Halihó!
Most ébredezek az új bazi nagy bögrémmel a kezemben, és kávét szürcsölgetek. A bögrét tegnap kaptam Kahrintól, tényleg hatalmas és piros. Tök örültem neki, igaz maguknak is vett, de hát mindegy... :)
Ja, hogy most keltem fel? :) Megtehetem, mert csak 5-től kell dolgoznom. Az is elég lesz ám, előre félek. Csak Noemi és én, lehet Daniel ide se ér 10-re, ahogy ígérte. Na kiváncsi leszek. Valami szomszéd városban van koncertje, de már tegnap előtt elment.
Szóval ez a hét ilyen lesz, kettesben Noemivel. Katrhin a picivel meg Berlinbe megy, onnan meg Párizsba, és csütörtök reggel szállnak le Osnabrückben. Ahogy megtudtam itt is van reptér, de csak a nagy dögöknek, pl. Lufthansa, Air France. De otthonról csak átszállással tudnék itt leszállni. Emlékszem még Ildi jött úgy, hogy Münchenben kellett átszállnia, vagy hol. Na mindegy is.
Egy a lényeg, ezen a héten nem au pair leszek, hanem anyuka és apuka is egyben. Mert Daniel elmegy reggel 9-kor, este 10-re meg hazaér. Most fejezték be a "Madam Butterfly" próbáit, és tegnap volt a premier, szóval a héten még pár előadást ő vezényel, de már kezdik is a Csárdás királynőt (Csardasfürstin) is. De legalább délelőtt oviban lesz 9-től fél 2-ig a gyerek. Utána meg csütörtöktől szabad leszek. Rékával már tervezzük a programot is.
Daniel hozott nekem egy jegyet a "Kiss me Kate"-re, ami egy tök vicces musical, és már mondtam neki többször, hogy meg szeretném nézni, hát ezek szerint most jutott el odáig, hogy meg is hallotta. :)
Na, de hogy mi is volt még a héten:
Szerdán voltam megint suliban. Ramona (a román nő, 31 éves, takarít, és jól megél belőle, egy szót se tud magyarul) már várt a suli előtt. Felmentünk megkerestük Jennát, és Baibat (egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét, most is csak onnan tudom, hogy Facebook-on ismerősöm, ő a lett au pair). Elég uncsi volt ma, de a lányokkal jól elvoltunk, a feladataim is jók lettek, egy-két hibával. Ami tök jó, Danielnek meg Kathrinnak mindig megmutatom, és tök büszkék rám. :) Mondták, hogy megveszik nekem a könyveket is. Én szerényen tiltakoztam, mert hát nekem kéne megvenni. De örülök is neki, mert 40 euro sok a kevés fizetésemhez képest. Azt meg nem engedik, h könyvtárból vegyem ki, inkább megveszik. Hát jó, én megköszönöm szépen az biztos.
Suli után beültünk a lányokkal még enni, vagyis én csak kávét ittam, nem voltam éhes (mily ' meglepő, egaz?), beszélgettünk még sok mindenről, és 10-re haza is értem.
Ha minden igaz ezen a héten már mehetek kézizni is Jennaval. Olyan kiváncsi vagyok, meg tök várom is! Bár gondolom hulla leszek Noemitől, de hát csak kibírom. Amúgy Jenna "anyukája" szervezte a kézit, és mivel ő rendőr, így mindenki az lesz. Remélem nem ezek a tipikus szőke magas nagydarab rendőr lányokkal játszunk, mert akkor nem tudom, hogy jutok onnan haza. :) Esetleg, ha jövőhéten nem írok, akkor... :)))))
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 21., kedd
Pont egy hete nem írtam, legalább szép kerek lesz ez a bejegyzés!
Akkor kezdem először a főzőtudományommal, mert bizony ám, nekem van olyan! :)
Tudok főzeléket csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na, egy kis segítséggel természetesen, mert anya MSN-en asszisztált hozzá. Nem lett rossz, de annyira csoda jó sem. A szülők el voltak ájulva, két napig ették. Talán nekem csak azért nem ízlett annyira, mert én tudom anya, meg mama milyet tudnak főzni. De tényleg nem lett rossz. Kathrin végig mellettem toporgott, nehogy elmulasszon valamit, hogy kell csinálni. Mindig így tesz, ha valami számukra újat csinálok. Amikor otthon voltam, megpróbálkozott a Lecsóval (eddig mindig én csináltam, minimum heti egyszer kérték), de azt mondja nem lett olyan jó, mint az enyém (vagy csak azt akarja, hogy továbbra is én csináljam?!). :)
Megbeszéltem Rékával is, hogy hétvégén taliztunk, ő meg kitalálta, hogy menjek fel hozzá, ne menjünk inkább sehova. Daniel elvitt, nagyon rendes volt tőle, a hazavezető útra meg adtak taxipénzt, mert féltették a kis hátsómat a csúnya sötét utcákon. Hát nem aranyosak???!!!! :)
Aztán csak elmentünk bulizni egy klubba, tök jó volt, olyan fél 7 körül értem haza.
