2010. május 30., vasárnap
rózsaszín fürdővíz :-), telefon haza, Szex and the City
Megint egyedül...imádom!!!!
Kathrin a stúdióban Alinál, a gyerekek az apjukkal elmentek a nagyszülőkhöz a Hiltonba, Julia a barátnőinél, Leo focizik, Julia szülei meg barátoknál.
Szóval 8-kor itt maradtam az üres házban. Kathrin mondta, hogy feküdjek be a kádba, öntsek a vízbe sok-sok Princessin Lillifee tusfürdőt (a gyerekeké, és rózsaszín lesz tőle a víz), mert milyen jó illata van, és puha lesz tőle a bőröm. Szóval befeküdtem a kádba egy fél órára tiszta rózsaszínben. De annyira jó volt, hogy biztos fürdők még a gyerekek tusfürdőjével. :-)
Ma délelőtt tudtam hazatelefonálni. Kathrin elment a gyerekekkel Inbal nagyszülőkhöz, Julia dolgozott (az utolsó előtti napja), a nagyszülők meg csavarogtak, csak Leo volt itthon, de ő is csak netezett.
Nagyon jó volt, tudtam beszélni mindenkivel, csak sajnos a mamával nem. De ezúton is köszönöm: anya, apa, Ivett, Atti és Pityu! Nagyon jó volt veletek beszélni! Mégegyszer millió puszi!
Délután jöttek a zenészek próbára. Most nem a qvartett jött, hanem egy másik zenekar. Csak Margaretat és Ericet ismertem, de jött még két másik pasi is. Szóval nekünk menni kellett. Irány a játszótér, csak hogy el kezdett zuhogni az eső, pénz nem volt nálam, pláza sehol, így beálltam egy fa alá. :-) A gyerekek aludtak, szóval őket nem zavarta, Eric kabátja volt rajtam, mert nekem nincs esőkabátom, szóval nagyon nem lettem vizes, meg a kölkök se. Utána visszamentünk a lakásba, aztán fagyizni, 6-kor meg vége lett a próbának, Daniel is ideért, én meg szabad lettem.
Julia mondta, hogy holnap menjünk el moziba, megnézni a Szex and the City második részét, meg egy kicsit ünnepelni az utolsó munkanapját. Naná, hogy megyek, csak értsem is rendesen mi van benne!
Holnap csak 10-től dolgozok 2-ig, szóval elég könnyű lesz. De a szerda annál rosszabb. Délelőtt próba, délután vonatozás Mainzbe, este koncert. Tuti hulla leszek, de az vigasztal, hogy utána megyünk másfél napra Osnabrückbe!!!!
Kathrin a stúdióban Alinál, a gyerekek az apjukkal elmentek a nagyszülőkhöz a Hiltonba, Julia a barátnőinél, Leo focizik, Julia szülei meg barátoknál.
Szóval 8-kor itt maradtam az üres házban. Kathrin mondta, hogy feküdjek be a kádba, öntsek a vízbe sok-sok Princessin Lillifee tusfürdőt (a gyerekeké, és rózsaszín lesz tőle a víz), mert milyen jó illata van, és puha lesz tőle a bőröm. Szóval befeküdtem a kádba egy fél órára tiszta rózsaszínben. De annyira jó volt, hogy biztos fürdők még a gyerekek tusfürdőjével. :-)
Ma délelőtt tudtam hazatelefonálni. Kathrin elment a gyerekekkel Inbal nagyszülőkhöz, Julia dolgozott (az utolsó előtti napja), a nagyszülők meg csavarogtak, csak Leo volt itthon, de ő is csak netezett.
Nagyon jó volt, tudtam beszélni mindenkivel, csak sajnos a mamával nem. De ezúton is köszönöm: anya, apa, Ivett, Atti és Pityu! Nagyon jó volt veletek beszélni! Mégegyszer millió puszi!
Délután jöttek a zenészek próbára. Most nem a qvartett jött, hanem egy másik zenekar. Csak Margaretat és Ericet ismertem, de jött még két másik pasi is. Szóval nekünk menni kellett. Irány a játszótér, csak hogy el kezdett zuhogni az eső, pénz nem volt nálam, pláza sehol, így beálltam egy fa alá. :-) A gyerekek aludtak, szóval őket nem zavarta, Eric kabátja volt rajtam, mert nekem nincs esőkabátom, szóval nagyon nem lettem vizes, meg a kölkök se. Utána visszamentünk a lakásba, aztán fagyizni, 6-kor meg vége lett a próbának, Daniel is ideért, én meg szabad lettem.
Julia mondta, hogy holnap menjünk el moziba, megnézni a Szex and the City második részét, meg egy kicsit ünnepelni az utolsó munkanapját. Naná, hogy megyek, csak értsem is rendesen mi van benne!
Holnap csak 10-től dolgozok 2-ig, szóval elég könnyű lesz. De a szerda annál rosszabb. Délelőtt próba, délután vonatozás Mainzbe, este koncert. Tuti hulla leszek, de az vigasztal, hogy utána megyünk másfél napra Osnabrückbe!!!!
2010. május 29., szombat
beteg, újra Berlin
Tudom, tudom régen írtam.
Nagyon semmi különös nem történt, attól eltekintve, hogy beteg voltam. Pénteken úgy volt, hogy dolgozok délelőtt, mert csütörtökön kellett volna délután, de jött Ildi és elmentünk fagyizni közösen Antjéval.
Szóval pénteken nem tudtam felkelni, kivéve, ha wc-re kellett mennem. Szóval szépen mondva, minden kijött belőlem, alul felül. :-)
Kathrin nagyon kedves volt, hozott nekem teát, meg puffasztott rízst, vagy hogy mondják...
Mondta, hogy ha nem leszek jobban, akkor csak szombaton utazunk. De összeszedtem magam, és irány Berlin. Azért a vonaton még szaladtam kétszer a mosdóba, ki is bőgtem magam rendesen ott. NAgyon rosszul voltam, gyenge is, fáradt is, de cipeltem hősiesen a cuccokat, és mire a lakásba értünk, csak kiterültem egy fotelban. Leo nagyon rendes volt, mert megcsinált mindent helyettem, bepakolta a cuccaimat, megcsinálta az ágyam, szóval tényleg nagyon kedves volt.
Ma aludhattam 11-ig, és tök jól ébredtem, még rá is tudtam gyújtani. Irány Ali stúdiója, ott voltunk 6-ig. Úgy ahogy volt erőm, enni még nem nagyon mertem, csak pufasztott rizst.
Holnap megint nem lesz egyszerű, de majd időben leírom.
De holnap a telefonálós nap, ha minden igaz, akkor 11-kor csörgök, már alig várom!!!! Lehet igaz, hogy a következő fizumból fel kéne tölteni a telefonom, mondjuk tudom, ha szólok, feltöltik, de hát mégiscsak haza telefonálok. Sebaj, max nem megyek egy manikűröshóz, amit már tervezek pár hete. :-) Viszont találtam itt egy pár jó fodrászt, elég jó áron. Gondolom, ha a homo környéken van a fodrász, akkor csak jó az ízlése is. Meglátjuk hogy lesz időm...
Most lett vége a Magyarország-Németország meccsnek, hát a várthoz képest végződött. :-)
Mivel egyedül vagyok, így nyugiba tudtam nézni. A gyerekek alszanak, Juliaék meg a fene tudja hol vannak. Így csak én, meg a söröm... :-)
Nagyon semmi különös nem történt, attól eltekintve, hogy beteg voltam. Pénteken úgy volt, hogy dolgozok délelőtt, mert csütörtökön kellett volna délután, de jött Ildi és elmentünk fagyizni közösen Antjéval.
Szóval pénteken nem tudtam felkelni, kivéve, ha wc-re kellett mennem. Szóval szépen mondva, minden kijött belőlem, alul felül. :-)
Kathrin nagyon kedves volt, hozott nekem teát, meg puffasztott rízst, vagy hogy mondják...
Mondta, hogy ha nem leszek jobban, akkor csak szombaton utazunk. De összeszedtem magam, és irány Berlin. Azért a vonaton még szaladtam kétszer a mosdóba, ki is bőgtem magam rendesen ott. NAgyon rosszul voltam, gyenge is, fáradt is, de cipeltem hősiesen a cuccokat, és mire a lakásba értünk, csak kiterültem egy fotelban. Leo nagyon rendes volt, mert megcsinált mindent helyettem, bepakolta a cuccaimat, megcsinálta az ágyam, szóval tényleg nagyon kedves volt.
Ma aludhattam 11-ig, és tök jól ébredtem, még rá is tudtam gyújtani. Irány Ali stúdiója, ott voltunk 6-ig. Úgy ahogy volt erőm, enni még nem nagyon mertem, csak pufasztott rizst.
Holnap megint nem lesz egyszerű, de majd időben leírom.
De holnap a telefonálós nap, ha minden igaz, akkor 11-kor csörgök, már alig várom!!!! Lehet igaz, hogy a következő fizumból fel kéne tölteni a telefonom, mondjuk tudom, ha szólok, feltöltik, de hát mégiscsak haza telefonálok. Sebaj, max nem megyek egy manikűröshóz, amit már tervezek pár hete. :-) Viszont találtam itt egy pár jó fodrászt, elég jó áron. Gondolom, ha a homo környéken van a fodrász, akkor csak jó az ízlése is. Meglátjuk hogy lesz időm...
Most lett vége a Magyarország-Németország meccsnek, hát a várthoz képest végződött. :-)
Mivel egyedül vagyok, így nyugiba tudtam nézni. A gyerekek alszanak, Juliaék meg a fene tudja hol vannak. Így csak én, meg a söröm... :-)
2010. május 26., szerda
beteg gyerkőcök, shopping, VB
Ma korán keltem, gondoltam mindent megcsinálok gyorsan, mielőtt elszabadul a pokol, és fenn lesznek a gyerekek. :-)
De mindkét gyerek egész éjjel hányt, így mondta Kathrin feküdjek vissza nyugodtan. Hát nem feküdtem, megcsináltam a hajam, pakolgattam, fél 10-kor lementem. Láttam Kathrinon, hogy alig él, mondtam, hogy elviszem a kicsit sétálni, talán jót tesz neki a friss levegő, ő meg aludjon csak. Olyan hálás volt, megölelt, és már ment is aludni. A kicsi hamar elaludt a tragetuchban, így oda mentem, ahova akartam.
Találtam egy nagyon klassz parkot, ha holnap jó idő lesz, akkor viszek egy plédet, és kiülök olvasgatni, amíg Yael alszik.
Délután főztem ebédet, megint tejberizst akartak. Nem tudnak betelni vele, milyen jól csinálom. :-)
Megköszöntöttük Danielt, nekem is odaadták a képeslapot, hogy írjam alá, tudom hülyeség, de tök jól esett. :-)
Aztán jött Ildi, elmentünk vásárolni. Vettem egy nagyon klassz szandit a Schukay-ben, meg egy leggings-et a H&M-ben. Felöltöztem, és tartottam nekik egy rövid divatbemutatót. Mondta Noemi, hogy legközelebb majd együtt vegyük fel a farmerszoknyákat, és majd mindenki minket néz, milyen csinosak vagyunk. :-)
Yael már nem beteg, de Noemi még most is hányt. Szegényke elég falfehér, nem is tud nagyon enni.
