Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)
Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.
Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)
Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.
Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.
Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(
6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.
Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!
Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)
Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése