatott egyszer a fotóra, hogy baba, aztán meg a saját babájára, hogy baba. Szóval ilyen icipici, de már megérti, hogy jön a kis tesó. Amúgy sokkal jobban nyomul mostanában Kathrinra, le se akar szállni róla, csak az anyját akarja. Tuti érzi is, hogy lassan nem ő lesz az első (persze Noemivel együtt).
Sokkal hisztisebb is, és úgy fel tudja magát spannolni, hogy nincs az az Isten, ami megnyugtatja, addig, amíg meg nem kapja, amit akar. Iszonyatosan tud bömbölni, de egy könnycseppje sincs, szóval nem semmi színésznő a törpe! :) Úgy látszik ez a művészlélek öröklődik a családban! :)
A suliban nagyon nem történt semmi, csak a szokásos.
Jennával próbálunk minél több időt együtt tölteni, mert január végén megy haza... Nem is akarok nagyon gondolkodni rajta, mert biztos rossz lesz. Ki tudja találkozunk-e még valaha? Persze van meghívása Magyarországra, meg nekem is Sydneybe, de hát egyik sem olcsó játék.
Amúgy meghívtam hozzánk karácsonyra, ne legyen itt egyedül, de jön a testvére hozzá 2 hétre, ez a család ajándéka. Pedig nagyon szeretett volna. Mondta, hogy még januárban egy hétvégére menjünk haza, mármint hozzánk Lajosba. :)
Szóval a hétvége, azzal kezdődött, hogy csak döglődtem, mert szokás szerint meg voltam fázva, erre ír Réka egy üzit, hogy menjek már át. Mondom oké, felöltözök és megyek. Erre Jenna is, hogy megy Stephanhoz (Réka lakótársa), menjek én is. Mondom oké, már megbeszéltük megyek. Gondoltam de jó, nincs otthon senki, ketten leszünk Rékával, fel se kell normálisan öltöznöm, se smink, se semmi. De mivel ott volt Stephan haverja is, mondom csak nem megyek olyan szakadtan. Hát jól tettem...
Nagyon jól éreztük magunkat, Lothar is tök jó fej volt (Stephan munkatársa Münchenből), később jött Inge (afrikai au pair) is. Annyira belelendültünk, hogy olyan 3 körül átjöttünk Sonnendeckbe egy kicsit táncolni. A fiúk megunták, 2 óra múlva már mentek haza, mi meg maradtunk táncolni. Azt nem tudom hánykor keveredtem haza (amúgy a club a szembe szomszédunk, nincs egy percre a lakástól), de másnap 4-ig aludtam.
Mivel megbeszéltük, hogy szombaton is átmegyünk, így itthon ettem, felöltöztem, aztán mentem is hozzájuk. Onnan folytattuk, ahol pénteken abbahagytuk. Csak most egy másik clubba mentünk, az Alpenmaxba. Ami azért volt jó, 7 euros belépővel, 20 eurot le lehet inni. Szóval megérte. A hely maga nem tetszett, mert tele van külföldivel (ahogy a hatos csoportunkból is látszott: 2 német, 2 magyar, 1 ausztrál, 1 afrikai). :) De itt inkább a török, pakisztáni, meg hasonló nép volt gyakori. Meg is beszéltük később Jennaval, hogy ha nem lett volna ilyen jó társaságunk, akkor 5 perc után húztunk volna haza. Innen is olyan fél 7 körül értem haza.
A vasárnapom ráment a döglődésre, hétfőn a suliban meg Jennaval egymás vállán aludtunk. Szóval nagyon jó hétvégénk volt! :)
Itt egy pénteki kép a Sonnendeckből(Inge, én, Jenna):
És egy szombati még Rékáéknál(Jenna, én, Inge, Charlotte-Stephan exbarátnője, aki fél órát maradt csak):
Inge és Jenna:
Stephan (sajna Lotharról nincs kép, ő csak fotózott mindig):
Réka és Jenna:
Mondtam is neki, hogy ezen a hétvégén aztán sehova nem megyek, csak alszok, erre benyögi, hogy hozzájuk jönnek a vendégapukája vízilabda csapata, és arra gondolt, hogy ő majd jó házigazdához méltón elviszi őket bulizni, természetesen velem együtt... hahaha...lehet erre nemet mondani?????? :))))
2010. október 31., vasárnap
Lusta leány levele
Mivel le lettem lustázva (hú, ez de hülyén hangzik így), mégis rászánom magam az írásra! :)
Ha hétfő, akkor suli. Nagyon örültem, hogy mehetek, mert 2 hét szünet után már hiányzott! Na ilyen se volt ám velem korábban... :)
Most már sokkal jobb volt, mint eddig, mindenki felszabadultabb, barátkozósabb. Talán, mert már ismerjük egymást. Természetesen a dohányosok jobban elvannak együtt, mert a szünetben együtt járunk le az udvarra. :)
A harmadik óra felénél, amikor már mindenki csak belülről látja a szemhéját, nemhogy a táblára koncentráljon...egyszer csak a tanár (Leo) nagy magyarázás közben szellentett egyet. Mindenki felkapta a fejét, erre ő : uppsz! :D:D:D
Annyira, de annyira kellett röhögnöm, már folytak a könnyeim, rákvörös volt a képem, majd belegebedtem, hogy visszatartsam, erre látom a szemem sarkából, hogy Jenna feje az asztalon, és rázkódik, épp felnézett rám, és elszakadt a cérna... :D:D:D De már annyira fájt mindenem akkorra, hogy visszatartsam, hogy jól esett nevetni. Azt mondanom se kell, hogy senki más nem mert...
Amikor végett le az órának, gyorsan összepakoltunk, rohantunk le a lépcsőn a levegőre, és vagy fél órán át csak röhögtünk, amíg haza nem értem...komolyan!!!! Igazán megterhelő volt visszatartani, na! :D
A másik, amin még mindig nevetnem kell: Van egy pakisztáni pasi, akinek annyira baromi vicces a kiejtése, hogy ha megszólal mindig kiröhögöm szegényt és nagy bánatomra szereti hallani a hangját. A többiek nem nevetnek rajta, csak húzzák a szájukat, hogy "jajjjj, ne, miért mindig neki kell megszólalni"...ami szintén nagyon vicces fejeket szül. :D Van egy pasi, (akinek mindig elfelejtem a nevét, csak Piros fejűnek hívjuk Jennaval, mert rajtunk kívül ő a másik, aki állandóan röhög a pakisztánin), szóval ha megszólal, összenézünk Pirosfejjel, és akkor már halkan se tudunk nevetni, iszonyat pofákat tud vágni! :D
Itt voltak egy keveset Kathrin szülei is a héten Salzburgból. Nagyon kedvesek voltak, a marhapörköltemet meg a paprikás krumplimat az egekig dícsérték. Szegénykémeket semmi bemelegítés nélkül két ilyen nehéz kajával traktráltam! :D Amúgy a paprikás krumplit 3 kilóból csináltam, és egy ebéd alatt benyomtuk mindet. Szóval tényleg tehetséges szakács vagyok, na! :D
Hoztak nekem Mozart golyókat, amit annyira imádok!!! Hát az a nagy doboz nem bírta sokáig, szerintem szerdára már el is fogyott! :) Meghívtak miket kétszer étterembe is, vásárolni voltunk cuccokat a gyerekeknek, nekem meg a markomba nyomott egy pénzt, hogy ha megyek a boltba (ahova indultam épp), akkor ő állja az ebédhez a sört, a visszajárót meg tartsam meg. Mondom, ajha! :D De természetesen visszaadtam a pénzt Kathrinnak...
Csütörtökön végre eljutottam kézizni is. Nagyon klassz volt. Egy középiskola tornacsarnokába mentünk (sajna nincs annyira közel, hogy gyalog mehessek, így buszoztam, ami tök pazarlás, mert 2 euro egy jegy). A lányok (majdnem mind rendőrnő) nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk, segítettek is, szóval teljesen pozitív első benyomás volt.
Itt a klub honlapja, és a csapat, ami a képen nem teljes, a neve SSC Dodesheide:
http://www.ssc-dodesheide.de/sportangebot/handball/2-damen.html
Egy mezt kell még vennem a meccsekre, meg egy egyen melegítőt.
Az edző baromi gyorsan és baromi halkan beszélt, ami egy nem túl jól németesnek, ahogy nekem se, nagyon nehéz megérteni. Legtöbbször csak néztem Jennara, aki megrántotta a vállát, aztán csináltuk, amit a többiek. :D
Pénteken pihi volt, nem mentem sehova, készültem a szombatra. Varrtam gőzerővel a vámpír köpenyem, amit után maximum fél órát hordtam, mert nagyon meleg volt.
Szóval szombaton 11-kor találkoztam Jennaval és Oksanaval (Ukrán au pair volt Wallenhorstban. Csak nagyon szemét volt vele a család, anyuka egy hete bejelentette neki, hogy akkor pakolj, holnap már nem akarlak itt látni, így ő átköltözött egy barátnőjéhez, és keresi a következő családot.), és mentünk együtt Rékához egy Halloween házibuliba. Na én már harci díszben, fehér fejjel, véresen vonultam át a városon, az emberek csak bámultak, mert naná, hogy a mi környékünkön senki nem annyira laza, hogy viccesnek találná...
Ti viccesnek találnátok 11-kor az utcán lófrálva? : :D:D:D
Megismerkedtünk Simonnal és Anjaval, de sajnos ők nem jöttek velünk tovább. Nagyon jó volt a hangulat, egymást festegettük még, mindenki csupa "vér" lett. Szóval Rékáéknál olyan jól elvoltunk, hogy csak 2-kor értünk oda az Alando Halloween partyjára. Hát az valami iszonyat jó volt, annyira klassz díszletet csináltak... Mindenhol pókhálók, csontvázak, itt-ott egy levágott fej...
A többi kép a picasamban. De láthatjátok ezekből is, hogy mennyire jó buli volt!
Azt hiszem olyan fél 7 körül eshettem be az ágyba. Rékát még otthagytam, Stefan (Réka lakótársa) már otthon volt.
Másnap néztünk körbe a lakásba, kicsit pakolásztunk, de a legszembetűnőbb, hogy mindenhol "vér", a legelképesztőbb helyeken is.
Meg hát utánam a zuhanyzó is szép piros lett... :D
Remélem kielégítettem kiváncsiságotokat, mert megembereltem magam és csinos kis beszámolót rittyentettem... :)
Ha hétfő, akkor suli. Nagyon örültem, hogy mehetek, mert 2 hét szünet után már hiányzott! Na ilyen se volt ám velem korábban... :)
Most már sokkal jobb volt, mint eddig, mindenki felszabadultabb, barátkozósabb. Talán, mert már ismerjük egymást. Természetesen a dohányosok jobban elvannak együtt, mert a szünetben együtt járunk le az udvarra. :)
A harmadik óra felénél, amikor már mindenki csak belülről látja a szemhéját, nemhogy a táblára koncentráljon...egyszer csak a tanár (Leo) nagy magyarázás közben szellentett egyet. Mindenki felkapta a fejét, erre ő : uppsz! :D:D:D
Annyira, de annyira kellett röhögnöm, már folytak a könnyeim, rákvörös volt a képem, majd belegebedtem, hogy visszatartsam, erre látom a szemem sarkából, hogy Jenna feje az asztalon, és rázkódik, épp felnézett rám, és elszakadt a cérna... :D:D:D De már annyira fájt mindenem akkorra, hogy visszatartsam, hogy jól esett nevetni. Azt mondanom se kell, hogy senki más nem mert...
Amikor végett le az órának, gyorsan összepakoltunk, rohantunk le a lépcsőn a levegőre, és vagy fél órán át csak röhögtünk, amíg haza nem értem...komolyan!!!! Igazán megterhelő volt visszatartani, na! :D
A másik, amin még mindig nevetnem kell: Van egy pakisztáni pasi, akinek annyira baromi vicces a kiejtése, hogy ha megszólal mindig kiröhögöm szegényt és nagy bánatomra szereti hallani a hangját. A többiek nem nevetnek rajta, csak húzzák a szájukat, hogy "jajjjj, ne, miért mindig neki kell megszólalni"...ami szintén nagyon vicces fejeket szül. :D Van egy pasi, (akinek mindig elfelejtem a nevét, csak Piros fejűnek hívjuk Jennaval, mert rajtunk kívül ő a másik, aki állandóan röhög a pakisztánin), szóval ha megszólal, összenézünk Pirosfejjel, és akkor már halkan se tudunk nevetni, iszonyat pofákat tud vágni! :D
Itt voltak egy keveset Kathrin szülei is a héten Salzburgból. Nagyon kedvesek voltak, a marhapörköltemet meg a paprikás krumplimat az egekig dícsérték. Szegénykémeket semmi bemelegítés nélkül két ilyen nehéz kajával traktráltam! :D Amúgy a paprikás krumplit 3 kilóból csináltam, és egy ebéd alatt benyomtuk mindet. Szóval tényleg tehetséges szakács vagyok, na! :D
Hoztak nekem Mozart golyókat, amit annyira imádok!!! Hát az a nagy doboz nem bírta sokáig, szerintem szerdára már el is fogyott! :) Meghívtak miket kétszer étterembe is, vásárolni voltunk cuccokat a gyerekeknek, nekem meg a markomba nyomott egy pénzt, hogy ha megyek a boltba (ahova indultam épp), akkor ő állja az ebédhez a sört, a visszajárót meg tartsam meg. Mondom, ajha! :D De természetesen visszaadtam a pénzt Kathrinnak...
Csütörtökön végre eljutottam kézizni is. Nagyon klassz volt. Egy középiskola tornacsarnokába mentünk (sajna nincs annyira közel, hogy gyalog mehessek, így buszoztam, ami tök pazarlás, mert 2 euro egy jegy). A lányok (majdnem mind rendőrnő) nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk, segítettek is, szóval teljesen pozitív első benyomás volt.
Itt a klub honlapja, és a csapat, ami a képen nem teljes, a neve SSC Dodesheide:
http://www.ssc-dodesheide.de/sportangebot/handball/2-damen.html
Egy mezt kell még vennem a meccsekre, meg egy egyen melegítőt.
Az edző baromi gyorsan és baromi halkan beszélt, ami egy nem túl jól németesnek, ahogy nekem se, nagyon nehéz megérteni. Legtöbbször csak néztem Jennara, aki megrántotta a vállát, aztán csináltuk, amit a többiek. :D
Pénteken pihi volt, nem mentem sehova, készültem a szombatra. Varrtam gőzerővel a vámpír köpenyem, amit után maximum fél órát hordtam, mert nagyon meleg volt.
Szóval szombaton 11-kor találkoztam Jennaval és Oksanaval (Ukrán au pair volt Wallenhorstban. Csak nagyon szemét volt vele a család, anyuka egy hete bejelentette neki, hogy akkor pakolj, holnap már nem akarlak itt látni, így ő átköltözött egy barátnőjéhez, és keresi a következő családot.), és mentünk együtt Rékához egy Halloween házibuliba. Na én már harci díszben, fehér fejjel, véresen vonultam át a városon, az emberek csak bámultak, mert naná, hogy a mi környékünkön senki nem annyira laza, hogy viccesnek találná...
Ti viccesnek találnátok 11-kor az utcán lófrálva? : :D:D:D
Megismerkedtünk Simonnal és Anjaval, de sajnos ők nem jöttek velünk tovább. Nagyon jó volt a hangulat, egymást festegettük még, mindenki csupa "vér" lett. Szóval Rékáéknál olyan jól elvoltunk, hogy csak 2-kor értünk oda az Alando Halloween partyjára. Hát az valami iszonyat jó volt, annyira klassz díszletet csináltak... Mindenhol pókhálók, csontvázak, itt-ott egy levágott fej...
A többi kép a picasamban. De láthatjátok ezekből is, hogy mennyire jó buli volt!
Azt hiszem olyan fél 7 körül eshettem be az ágyba. Rékát még otthagytam, Stefan (Réka lakótársa) már otthon volt.
Másnap néztünk körbe a lakásba, kicsit pakolásztunk, de a legszembetűnőbb, hogy mindenhol "vér", a legelképesztőbb helyeken is.
Meg hát utánam a zuhanyzó is szép piros lett... :D
Remélem kielégítettem kiváncsiságotokat, mert megembereltem magam és csinos kis beszámolót rittyentettem... :)
Tessék képet nézni! ;)
Majd írok, ha rászánom magam, addig is képeket töltöttem fel a tegnapi Halloween partyról!
2010. október 16., szombat
Fél éve Inbaléknál
Folytatom péntekről, bár szerintem ez a bejegyzés se lesz valami kiterjedt...
Szóval este Baibaval elmentünk bulizni, nagyon klassz volt, megismertem pár új embert, Baiba itt is aludt nálam. Mivel ő úgy gondolta, hogy 6-kor megy a busza haza, majd én addig őrizgetem, de mondtam neki, hogy vagy otthagylak, vagy jössz velem haza. Hát jött... :)
Megígértem neki, hogy hétvégén majd meglátogatom a farmon, de olyan pocsék idő van, hogy tuti nem megyek át hozzá. Hideg is van, meg esik folyamatosan az eső.
Szombaton voltam Daniellel színházban, megnéztük a Kiss me Kate-et, ami nekem nagyon tetszett, sokat is nevettünk, vicces volt. A színház is nagyon tetszett, Daniel körbevezetett a szünetben, megmutatta a próbatermeket, az irodáját, bemutatott egy-pár színésznek, akikkel találkoztunk. Nagyon jó volt az este! Jót is beszélgettünk, mert baromi büszke voltam magamra, hogy értettem az előadást, meg Daniel is büszke volt rám! :) Mondta a szünetben, hogy akkor most meséld el, hogy mit láttál, és mit tudunk eddig. Aztán csak nézett, hogy huh, Te tényleg értetted! :)
Amúgy megnéztem a színhát honlapján a jegyem... 40 euro...én meg kaptam eddig 5-öt...:)
Szerdán megyek a Pillangókisasszonyra, Birgitet hívtam el, aki nagyon szívesen jön, legalább is ezt írta. Arra gondoltam, hogy talán tudnánk arról beszélgetni, hogy mi nem klappolt anno, meg talán neki is egy kis kikapcsolódás lenne, nem csak folyton azon agyalni, hogy milyen beteg a gyerek. Szerintem baromi rendes vagyok, hogy elhívtam. Csak, mivel ez opera, így Daniel szólt, hogy puccos rucit kéne felvennem. Így elmentem venni egyet, baromi szép, nem tudom hova veszem majd még fel, de szép na! Ami azt jelenti, hogy hónap elejéig spórolás lesz, de megérte! :)
Mivel Noeminek nem volt ovi, így itthon volt egész héten. Kathrinnal minden nap reggel megbeszéltük, hogyan is csináljuk. Hát nem mondok keveset, de max 2 órát dolgoztam naponta. Egy kicsit takarítottam, meg mostam is, főztem, de azzal együtt se volt több napi 3 óránál. Szóval ez jó hét volt ebből a szempontból.
Kedden volt a féléves fordulóm, az-az 6 hónapja élek a családdal. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy Noemivel nekiálltunk fánkot sütni. Kicsit érdekes lett az eredmény, de nagyon finom. Kifestettük színes cukormázzal, meg mini esernyőket is raktunk rá. Fel diszítettük lufikkal is a konyhát, szóval rendesen megünnepeltük:
Szerdán megbeszéltük a lányokkal, hogy találkozunk, mert rajtam és Jennán kívül nekik csak a szerdák a szabadnapok, így bejöttek Tecklenburgból Osnaba, és beültünk a Bar-Celonaba inni egyet, utána elmentünk kajálni is, meg körbevezettük őket az Óvárosba. Nagyon tetszett nekik, csináltunk pár képet:
Jenna, Enikő, Cristina, én
A többit amúgy felraktam már a picasara, nézzétek meg!
Tegnap voltam Rékánál, iszogattunk kicsit, meg mivel pont egy hónapja nem találkoztunk, így volt miről pletykálni. Korán hazajöttem mondjuk, már éjfélre itthon voltam, de jó is volt, mert egy jót tudtam végre aludni..
És most vissza is a pihenéshez... :)
Szóval este Baibaval elmentünk bulizni, nagyon klassz volt, megismertem pár új embert, Baiba itt is aludt nálam. Mivel ő úgy gondolta, hogy 6-kor megy a busza haza, majd én addig őrizgetem, de mondtam neki, hogy vagy otthagylak, vagy jössz velem haza. Hát jött... :)
Megígértem neki, hogy hétvégén majd meglátogatom a farmon, de olyan pocsék idő van, hogy tuti nem megyek át hozzá. Hideg is van, meg esik folyamatosan az eső.
Szombaton voltam Daniellel színházban, megnéztük a Kiss me Kate-et, ami nekem nagyon tetszett, sokat is nevettünk, vicces volt. A színház is nagyon tetszett, Daniel körbevezetett a szünetben, megmutatta a próbatermeket, az irodáját, bemutatott egy-pár színésznek, akikkel találkoztunk. Nagyon jó volt az este! Jót is beszélgettünk, mert baromi büszke voltam magamra, hogy értettem az előadást, meg Daniel is büszke volt rám! :) Mondta a szünetben, hogy akkor most meséld el, hogy mit láttál, és mit tudunk eddig. Aztán csak nézett, hogy huh, Te tényleg értetted! :)
Amúgy megnéztem a színhát honlapján a jegyem... 40 euro...én meg kaptam eddig 5-öt...:)
Szerdán megyek a Pillangókisasszonyra, Birgitet hívtam el, aki nagyon szívesen jön, legalább is ezt írta. Arra gondoltam, hogy talán tudnánk arról beszélgetni, hogy mi nem klappolt anno, meg talán neki is egy kis kikapcsolódás lenne, nem csak folyton azon agyalni, hogy milyen beteg a gyerek. Szerintem baromi rendes vagyok, hogy elhívtam. Csak, mivel ez opera, így Daniel szólt, hogy puccos rucit kéne felvennem. Így elmentem venni egyet, baromi szép, nem tudom hova veszem majd még fel, de szép na! Ami azt jelenti, hogy hónap elejéig spórolás lesz, de megérte! :)
Mivel Noeminek nem volt ovi, így itthon volt egész héten. Kathrinnal minden nap reggel megbeszéltük, hogyan is csináljuk. Hát nem mondok keveset, de max 2 órát dolgoztam naponta. Egy kicsit takarítottam, meg mostam is, főztem, de azzal együtt se volt több napi 3 óránál. Szóval ez jó hét volt ebből a szempontból.
Kedden volt a féléves fordulóm, az-az 6 hónapja élek a családdal. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy Noemivel nekiálltunk fánkot sütni. Kicsit érdekes lett az eredmény, de nagyon finom. Kifestettük színes cukormázzal, meg mini esernyőket is raktunk rá. Fel diszítettük lufikkal is a konyhát, szóval rendesen megünnepeltük:
Szerdán megbeszéltük a lányokkal, hogy találkozunk, mert rajtam és Jennán kívül nekik csak a szerdák a szabadnapok, így bejöttek Tecklenburgból Osnaba, és beültünk a Bar-Celonaba inni egyet, utána elmentünk kajálni is, meg körbevezettük őket az Óvárosba. Nagyon tetszett nekik, csináltunk pár képet:
Jenna, Enikő, Cristina, én
A többit amúgy felraktam már a picasara, nézzétek meg!
Tegnap voltam Rékánál, iszogattunk kicsit, meg mivel pont egy hónapja nem találkoztunk, így volt miről pletykálni. Korán hazajöttem mondjuk, már éjfélre itthon voltam, de jó is volt, mert egy jót tudtam végre aludni..
És most vissza is a pihenéshez... :)
2010. október 7., csütörtök
megy ez, megy ez :)
Bocs, hogy megint régen írtam, megpróbálom bepótolni, és mindent ledarálni:
Hát a múlt hetem nem volt olyan rossz, mint eredetileg gondoltam. Ugye féltem eléggé, hogy Noemivel egyedül leszek. De minden simán ment. Percre pontosan elaludt minden nap 5-kor és 8-ig egy mukkot se hallottam. Szóval nyugdtan csinálhattam tőle, amit csak akartam.
Vasárnap elvittem egy gyerek napra, az nagyon tetszett neki, csináltattunk arcfestést is, fagyit is kapott, ja és nem én adtam rá ezeket a göncöket, ő ragaszkodott hozzá, hogy ahogy ő mondána "kicsinosítom magam" :) :
Tényleg egy rossz szavam nem lehetett rá, nagyon jó volt. Mesélték az ovónők is, hogy folyton csak rólam beszél, meg mondogatja nekik az új magyar szavakat, amiket előző nap tanult, és baromi büszke magára, hogy ő tudja, az ovónői meg nem! :)
AMúgy tényleg nagyon gyorsan tanul, meg a pici is. Szóval jókat játszottunk, főzöcskéztünk (azt persze imád):
Sajna suliban múlthéten nem voltam, mivel Noemiztem, és így elég nehéz is volt hétfőn. Alig értettem mit miért úgy csinálnak, mert előző héten nyelvtanoztak, szóval roszkor hiányoztam nagyon.
De szerdára már belelndültem. Jennaval megyek meg jövök. Nagyon jóba lettünk, holnap este találkozok vele meg Baibaval (most már megjegyeztem, bájbá-nak kell ejteni).
A többiekkel is megbeszéltünk hétfőre egy találkozót, szóval tök örülök, hogy ilyen jól kijövünk egymással.
Tényleg el se hiszem, hogy ezt mondom/írom: de baromira szeretek iskolába járni. Meg az is tök jó, hogy megcsinálom a házikat, Kathrin leellenőrzi, aztán meg Daniel, mert szerinte Kathrin némete hagy kivánnivalókat maga után. :)
Tegnap mondjuk egy egész házimat Daniel csinálta meg, mert olyan nehéz volt, de kiderült, hogy rajtam-vagyis Danielen kívül senki sem tudta megcsinálni! :)
Meg az, hogy megvették a könyveim, az is sokat segít!
Komolyan egyre jobban kijövök apukával is, eddig csak úgy elvoltunk egymás mellett, néha viccelődtünk, most meg már mindig, igaz nem sokat látom, mert állandóan a színházban van. De szombatra hozott jegyet a Kiss me Kate-re (Csókolj meg Katám, azt hiszem ez a magyar verzió neve), és arra együtt megyünk.
Meg kaptam tőle 2 jegyet a Madam Butterfly-ra (Pillangókisasszony) is, amit ő vezényel. Még nem tudom kit viszek magammal.
De nagyon rendes tőle, hogy arra is hozott.
A héten is ettünk több speckó kaját, amit imádok, de csak az egyikről csináltam képet apu kedvéért, de azt nem tudom hogy hívják. Legalul spenót (igen, megeszem! :), arra jön a rösti (én nem tudom ezt hogy hívják otthon, krumplis pogánya féle, vagy otthon is rösti?), aztán arra normális esetben egy lazas szelet, de mivel én azt nem eszem meg, így az enyémen egy sonkafelvágott szelet, és a tetejére tükörtojás. Nagyon finom, és jól is néz ki:
Yaelivel a éten kitaláltam, hogy amikor elalszik, akkor visszajövök a lakásba vele, és addig netezek, csak lerakni nem tudom, mert akkor felébred. Szóval elég viccesen nézünk ki! :) De olyan aranyos amikor felébred, és csak néz... úgy imádom!!!! :)
Bocsesz, más nem jut eszembe, megpróbálok még a hétvégén írni, meg a csajokról képet csinálni!
Csóóóóóóóóóóóóók
Hát a múlt hetem nem volt olyan rossz, mint eredetileg gondoltam. Ugye féltem eléggé, hogy Noemivel egyedül leszek. De minden simán ment. Percre pontosan elaludt minden nap 5-kor és 8-ig egy mukkot se hallottam. Szóval nyugdtan csinálhattam tőle, amit csak akartam.
Vasárnap elvittem egy gyerek napra, az nagyon tetszett neki, csináltattunk arcfestést is, fagyit is kapott, ja és nem én adtam rá ezeket a göncöket, ő ragaszkodott hozzá, hogy ahogy ő mondána "kicsinosítom magam" :) :
Tényleg egy rossz szavam nem lehetett rá, nagyon jó volt. Mesélték az ovónők is, hogy folyton csak rólam beszél, meg mondogatja nekik az új magyar szavakat, amiket előző nap tanult, és baromi büszke magára, hogy ő tudja, az ovónői meg nem! :)
AMúgy tényleg nagyon gyorsan tanul, meg a pici is. Szóval jókat játszottunk, főzöcskéztünk (azt persze imád):
Sajna suliban múlthéten nem voltam, mivel Noemiztem, és így elég nehéz is volt hétfőn. Alig értettem mit miért úgy csinálnak, mert előző héten nyelvtanoztak, szóval roszkor hiányoztam nagyon.
De szerdára már belelndültem. Jennaval megyek meg jövök. Nagyon jóba lettünk, holnap este találkozok vele meg Baibaval (most már megjegyeztem, bájbá-nak kell ejteni).
A többiekkel is megbeszéltünk hétfőre egy találkozót, szóval tök örülök, hogy ilyen jól kijövünk egymással.
Tényleg el se hiszem, hogy ezt mondom/írom: de baromira szeretek iskolába járni. Meg az is tök jó, hogy megcsinálom a házikat, Kathrin leellenőrzi, aztán meg Daniel, mert szerinte Kathrin némete hagy kivánnivalókat maga után. :)
Tegnap mondjuk egy egész házimat Daniel csinálta meg, mert olyan nehéz volt, de kiderült, hogy rajtam-vagyis Danielen kívül senki sem tudta megcsinálni! :)
Meg az, hogy megvették a könyveim, az is sokat segít!
Komolyan egyre jobban kijövök apukával is, eddig csak úgy elvoltunk egymás mellett, néha viccelődtünk, most meg már mindig, igaz nem sokat látom, mert állandóan a színházban van. De szombatra hozott jegyet a Kiss me Kate-re (Csókolj meg Katám, azt hiszem ez a magyar verzió neve), és arra együtt megyünk.
Meg kaptam tőle 2 jegyet a Madam Butterfly-ra (Pillangókisasszony) is, amit ő vezényel. Még nem tudom kit viszek magammal.
De nagyon rendes tőle, hogy arra is hozott.
A héten is ettünk több speckó kaját, amit imádok, de csak az egyikről csináltam képet apu kedvéért, de azt nem tudom hogy hívják. Legalul spenót (igen, megeszem! :), arra jön a rösti (én nem tudom ezt hogy hívják otthon, krumplis pogánya féle, vagy otthon is rösti?), aztán arra normális esetben egy lazas szelet, de mivel én azt nem eszem meg, így az enyémen egy sonkafelvágott szelet, és a tetejére tükörtojás. Nagyon finom, és jól is néz ki:
Yaelivel a éten kitaláltam, hogy amikor elalszik, akkor visszajövök a lakásba vele, és addig netezek, csak lerakni nem tudom, mert akkor felébred. Szóval elég viccesen nézünk ki! :) De olyan aranyos amikor felébred, és csak néz... úgy imádom!!!! :)
Bocsesz, más nem jut eszembe, megpróbálok még a hétvégén írni, meg a csajokról képet csinálni!
Csóóóóóóóóóóóóók
2010. szeptember 26., vasárnap
Képzeljetek el egymás mellett 5 boxoló öklét,,,megvan? Na akkora az új piros börém! :)))))
Halihó!
Most ébredezek az új bazi nagy bögrémmel a kezemben, és kávét szürcsölgetek. A bögrét tegnap kaptam Kahrintól, tényleg hatalmas és piros. Tök örültem neki, igaz maguknak is vett, de hát mindegy... :)
Ja, hogy most keltem fel? :) Megtehetem, mert csak 5-től kell dolgoznom. Az is elég lesz ám, előre félek. Csak Noemi és én, lehet Daniel ide se ér 10-re, ahogy ígérte. Na kiváncsi leszek. Valami szomszéd városban van koncertje, de már tegnap előtt elment.
Szóval ez a hét ilyen lesz, kettesben Noemivel. Katrhin a picivel meg Berlinbe megy, onnan meg Párizsba, és csütörtök reggel szállnak le Osnabrückben. Ahogy megtudtam itt is van reptér, de csak a nagy dögöknek, pl. Lufthansa, Air France. De otthonról csak átszállással tudnék itt leszállni. Emlékszem még Ildi jött úgy, hogy Münchenben kellett átszállnia, vagy hol. Na mindegy is.
Egy a lényeg, ezen a héten nem au pair leszek, hanem anyuka és apuka is egyben. Mert Daniel elmegy reggel 9-kor, este 10-re meg hazaér. Most fejezték be a "Madam Butterfly" próbáit, és tegnap volt a premier, szóval a héten még pár előadást ő vezényel, de már kezdik is a Csárdás királynőt (Csardasfürstin) is. De legalább délelőtt oviban lesz 9-től fél 2-ig a gyerek. Utána meg csütörtöktől szabad leszek. Rékával már tervezzük a programot is.
Daniel hozott nekem egy jegyet a "Kiss me Kate"-re, ami egy tök vicces musical, és már mondtam neki többször, hogy meg szeretném nézni, hát ezek szerint most jutott el odáig, hogy meg is hallotta. :)
Na, de hogy mi is volt még a héten:
Szerdán voltam megint suliban. Ramona (a román nő, 31 éves, takarít, és jól megél belőle, egy szót se tud magyarul) már várt a suli előtt. Felmentünk megkerestük Jennát, és Baibat (egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét, most is csak onnan tudom, hogy Facebook-on ismerősöm, ő a lett au pair). Elég uncsi volt ma, de a lányokkal jól elvoltunk, a feladataim is jók lettek, egy-két hibával. Ami tök jó, Danielnek meg Kathrinnak mindig megmutatom, és tök büszkék rám. :) Mondták, hogy megveszik nekem a könyveket is. Én szerényen tiltakoztam, mert hát nekem kéne megvenni. De örülök is neki, mert 40 euro sok a kevés fizetésemhez képest. Azt meg nem engedik, h könyvtárból vegyem ki, inkább megveszik. Hát jó, én megköszönöm szépen az biztos.
Suli után beültünk a lányokkal még enni, vagyis én csak kávét ittam, nem voltam éhes (mily ' meglepő, egaz?), beszélgettünk még sok mindenről, és 10-re haza is értem.
Ha minden igaz ezen a héten már mehetek kézizni is Jennaval. Olyan kiváncsi vagyok, meg tök várom is! Bár gondolom hulla leszek Noemitől, de hát csak kibírom. Amúgy Jenna "anyukája" szervezte a kézit, és mivel ő rendőr, így mindenki az lesz. Remélem nem ezek a tipikus szőke magas nagydarab rendőr lányokkal játszunk, mert akkor nem tudom, hogy jutok onnan haza. :) Esetleg, ha jövőhéten nem írok, akkor... :)))))
Most ébredezek az új bazi nagy bögrémmel a kezemben, és kávét szürcsölgetek. A bögrét tegnap kaptam Kahrintól, tényleg hatalmas és piros. Tök örültem neki, igaz maguknak is vett, de hát mindegy... :)
Ja, hogy most keltem fel? :) Megtehetem, mert csak 5-től kell dolgoznom. Az is elég lesz ám, előre félek. Csak Noemi és én, lehet Daniel ide se ér 10-re, ahogy ígérte. Na kiváncsi leszek. Valami szomszéd városban van koncertje, de már tegnap előtt elment.