Ráadásul az eső is, azt hiszem így nem lesz holnap fűben fetrengés. :-(
Pénteken utazunk Berlinbe, megint nem maradunk sokáig. Ráadásul ott lesznek Julia szülei is (Daniel nagybátyja, és nagynénje), így mindenki költözik másik szobába, kivéve én maradok az enyémben.
Furán hangzik, de most, hogy itt voltunk Osnabrückben már 6 napja, vágyódok már az utazásra. Tudom, tényleg hülyeség, mert ennyit még nem is voltunk egy helyen. kivéve Atwerpent. De jó lesz megint Berlinben, úgy szeretek ottlenni. Olyan jó az a város. Meg talán Leot rá tudom beszélni, hogy menjünk el valahova meccseket nézni.
Ja, tegnap találtam a közelben 2 sportkocsmát, kivolt írva, hogy a világbajnokság idején minden sör féláron. Tök jó, legalább már tudom hol nézni a meccseket. Csak még kell keresnem egy embert, aki eljön velem, vagy mehetek egyedül. Csak arra kell odafigyelnem nehogy ne a németeknek szurkoljak! :-)
De mindkét gyerek egész éjjel hányt, így mondta Kathrin feküdjek vissza nyugodtan. Hát nem feküdtem, megcsináltam a hajam, pakolgattam, fél 10-kor lementem. Láttam Kathrinon, hogy alig él, mondtam, hogy elviszem a kicsit sétálni, talán jót tesz neki a friss levegő, ő meg aludjon csak. Olyan hálás volt, megölelt, és már ment is aludni. A kicsi hamar elaludt a tragetuchban, így oda mentem, ahova akartam.
Találtam egy nagyon klassz parkot, ha holnap jó idő lesz, akkor viszek egy plédet, és kiülök olvasgatni, amíg Yael alszik.
Délután főztem ebédet, megint tejberizst akartak. Nem tudnak betelni vele, milyen jól csinálom. :-)
Megköszöntöttük Danielt, nekem is odaadták a képeslapot, hogy írjam alá, tudom hülyeség, de tök jól esett. :-)
Aztán jött Ildi, elmentünk vásárolni. Vettem egy nagyon klassz szandit a Schukay-ben, meg egy leggings-et a H&M-ben. Felöltöztem, és tartottam nekik egy rövid divatbemutatót. Mondta Noemi, hogy legközelebb majd együtt vegyük fel a farmerszoknyákat, és majd mindenki minket néz, milyen csinosak vagyunk. :-)
Yael már nem beteg, de Noemi még most is hányt. Szegényke elég falfehér, nem is tud nagyon enni.
Ráadásul az eső is, azt hiszem így nem lesz holnap fűben fetrengés. :-(
Pénteken utazunk Berlinbe, megint nem maradunk sokáig. Ráadásul ott lesznek Julia szülei is (Daniel nagybátyja, és nagynénje), így mindenki költözik másik szobába, kivéve én maradok az enyémben.
Furán hangzik, de most, hogy itt voltunk Osnabrückben már 6 napja, vágyódok már az utazásra. Tudom, tényleg hülyeség, mert ennyit még nem is voltunk egy helyen. kivéve Atwerpent. De jó lesz megint Berlinben, úgy szeretek ottlenni. Olyan jó az a város. Meg talán Leot rá tudom beszélni, hogy menjünk el valahova meccseket nézni.
Ja, tegnap találtam a közelben 2 sportkocsmát, kivolt írva, hogy a világbajnokság idején minden sör féláron. Tök jó, legalább már tudom hol nézni a meccseket. Csak még kell keresnem egy embert, aki eljön velem, vagy mehetek egyedül. Csak arra kell odafigyelnem nehogy ne a németeknek szurkoljak! :-)
2010. május 25., kedd
szombat, vasárnap, hétfő, kedd
Akkor a szombat.
Még betegebb voltam, még kevesebb hanggal. Ildi átjött délután, addigra már jól voltam. Bementünk a Mai Wochera, hát addig elvoltunk, hogy 4-re értünk haza.
Nagyon jó volt, iszogattunk, ismerkedtünk. Találkoztam valakivel, számot cseréltünk, de erről nem többet, ez nem napló... :-)
Vasárnap pihenni akartam. A család mondta, hogy mennek valami tóhoz, menjek velük, de úgy voltam vele, így is olyan keveset vannak együtt, inkább nem zavarok.
éHétfőn ugyanez. Szóval maradtam, és baromira unatkoztam. Kimostam 4 mosásnyi ruhát, kiteregettem, mivel meleg volts hamar megszáradtak, ki is vasaltam. És még mindig korán volt, így elkezdtem takarítani, rendet raktam, porszívóztam, felmostam. Ragyogott a lakás. Kathrin hívott, hogy van-e mit ennem, mert akkor menjek el enni, később kifizeti. De addigra már csináltam tejberizst. Kérdezte, mit csináltam ma? Mondtam, ha jönnek meglátják. Hát basszus annyira örültek, meg is ölelgettek. :-)
Tök jó, hogy ennyicskével is ilyen boldoggá tettem őket!
Daniel fel is ajánlotta, hogy megszereli a laptopom, ha meg nem jó, odaadja az övékét. Van nekik egy Acer, egy Appel, meg egy Siemens. Az Acert nem használják, mondta vigyem, ha akarom. De mivel még múködik az enyém, az MSN-t kivéve (az is csak ritkán), így marad az enyém. De azért kedves tőle!
Azt el is felejtettem mondani, hogy anyuékkal tudtam telefonon beszélni, ami ugye 1,5 hónap emailezés után tök jó volt. Kathrin feltöltötte a telefonkártyám, és mondta beszéljem le nyugodtan. 9 cent 1 perc, szóval nem is sok. Nagyon klassz volt beszélni anyuval, apuval, meg mamival. Ilyenkor jövök ám rá, hogy mennyire hiányoztok! Szerencsére mindig van valami, ami lefgolal, így nem nagyon gondolkodom rajta. De nagyon boldog voltam, hogy beszéltünk!
Ma sima nap volt, Yaelivel sétáltunk délelőtt, utánna a kertben játszottunk, főztem ebédet, aztán pihi. Később vasaltam, meg Szex és New Yorkot néztem közben németül. Vicces volt, mert igaz nem mindet értettem, de emlékeztem az adott jelenetre magyarul. Kathrin be-bejött, mert ő is imádja. Megbeszéltük, hogy ha a héten kapunk jegyet a moziba, akkor megnézzük a kettőt. Már alig várom. :-)
Aztán Daniel elment a gyerekekkel a kocsit megjavíttatni, ami elég ramaty, így mindenképp jön az új kocsi. Most meg kitalálta, hogy olcsóbb lenne egy WV. Ők tudják...
Szóval épp vasalok, Kathrin beront, gyere azt hagyd, vásárolni kell mennünk, holnap lesz Daniel szülinapja, és én elfelejtettem. Na gyorsan összekaptuk magunkat, és indultunk. Először is találtunk egy nagyon szép boltot, tele csini ruhákkal, Kathrin már rohant is a próbafülképe, felpróbált kb. 100-at, vett is egyet. Ez tartott 2 óráig. :-)
De élveztem én is, sokat nevettünk.
Na, akkor mondom vegyünk valamit Danielnek is, ő meg, jajj, tényleg, hát azért jöttünk. :-)
Vettünk neki 2 könyvet, meg egy olvasó lámpát, amit rá lehet rakni a könyvre (mint egy ruhacsipesz). Én közben megcsodáltam az ebook-okat, amit akarok venni.
Gyorsan még dm, utána tortát vettünk, aztán haza. Eszembejutott, hogy cigi is kell, vissza venni. És akkor hallottam egy kis csoportot, hogy arról beszélgetnek, hol is vagyunk...MAGYARUL!!!!! Gyorsan odamentem, beszélgettünk, megörültünk egymásnak. Wallenhorstban dolgoznak, hentesként, két lány is. :-)
Mire visszaértem kész volt a bárányhús, steak krumplival, bekajáltam jól, most meg csak ülök, és várom, hogy meg tudjak mozdulni...
Ja, lehet hogy előbb megyünk Berlinbe, mert Ali telefonált, hogy az új filmzenéjéhez kéne egy csellós is, így úgy néz ki Kathrin lesz az. de még semmi sem biztos.
Szép estét!
Még betegebb voltam, még kevesebb hanggal. Ildi átjött délután, addigra már jól voltam. Bementünk a Mai Wochera, hát addig elvoltunk, hogy 4-re értünk haza.
Nagyon jó volt, iszogattunk, ismerkedtünk. Találkoztam valakivel, számot cseréltünk, de erről nem többet, ez nem napló... :-)
Vasárnap pihenni akartam. A család mondta, hogy mennek valami tóhoz, menjek velük, de úgy voltam vele, így is olyan keveset vannak együtt, inkább nem zavarok.
éHétfőn ugyanez. Szóval maradtam, és baromira unatkoztam. Kimostam 4 mosásnyi ruhát, kiteregettem, mivel meleg volts hamar megszáradtak, ki is vasaltam. És még mindig korán volt, így elkezdtem takarítani, rendet raktam, porszívóztam, felmostam. Ragyogott a lakás. Kathrin hívott, hogy van-e mit ennem, mert akkor menjek el enni, később kifizeti. De addigra már csináltam tejberizst. Kérdezte, mit csináltam ma? Mondtam, ha jönnek meglátják. Hát basszus annyira örültek, meg is ölelgettek. :-)
Tök jó, hogy ennyicskével is ilyen boldoggá tettem őket!
Daniel fel is ajánlotta, hogy megszereli a laptopom, ha meg nem jó, odaadja az övékét. Van nekik egy Acer, egy Appel, meg egy Siemens. Az Acert nem használják, mondta vigyem, ha akarom. De mivel még múködik az enyém, az MSN-t kivéve (az is csak ritkán), így marad az enyém. De azért kedves tőle!
Azt el is felejtettem mondani, hogy anyuékkal tudtam telefonon beszélni, ami ugye 1,5 hónap emailezés után tök jó volt. Kathrin feltöltötte a telefonkártyám, és mondta beszéljem le nyugodtan. 9 cent 1 perc, szóval nem is sok. Nagyon klassz volt beszélni anyuval, apuval, meg mamival. Ilyenkor jövök ám rá, hogy mennyire hiányoztok! Szerencsére mindig van valami, ami lefgolal, így nem nagyon gondolkodom rajta. De nagyon boldog voltam, hogy beszéltünk!
Ma sima nap volt, Yaelivel sétáltunk délelőtt, utánna a kertben játszottunk, főztem ebédet, aztán pihi. Később vasaltam, meg Szex és New Yorkot néztem közben németül. Vicces volt, mert igaz nem mindet értettem, de emlékeztem az adott jelenetre magyarul. Kathrin be-bejött, mert ő is imádja. Megbeszéltük, hogy ha a héten kapunk jegyet a moziba, akkor megnézzük a kettőt. Már alig várom. :-)
Aztán Daniel elment a gyerekekkel a kocsit megjavíttatni, ami elég ramaty, így mindenképp jön az új kocsi. Most meg kitalálta, hogy olcsóbb lenne egy WV. Ők tudják...
Szóval épp vasalok, Kathrin beront, gyere azt hagyd, vásárolni kell mennünk, holnap lesz Daniel szülinapja, és én elfelejtettem. Na gyorsan összekaptuk magunkat, és indultunk. Először is találtunk egy nagyon szép boltot, tele csini ruhákkal, Kathrin már rohant is a próbafülképe, felpróbált kb. 100-at, vett is egyet. Ez tartott 2 óráig. :-)
De élveztem én is, sokat nevettünk.
Na, akkor mondom vegyünk valamit Danielnek is, ő meg, jajj, tényleg, hát azért jöttünk. :-)
Vettünk neki 2 könyvet, meg egy olvasó lámpát, amit rá lehet rakni a könyvre (mint egy ruhacsipesz). Én közben megcsodáltam az ebook-okat, amit akarok venni.
Gyorsan még dm, utána tortát vettünk, aztán haza. Eszembejutott, hogy cigi is kell, vissza venni. És akkor hallottam egy kis csoportot, hogy arról beszélgetnek, hol is vagyunk...MAGYARUL!!!!! Gyorsan odamentem, beszélgettünk, megörültünk egymásnak. Wallenhorstban dolgoznak, hentesként, két lány is. :-)
Mire visszaértem kész volt a bárányhús, steak krumplival, bekajáltam jól, most meg csak ülök, és várom, hogy meg tudjak mozdulni...
Ja, lehet hogy előbb megyünk Berlinbe, mert Ali telefonált, hogy az új filmzenéjéhez kéne egy csellós is, így úgy néz ki Kathrin lesz az. de még semmi sem biztos.
Szép estét!
2010. május 22., szombat
Charlie hang, Ildi kabátja, irány Párizs!
Beteg vagyok, semmi hangom. Vagyis van, mintha Charlie énekelné a Jég dupla wiskyvelt. :-)
Akárhányszor megszólalok, látom a családon, hogy mosolyog. Tegnap se volt valami jó hangom, de mára csak még rosszabb. Nem fáj, meg semmi ilyesmi, egyszerűen csak nincs hangom.
Na, akkor tegnapról:
Olyan koncertre ébredtem, hogy azt nem fogom sokáig elfelejteni. A két gyerkőc (ez a szó akkor túl kedves lett volna rájuk) leült az ajtóm elé, elővették a nagy fémlábosokat, és kanállal ütötték, ahogy kifért a csövön. Kimentem, majd' szétdurrant a fejem, de csak annyit mondtam: Noemi, légyszi neeeeee! természetesen nem hatotta meg, folytatta... Gyógyszert be, kávé, cigi, és már is ember voltam.
Julia megkapta a müncheni tv-nél a bemondói, újságírói állást, szóval úgy néz ki költöznek Leoval Münchenbe. Így kell keresni egy albérlőt a berlini lakásba. Ami ugye azért gáz, mert mi megyünk havonti minimum kétszer, és ott is alszunk, és egy tök idegen emberekkel együtt lakni nem lenne valami jó. Szóval vagy találnak ismerőst, vagy üres marad a lakás. megkérdeztem mennyi körülbelül a bérleti díj, és mondta Kathrin, hogy olyan 1500 euro körül van. Na, leesett az állam. AZt mondja ez nem olyan sok tekintve, hogy jó környék, és nagy a lakás. Na de hát akkor is.
A vonatút úgy ahogy eltelt. Noemire megint kiakadtam, mert amikor nem figyeltem oda rá, hanem olvastam a laptopomon, egyszerűen hátrafordult az ülésen és leköpte a monitort. Erre az anyja, jajj, drágám nem szabad. Na jó, békát lenyelni, nem megszólalni. Aztán belekezdett a szokásos denevérvisításba.
Daniel várt minket a vasútállomáson. A kocsiban kérdezgette, hogy szerintem milyen autót kéne venniük. Ugye egyikük se ért nagyon a kocsikhoz (na nem mintha én olyan marhára), kérdeztem milyet szeretne. Azt mondja combit. Na mondom, ezek tényleg semmit se értenek. Először mondtam, hogy Porshe Cayanne-t vegyenek. csak néz, "Porshe? oké, oké, csak vicc volt!" :-)
Mondtam, hogy szerintem egy Volvo nagyon jó családi autó, biztonságos, és megbízható. Hát a ma reggeli újságban már kereste a Volvókat. :-)
De nagyon jó megint itthon lenni, és most maradunk is 10 napig. Juhéééé! :-)
Ildi írt délután, hogy akkor fél 7-re jönnek, találkozzunk a Meki előtt. Gyorsan összeszedtem magam, és mentem. Antje nem jött, nem "engedték". :-) Tök jól éreztem magam, jók voltak a zenék is, csak nagyon fáradt voltam. Korán haza is jöttem.
Ma reggel alig bírtam felkelni, akkor fájt is a torkom.
De mivel Ildi elhagyta az L und T-ben a kabátját, meg az MP3 lejátszóját, így mentem oda, hátha megtalálták.
Először fel a wc-be, de ott nem volt. Megkérdeztem egy eladót, hol tudok érdeklődni. Menjek le az 1-re.
Lementem, azt mondják menjek vissza délután, és akkor kérdezzem. Adott egy telefonszámot. Mondom, dehát láttam, hogy most volt ott a takarítónő, jó, akkor felhívta a személyzetist. Kabát megvan, menjek fel a személyzeti osztályra.
Felmentem, a csaj már nyújtotta is a kabátot. Mondom, és a zenelejátszó? Milyen márka, hogy néz ki? Elmondtam Phillips, rózsaszín zokniban. Megkaptam.
Hát szerintem le akarták nyúlni, de az a lényeg, hogy megvan. Elmeséltem Kathrinnak, aztán tök kiakadt, hogy ez milyen dolog. De lehet csak meg akartak bizonyosodni róla, hogy tényleg az enyém-e, és nemcsak ködösítek. De a lényeg, hogy megvan. Fel is hívtam gyorsan a Schmidt lakást, Ildi örült is. Azt mondta bejön érte délután a városba.
De azt hiszem a mai program az lesz, hogycsak döglök, gyógyulgatok.
Ja, Kathrin mondta, hogy előbb megyünk majd Franciaországba, mert a nagyszülők meg akarnak ismerni meg akkor lesz idejük találkozni az unokákkal, és így egy hetet leszünk náluk Párizsban. Inbal nagypapa, nagyon híres karmester, szerződése van a berni és a színházhoz. tokióiNagymami meg intézi az ügyeit. Nem semmi a nő, felvan turbózva collagénnel rendesen, jobban is néz ki, mint a menye. :-)
Akárhányszor megszólalok, látom a családon, hogy mosolyog. Tegnap se volt valami jó hangom, de mára csak még rosszabb. Nem fáj, meg semmi ilyesmi, egyszerűen csak nincs hangom.
Na, akkor tegnapról:
Olyan koncertre ébredtem, hogy azt nem fogom sokáig elfelejteni. A két gyerkőc (ez a szó akkor túl kedves lett volna rájuk) leült az ajtóm elé, elővették a nagy fémlábosokat, és kanállal ütötték, ahogy kifért a csövön. Kimentem, majd' szétdurrant a fejem, de csak annyit mondtam: Noemi, légyszi neeeeee! természetesen nem hatotta meg, folytatta... Gyógyszert be, kávé, cigi, és már is ember voltam.
Julia megkapta a müncheni tv-nél a bemondói, újságírói állást, szóval úgy néz ki költöznek Leoval Münchenbe. Így kell keresni egy albérlőt a berlini lakásba. Ami ugye azért gáz, mert mi megyünk havonti minimum kétszer, és ott is alszunk, és egy tök idegen emberekkel együtt lakni nem lenne valami jó. Szóval vagy találnak ismerőst, vagy üres marad a lakás. megkérdeztem mennyi körülbelül a bérleti díj, és mondta Kathrin, hogy olyan 1500 euro körül van. Na, leesett az állam. AZt mondja ez nem olyan sok tekintve, hogy jó környék, és nagy a lakás. Na de hát akkor is.
A vonatút úgy ahogy eltelt. Noemire megint kiakadtam, mert amikor nem figyeltem oda rá, hanem olvastam a laptopomon, egyszerűen hátrafordult az ülésen és leköpte a monitort. Erre az anyja, jajj, drágám nem szabad. Na jó, békát lenyelni, nem megszólalni. Aztán belekezdett a szokásos denevérvisításba.
Daniel várt minket a vasútállomáson. A kocsiban kérdezgette, hogy szerintem milyen autót kéne venniük. Ugye egyikük se ért nagyon a kocsikhoz (na nem mintha én olyan marhára), kérdeztem milyet szeretne. Azt mondja combit. Na mondom, ezek tényleg semmit se értenek. Először mondtam, hogy Porshe Cayanne-t vegyenek. csak néz, "Porshe? oké, oké, csak vicc volt!" :-)
Mondtam, hogy szerintem egy Volvo nagyon jó családi autó, biztonságos, és megbízható. Hát a ma reggeli újságban már kereste a Volvókat. :-)
De nagyon jó megint itthon lenni, és most maradunk is 10 napig. Juhéééé! :-)
Ildi írt délután, hogy akkor fél 7-re jönnek, találkozzunk a Meki előtt. Gyorsan összeszedtem magam, és mentem. Antje nem jött, nem "engedték". :-) Tök jól éreztem magam, jók voltak a zenék is, csak nagyon fáradt voltam. Korán haza is jöttem.
Ma reggel alig bírtam felkelni, akkor fájt is a torkom.
De mivel Ildi elhagyta az L und T-ben a kabátját, meg az MP3 lejátszóját, így mentem oda, hátha megtalálták.
Először fel a wc-be, de ott nem volt. Megkérdeztem egy eladót, hol tudok érdeklődni. Menjek le az 1-re.
Lementem, azt mondják menjek vissza délután, és akkor kérdezzem. Adott egy telefonszámot. Mondom, dehát láttam, hogy most volt ott a takarítónő, jó, akkor felhívta a személyzetist. Kabát megvan, menjek fel a személyzeti osztályra.
Felmentem, a csaj már nyújtotta is a kabátot. Mondom, és a zenelejátszó? Milyen márka, hogy néz ki? Elmondtam Phillips, rózsaszín zokniban. Megkaptam.
Hát szerintem le akarták nyúlni, de az a lényeg, hogy megvan. Elmeséltem Kathrinnak, aztán tök kiakadt, hogy ez milyen dolog. De lehet csak meg akartak bizonyosodni róla, hogy tényleg az enyém-e, és nemcsak ködösítek. De a lényeg, hogy megvan. Fel is hívtam gyorsan a Schmidt lakást, Ildi örült is. Azt mondta bejön érte délután a városba.
De azt hiszem a mai program az lesz, hogycsak döglök, gyógyulgatok.
Ja, Kathrin mondta, hogy előbb megyünk majd Franciaországba, mert a nagyszülők meg akarnak ismerni meg akkor lesz idejük találkozni az unokákkal, és így egy hetet leszünk náluk Párizsban. Inbal nagypapa, nagyon híres karmester, szerződése van a berni és a színházhoz. tokióiNagymami meg intézi az ügyeit. Nem semmi a nő, felvan turbózva collagénnel rendesen, jobban is néz ki, mint a menye. :-)
2010. május 20., csütörtök
nyugis nap, meg a tegnapesti nem nyugis
Ma semmi különös nem történt. Végre jó idő volt, egész nap a játszótéren voltunk.
