2010. április 25., vasárnap

Ildikó au pair mottója: nyelni, nyelni és nyelni...

A tegnap estém maga volt a pokol!!!!!!!!
Anyuka elment fél 8-kor az operába megnézni apuka darabját. Yael elkezdett sírni, 9-kor még mindig sírt (másfél óra elteltével), írtam anyukának egy sms-t, hogy hazajöhetne. Semmi válasz, elkezdtem hívni, fél 10-kor vissza is hívott, hogy jó, 10 perc és jön. Ide is ért háromnegyed 11-re, addigra már annyira ki voltam, hogy csak leültem a szőnyegre és elkezdtem sírni. 3 és negyed órán át nyomta a gyerek, nem vett szerintem levegőt se. Iszonyatosan ki voltam. Kathrin meg csak simogatta a hátam, hogy nincs semmi baj, én mindent jól csináltam! Na, persze!
Lefeküdtem, 1-kor megjött a színházigazgató, meg Daniel, kb. 3-ig dumáltak, én egy percet se aludtam. Reggel nyolctól a nagyobbik gyerek, Noemi adta le a szerenádját.
Most csak fekszek, elmentek állatkertbe, örülök, hogy élek...

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Hát nagyon nem zavarja őket addig, amíg nem a kölkök mellett gyújtok rá. De nem szoktam persze!
    Néha komolyan mondom ki akar durranni az agyam, annyira rajta vagyok, hogy vissza ne szóljak, hogy: Hát Te, idióta!!! :D

    VálaszTörlés