Szóval ez a hét ilyen lesz, kettesben Noemivel. Katrhin a picivel meg Berlinbe megy, onnan meg Párizsba, és csütörtök reggel szállnak le Osnabrückben. Ahogy megtudtam itt is van reptér, de csak a nagy dögöknek, pl. Lufthansa, Air France. De otthonról csak átszállással tudnék itt leszállni. Emlékszem még Ildi jött úgy, hogy Münchenben kellett átszállnia, vagy hol. Na mindegy is.
Egy a lényeg, ezen a héten nem au pair leszek, hanem anyuka és apuka is egyben. Mert Daniel elmegy reggel 9-kor, este 10-re meg hazaér. Most fejezték be a "Madam Butterfly" próbáit, és tegnap volt a premier, szóval a héten még pár előadást ő vezényel, de már kezdik is a Csárdás királynőt (Csardasfürstin) is. De legalább délelőtt oviban lesz 9-től fél 2-ig a gyerek. Utána meg csütörtöktől szabad leszek. Rékával már tervezzük a programot is.
Daniel hozott nekem egy jegyet a "Kiss me Kate"-re, ami egy tök vicces musical, és már mondtam neki többször, hogy meg szeretném nézni, hát ezek szerint most jutott el odáig, hogy meg is hallotta. :)
Na, de hogy mi is volt még a héten:
Szerdán voltam megint suliban. Ramona (a román nő, 31 éves, takarít, és jól megél belőle, egy szót se tud magyarul) már várt a suli előtt. Felmentünk megkerestük Jennát, és Baibat (egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét, most is csak onnan tudom, hogy Facebook-on ismerősöm, ő a lett au pair). Elég uncsi volt ma, de a lányokkal jól elvoltunk, a feladataim is jók lettek, egy-két hibával. Ami tök jó, Danielnek meg Kathrinnak mindig megmutatom, és tök büszkék rám. :) Mondták, hogy megveszik nekem a könyveket is. Én szerényen tiltakoztam, mert hát nekem kéne megvenni. De örülök is neki, mert 40 euro sok a kevés fizetésemhez képest. Azt meg nem engedik, h könyvtárból vegyem ki, inkább megveszik. Hát jó, én megköszönöm szépen az biztos.
Suli után beültünk a lányokkal még enni, vagyis én csak kávét ittam, nem voltam éhes (mily ' meglepő, egaz?), beszélgettünk még sok mindenről, és 10-re haza is értem.
Ha minden igaz ezen a héten már mehetek kézizni is Jennaval. Olyan kiváncsi vagyok, meg tök várom is! Bár gondolom hulla leszek Noemitől, de hát csak kibírom. Amúgy Jenna "anyukája" szervezte a kézit, és mivel ő rendőr, így mindenki az lesz. Remélem nem ezek a tipikus szőke magas nagydarab rendőr lányokkal játszunk, mert akkor nem tudom, hogy jutok onnan haza. :) Esetleg, ha jövőhéten nem írok, akkor... :)))))
2010. szeptember 21., kedd
Pont egy hete nem írtam, legalább szép kerek lesz ez a bejegyzés!
Akkor kezdem először a főzőtudományommal, mert bizony ám, nekem van olyan! :)
Tudok főzeléket csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na, egy kis segítséggel természetesen, mert anya MSN-en asszisztált hozzá. Nem lett rossz, de annyira csoda jó sem. A szülők el voltak ájulva, két napig ették. Talán nekem csak azért nem ízlett annyira, mert én tudom anya, meg mama milyet tudnak főzni. De tényleg nem lett rossz. Kathrin végig mellettem toporgott, nehogy elmulasszon valamit, hogy kell csinálni. Mindig így tesz, ha valami számukra újat csinálok. Amikor otthon voltam, megpróbálkozott a Lecsóval (eddig mindig én csináltam, minimum heti egyszer kérték), de azt mondja nem lett olyan jó, mint az enyém (vagy csak azt akarja, hogy továbbra is én csináljam?!). :)
Megbeszéltem Rékával is, hogy hétvégén taliztunk, ő meg kitalálta, hogy menjek fel hozzá, ne menjünk inkább sehova. Daniel elvitt, nagyon rendes volt tőle, a hazavezető útra meg adtak taxipénzt, mert féltették a kis hátsómat a csúnya sötét utcákon. Hát nem aranyosak???!!!! :)
Aztán csak elmentünk bulizni egy klubba, tök jó volt, olyan fél 7 körül értem haza.
Másnap arra kelek, hogy csörög a telefonom:
Kathrin: Hallo Dóri, minden oké, hol vagy?
Én: Igen, persze, itthon. Miért?
Kathrin: Mert ma még nem láttunk.
Én: Ajjaj, hány óra van?
Kathrin: Mindjárt fél 6...
Szegény még nem tudja milyen az, ha én elmegyek bulizni, és másnap estig alszom. :)
Mindegy, mondtam, hogy bocs, minden rendben van, csak fáradt voltam, későn értem haza. Ő meg azt hitte, hogy Rékánál aludtam. :)
Tegnap volt az első napom a suliban. Izgultam is rendesen. Már 20 perccel előtte ott voltam, gondoltam felkészülök minden eshetőségre.
6-kor kezdődött az óra, és mivel a 8-as terem volt megadva, én be is ültem. 10-en voltunk, abból rajtam kívül még 2 magyar, meg még 3 au pair.
A tanár valami iszonyat lassan beszélt, gondolom, h megértsük.
Be kellett mutatkoznunk, meg igéket mondani, meg főneveket. Kicsit fura volt, hogy miért ilyen hülyeségeket csinálunk, minden nagyképűség nélkül, de túl könnyűnek találtam. :)
Egyszer csak megszólal: Frau Nagy (természetesen Nagiii-nak mondta), magának nem a haladó csoportban kéne lennie?
Hát mondom de. (Gondoltam, aha akkor ez a kezdő, és azért ilyenek a feladatok) :)
Szóval átkísért egy másik terembe, ahol már 22-en voltunk. Rajtam kívül 2 magyar lány (vagyis az egyik romániai magyar), és még rajtam kívül 4 au pair.
Jenna is itt volt, akivel még Münsterben találkoztam az au pair találkozón. Ő Ausztráliából jött, szerintem már írtam róla. Megörültünk egymásnak. Már van közös programunk is: csütörtökönként kézizni jár, és meghívott engem is, aminek nagyon-nagyon örülök!!!!
Két srác között volt csak hely, hát odaültem. A feladat az volt, hogy a párommal beszélgessünk negyed órát, tudjunk meg minél több infót a másikról, és utána mutassuk be a többieknek. Hát pechemre a török pasi lett a párom (47 éves, Ceylannak hívják, 30 éve él itt Osnabrückben, de nagyon szarul beszéli a németet. Most rúgták ki a VW gyárból 30 év után (több ezer emberrel együtt), és azért volt a kurzuson, hogy a jobb német nyelvismeret reményében, talál magának állást), akinek olyan erős akcentusa volt, hogy többször vissza kellett kérdeznem, mert nehéz volt megérteni. De aztán, ahogy a többiek is bemutatták egymást, rájöttem, hogy az én törökömnél van rosszabb is: az oroszok. Húúúúú, az aztán nem piskóta! :)
A 22 ember közül, talán ami hiányzott (???) az a vágott szemű volt. Egy sem volt. Orosz ember sok volt vagyis orosz anyanyelvű), lett au pair lány, 2 kolumbiai fiú, egy izraeli lány itt tanul az egyetemen), románok akik közül csak az egyik volt magyar), ukrán, angol, török, kubai, egy ausztrál fiú na, meg Jenna), a másik padtársam a brazil fiú.
Sajna neveket nem nagyon tudtam megjegyezni, mert egyrészről ki se tudom mondani, másrészről meg túl sok volt az infó. :)
A lett lánnyal össze is barátkoztam, vannak közös ismerőseink. Ő a városon kívül lakik egy farmon, 3 gyerkőcre vigyáz. A farm tele van állatokkal, aminek ő nagyon örül, mert lovagol, és itt bármelyikkel gyakorolhat. Remélem majd meghív magához, mert szívesen megnézném.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült, és már alig várom, hogy megint mehessek. Tök jól éreztem magam. Persze elfáradtam 9-re, mire vége lett az órának, meg még maradtam beszélgetni is. De sok volt így elsőre ez a 3 óra, nagyon kellett koncentrálnom néha, hogy megértsem. De tényleg, nagyon-nagyon boldog vagyok!!!! :)))
Akkor kezdem először a főzőtudományommal, mert bizony ám, nekem van olyan! :)
Tudok főzeléket csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na, egy kis segítséggel természetesen, mert anya MSN-en asszisztált hozzá. Nem lett rossz, de annyira csoda jó sem. A szülők el voltak ájulva, két napig ették. Talán nekem csak azért nem ízlett annyira, mert én tudom anya, meg mama milyet tudnak főzni. De tényleg nem lett rossz. Kathrin végig mellettem toporgott, nehogy elmulasszon valamit, hogy kell csinálni. Mindig így tesz, ha valami számukra újat csinálok. Amikor otthon voltam, megpróbálkozott a Lecsóval (eddig mindig én csináltam, minimum heti egyszer kérték), de azt mondja nem lett olyan jó, mint az enyém (vagy csak azt akarja, hogy továbbra is én csináljam?!). :)
Megbeszéltem Rékával is, hogy hétvégén taliztunk, ő meg kitalálta, hogy menjek fel hozzá, ne menjünk inkább sehova. Daniel elvitt, nagyon rendes volt tőle, a hazavezető útra meg adtak taxipénzt, mert féltették a kis hátsómat a csúnya sötét utcákon. Hát nem aranyosak???!!!! :)
Aztán csak elmentünk bulizni egy klubba, tök jó volt, olyan fél 7 körül értem haza.