Másnap arra kelek, hogy csörög a telefonom:
Kathrin: Hallo Dóri, minden oké, hol vagy?
Én: Igen, persze, itthon. Miért?
Kathrin: Mert ma még nem láttunk.
Én: Ajjaj, hány óra van?
Kathrin: Mindjárt fél 6...
Szegény még nem tudja milyen az, ha én elmegyek bulizni, és másnap estig alszom. :)
Mindegy, mondtam, hogy bocs, minden rendben van, csak fáradt voltam, későn értem haza. Ő meg azt hitte, hogy Rékánál aludtam. :)
Tegnap volt az első napom a suliban. Izgultam is rendesen. Már 20 perccel előtte ott voltam, gondoltam felkészülök minden eshetőségre.
6-kor kezdődött az óra, és mivel a 8-as terem volt megadva, én be is ültem. 10-en voltunk, abból rajtam kívül még 2 magyar, meg még 3 au pair.
A tanár valami iszonyat lassan beszélt, gondolom, h megértsük.
Be kellett mutatkoznunk, meg igéket mondani, meg főneveket. Kicsit fura volt, hogy miért ilyen hülyeségeket csinálunk, minden nagyképűség nélkül, de túl könnyűnek találtam. :)
Egyszer csak megszólal: Frau Nagy (természetesen Nagiii-nak mondta), magának nem a haladó csoportban kéne lennie?
Hát mondom de. (Gondoltam, aha akkor ez a kezdő, és azért ilyenek a feladatok) :)
Szóval átkísért egy másik terembe, ahol már 22-en voltunk. Rajtam kívül 2 magyar lány (vagyis az egyik romániai magyar), és még rajtam kívül 4 au pair.
Jenna is itt volt, akivel még Münsterben találkoztam az au pair találkozón. Ő Ausztráliából jött, szerintem már írtam róla. Megörültünk egymásnak. Már van közös programunk is: csütörtökönként kézizni jár, és meghívott engem is, aminek nagyon-nagyon örülök!!!!
Két srác között volt csak hely, hát odaültem. A feladat az volt, hogy a párommal beszélgessünk negyed órát, tudjunk meg minél több infót a másikról, és utána mutassuk be a többieknek. Hát pechemre a török pasi lett a párom (47 éves, Ceylannak hívják, 30 éve él itt Osnabrückben, de nagyon szarul beszéli a németet. Most rúgták ki a VW gyárból 30 év után (több ezer emberrel együtt), és azért volt a kurzuson, hogy a jobb német nyelvismeret reményében, talál magának állást), akinek olyan erős akcentusa volt, hogy többször vissza kellett kérdeznem, mert nehéz volt megérteni. De aztán, ahogy a többiek is bemutatták egymást, rájöttem, hogy az én törökömnél van rosszabb is: az oroszok. Húúúúú, az aztán nem piskóta! :)
A 22 ember közül, talán ami hiányzott (???) az a vágott szemű volt. Egy sem volt. Orosz ember sok volt vagyis orosz anyanyelvű), lett au pair lány, 2 kolumbiai fiú, egy izraeli lány itt tanul az egyetemen), románok akik közül csak az egyik volt magyar), ukrán, angol, török, kubai, egy ausztrál fiú na, meg Jenna), a másik padtársam a brazil fiú.
Sajna neveket nem nagyon tudtam megjegyezni, mert egyrészről ki se tudom mondani, másrészről meg túl sok volt az infó. :)
A lett lánnyal össze is barátkoztam, vannak közös ismerőseink. Ő a városon kívül lakik egy farmon, 3 gyerkőcre vigyáz. A farm tele van állatokkal, aminek ő nagyon örül, mert lovagol, és itt bármelyikkel gyakorolhat. Remélem majd meghív magához, mert szívesen megnézném.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült, és már alig várom, hogy megint mehessek. Tök jól éreztem magam. Persze elfáradtam 9-re, mire vége lett az órának, meg még maradtam beszélgetni is. De sok volt így elsőre ez a 3 óra, nagyon kellett koncentrálnom néha, hogy megértsem. De tényleg, nagyon-nagyon boldog vagyok!!!! :)))
Akkor kezdem először a főzőtudományommal, mert bizony ám, nekem van olyan! :)
Tudok főzeléket csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na, egy kis segítséggel természetesen, mert anya MSN-en asszisztált hozzá. Nem lett rossz, de annyira csoda jó sem. A szülők el voltak ájulva, két napig ették. Talán nekem csak azért nem ízlett annyira, mert én tudom anya, meg mama milyet tudnak főzni. De tényleg nem lett rossz. Kathrin végig mellettem toporgott, nehogy elmulasszon valamit, hogy kell csinálni. Mindig így tesz, ha valami számukra újat csinálok. Amikor otthon voltam, megpróbálkozott a Lecsóval (eddig mindig én csináltam, minimum heti egyszer kérték), de azt mondja nem lett olyan jó, mint az enyém (vagy csak azt akarja, hogy továbbra is én csináljam?!). :)
Megbeszéltem Rékával is, hogy hétvégén taliztunk, ő meg kitalálta, hogy menjek fel hozzá, ne menjünk inkább sehova. Daniel elvitt, nagyon rendes volt tőle, a hazavezető útra meg adtak taxipénzt, mert féltették a kis hátsómat a csúnya sötét utcákon. Hát nem aranyosak???!!!! :)
Aztán csak elmentünk bulizni egy klubba, tök jó volt, olyan fél 7 körül értem haza.
