Carolles

Halihó!
Bocs, hogy régen írtam, nincs net ezen az Isten háta mögötti helyen. Most egy internet kávézóban ülünk Daniellel a szomszéd faluban. Még jó, hogy ő is ilyen net függő, különben én sem jutottam volna hozzá. :-) A falunkban van ugyan egy kávézó, de nincs net. Amúgy baromi kicsi falu, egy templommal, meg egy bolttal. De még így is iszonyú sok a túrista. Nem csoda, hisz gyönyörű hely.

Ma reggel mire leértem a konyhába, Kathrin ugrott egyet, hogy mit csinálok itt, nekem nem szabadna itt lennem, menjek vissza szobámba, még nincs semmi kész. :-)
Szóval 2 tortával vártak, elénekelték a boldog szülinapot angolul, majd Noemi magyarul. Után Zoe és Solway eljátszották csellón és fagotton. Nagyon édesek voltak. A hangszer nagyobb, mint ők. :-) El is pityeregtem.

De mivel lemaradtam az írással, akkor kezdjük az elején:

Vasárnap megérkeztünk Carolles-ba, gyönyörű hely. Az óceán 500 méter, már a nyaralóból gyönyörű a kilátás, de ahhoz hogy lejussak a partra, egy lépcsőn kell lemennem, szóval nem direkt a strandon van a ház. Nekem van külön szobám, fürdővel.
A házban együtt lakunk Isabellel és a két kislányával Zoeval, és Solway-jal. Isabell szervezte ezt a koncert turnét, ezért vele lakunk. Itt van még a sógornője a két fiával. Nagyon kedves mindenki.

Sokat nem kell dolgoznom, napi 5 órát, de azt is a parton fetrengve bikiniben.
AMúgy nem valami jó itt az idő, a szél folyton fúj, igaz hideg nincs, de akkor is néha már nagyon fáj a szemem a széltől. Persze nem panaszkodom, mert iszonyat jó itt lenni.

Tegnap például grill party volt, itt volt az összes zenész, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, meg nem is beszél mindenki németül, de nagyon kedvesek voltak. Én rohangáltam a gyerekek után, mert naná mindenki engem akart. :-) Pedig nem is dolgoztam, de sebaj, legalább a szülők kicsit élvezhették a partyt.

Most hirtelen más nem jut eszembe, de képeket töltök fel picasara, és mivel a versailles-i, és a louvre-os beszámolómat se írtam meg, így azokat a képeket is felrakom, ha lesz időm, és a net is gyors. Amúgy röviden a két helyről: Idióta festők szexista képeivel van tele, ez az egy ugyanolyan. :-)

Természetesen találkoztam ismét magyarokkal, rájuk is köszöntem és egy nő, majdnem a nyakamba ugrott, biztos azt hitte valami ismerős. Nagyon vicces volt.

Amúgy azt már nagyon utálom, hogy ha elmegyek valahova, és tudom, hogy muszáj megszólalnom (pl bolt), akkor előtte le kell íratnom Daniellel franciául, hogy mit akarok. Úgy néz ki meg kéne franciául is tanulni. Na persze... :-)

Kitalálták a szülők, hogy beszéljek a gyerekekkel magyarul, és hiába kérdeznek vissza, hogy micsoda, csak magyarul beszéljek, mert az milyen jó lesz a gyerekeknek, ha majd tudnak magyarul. Mert a baráti körükben minden gyerek beszél minimum két nyelven. Jó, én beszélek hozzájuk, Noemi meglepő módon nagyon sokat megért. És ha nem figyel oda magára, akkor énekelget magyarul.
Mivel Daniel legújabb operája a Csárdáskirálynő lesz, ezért állandóan azt hallgatjuk, én meg énekelem nekik magyarul, Noemi már tudja németül és magyarul is a nagyját. :-) Én is tudom már németül is, miket tanul az ember, mi?! :-)

Egy hét és otthon vagyok, alig bírom kivárni!
Hiányoztok már!