Másnap arra kelek, hogy csörög a telefonom:
Kathrin: Hallo Dóri, minden oké, hol vagy?
Én: Igen, persze, itthon. Miért?
Kathrin: Mert ma még nem láttunk.
Én: Ajjaj, hány óra van?
Kathrin: Mindjárt fél 6...
Szegény még nem tudja milyen az, ha én elmegyek bulizni, és másnap estig alszom. :)
Mindegy, mondtam, hogy bocs, minden rendben van, csak fáradt voltam, későn értem haza. Ő meg azt hitte, hogy Rékánál aludtam. :)
Tegnap volt az első napom a suliban. Izgultam is rendesen. Már 20 perccel előtte ott voltam, gondoltam felkészülök minden eshetőségre.
6-kor kezdődött az óra, és mivel a 8-as terem volt megadva, én be is ültem. 10-en voltunk, abból rajtam kívül még 2 magyar, meg még 3 au pair.
A tanár valami iszonyat lassan beszélt, gondolom, h megértsük.
Be kellett mutatkoznunk, meg igéket mondani, meg főneveket. Kicsit fura volt, hogy miért ilyen hülyeségeket csinálunk, minden nagyképűség nélkül, de túl könnyűnek találtam. :)
Egyszer csak megszólal: Frau Nagy (természetesen Nagiii-nak mondta), magának nem a haladó csoportban kéne lennie?
Hát mondom de. (Gondoltam, aha akkor ez a kezdő, és azért ilyenek a feladatok) :)
Szóval átkísért egy másik terembe, ahol már 22-en voltunk. Rajtam kívül 2 magyar lány (vagyis az egyik romániai magyar), és még rajtam kívül 4 au pair.
Jenna is itt volt, akivel még Münsterben találkoztam az au pair találkozón. Ő Ausztráliából jött, szerintem már írtam róla. Megörültünk egymásnak. Már van közös programunk is: csütörtökönként kézizni jár, és meghívott engem is, aminek nagyon-nagyon örülök!!!!
Két srác között volt csak hely, hát odaültem. A feladat az volt, hogy a párommal beszélgessünk negyed órát, tudjunk meg minél több infót a másikról, és utána mutassuk be a többieknek. Hát pechemre a török pasi lett a párom (47 éves, Ceylannak hívják, 30 éve él itt Osnabrückben, de nagyon szarul beszéli a németet. Most rúgták ki a VW gyárból 30 év után (több ezer emberrel együtt), és azért volt a kurzuson, hogy a jobb német nyelvismeret reményében, talál magának állást), akinek olyan erős akcentusa volt, hogy többször vissza kellett kérdeznem, mert nehéz volt megérteni. De aztán, ahogy a többiek is bemutatták egymást, rájöttem, hogy az én törökömnél van rosszabb is: az oroszok. Húúúúú, az aztán nem piskóta! :)
A 22 ember közül, talán ami hiányzott (???) az a vágott szemű volt. Egy sem volt. Orosz ember sok volt vagyis orosz anyanyelvű), lett au pair lány, 2 kolumbiai fiú, egy izraeli lány itt tanul az egyetemen), románok akik közül csak az egyik volt magyar), ukrán, angol, török, kubai, egy ausztrál fiú na, meg Jenna), a másik padtársam a brazil fiú.
Sajna neveket nem nagyon tudtam megjegyezni, mert egyrészről ki se tudom mondani, másrészről meg túl sok volt az infó. :)
A lett lánnyal össze is barátkoztam, vannak közös ismerőseink. Ő a városon kívül lakik egy farmon, 3 gyerkőcre vigyáz. A farm tele van állatokkal, aminek ő nagyon örül, mert lovagol, és itt bármelyikkel gyakorolhat. Remélem majd meghív magához, mert szívesen megnézném.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült, és már alig várom, hogy megint mehessek. Tök jól éreztem magam. Persze elfáradtam 9-re, mire vége lett az órának, meg még maradtam beszélgetni is. De sok volt így elsőre ez a 3 óra, nagyon kellett koncentrálnom néha, hogy megértsem. De tényleg, nagyon-nagyon boldog vagyok!!!! :)))
2010. szeptember 14., kedd
csak a zűr a kölykök körül...
Újra Osnabrückben...
3-kor elmentek Juliáék. Azért egy kicsit rossz volt, nem bírom én ezeket a bucsuzkodásokat. Sőt: UTÁLOM! Megígértem, hogy meglátogatom majd őket, ha máskor nem is majd egy Oktoberfesten, ők meg elígérkeztek egy balatoni nyaralásra. :)
Teljesen üres lett a lakás, kivéve azt a szobát, ami Kathrinéké, szerintem oda még majd az új lakók se mehetnek be. Itthagyták az ágyukat, így mégse a földön kellett aludnom, még jó hogy nem fért volna be az új lakásukba.
Délután elmentünk a kölkökkel sétálni. Mivel Noemi egésznap lázas volt, így ő azonnal elaludt, aminek örültem, mert különben nagyon nyűgös volt egész nap. Bementem egy szuvenír boltba, hogy megvegyem a következő képeslap adagot, és jól leragadtam egy órára. Hogy mennyi hülyeség van ott... Amitől majd' hátast dobtam azok az állítólagosan hitelesített "Fal maradványok", na ki hiszi ezt el? És ki hitelesítette? :)
Sajna nem volt nálam a fényképezőgép, pedig elsétáltam a kedvenc templomomig a "Szuvasfog-ig", láttam a Hard Rock Cafét is. De hát ilyen az én szerencsém, hogy a gép mindig nálam van, de ha egyszer nincs, akkor tuti szükségem lenne rá!
Visszaértünk, Noemi meg tök idegbeteg lett. Szegényt Yael úgy lelökte az ágyról, hogy fejre esett, és vagy 5 másodpercig nem nyikkant, aztán rákezdett a bömbölésre. Hát eléggé bepánikoltam, hívtam rögötn Kathrint, a nagyobbikat meg otthagytam. Kathrin rendesen kikérdezett: milyen a gyerek szeme, érdeklődően néz-e dolgokra, nevet-e már, stb... Mondta, hogy ha hirtelen fáradt lesz, vagy elkezd hányni, akkor üljek azonnal taxiba, és menjek a kórházba vele. Hál' Istennek nem lett baja, de nagyon megijedtem. Noemit rendesen lekiabáltam, nagyon nagyon mérges voltam rá, és nem is foglalkoztam vele. Utólag kicsit bánom, hisz nincs tisztában vele teljesen mit csinált, de abban a pillanatban eldurrant az agyam, és csak hagytam sírni. Mindegy, már túl vagyunk rajta...
Ma meg Yael lett beteg, elkapta Noemitől a lázat, szegénykém nagyon odavan. Csak fekzik, és néz, ha otthagyjuk egy pillanatra már sír. Nagyon sajnálom.
Ez egy ilyen 2 nap volt.
Írt ma végre Birgit is (a régi caládtól) egy emailt, hogy sajnálják, hogy nem írtak, de nehéz időszakon vannak túl. Május óta, amikor megtalálták Felicitas második agytumorját, járják az orvosokat, azt írja, az ország szinte összes specialistájánál voltak. A tumor nem nagy, és nem is nő, ami jó hír, viszont nem lehet műteni, mert rossz helyen van. Így csak várnak az orvosok, de ők nem értik mire. Nehéz ügy!
Írta, hogy a gyerekek még emlegetnek, Felicitas megtanította Conninak, hogy nem Dia (ahogy a pici mindig hívott) a nevem, hanem Dóri.
És nagyon szeretnének velem találkozni. Hát ennek nagyon örülök, én is szívesen találkozom velük. És annak is örülök, hogy nem felejtettek el, sőt még emlegetnek is!
Ja, és egy jó hír a végére, megvettem a repjegyet, 23.-án repülök, 6.-án meg vissza!