Vettünk a homokozóhoz kis lapátokat, meg vödröt, baromira élvezték. Csináltam egy pár fotót, erre Noemi elkezdett nyaggatni, hogy fotózzam még. Basszus a kis csaj vágta nekem a pózokat, azt hittem behalok, annyira nevettem.
Sajna nem hoztam el magammal a fényképezőhöz a kábelt, így csak holnap, vagy holnapután töltöm fel őket.
Holnap utazunk haza, délben indul a vonat és negyed 4-re leszünk Osnabrückben. Ildi már írt, hogy este kimehetnénk a Mai Woche-ra. Majd meglátjuk milyen fáradt leszek, de egy-két órára szívesen kimegyek.
Ja, tegnap mi volt...ezt még leírom.
Este kint cigizek, elmegy egy srác, rám néz, azt mondja "ciao bella". Én meg intettem egyet. Jön vissza, és olyan szövegett levágott nekem...
Ugye az ilyenkor a szokásos szövegem, hogy elkezdek magyarul beszélni, erre még mindig mondja, anyu most Te ne olvasd!!!, hogy milyen gyönyörű vagyok, és hogy miket csinálna velem! Erre kicsúszott németül, hogy scheisse. Rámnéz, azt mondja, Te tudsz németül, és mosolyog, és tovább ecseteli mit akar, úgy hogy még mutatja is. Na elküldtem magyarul a kurva anyjába, plusz németül udvariasan megkértem, had maradjak egyedül. És csodák csodája elhúzott. Amikor visszaértem a lakásba, és meséltem Julianak meg Kathrinnak, hát leesett az álluk. Meg se tudtak szólalni. Hát még szerencse, hogy én talpraesett vagyok.
Most megyek rágyújtok, és Isten irgalmazzon annak, aki ma megszólít!!!
Vettünk a homokozóhoz kis lapátokat, meg vödröt, baromira élvezték. Csináltam egy pár fotót, erre Noemi elkezdett nyaggatni, hogy fotózzam még. Basszus a kis csaj vágta nekem a pózokat, azt hittem behalok, annyira nevettem.
Sajna nem hoztam el magammal a fényképezőhöz a kábelt, így csak holnap, vagy holnapután töltöm fel őket.
Holnap utazunk haza, délben indul a vonat és negyed 4-re leszünk Osnabrückben. Ildi már írt, hogy este kimehetnénk a Mai Woche-ra. Majd meglátjuk milyen fáradt leszek, de egy-két órára szívesen kimegyek.
Ja, tegnap mi volt...ezt még leírom.
Este kint cigizek, elmegy egy srác, rám néz, azt mondja "ciao bella". Én meg intettem egyet. Jön vissza, és olyan szövegett levágott nekem...
Ugye az ilyenkor a szokásos szövegem, hogy elkezdek magyarul beszélni, erre még mindig mondja, anyu most Te ne olvasd!!!, hogy milyen gyönyörű vagyok, és hogy miket csinálna velem! Erre kicsúszott németül, hogy scheisse. Rámnéz, azt mondja, Te tudsz németül, és mosolyog, és tovább ecseteli mit akar, úgy hogy még mutatja is. Na elküldtem magyarul a kurva anyjába, plusz németül udvariasan megkértem, had maradjak egyedül. És csodák csodája elhúzott. Amikor visszaértem a lakásba, és meséltem Julianak meg Kathrinnak, hát leesett az álluk. Meg se tudtak szólalni. Hát még szerencse, hogy én talpraesett vagyok.
Most megyek rágyújtok, és Isten irgalmazzon annak, aki ma megszólít!!!
2010. május 19., szerda
reggel, esős nap, tehetséges focista
Hosszú nap, de végre vége!!!!!!
6-kor keltem, olyan halkan ahogy csak tudtam átosontam pizsiben kávéért a lakásba, és kezdődött a nap. Fél nyolcra volt rendelve a taxi, de ott volt már negyedkor, és még neki állt feljebb, morgolódott, hogy mennyit kellett várni, meg, hogy mennyi cuccunk van. Na Kathrin bemérgedt (esküszöm, hogy eddig még csak tiszta szívből mosolyogni láttam, el se akartam hinni, hogy ez ő). Kipakoltatta az összes cuccot Daniellel, és elkezdte hívni még egy taxit. Mondtam, hogy nem kell, begyömöszölöm magam a két gyerekülés közé. A kocsi egy régebbi típusú Golf, szóval kicsi. Na, csodával határos módon befért a fenekem, Kathrin ült előre a csellóvel. Kemény dió volt, majdnem lekéstük a vonatot. De sikerült, folyt rólunk a víz, mire felcuccoltunk. Igaz most egy bőrönddel kevesebb volt, mert mivel csak két és fél napra jöttünk, így egy bőröndbe pakoltunk. Azért töltök ide egy képet, milyen az, amikor teljes "felszereléssel" utazunk.
Rohadt szar idő van itt Berlinben, zuhog az eső, mindenhol víz, hideg van. Naná, hogy a gyerekkel meg nem lehet sokmindent kezdeni odabennt. Hát úgy ahogy eljátszogattak, kettőkor rendeltünk kaját, aztán hatig megint gyakoroltak. Ja azt elfelejtettem, hogy Miriamék lakásán szoktak mindig próbálni. valami hatalmas nagy az a lakás. Nem számoltam, de tíznél több szobájuk van. Ali zeneszerző, több hollywoody fílmnek írt már zenét, és van egy kis aranyszobra is, de nem Oscar, de az áll rajta, hogy "Az év legjobb német filmzenéje", amit ugye ő szerezett. Most épp Cannes-ból jött haza a filmfesztiválról.
Szóval elvoltunk a gyerekekkel, megjött az oviból Arif is (Miriam fia), és lementünk a játszótérre. Épp nem esett, így Noemi elszaladgált, én meg fociztam Ariffal, Yaeli meg ugye rajtam a tragetuchban. Szegénykém néha nyöszörgött, amikor rúgtam a labdát, de hát kibírta, csak szaladni nem tudtam. Na, akkor kitalálta Arif, hogy rúgjak tizenegyeseket, hát kicsit magasra rúgtam, és pont neki egy az utcán parkoló autónak. Azt hittem szívbajt kapok, szaladtam, ahogy tudtam, hál' Istennek semmi baj nem történt. Na akkor mondtam a gyerekeknek, hogy irány haza!
Nem rég értünk a lakásba, Kathrin elment Yaellal vásárolni, Noemi alszik. Julia és Leo még nem értek haza.
Holnap folyt.köv.
6-kor keltem, olyan halkan ahogy csak tudtam átosontam pizsiben kávéért a lakásba, és kezdődött a nap. Fél nyolcra volt rendelve a taxi, de ott volt már negyedkor, és még neki állt feljebb, morgolódott, hogy mennyit kellett várni, meg, hogy mennyi cuccunk van. Na Kathrin bemérgedt (esküszöm, hogy eddig még csak tiszta szívből mosolyogni láttam, el se akartam hinni, hogy ez ő). Kipakoltatta az összes cuccot Daniellel, és elkezdte hívni még egy taxit. Mondtam, hogy nem kell, begyömöszölöm magam a két gyerekülés közé. A kocsi egy régebbi típusú Golf, szóval kicsi. Na, csodával határos módon befért a fenekem, Kathrin ült előre a csellóvel. Kemény dió volt, majdnem lekéstük a vonatot. De sikerült, folyt rólunk a víz, mire felcuccoltunk. Igaz most egy bőrönddel kevesebb volt, mert mivel csak két és fél napra jöttünk, így egy bőröndbe pakoltunk. Azért töltök ide egy képet, milyen az, amikor teljes "felszereléssel" utazunk.
Rohadt szar idő van itt Berlinben, zuhog az eső, mindenhol víz, hideg van. Naná, hogy a gyerekkel meg nem lehet sokmindent kezdeni odabennt. Hát úgy ahogy eljátszogattak, kettőkor rendeltünk kaját, aztán hatig megint gyakoroltak. Ja azt elfelejtettem, hogy Miriamék lakásán szoktak mindig próbálni. valami hatalmas nagy az a lakás. Nem számoltam, de tíznél több szobájuk van. Ali zeneszerző, több hollywoody fílmnek írt már zenét, és van egy kis aranyszobra is, de nem Oscar, de az áll rajta, hogy "Az év legjobb német filmzenéje", amit ugye ő szerezett. Most épp Cannes-ból jött haza a filmfesztiválról.
Szóval elvoltunk a gyerekekkel, megjött az oviból Arif is (Miriam fia), és lementünk a játszótérre. Épp nem esett, így Noemi elszaladgált, én meg fociztam Ariffal, Yaeli meg ugye rajtam a tragetuchban. Szegénykém néha nyöszörgött, amikor rúgtam a labdát, de hát kibírta, csak szaladni nem tudtam. Na, akkor kitalálta Arif, hogy rúgjak tizenegyeseket, hát kicsit magasra rúgtam, és pont neki egy az utcán parkoló autónak. Azt hittem szívbajt kapok, szaladtam, ahogy tudtam, hál' Istennek semmi baj nem történt. Na akkor mondtam a gyerekeknek, hogy irány haza!
Nem rég értünk a lakásba, Kathrin elment Yaellal vásárolni, Noemi alszik. Julia és Leo még nem értek haza.
Holnap folyt.köv.
2010. május 18., kedd
Rulle, shopping, és egy szomorú hír
Akkor eddig a hétről:
Hétfőn végre aludhattam délig. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, gyorsan ettem egy kis reggelit Kathrinnal. Apuka elvitte a kölyköket az állatkertbe (megint), vettek éves bérletet. Na, de hogy mi a jó francot lehet nézni annyit egy állatkerten? Hát nem hiszem, hogy egy év alatt annyi változás lenne. Sebaj, a lényeg, hogy tisztán (egy gyerek sem ette le a ruhám) és csendben (egy gyerek sem visítozott) tudtunk enni, a vasárnapi újságot olvasva. :-)
Felszálltam a buszra, irány Rulle. Ildi palacsintával várt! Szeretem! :-)
Elmentünk fagyizni, képeket töltöttünk, és beszélgettünk, csak beszélgettünk....MAGYARUL!!!!:-)
Kedden a szokásos: Yaeli babyvel séta. Beértünk a belvárosba, hát majd hátast vágtam. Mindenhol színpad, kis bódék: kaja, pia, ajándékok. Kiderült most van a "Mai Woche". Nagyon klassz minden! Csak hát a gyerekkel más utakat kellett keresnem, mert majd' kitörte a nyakát, annyira bámészkodott. Úgy meg ugye nem lehet aludni.
Délután jött Ildi, elmentünk shoppingolni. Ugye az outletet nem lehetett kihagyni. Vettem egy DKNY ruhát (Ildi: ha még egyszer "ledékányozod"!), fekete, spaggettipántos, egyszerű, de nagyon jó. És ami a legjobb benne, hogy olcsó volt, nagyon. :-) És mivel egy normális farmert se találtam megajándékoztuk magunkat fejenként 2 Big mac-kel, sültkrumplival, meg üccsivel. Hát mondanom se kell, egy kicsit tele voltunk utána.
Ma is a szokásos reggeli alvás-séta Yaellal, és pont összefutottam Ildivel. Bejöttek a városba Antjéval. Tök örültem nekik, igaz csak keveset voltunk együtt. Szóval a héten már harmadjára találkoztunk. Ilyen is régen volt!
