Berlinből

Háááát, jó rég nem írtam.
Szóval voltam otthon 3 hetet, azt nem elemzem, nagyon nagyon jó volt.
De hát vissza kellett jönni. Ferihegyre az út nem volt zökkenőmentes, belejutottunk minden dugóba, mire a reptérre értünk, már csak egy gyors puszira volt idő anyuéknak, semmi könnyes búcsú... (na jó, anyu részéről az volt!)
Utánna, miközben elindultam a beszállókapuhoz telefonáltam anyuval, és automatikusan beálltam a legközelebbi sorba, amikor mondták a hangosbemondón, hogy akkor a párizsi járathoz lehet beszállni. Na, akkor rájöttem, hogy ez nem a dortmundi, szóval futóra, megkeresni, ismét szerencsém volt, mert még 10 ember várta a sorát.
A reptéren várt Daniel, hazamentünk Osnabrückbe, kipakolni nagyon nem volt értelme, mert másnap irány Berlin. Azért még délelőtt elmentem egy gyors bevásárlásra. Vettem egy Lacoste cipőt, meg levásároltam a Dougleses utalványomat, amit még Birgittől kaptam.
Délután irány Berlin. Elég vicces volt. Kathrin vitte a hátán a csellóját, elől a nyakában a gyerek, plusz a másik gyereket tolta a babakocsiban. Én húztam 2 bőröndöt, meg a vállamon még 20 táska. Láttam a taxin, hogy fogja már a fejét, hogy fog ez beférni, plusz még a 2 gyerekülés. :-)
Vonattal jöttünk, az simán ment, végig olvastam. Jó későn értünk ide. Amúgy az tök érdekes, hogy ha megvan a vonatjegyed, akkor a hazautadig ingyen mehetsz mindenféle közlekedési eszközzel. Hát mi jöttünk még metróval 5 megállót, utána villamossal 3-at.
A lakás baromi szép, kár, hogy nem ebben vagyunk többet. A buzi negyed közepén van, tele buzibárokkal (ki van mindegyikre írva, hogy csak férfiaknak, pedig szívesen bekukkantanék), meg olyan boltokkal, ahol a leggyengébb cucc a kirakatban a bőrtanga. :-)
A többi nap jó volt, bár fáradt vagyok nagyon. Délelőtt a gyerekekkel vagyok, meg Franzieval, az itteni babysitterrel, este jövünk vissza.
Kathrin nagyon rendes, olyan, mintha mindig is velük lettem volna. Sör mindig van, sajt is, csak nekem, mert ők nem szeretik. Ez nekem a garancia, hogy jó lesz itt nekem!!! :-)
A gyerekkel még szoknunk kell egymást, de hát gondolom ez természetes. Nagyon aranyosak, igaz a nagyobbik, Noemi kicsit hisztis még. A pici meg nagyon anyás, de hát még tényleg nagyon pici.
Kathrin megígérte, hogy a hétvége az enyém, hogy oda megyünk ahova csak akarok. Már vettem mondjuk egy túrista térképet, ha egyedül szeretnék, dehát szívesebben megyek velük, mégiscsak ismeri a várost. Nem is tudom mit akarok megnézni, mindent! :-)
Ma voltam vásárolni, is, vettem egy sálat, meg egy pólót a Zaraban. Meg egy randimeghívást is kaptam, de hát sajnos nem tudtam neki eleget tenni, mégse cipelhetem el a gyerekeket is kávézni. :-) Majd legközelebb.
Jó éjszakát, schlafst du gut! :-)