3-kor elmentek Juliáék. Azért egy kicsit rossz volt, nem bírom én ezeket a bucsuzkodásokat. Sőt: UTÁLOM! Megígértem, hogy meglátogatom majd őket, ha máskor nem is majd egy Oktoberfesten, ők meg elígérkeztek egy balatoni nyaralásra. :)
Teljesen üres lett a lakás, kivéve azt a szobát, ami Kathrinéké, szerintem oda még majd az új lakók se mehetnek be. Itthagyták az ágyukat, így mégse a földön kellett aludnom, még jó hogy nem fért volna be az új lakásukba.
Délután elmentünk a kölkökkel sétálni. Mivel Noemi egésznap lázas volt, így ő azonnal elaludt, aminek örültem, mert különben nagyon nyűgös volt egész nap. Bementem egy szuvenír boltba, hogy megvegyem a következő képeslap adagot, és jól leragadtam egy órára. Hogy mennyi hülyeség van ott... Amitől majd' hátast dobtam azok az állítólagosan hitelesített "Fal maradványok", na ki hiszi ezt el? És ki hitelesítette? :)
Sajna nem volt nálam a fényképezőgép, pedig elsétáltam a kedvenc templomomig a "Szuvasfog-ig", láttam a Hard Rock Cafét is. De hát ilyen az én szerencsém, hogy a gép mindig nálam van, de ha egyszer nincs, akkor tuti szükségem lenne rá!
Visszaértünk, Noemi meg tök idegbeteg lett. Szegényt Yael úgy lelökte az ágyról, hogy fejre esett, és vagy 5 másodpercig nem nyikkant, aztán rákezdett a bömbölésre. Hát eléggé bepánikoltam, hívtam rögötn Kathrint, a nagyobbikat meg otthagytam. Kathrin rendesen kikérdezett: milyen a gyerek szeme, érdeklődően néz-e dolgokra, nevet-e már, stb... Mondta, hogy ha hirtelen fáradt lesz, vagy elkezd hányni, akkor üljek azonnal taxiba, és menjek a kórházba vele. Hál' Istennek nem lett baja, de nagyon megijedtem. Noemit rendesen lekiabáltam, nagyon nagyon mérges voltam rá, és nem is foglalkoztam vele. Utólag kicsit bánom, hisz nincs tisztában vele teljesen mit csinált, de abban a pillanatban eldurrant az agyam, és csak hagytam sírni. Mindegy, már túl vagyunk rajta...
Ma meg Yael lett beteg, elkapta Noemitől a lázat, szegénykém nagyon odavan. Csak fekzik, és néz, ha otthagyjuk egy pillanatra már sír. Nagyon sajnálom.
Ez egy ilyen 2 nap volt.
Írt ma végre Birgit is (a régi caládtól) egy emailt, hogy sajnálják, hogy nem írtak, de nehéz időszakon vannak túl. Május óta, amikor megtalálták Felicitas második agytumorját, járják az orvosokat, azt írja, az ország szinte összes specialistájánál voltak. A tumor nem nagy, és nem is nő, ami jó hír, viszont nem lehet műteni, mert rossz helyen van. Így csak várnak az orvosok, de ők nem értik mire. Nehéz ügy!
Írta, hogy a gyerekek még emlegetnek, Felicitas megtanította Conninak, hogy nem Dia (ahogy a pici mindig hívott) a nevem, hanem Dóri.
És nagyon szeretnének velem találkozni. Hát ennek nagyon örülök, én is szívesen találkozom velük. És annak is örülök, hogy nem felejtettek el, sőt még emlegetnek is!
Ja, és egy jó hír a végére, megvettem a repjegyet, 23.-án repülök, 6.-án meg vissza!
2010. szeptember 13., hétfő
Ostrom közeli állapot Berlinben :)
Hétfő reggel,Berlin.
Ülök a kanapén, mindenhol dobozok, megmozdulni alig lehet. Azért ide ültem be, mert talán itt nem zavarok senkit. Julia és Leo költözik Münchenbe, a ház teljesen felfordulva. Korán kellett kelnem, mert amelyik szobában alszom, az is tele van dobozokkal. Ma estére már ágy se jut. Vicces lesz...
De nekik rosszabb lesz: miután itt végeztek a költöztetőkkel, 8 óra út Münchenig, onnan tovább Julia szüleihez, mert nincs elég hely a lakásban a bútoroknak, aztán az új lakásukhoz, ami a hatodikon van, lift nélkül. Oda még mire felcuccolnak, és mindennel végeznek, hát szegények, nem irigylem őket. Ráadásul éjjel háromig pakoltak, és hatkor meg keltek. Nehéz menet...
A héten tényleg nem történt semmi. Yaelivel voltam csak, sétálgattunk.
Keresett Inge (az afrikai au pair), hogy találkozzunk, de nem volt rá időm sajna.
Antjénak (Ildi régi anyukája, Rulleban) is írtam egy emailt, hogy esetleg találkozhatnánk, mert visszaértem, ő meg írta vissza, hogy már hívtak, de nem tudtak elérni. Na ja, mert új a számom. Mindegy vele is megbeszéltem, hogy akkor jövőhét vagyis ezen).
Csináltam szerdán rizskókot, vagyis megpróbáltam. Sikerült is, 2 tepsivel, és hamar el is fogyott. Nem tudom mi lesz az újabb projekt, mert lassan kifogyok az egyszerű magyar kajákból, még a végén neki kell állnom pörköltet, vagy főzeléket csinálni. :) Aztán rájönnek, hogy nem is tudok főzni! :)
Ma egyedül leszek fél 11-től 7-ig a gyerekekkel, itt az üres lakásban. Esik is, szóval játszótérre se mehetünk. Hát tuti meg fogok őrülni velük idebenn. Noemi tegnap lázas is volt, szóval még nyűgösebb az átlagosnál, pedig azt gondolná az ember annál nincs rosszabb....de van!
Holnap már megyünk is vissza Osnabrückbe, azt hiszem délben indul a vonatunk.
Utána legközelebb csak Párizsba megyünk, és remélhetőleg sokkal többet nem is utazunk.
Megyek, kimentem még a ruháimat, nehogy bepakolják...na meg illene már felöltöznöm, nem pizsiben flangálni a költöztetők között. :)
Ülök a kanapén, mindenhol dobozok, megmozdulni alig lehet. Azért ide ültem be, mert talán itt nem zavarok senkit. Julia és Leo költözik Münchenbe, a ház teljesen felfordulva. Korán kellett kelnem, mert amelyik szobában alszom, az is tele van dobozokkal. Ma estére már ágy se jut. Vicces lesz...
De nekik rosszabb lesz: miután itt végeztek a költöztetőkkel, 8 óra út Münchenig, onnan tovább Julia szüleihez, mert nincs elég hely a lakásban a bútoroknak, aztán az új lakásukhoz, ami a hatodikon van, lift nélkül. Oda még mire felcuccolnak, és mindennel végeznek, hát szegények, nem irigylem őket. Ráadásul éjjel háromig pakoltak, és hatkor meg keltek. Nehéz menet...
A héten tényleg nem történt semmi. Yaelivel voltam csak, sétálgattunk.
Keresett Inge (az afrikai au pair), hogy találkozzunk, de nem volt rá időm sajna.
Antjénak (Ildi régi anyukája, Rulleban) is írtam egy emailt, hogy esetleg találkozhatnánk, mert visszaértem, ő meg írta vissza, hogy már hívtak, de nem tudtak elérni. Na ja, mert új a számom. Mindegy vele is megbeszéltem, hogy akkor jövőhét vagyis ezen).
Csináltam szerdán rizskókot, vagyis megpróbáltam. Sikerült is, 2 tepsivel, és hamar el is fogyott. Nem tudom mi lesz az újabb projekt, mert lassan kifogyok az egyszerű magyar kajákból, még a végén neki kell állnom pörköltet, vagy főzeléket csinálni. :) Aztán rájönnek, hogy nem is tudok főzni! :)
Ma egyedül leszek fél 11-től 7-ig a gyerekekkel, itt az üres lakásban. Esik is, szóval játszótérre se mehetünk. Hát tuti meg fogok őrülni velük idebenn. Noemi tegnap lázas is volt, szóval még nyűgösebb az átlagosnál, pedig azt gondolná az ember annál nincs rosszabb....de van!
Holnap már megyünk is vissza Osnabrückbe, azt hiszem délben indul a vonatunk.
Utána legközelebb csak Párizsba megyünk, és remélhetőleg sokkal többet nem is utazunk.
Megyek, kimentem még a ruháimat, nehogy bepakolják...na meg illene már felöltöznöm, nem pizsiben flangálni a költöztetők között. :)
2010. szeptember 5., vasárnap
Kölni mini-túra
Igaz azt mondtam, hogy nem viszem el a laptopot magammal egy napra, de mégis vittem.
Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)
Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.
Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)
Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.
Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.
Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(
6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.
Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!
Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)
Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!
Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)
Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.
Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)
Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.
Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.
Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(
6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.
Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!
Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)
Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!
2010. szeptember 2., csütörtök
Hétköznapok... :)
Igazából nem történik semmi velem, ezért is nem írtam, folynak az unalmas hétköznapok...
"Dolgozni" csak Yaelivel kell, 10-től 2-ig (az előző bejegyzésben rosszul írtam). Jól elvagyunk, sétálgatunk a városban, amíg ő alszik én nézelődőm az üzletekben, ha felébred, akkor keresünk egy játszóteret. Nem panaszkodhatok, ez így elég kényelmes nekem, annak ellenére, hogy már 9 kilo. Ugye a három hét alatt elszoktam a cipelésétől, és hát eléggé fáj a hátam 4 óra után, mit négy óra elég egy is... :)
Már sokat is beszél, gyakran értelmeseket is, én csak magyarul szólok hozzá, amire ő mindig reagál. Biztos vagyok benne, hogy megért, mert válaszol is, igaz németül. A szülei el vannak ájulva, hogy ez milyen jó.
Noemi már keményebb dió lesz, mivel nem vagyok vele annyit, mint Yaellel. Majd hétvégén kiderül, mert maratont futok velük Kölnbe, ami minimum 10 órát jelent egyhuzamban, mert Kathrinnak CD-felvétele lesz.
Tegnap haláli volt Noemi. Ugye a szülinapjára kapott tőlem egy "gofri kupont" is, amit ha felmutat én csinálok neki azonnal. Hát tegnap mondja, hogy akkor csináljunk, szóval este -kor nekiálltunk, és megettük mindet. Ilyenkor, ha együtt sütünk-főzünk valamit, akkor mindig megjegyzi, hogy mi világbajnok szakácsnők vagyunk. Ma reggel mondta Kathrin, hogy este még jó párszor elmondta, hogy mi mennyire jó szakácsnők vagyunk. Édes! :)
Kaptam a sulitól egy levelet, hogy a tesztem alapján a közép-haladó csoportba jutottam. Végülis erre számítottam, vagy jó leszek a haladók között, és csak rossz tesztet írtam, vagy szar leszek, és a tesztem lett jó, vagy tényleg ott a helyem! Remélem az utolsó! :) Várom már nagyon, 20.-án lesz az első három órám. Biztos agyilag zokni leszek a végére, hogy ennyire kell koncentrálnom, remélem érteni is fogom mi van. Hétfőnként és szerdánként lesz 7-től 10-ig. Kiváncsian várom, na! :)
Tegnap odaadták a fizum (abban állapodtunk meg, hogy 1.-én és 14.-én kapok 130 eurot), meg az utazási költségeimet is. Abból odaadtam nekik a sulira valót, amit be is fizettek. Szóval egy gonddal kevesebb.
Átvettük az e havi tervezetet is, amit ugye már írtam, hogy a hónapban nem fogunk utazni, kivéve ezt a hétvégi kölni túrát. Hát ez most romba is dőlt..haha. :)
Szóval Kathrin kapott egy koncert ajánlatot Párizsba a Champs-Élysée egyik mozijába 3 hét múlva, 2000 euro 2 órára nem szar, szóval elvállalta. Én meg örömmel megyek Párizsba. Az is jó hír, hogy az eddigi tervek alapján, csak hárman megyünk, ami azért lenne jó, mert Yaellel könnyebben mászkálnék, "turistáskodnék", mint a két gyerekekkel együtt, de ez még nem biztos, majd kiderül...
Jelentem a majdnem méteres kolbászból már nincs 5 centi se, nagyon rájárnak. Én nem is merek belőle enni, nehogy nekik ne jusson elég. :) Daniel kérdezte, hogy ha megy Miskolcra és bemegy egy boltba, tud-e ilyet venni. Mondom ilyet aztán biztos, hogy nem, mert ezt az apukámék csinálják! :)
Tegnap este végre lejutottam Switalaékhoz is (övéké a ház, alattunk laknak), hogy átadjam a piros paprikát, amit nekik hoztam. Előtte bementem a családhoz:
Én: Kathrin, kölcsön adod kicsit Yaelt?
Kathrin: Persze, vidd csak, de hova?
Én: Csak leviszem a paprikát, és nem akarok sokat maradni, ezért kell a gyerek!
Kathrin: Ja, jó. Vidd csak, kölcsön adom!
Felkaptam a picit, és negyed óra alatt lezavartam a látogatást. Amikor felértem Kathrin még mindig nevetett. :)
Búcsú mára, ha történik valami jelentkezem. Azt nem tudom, hogy holnap magammal viszem-e a laptopot Kölnbe, mert csak fölösleges súly, meg 2 napot kibírok nélküle. Szerintem marad, és szombaton majd írok.
"Dolgozni" csak Yaelivel kell, 10-től 2-ig (az előző bejegyzésben rosszul írtam). Jól elvagyunk, sétálgatunk a városban, amíg ő alszik én nézelődőm az üzletekben, ha felébred, akkor keresünk egy játszóteret. Nem panaszkodhatok, ez így elég kényelmes nekem, annak ellenére, hogy már 9 kilo. Ugye a három hét alatt elszoktam a cipelésétől, és hát eléggé fáj a hátam 4 óra után, mit négy óra elég egy is... :)
Már sokat is beszél, gyakran értelmeseket is, én csak magyarul szólok hozzá, amire ő mindig reagál. Biztos vagyok benne, hogy megért, mert válaszol is, igaz németül. A szülei el vannak ájulva, hogy ez milyen jó.
Noemi már keményebb dió lesz, mivel nem vagyok vele annyit, mint Yaellel. Majd hétvégén kiderül, mert maratont futok velük Kölnbe, ami minimum 10 órát jelent egyhuzamban, mert Kathrinnak CD-felvétele lesz.
Tegnap haláli volt Noemi. Ugye a szülinapjára kapott tőlem egy "gofri kupont" is, amit ha felmutat én csinálok neki azonnal. Hát tegnap mondja, hogy akkor csináljunk, szóval este -kor nekiálltunk, és megettük mindet. Ilyenkor, ha együtt sütünk-főzünk valamit, akkor mindig megjegyzi, hogy mi világbajnok szakácsnők vagyunk. Ma reggel mondta Kathrin, hogy este még jó párszor elmondta, hogy mi mennyire jó szakácsnők vagyunk. Édes! :)
Kaptam a sulitól egy levelet, hogy a tesztem alapján a közép-haladó csoportba jutottam. Végülis erre számítottam, vagy jó leszek a haladók között, és csak rossz tesztet írtam, vagy szar leszek, és a tesztem lett jó, vagy tényleg ott a helyem! Remélem az utolsó! :) Várom már nagyon, 20.-án lesz az első három órám. Biztos agyilag zokni leszek a végére, hogy ennyire kell koncentrálnom, remélem érteni is fogom mi van. Hétfőnként és szerdánként lesz 7-től 10-ig. Kiváncsian várom, na! :)
Tegnap odaadták a fizum (abban állapodtunk meg, hogy 1.-én és 14.-én kapok 130 eurot), meg az utazási költségeimet is. Abból odaadtam nekik a sulira valót, amit be is fizettek. Szóval egy gonddal kevesebb.
Átvettük az e havi tervezetet is, amit ugye már írtam, hogy a hónapban nem fogunk utazni, kivéve ezt a hétvégi kölni túrát. Hát ez most romba is dőlt..haha. :)
Szóval Kathrin kapott egy koncert ajánlatot Párizsba a Champs-Élysée egyik mozijába 3 hét múlva, 2000 euro 2 órára nem szar, szóval elvállalta. Én meg örömmel megyek Párizsba. Az is jó hír, hogy az eddigi tervek alapján, csak hárman megyünk, ami azért lenne jó, mert Yaellel könnyebben mászkálnék, "turistáskodnék", mint a két gyerekekkel együtt, de ez még nem biztos, majd kiderül...
Jelentem a majdnem méteres kolbászból már nincs 5 centi se, nagyon rájárnak. Én nem is merek belőle enni, nehogy nekik ne jusson elég. :) Daniel kérdezte, hogy ha megy Miskolcra és bemegy egy boltba, tud-e ilyet venni. Mondom ilyet aztán biztos, hogy nem, mert ezt az apukámék csinálják! :)
Tegnap este végre lejutottam Switalaékhoz is (övéké a ház, alattunk laknak), hogy átadjam a piros paprikát, amit nekik hoztam. Előtte bementem a családhoz:
Én: Kathrin, kölcsön adod kicsit Yaelt?
Kathrin: Persze, vidd csak, de hova?
Én: Csak leviszem a paprikát, és nem akarok sokat maradni, ezért kell a gyerek!
Kathrin: Ja, jó. Vidd csak, kölcsön adom!
Felkaptam a picit, és negyed óra alatt lezavartam a látogatást. Amikor felértem Kathrin még mindig nevetett. :)
Búcsú mára, ha történik valami jelentkezem. Azt nem tudom, hogy holnap magammal viszem-e a laptopot Kölnbe, mert csak fölösleges súly, meg 2 napot kibírok nélküle. Szerintem marad, és szombaton majd írok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)