Ma vettem egy csizmát (nagyon-nagyon le volt értékelve), egy övet a New Yorkerbe, meg egy pénztárcát a Mangoba, ja meg két harisnyát az Espritbe (egyik a tiéd kistesó :-)). Szóval jó napom volt ma etéren, és ezt mid úgy tudtam elintézni, hogy a gyerek rajtam aludt. :-)
Hazajöttem ebédet főzni, hát felébredt, és olyan torkaszakadtából sírt, hogy az anyja nincs otthon, hogy semmit se tudtam vele csinálni, beraktam a járókába. Elkezdtem csinálni az ebédet, még mindig sírt. Oké, fel a tragetuch, bele a gyerek, és előről az össze szám, amit el tudok énekelni. Hát mivel sok gyerek dalt nem ismerek, így volt köztünk Quimby, meg Tankcsapda is. :-) Na, de elaludt, ebéd kész, anyuka Noemi itthon. Na, akkor természetesen az zendített rá. Hát ilyen gyorsan még sosem ebédeltem szerintem. Ráadásul a gyerek rajtam aludt még mindig. A nagyobbik továbbra is ordít, kicsi felébred csatlakozik. Na, akkor fogtam a kávésbögrém, és elvonultam a szobámba rágyújtani. Sok a stressz!!!!
És akkor a végére a legrosszabbat:
Birgit (a régi au pair családomból) írt egy emailt, miután írtam nekik, hogy meglátogatnám őket, és elvinném a cuccaimat, ami ottmaradt.
Szóval írta, hogy beteg megint a Felicitas. Találtak még egy tumort a fejében. Most várják az eredményt, hogy jó indulatú-e a tumor. Annyira, de annyira remélem, hogy nem lesz vele semmi baj. Szegényke februárban már átesett ugyanezen a hercehurcán, akkor jó indulatú volt a tumor. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ugyanarra a kislányra miért súlyt le kétszer is ilyen borzalommal a sors. Annyira kicsi még, hogy ezt feldolgozza, főleg, hogy megértse.
Írtam a családnak, hogy nagyon sajnálom, és bármelyik pillanatban hívjanak, ha szükségük van egy kis segítségre...
Hétfőn végre aludhattam délig. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, gyorsan ettem egy kis reggelit Kathrinnal. Apuka elvitte a kölyköket az állatkertbe (megint), vettek éves bérletet. Na, de hogy mi a jó francot lehet nézni annyit egy állatkerten? Hát nem hiszem, hogy egy év alatt annyi változás lenne. Sebaj, a lényeg, hogy tisztán (egy gyerek sem ette le a ruhám) és csendben (egy gyerek sem visítozott) tudtunk enni, a vasárnapi újságot olvasva. :-)
Felszálltam a buszra, irány Rulle. Ildi palacsintával várt! Szeretem! :-)
Elmentünk fagyizni, képeket töltöttünk, és beszélgettünk, csak beszélgettünk....MAGYARUL!!!!:-)
Kedden a szokásos: Yaeli babyvel séta. Beértünk a belvárosba, hát majd hátast vágtam. Mindenhol színpad, kis bódék: kaja, pia, ajándékok. Kiderült most van a "Mai Woche". Nagyon klassz minden! Csak hát a gyerekkel más utakat kellett keresnem, mert majd' kitörte a nyakát, annyira bámészkodott. Úgy meg ugye nem lehet aludni.
Délután jött Ildi, elmentünk shoppingolni. Ugye az outletet nem lehetett kihagyni. Vettem egy DKNY ruhát (Ildi: ha még egyszer "ledékányozod"!), fekete, spaggettipántos, egyszerű, de nagyon jó. És ami a legjobb benne, hogy olcsó volt, nagyon. :-) És mivel egy normális farmert se találtam megajándékoztuk magunkat fejenként 2 Big mac-kel, sültkrumplival, meg üccsivel. Hát mondanom se kell, egy kicsit tele voltunk utána.
Ma is a szokásos reggeli alvás-séta Yaellal, és pont összefutottam Ildivel. Bejöttek a városba Antjéval. Tök örültem nekik, igaz csak keveset voltunk együtt. Szóval a héten már harmadjára találkoztunk. Ilyen is régen volt!
Ma vettem egy csizmát (nagyon-nagyon le volt értékelve), egy övet a New Yorkerbe, meg egy pénztárcát a Mangoba, ja meg két harisnyát az Espritbe (egyik a tiéd kistesó :-)). Szóval jó napom volt ma etéren, és ezt mid úgy tudtam elintézni, hogy a gyerek rajtam aludt. :-)
Hazajöttem ebédet főzni, hát felébredt, és olyan torkaszakadtából sírt, hogy az anyja nincs otthon, hogy semmit se tudtam vele csinálni, beraktam a járókába. Elkezdtem csinálni az ebédet, még mindig sírt. Oké, fel a tragetuch, bele a gyerek, és előről az össze szám, amit el tudok énekelni. Hát mivel sok gyerek dalt nem ismerek, így volt köztünk Quimby, meg Tankcsapda is. :-) Na, de elaludt, ebéd kész, anyuka Noemi itthon. Na, akkor természetesen az zendített rá. Hát ilyen gyorsan még sosem ebédeltem szerintem. Ráadásul a gyerek rajtam aludt még mindig. A nagyobbik továbbra is ordít, kicsi felébred csatlakozik. Na, akkor fogtam a kávésbögrém, és elvonultam a szobámba rágyújtani. Sok a stressz!!!!
És akkor a végére a legrosszabbat:
Birgit (a régi au pair családomból) írt egy emailt, miután írtam nekik, hogy meglátogatnám őket, és elvinném a cuccaimat, ami ottmaradt.
Szóval írta, hogy beteg megint a Felicitas. Találtak még egy tumort a fejében. Most várják az eredményt, hogy jó indulatú-e a tumor. Annyira, de annyira remélem, hogy nem lesz vele semmi baj. Szegényke februárban már átesett ugyanezen a hercehurcán, akkor jó indulatú volt a tumor. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ugyanarra a kislányra miért súlyt le kétszer is ilyen borzalommal a sors. Annyira kicsi még, hogy ezt feldolgozza, főleg, hogy megértse.
Írtam a családnak, hogy nagyon sajnálom, és bármelyik pillanatban hívjanak, ha szükségük van egy kis segítségre...
2010. május 15., szombat
röviden
Nem rég értünk haza Kölnből. Háromnegyed 11-kor szálltunk le a vonatról, gyorsan taxiba be, irány haza. A taxi ajtót úgy kinyitottam (Volkswagen kisteherautó volt, tolós ajtóval), hogy kiugrott a sínből, és a sofőr tartotta, hogy le ne szakadjon. Csak bámultam meg mondogattam, hogy sajnálom, sajnálom, ő meg, hogy semmi baj, nyugi. Olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen csak kitéptem az ajtót. Ja, persze most már nevetek rajta, de akkor nem nevettem. :-)
Az út kivételesen jó volt, a gyerekek eljátszottak, én meg olvastam. Volt net a vonaton, de 8 euro per óra kicsit húzós.
Az elmúlt két nap eseménytelenül zajlott. Reggel 9től este 10-ig dolgoztam pénteken, ma "csak" 6-ig. A gyerekek persze, hogy nyűgösek voltak az anyjuk nélkül, mást se csináltam, mint játszótér vissza hotel, park vissza hotel, ebéd, játszótér, vissza, vacsi, játék. A kicsi esténként folyton sírt, a nagyobbikat meg leültettem a youtube elé, elvolt. Rendeltem neki pizzát, a kicsi is evett belőle, beraktam a youtube-on az Emilly Erdbeert (otthon azt hiszem Eperke a mese neve), szóval mindent megkapott.
De iszonyat fárasztó volt. A másik két tagnak a gyerekeire az apukák vigyáztak. Szóval egész röhejesen nézhettünk ki, mikor vonoltunk. Eric (Margareta férje) ment Shellye-vel, Ali (Miriam férje) Ariffal és Carlaval, én Noemi és Yael. Mint egy óvoda. Ha bementünk egy étterembe kajálni, akkor úgy hagytuk el, hogy szerintem a pincérek hálát adtak az égnek, hogy végre megyünk, és takaríthatják a kaját még a plafonról is. :-)
Sajna Kölnből nem sokat láttam. Még szerencse, hogy a Dóm direkt a vasútállomás mellett van. A taxi sofőr ma mondta, hogy ez a legnagyobb egész Európában. Hát tényleg bazi nagy, és olyan koszos, de gyönyörű így is! Remélem megyünk még Kölnbe, szívesen felfedezném a várost. A Köln Arénába is elmennék, a Tévé toronyhoz is. Igaz láttam mindegyiket, de sajnos közelről nem. Átkeltünk a Rajnán is, hát nem szebb, mint a mi Dunánk.
Megyek aludni, mert iszonyatosan fáradt vagyok. Az előbb balzsammal mostam hajat. :-) Na, de persze utána samponnal is. :-)
Az út kivételesen jó volt, a gyerekek eljátszottak, én meg olvastam. Volt net a vonaton, de 8 euro per óra kicsit húzós.
Az elmúlt két nap eseménytelenül zajlott. Reggel 9től este 10-ig dolgoztam pénteken, ma "csak" 6-ig. A gyerekek persze, hogy nyűgösek voltak az anyjuk nélkül, mást se csináltam, mint játszótér vissza hotel, park vissza hotel, ebéd, játszótér, vissza, vacsi, játék. A kicsi esténként folyton sírt, a nagyobbikat meg leültettem a youtube elé, elvolt. Rendeltem neki pizzát, a kicsi is evett belőle, beraktam a youtube-on az Emilly Erdbeert (otthon azt hiszem Eperke a mese neve), szóval mindent megkapott.
De iszonyat fárasztó volt. A másik két tagnak a gyerekeire az apukák vigyáztak. Szóval egész röhejesen nézhettünk ki, mikor vonoltunk. Eric (Margareta férje) ment Shellye-vel, Ali (Miriam férje) Ariffal és Carlaval, én Noemi és Yael. Mint egy óvoda. Ha bementünk egy étterembe kajálni, akkor úgy hagytuk el, hogy szerintem a pincérek hálát adtak az égnek, hogy végre megyünk, és takaríthatják a kaját még a plafonról is. :-)
Sajna Kölnből nem sokat láttam. Még szerencse, hogy a Dóm direkt a vasútállomás mellett van. A taxi sofőr ma mondta, hogy ez a legnagyobb egész Európában. Hát tényleg bazi nagy, és olyan koszos, de gyönyörű így is! Remélem megyünk még Kölnbe, szívesen felfedezném a várost. A Köln Arénába is elmennék, a Tévé toronyhoz is. Igaz láttam mindegyiket, de sajnos közelről nem. Átkeltünk a Rajnán is, hát nem szebb, mint a mi Dunánk.
Megyek aludni, mert iszonyatosan fáradt vagyok. Az előbb balzsammal mostam hajat. :-) Na, de persze utána samponnal is. :-)
2010. május 11., kedd
Berlin, Yaeli baby, csini doki bácsi, Leo egyese
Imádom Berlint!!!!!!
Nem lehet végigmenni úgy az utcán, hogy valami érdekeset ne látnék.
Pl. 1: Ugye azt mondanom se kell, hogy mivel a buzi környék kellős közepén lakunk, így itt mindig történik valami vicces. Ma mondjuk jöttünk haza, és az egyik homo second hand shop előtt állt egy szexfilmekbe való kellék, vagyis egy orvosi ágy, ami tele volt aggatva szex kütyükkel, bőrszíjakkal, bilincsekkel. Ránéztem Kathrinra, azt mondja: "Rám ne nézz, találgatni se akarok!" :-)
Pl.2: Az szinte minden napos, hogy leszólítanak, ha kinnt cigizek, hogy van-e cigim. Ilyenkor vagy adok, vagy mondom magyarul "de szép rózsaszín cipőd van". :-)
Na szóval, ha adok, akkor mindig leülnek mellém beszélgetni. Ha visszakérdezek egy szót, hogy tessék? Akkor rögtöm angolra váltanak, mert ugye azt biztos értem majd.
Hát szívás, mert NEM! :-)
Pl. 3: Ma jöttünk fel a metróból, és egy bőrnadrágos pasi, aki amúgy mindig ott van, hótrészegen énekelt, vagy nem is tudom mit csinált, és a kalapjában gyűjtötte a pénzt. De annyira barmi vicces volt, nem mertem nevetni persze. Felértünk, és alig bírtam állni, annyira röhögtem, nézek oldalra, hát Kathrin is. Na mondom akkor oké... :D
Yaeli ma megint alakított, egyem a kis szívét.
Épp egy bevásárló központban voltunk, mert kinnt esett, és már voltunk az összes könyvesbolt gyerekrészlegén, így maradt száraz helyként az árkád, ahol még enni is ehetnek.
Szóval hagytam had mászkáljon csak, amíg szem előtt van, nagy baj nem lehet. Noémi még aludt a babakocsiban.
Szóval egyszer keresem a szememmel hova mászott, és nekiment egy üveglapnak, amin folyik a víz kétoldalt (mint amilyen a Jóbarátokban volt Joe-nak), és a kis haja rátapadva a fejére lógótt elől.
Hát olyan vicces volt, hahotáztunk Franzival. Erre szegénykém úgy megijedt, hogy elkezdett sírni.
Amire ugye a nővére is felébredt. Aki megjegyzem úgy aludt, hogy még nem fejezte be az ebédet, szóval szendviccsel a kezében. :-)
Ma voltam fogorvosnál is. Fájt a tejfogam, és délután egyre kaptam időpontot. Franzi is jött velem, hátha gond van. Hát volt....
Olyan kérdőívet kellett kitöltenem, amiből a személyes adataimon kívül semmmit sem értettem. Oké, Franzi kitöltötte, de el kellett mennie, így egyedül vártam a sorom.
Hívott a recepciós ( Frau nagi - így ejtette :-)), bekísértek egy olyan luxus szobába, na mondom ez tuti drágább mint 5 full merci. :-) És jött a doktor bácsi...........hmmm. :-)
Hát a pécsi csini doki ehhez képest piskota! Na aranyos volt, mondtam, hogy nem beszélem jól a nyelvet, erre tök érthetően magyarázott mindent. És többször kérdezte, hogy értem-e. Utána meg megdícsért, hogy nagyon jól beszélek. Szóval megnézte (5 euro), megröntgenezte (6 euro), kaptam injekciót (10 euro) na meg kihúzta (40 euro). Ja, meg egy tízes volt, hogy időpontot kértem. Szóval össz-vissz 71 eurot kölöttem egy foghúzásra. Se baj, Kathrin adott rá pénzt, neki meg majd az egészség pénztáram visszautalja, vagy mi. :-)
Még maradnom kellett foghúzás után, hogy hátha gond lesz, de nem lett. Tök aranyos volt a doki, hogy próbált velem beszélgetni, de ugye nagy vattával, zsibbadt jobb oldallal mégszarabb a németem, mint amúgy. Szóval, amikor már ötödször kérdezett vissza, hogy "Wie bitte?", akkor inkább elengedett. :-)
Itthon csináltunk vacsit, mert Leonak meglett az egyetemen az utolsó vizsgája, és az átlaga 1,0. Vagyis az szín ötöst jelent, mert itt fordítva van az értékelés.
Amúgy most csinálta meg a doktoriát politológiából.
Szóval főztünk, ettünk (én ugye, ahogy tudtam), meg sztorizgattunk.
Julia mesélte, hogy ő volt a Szigeten 2005ben. Erre Leo, hogy 2005-ben ő is volt. A poén, hogy egy időben voltak ott, de még nem ismerték egymást. :-) Rögöt elő a térkép, ki hol járt Magyarországon. (Amúgy mindig ez van, ilyenkor előkapja mindenki a térképet, hogy megmutassák ők mit láttak, meg hogy én mutassam, hol lakom.)
Na, midegy, nagyon klassz kis este volt. Kathrin mondta is, hogy olyanok vagyunk, mint egy kis család. :-)
Nem lehet végigmenni úgy az utcán, hogy valami érdekeset ne látnék.
Pl. 1: Ugye azt mondanom se kell, hogy mivel a buzi környék kellős közepén lakunk, így itt mindig történik valami vicces. Ma mondjuk jöttünk haza, és az egyik homo second hand shop előtt állt egy szexfilmekbe való kellék, vagyis egy orvosi ágy, ami tele volt aggatva szex kütyükkel, bőrszíjakkal, bilincsekkel. Ránéztem Kathrinra, azt mondja: "Rám ne nézz, találgatni se akarok!" :-)
Pl.2: Az szinte minden napos, hogy leszólítanak, ha kinnt cigizek, hogy van-e cigim. Ilyenkor vagy adok, vagy mondom magyarul "de szép rózsaszín cipőd van". :-)
Na szóval, ha adok, akkor mindig leülnek mellém beszélgetni. Ha visszakérdezek egy szót, hogy tessék? Akkor rögtöm angolra váltanak, mert ugye azt biztos értem majd.
Hát szívás, mert NEM! :-)
Pl. 3: Ma jöttünk fel a metróból, és egy bőrnadrágos pasi, aki amúgy mindig ott van, hótrészegen énekelt, vagy nem is tudom mit csinált, és a kalapjában gyűjtötte a pénzt. De annyira barmi vicces volt, nem mertem nevetni persze. Felértünk, és alig bírtam állni, annyira röhögtem, nézek oldalra, hát Kathrin is. Na mondom akkor oké... :D
Yaeli ma megint alakított, egyem a kis szívét.
Épp egy bevásárló központban voltunk, mert kinnt esett, és már voltunk az összes könyvesbolt gyerekrészlegén, így maradt száraz helyként az árkád, ahol még enni is ehetnek.
Szóval hagytam had mászkáljon csak, amíg szem előtt van, nagy baj nem lehet. Noémi még aludt a babakocsiban.
Szóval egyszer keresem a szememmel hova mászott, és nekiment egy üveglapnak, amin folyik a víz kétoldalt (mint amilyen a Jóbarátokban volt Joe-nak), és a kis haja rátapadva a fejére lógótt elől.
Hát olyan vicces volt, hahotáztunk Franzival. Erre szegénykém úgy megijedt, hogy elkezdett sírni.
Amire ugye a nővére is felébredt. Aki megjegyzem úgy aludt, hogy még nem fejezte be az ebédet, szóval szendviccsel a kezében. :-)
Ma voltam fogorvosnál is. Fájt a tejfogam, és délután egyre kaptam időpontot. Franzi is jött velem, hátha gond van. Hát volt....
Olyan kérdőívet kellett kitöltenem, amiből a személyes adataimon kívül semmmit sem értettem. Oké, Franzi kitöltötte, de el kellett mennie, így egyedül vártam a sorom.
Hívott a recepciós ( Frau nagi - így ejtette :-)), bekísértek egy olyan luxus szobába, na mondom ez tuti drágább mint 5 full merci. :-) És jött a doktor bácsi...........hmmm. :-)
Hát a pécsi csini doki ehhez képest piskota! Na aranyos volt, mondtam, hogy nem beszélem jól a nyelvet, erre tök érthetően magyarázott mindent. És többször kérdezte, hogy értem-e. Utána meg megdícsért, hogy nagyon jól beszélek. Szóval megnézte (5 euro), megröntgenezte (6 euro), kaptam injekciót (10 euro) na meg kihúzta (40 euro). Ja, meg egy tízes volt, hogy időpontot kértem. Szóval össz-vissz 71 eurot kölöttem egy foghúzásra. Se baj, Kathrin adott rá pénzt, neki meg majd az egészség pénztáram visszautalja, vagy mi. :-)
Még maradnom kellett foghúzás után, hogy hátha gond lesz, de nem lett. Tök aranyos volt a doki, hogy próbált velem beszélgetni, de ugye nagy vattával, zsibbadt jobb oldallal mégszarabb a németem, mint amúgy. Szóval, amikor már ötödször kérdezett vissza, hogy "Wie bitte?", akkor inkább elengedett. :-)
Itthon csináltunk vacsit, mert Leonak meglett az egyetemen az utolsó vizsgája, és az átlaga 1,0. Vagyis az szín ötöst jelent, mert itt fordítva van az értékelés.
Amúgy most csinálta meg a doktoriát politológiából.
Szóval főztünk, ettünk (én ugye, ahogy tudtam), meg sztorizgattunk.
Julia mesélte, hogy ő volt a Szigeten 2005ben. Erre Leo, hogy 2005-ben ő is volt. A poén, hogy egy időben voltak ott, de még nem ismerték egymást. :-) Rögöt elő a térkép, ki hol járt Magyarországon. (Amúgy mindig ez van, ilyenkor előkapja mindenki a térképet, hogy megmutassák ők mit láttak, meg hogy én mutassam, hol lakom.)
Na, midegy, nagyon klassz kis este volt. Kathrin mondta is, hogy olyanok vagyunk, mint egy kis család. :-)
2010. május 9., vasárnap
utazás, Bayer München, Yaeli baby
Na, akkor újra Berlin.
Az utazás nagyon klassz volt, Noemi egész végig aludt, Yaeli baby is mellettem. Közben megpróbáltam tanulni, meg Kathrinnal olvasgattuk az Osnabrücki újságot, kerestünk nekem állást.
Mert kitaláltam, hogy jó lenne, egy kis mellékes. Hát nem találtunk sok mindent, mivel elég nehéz így, hogy ennyit utazunk. Szóval találtunk babysitter állást vasárnap esténként, meg egy étteremben hétvégén felszolgálóit, meg egy idős nő mellé beszélgető társat. Hát ezen nagyon jót nevettem. :-)
Megérkeztünk Berlinben. Hát a Haubtbahnhof tele volt Bayer München szurkolókkal. Énekeltek együtt, meg csoportokba verődve, mindenhol csak a piros színt lehetett látni. Gondoltam nyertek egy meccset. Később a taxisofőr el is mesélte, hogy nem is akármilyet! Nagyon jó volt a hangulat egész Berlin ünnepelte a Bayernt. A taxi sofőrrel el kezdtünk beszélgetni a Németországban játszó magyar focistákról. Beszéltünk Király Gáborról, Dárdai Paliról, Lisztes Krisztiánról, de azt mondta, hogy minek beszélünk erről, amikor Magyarországnak volt egy Puskása is??? :-) Na, mondom ez milyen igaz, nekünk van egy PUSKÁSUNK!!!!!
Ma délelőtt egyedül voltam a gyerkőcökkel. Tök aranyosak voltak, még Noemi se hisztizett. A játszótéren voltunk, ahol tele volt "vasárnapi apukákkal", szóval egyedül álló pasikkal. :-)
Nyakig a homokban kitalálta Noémi, hogy neki azonnal pisilni kell. Na összepakolni a gyerekeket, cipő fel (mert az a mániája, hogy amint homokot lát, cipő le), cuccot összepakol, Yaeli baby be a trage tuchba, és irány keresni egy éttermet. Nem egyszerű na... :-)
11 körül jött Anna Magdaléna (Kathrin színésznő barátnője) a lányával Charlotteval, együtt játszottak kicsit, utána jött Franzi (a régi babysitterük) és elvitte magukhoz Noemit, hogy játszhasson a kis öccsével. Szóval kettesben maradtunk Yaeli babyvel, aludt egy kicsit, aztán fagyiztunk. Hát benyomta a fél McFlurrymet basszus. Próbáltam neki úgy adni, hogy a csokidarabokat kikerülje, de rafkós a gyerek, mindig bekapta őket. :-)
Pont hatra értünk Kathrin próbájára, amikor végeztek. Gyorsan benyomtunk egy dőnert, meg egy sört, oszt irány haza, útközben még felszedtük Noemit.
Úgy bírom ezt a nőt, hogy mindig kapható egy sörre.
Itthon is ittunk egyet Juliaval. Szegény nagyon odavan. Még jó, hogy újságíró, ahhoz nagyon nem kell használnia a lábát. De így is csak fekszik, az én szobámban, mert ocsak ott van tv. De nem zavar, én úgy is csak netezek.
Most is van mindenki: Yael játszi a kulcsaimmal, Noemi az ágyamból épít egy várat (összeszedtem a párnáimat, takarókat, törcsiket, szóval mindent), Kathrin ül a földön sörrel, Julia meg fekszik a fotelban szintén sörrel.
Szóval ma 9 óra unka után úgy értékelem, hogy jó napom volt. Örülök, hogy a pici nem sírt. A hátam majd' leszakad, hogy egész nap cipeltem a picit. De tényleg örülök, hogy minden klappolt!
Megyek fürdeni, aludni (ha kimennek a szobámból)...
Jó éjt!
Ja, az MS-em nem működik!!!
Az utazás nagyon klassz volt, Noemi egész végig aludt, Yaeli baby is mellettem. Közben megpróbáltam tanulni, meg Kathrinnal olvasgattuk az Osnabrücki újságot, kerestünk nekem állást.
Mert kitaláltam, hogy jó lenne, egy kis mellékes. Hát nem találtunk sok mindent, mivel elég nehéz így, hogy ennyit utazunk. Szóval találtunk babysitter állást vasárnap esténként, meg egy étteremben hétvégén felszolgálóit, meg egy idős nő mellé beszélgető társat. Hát ezen nagyon jót nevettem. :-)
Megérkeztünk Berlinben. Hát a Haubtbahnhof tele volt Bayer München szurkolókkal. Énekeltek együtt, meg csoportokba verődve, mindenhol csak a piros színt lehetett látni. Gondoltam nyertek egy meccset. Később a taxisofőr el is mesélte, hogy nem is akármilyet! Nagyon jó volt a hangulat egész Berlin ünnepelte a Bayernt. A taxi sofőrrel el kezdtünk beszélgetni a Németországban játszó magyar focistákról. Beszéltünk Király Gáborról, Dárdai Paliról, Lisztes Krisztiánról, de azt mondta, hogy minek beszélünk erről, amikor Magyarországnak volt egy Puskása is??? :-) Na, mondom ez milyen igaz, nekünk van egy PUSKÁSUNK!!!!!
Ma délelőtt egyedül voltam a gyerkőcökkel. Tök aranyosak voltak, még Noemi se hisztizett. A játszótéren voltunk, ahol tele volt "vasárnapi apukákkal", szóval egyedül álló pasikkal. :-)
Nyakig a homokban kitalálta Noémi, hogy neki azonnal pisilni kell. Na összepakolni a gyerekeket, cipő fel (mert az a mániája, hogy amint homokot lát, cipő le), cuccot összepakol, Yaeli baby be a trage tuchba, és irány keresni egy éttermet. Nem egyszerű na... :-)
11 körül jött Anna Magdaléna (Kathrin színésznő barátnője) a lányával Charlotteval, együtt játszottak kicsit, utána jött Franzi (a régi babysitterük) és elvitte magukhoz Noemit, hogy játszhasson a kis öccsével. Szóval kettesben maradtunk Yaeli babyvel, aludt egy kicsit, aztán fagyiztunk. Hát benyomta a fél McFlurrymet basszus. Próbáltam neki úgy adni, hogy a csokidarabokat kikerülje, de rafkós a gyerek, mindig bekapta őket. :-)
Pont hatra értünk Kathrin próbájára, amikor végeztek. Gyorsan benyomtunk egy dőnert, meg egy sört, oszt irány haza, útközben még felszedtük Noemit.
Úgy bírom ezt a nőt, hogy mindig kapható egy sörre.
Itthon is ittunk egyet Juliaval. Szegény nagyon odavan. Még jó, hogy újságíró, ahhoz nagyon nem kell használnia a lábát. De így is csak fekszik, az én szobámban, mert ocsak ott van tv. De nem zavar, én úgy is csak netezek.
Most is van mindenki: Yael játszi a kulcsaimmal, Noemi az ágyamból épít egy várat (összeszedtem a párnáimat, takarókat, törcsiket, szóval mindent), Kathrin ül a földön sörrel, Julia meg fekszik a fotelban szintén sörrel.
Szóval ma 9 óra unka után úgy értékelem, hogy jó napom volt. Örülök, hogy a pici nem sírt. A hátam majd' leszakad, hogy egész nap cipeltem a picit. De tényleg örülök, hogy minden klappolt!
Megyek fürdeni, aludni (ha kimennek a szobámból)...
Jó éjt!
Ja, az MS-em nem működik!!!
2010. május 8., szombat
Anyáknapja, irány Berlin
Igen, megint utazunk. Még jó, hogy mióta ideköltöztem (hétfőn lesz 1 hónapja), azóta a "saját" ágyamban 7 éjszakát aludtam csak. Nem bánom én, hogy ennyit utazunk, vagyis de, miért ilyen sokat???!
Koffer bepakolva (megint a családét vettem kölcsön, mert ugye az enyém baromi nagy), hajam kész, a család a kertben játszik, így van időm gyorsan írni.
Ma kicsivel sétáltunk, amíg anyuka csellózott, Noemi meg nézte az Emily Erddbeer-t, így nekem maradt a kicsi. Elmentünk szokás szerint császkálni a városban. A főtéren volt egy hatalmas piac, és láttam, hogy minden vitágosnál ki van írni, vegyenek virágot, holnap anyáknapja. Így gondoltam egyet, és vettem Kathrinnak egy szép tulipán csokrot. (Ezuton is mégegyszer boldog anyáknapját anyu!!!!!!) Amúgy nem értem itt miért most van? Valaki tudja??!!
Szóval a kicsi nagy nehezen elaludt, mert ugye sok érdekeset látott, és baromira lekötötte.
GYorsan elmentem a Saturnba, a porszívóba zsákot venni, hát ne tudjátok meg milyen balfasz eladók vannak. Kérdezem az egyiket, hogy ehhez a porszívótípushoz milyen zsák kell. Hát feltúrta szerintem az egész raktárat, mire talált egy könyvet, ahol benne van. Na, akkor lekiálltunk keresni a zsákot, hát csak nagy sokára lett meg, ráadásul akkora a doboz.
Szóval irány haza, szerencsétlenkedtem a dobozzal, a táskámmal, a csokor virággal, meg még Yaeli baby is olyan pozban aludt, hogy hátra vágta magát, nehogy nekem kényelmes legyen, és még a fejét is tartanom kellett, mert attól féltem kitöri.
Hazaértünk, odamentem Noemihez, hogy tessék add oda anyunak a virágot, és mond szépen boldog anyáknapját. Erre azt mondja nekem: Elnézést kérek, nekem erre sajnos nincs időm! Hát azt hittem besz...rok!!! :-)
Na, nagy nehezen rávettem, odamegy Kathrinhoz: Kedves mami, ez a tiéd, ha jól tudom ma van anyáknapja! Hát, mondom ezt nem hiszem el, milyen dumája van a kiscsajnak!! :-)
Kathrin majdnem elsírta magát, hogy milyen baromi rendes vagyok, hááát igen, az vagyok!! :-)
Szóval irány Berlin, mindjárt itt a taxi. Biztos megint jól nézünk majd ki annyi batyuval. Ráadásul most Leo sincs otthon, Julia meg eltörte a lábát, szóval kinek a dolga lesz a pakolás????
Hát természetesen az au pairé. Az meg ugye én vagyok! :-)
Később jelentkezem!
Ja, és anyu, mégegyszer: NAGYON BOLDOG ANYÁKNAPJÁT!!!!!! SZERETLEK!!!!!
Koffer bepakolva (megint a családét vettem kölcsön, mert ugye az enyém baromi nagy), hajam kész, a család a kertben játszik, így van időm gyorsan írni.
Ma kicsivel sétáltunk, amíg anyuka csellózott, Noemi meg nézte az Emily Erddbeer-t, így nekem maradt a kicsi. Elmentünk szokás szerint császkálni a városban. A főtéren volt egy hatalmas piac, és láttam, hogy minden vitágosnál ki van írni, vegyenek virágot, holnap anyáknapja. Így gondoltam egyet, és vettem Kathrinnak egy szép tulipán csokrot. (Ezuton is mégegyszer boldog anyáknapját anyu!!!!!!) Amúgy nem értem itt miért most van? Valaki tudja??!!
Szóval a kicsi nagy nehezen elaludt, mert ugye sok érdekeset látott, és baromira lekötötte.
GYorsan elmentem a Saturnba, a porszívóba zsákot venni, hát ne tudjátok meg milyen balfasz eladók vannak. Kérdezem az egyiket, hogy ehhez a porszívótípushoz milyen zsák kell. Hát feltúrta szerintem az egész raktárat, mire talált egy könyvet, ahol benne van. Na, akkor lekiálltunk keresni a zsákot, hát csak nagy sokára lett meg, ráadásul akkora a doboz.
Szóval irány haza, szerencsétlenkedtem a dobozzal, a táskámmal, a csokor virággal, meg még Yaeli baby is olyan pozban aludt, hogy hátra vágta magát, nehogy nekem kényelmes legyen, és még a fejét is tartanom kellett, mert attól féltem kitöri.
Hazaértünk, odamentem Noemihez, hogy tessék add oda anyunak a virágot, és mond szépen boldog anyáknapját. Erre azt mondja nekem: Elnézést kérek, nekem erre sajnos nincs időm! Hát azt hittem besz...rok!!! :-)
Na, nagy nehezen rávettem, odamegy Kathrinhoz: Kedves mami, ez a tiéd, ha jól tudom ma van anyáknapja! Hát, mondom ezt nem hiszem el, milyen dumája van a kiscsajnak!! :-)
Kathrin majdnem elsírta magát, hogy milyen baromi rendes vagyok, hááát igen, az vagyok!! :-)
Szóval irány Berlin, mindjárt itt a taxi. Biztos megint jól nézünk majd ki annyi batyuval. Ráadásul most Leo sincs otthon, Julia meg eltörte a lábát, szóval kinek a dolga lesz a pakolás????
Hát természetesen az au pairé. Az meg ugye én vagyok! :-)
Később jelentkezem!
Ja, és anyu, mégegyszer: NAGYON BOLDOG ANYÁKNAPJÁT!!!!!! SZERETLEK!!!!!
2010. május 7., péntek
a névtáblám:
Most nincs kedvem, meg erőm se írni. De gyorsan feltöltöm a névtáblám, ma lett kész.Hát nem gyönyörűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű???!!! (Tudom hülyeség, de tök jól esik!) :-)
2010. május 5., szerda
Ildivel egy magyar délután
Ejjjj, régen nevettem annyit, mint ma! Köszi Ildi!!!!! Kb. 5 órát folyamatosan shoppingoltunk, ettünk, ittunk, fagyiztunk. Annnnyira jó volt. Sok-sok magyar szó, hiáyzott már nagyon!
2010. május 4., kedd
Jó estét, Jó szurkolást!
Ma nagyon hideg volt, nagyon, eső is szitált, semmi napsütés. De
Yaeli baby nagyon jó kislány volt. Végig aludta a délelőttöt, így én azt csináltam amit akartam.
Mire a Strabucksba értem, már aludt, mint egy kis angyal. :-)
Vittem magammal könyvet is, hogy amíg alszik, és iszogatom a kávém, addig tudjak tanulni. Na, hát ez nem sikerült.( A pici ugye rajtam alszik a tragetuch-ban.) Yael a kis fejét befészkelte a nyakamba, így lefelé nem igazán tudtam nézni, a könyv meg túl nehéz volt ahhoz, hogy felemelve tanuljak. De édi volt nagyon. :-)
Ma főztem is nekik, vagyis csináltam rakott krumplit, mert azt nagyon imádják, hát készítettem 2 jénaival, mert csak két picit találtam, de benyomták mindent, szóval megy nekem ez a főzés dolog. :-)
Ildi nem jött ma, mert Antje tornázni megy, így holnap ejtjük meg a shopping körutat, vagyis csak ő. Nagyon mérges lesz rám, az tuti, mert én ma voltam vásárolni.
A Benchben vettem egy pólót, meg egy Nike pulcsit. Utána voltam egy másik üzleteben is, egy outlet lehet, mert nagyon olcsón vannak a cuccok. Azt hiszem ide fogok mindig járni vásárolni.
3 emelet, csupa csupa kedvenc márka, nekem való!
Megyek, kész a vacsi!
Yaeli baby nagyon jó kislány volt. Végig aludta a délelőttöt, így én azt csináltam amit akartam.
Mire a Strabucksba értem, már aludt, mint egy kis angyal. :-)
Vittem magammal könyvet is, hogy amíg alszik, és iszogatom a kávém, addig tudjak tanulni. Na, hát ez nem sikerült.( A pici ugye rajtam alszik a tragetuch-ban.) Yael a kis fejét befészkelte a nyakamba, így lefelé nem igazán tudtam nézni, a könyv meg túl nehéz volt ahhoz, hogy felemelve tanuljak. De édi volt nagyon. :-)
Ma főztem is nekik, vagyis csináltam rakott krumplit, mert azt nagyon imádják, hát készítettem 2 jénaival, mert csak két picit találtam, de benyomták mindent, szóval megy nekem ez a főzés dolog. :-)
Ildi nem jött ma, mert Antje tornázni megy, így holnap ejtjük meg a shopping körutat, vagyis csak ő. Nagyon mérges lesz rám, az tuti, mert én ma voltam vásárolni.
A Benchben vettem egy pólót, meg egy Nike pulcsit. Utána voltam egy másik üzleteben is, egy outlet lehet, mert nagyon olcsón vannak a cuccok. Azt hiszem ide fogok mindig járni vásárolni.
3 emelet, csupa csupa kedvenc márka, nekem való!
Megyek, kész a vacsi!
2010. május 3., hétfő
Hallottatok már denevért visítani?
De most komolyan: hallottatok már denevért visítnai? Na, mert a denevér visítása semmi, az én kölkömhöz képest! Basszus, ELVISELHETETLEN!!! Vagy inkább a disznó, akit épp levágnak. Na jó, ez nem volt szép hasonlat, de ennél pontosabban nem tudom szemléltetni.
Nem szól rá se az anyja, se az apja.
Ha megeszik egy zacskó kekszet, ledobja a földre (hogy majd az anyja összeszedi) és már visít (bocs, nincs jobb szó rá) a következő zacskóért. Na, hát ha velem van kettesben, akkor aztán visíthat, én ugyan nem vagyok a kis rabszolgája.
Ma vele voltam kb. 2 órát, és lerendezett kb. 10 hisztirohamot.
Pl. Rohan a négysávosba, félrerántom, mielőtt lelépne a kocsik közé, és visít, hogy bántom. Utána anyuka berakja a babakocsiba, hogy ne szaladjon a kocsiknak, és visít.
Szomjas visít.
Éhes visít.
De úgy ám, hogy elösször visít, aztán 10 perc elteltével követel inni. Komolyan nem lehet elviselni!!!
Na, de jót is: a Benchben tök nagy leárazás van, holnap jön Ildi, és irány a shopping. Ja, ha nem ismernétek a márkát, szerintem otthon még nincs, de itt nagyon népszerű sportmárka, és nagyon drága is. Ja, meg erről jut eszembe, találtam egy outletet, ahol luxusmárkák vannak. Elég baráti árakon. Talán valamit ott is nézek.
Most pedig jöhet a tortillam, a Herforderem, és a True Blood...
Nem szól rá se az anyja, se az apja.
Ha megeszik egy zacskó kekszet, ledobja a földre (hogy majd az anyja összeszedi) és már visít (bocs, nincs jobb szó rá) a következő zacskóért. Na, hát ha velem van kettesben, akkor aztán visíthat, én ugyan nem vagyok a kis rabszolgája.
Ma vele voltam kb. 2 órát, és lerendezett kb. 10 hisztirohamot.
Pl. Rohan a négysávosba, félrerántom, mielőtt lelépne a kocsik közé, és visít, hogy bántom. Utána anyuka berakja a babakocsiba, hogy ne szaladjon a kocsiknak, és visít.
Szomjas visít.
Éhes visít.
De úgy ám, hogy elösször visít, aztán 10 perc elteltével követel inni. Komolyan nem lehet elviselni!!!
Na, de jót is: a Benchben tök nagy leárazás van, holnap jön Ildi, és irány a shopping. Ja, ha nem ismernétek a márkát, szerintem otthon még nincs, de itt nagyon népszerű sportmárka, és nagyon drága is. Ja, meg erről jut eszembe, találtam egy outletet, ahol luxusmárkák vannak. Elég baráti árakon. Talán valamit ott is nézek.
Most pedig jöhet a tortillam, a Herforderem, és a True Blood...
2010. május 2., vasárnap
gyorsan egy hétről
Régen írtam, tudom, tudom, bocsi...
Beteg voltam, 3 napig csak feküdtem, szóval nem történt semmi. Kathrin nagyon kedves volt, hozott nekem levest, meg teát is az ágyba. El voltam kényeztetve.
Aztán még hét elején mondtam nekik, hogy lesz Antje szülinapi bulija, és de jó lenne elmenni, de sajnos pénteken lesz. Gondolkodtak, gondolkodtak, és benyögik: ha nem félsz egyedül vonatozni, akkor menj el nyugodtan. Mondom naná, hogy megyek!
Eredeti terv az volt, hogy én, Noemi, és Daniel kocsival megyünk Frankfurtba, valami rokongyerek keresztelőjére. Anyuka a kicsivel meg megy vonattal Osnabrückbe. Ugye kicsi a kocsi, és nem férünk el mindanyian benne. De örültek, hogy "lerázhattak", mert így Kathrin is el tudott menni Frankfurtba, én meg ugye haza a partyra.
Szóval vonatoztam 6 órát, kétszer át kellett szállni Hollandiában, de ment minden, marha büszke is voltam magamra! :-)
A vasúton fogtam egy taxit, elég olcsón haza is vitt. Gyors zuhi, smink, új ruci, séró, és már mentem is Rulleba. Olyan jó volt végre látni Ildit!!!!!! Antjénak még Antwerpenben vettem egy doboznyi belga csokit, azt vittem ajándékba. Remélem örült neki, nem tudom egy kicsit fura volt egész este velem. Fene tudja, pedig ő hívott meg. A férje annál rendesebb volt, tök jól elbeszélgettünk, meg kipróbáltuk Ildi apukájának a pálinkáját. Hát mondanom se kell, nem bírta Holger se, meg a tesója se. Én azért ittam párat, meg Ildi is. 3-ig kinnt voltam, jókat beszékgettünk, meg ettünk.
Másnap jöttünk Osnabrückbe, Holger elhozott minket, Ildi ittaludt. Filmeztünk, meg döglöttünk egész nap. Nem rég kísértem ki a buszra.
Inbal család meg lassan szállingózik, 9 körülre ígérték magukat. Holnap meg kezdődik megint egy hosszú, unalmas hét...
Beteg voltam, 3 napig csak feküdtem, szóval nem történt semmi. Kathrin nagyon kedves volt, hozott nekem levest, meg teát is az ágyba. El voltam kényeztetve.
Aztán még hét elején mondtam nekik, hogy lesz Antje szülinapi bulija, és de jó lenne elmenni, de sajnos pénteken lesz. Gondolkodtak, gondolkodtak, és benyögik: ha nem félsz egyedül vonatozni, akkor menj el nyugodtan. Mondom naná, hogy megyek!
Eredeti terv az volt, hogy én, Noemi, és Daniel kocsival megyünk Frankfurtba, valami rokongyerek keresztelőjére. Anyuka a kicsivel meg megy vonattal Osnabrückbe. Ugye kicsi a kocsi, és nem férünk el mindanyian benne. De örültek, hogy "lerázhattak", mert így Kathrin is el tudott menni Frankfurtba, én meg ugye haza a partyra.
Szóval vonatoztam 6 órát, kétszer át kellett szállni Hollandiában, de ment minden, marha büszke is voltam magamra! :-)
A vasúton fogtam egy taxit, elég olcsón haza is vitt. Gyors zuhi, smink, új ruci, séró, és már mentem is Rulleba. Olyan jó volt végre látni Ildit!!!!!! Antjénak még Antwerpenben vettem egy doboznyi belga csokit, azt vittem ajándékba. Remélem örült neki, nem tudom egy kicsit fura volt egész este velem. Fene tudja, pedig ő hívott meg. A férje annál rendesebb volt, tök jól elbeszélgettünk, meg kipróbáltuk Ildi apukájának a pálinkáját. Hát mondanom se kell, nem bírta Holger se, meg a tesója se. Én azért ittam párat, meg Ildi is. 3-ig kinnt voltam, jókat beszékgettünk, meg ettünk.
Másnap jöttünk Osnabrückbe, Holger elhozott minket, Ildi ittaludt. Filmeztünk, meg döglöttünk egész nap. Nem rég kísértem ki a buszra.
Inbal család meg lassan szállingózik, 9 körülre ígérték magukat. Holnap meg kezdődik megint egy hosszú, unalmas hét...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)