Másnap arra kelek, hogy csörög a telefonom:
Kathrin: Hallo Dóri, minden oké, hol vagy?
Én: Igen, persze, itthon. Miért?
Kathrin: Mert ma még nem láttunk.
Én: Ajjaj, hány óra van?
Kathrin: Mindjárt fél 6...
Szegény még nem tudja milyen az, ha én elmegyek bulizni, és másnap estig alszom. :)
Mindegy, mondtam, hogy bocs, minden rendben van, csak fáradt voltam, későn értem haza. Ő meg azt hitte, hogy Rékánál aludtam. :)
Tegnap volt az első napom a suliban. Izgultam is rendesen. Már 20 perccel előtte ott voltam, gondoltam felkészülök minden eshetőségre.
6-kor kezdődött az óra, és mivel a 8-as terem volt megadva, én be is ültem. 10-en voltunk, abból rajtam kívül még 2 magyar, meg még 3 au pair.
A tanár valami iszonyat lassan beszélt, gondolom, h megértsük.
Be kellett mutatkoznunk, meg igéket mondani, meg főneveket. Kicsit fura volt, hogy miért ilyen hülyeségeket csinálunk, minden nagyképűség nélkül, de túl könnyűnek találtam. :)
Egyszer csak megszólal: Frau Nagy (természetesen Nagiii-nak mondta), magának nem a haladó csoportban kéne lennie?
Hát mondom de. (Gondoltam, aha akkor ez a kezdő, és azért ilyenek a feladatok) :)
Szóval átkísért egy másik terembe, ahol már 22-en voltunk. Rajtam kívül 2 magyar lány (vagyis az egyik romániai magyar), és még rajtam kívül 4 au pair.
Jenna is itt volt, akivel még Münsterben találkoztam az au pair találkozón. Ő Ausztráliából jött, szerintem már írtam róla. Megörültünk egymásnak. Már van közös programunk is: csütörtökönként kézizni jár, és meghívott engem is, aminek nagyon-nagyon örülök!!!!
Két srác között volt csak hely, hát odaültem. A feladat az volt, hogy a párommal beszélgessünk negyed órát, tudjunk meg minél több infót a másikról, és utána mutassuk be a többieknek. Hát pechemre a török pasi lett a párom (47 éves, Ceylannak hívják, 30 éve él itt Osnabrückben, de nagyon szarul beszéli a németet. Most rúgták ki a VW gyárból 30 év után (több ezer emberrel együtt), és azért volt a kurzuson, hogy a jobb német nyelvismeret reményében, talál magának állást), akinek olyan erős akcentusa volt, hogy többször vissza kellett kérdeznem, mert nehéz volt megérteni. De aztán, ahogy a többiek is bemutatták egymást, rájöttem, hogy az én törökömnél van rosszabb is: az oroszok. Húúúúú, az aztán nem piskóta! :)
A 22 ember közül, talán ami hiányzott (???) az a vágott szemű volt. Egy sem volt. Orosz ember sok volt vagyis orosz anyanyelvű), lett au pair lány, 2 kolumbiai fiú, egy izraeli lány itt tanul az egyetemen), románok akik közül csak az egyik volt magyar), ukrán, angol, török, kubai, egy ausztrál fiú na, meg Jenna), a másik padtársam a brazil fiú.
Sajna neveket nem nagyon tudtam megjegyezni, mert egyrészről ki se tudom mondani, másrészről meg túl sok volt az infó. :)
A lett lánnyal össze is barátkoztam, vannak közös ismerőseink. Ő a városon kívül lakik egy farmon, 3 gyerkőcre vigyáz. A farm tele van állatokkal, aminek ő nagyon örül, mert lovagol, és itt bármelyikkel gyakorolhat. Remélem majd meghív magához, mert szívesen megnézném.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült, és már alig várom, hogy megint mehessek. Tök jól éreztem magam. Persze elfáradtam 9-re, mire vége lett az órának, meg még maradtam beszélgetni is. De sok volt így elsőre ez a 3 óra, nagyon kellett koncentrálnom néha, hogy megértsem. De tényleg, nagyon-nagyon boldog vagyok!!!! :)))
2010. szeptember 14., kedd
csak a zűr a kölykök körül...
Újra Osnabrückben...
3-kor elmentek Juliáék. Azért egy kicsit rossz volt, nem bírom én ezeket a bucsuzkodásokat. Sőt: UTÁLOM! Megígértem, hogy meglátogatom majd őket, ha máskor nem is majd egy Oktoberfesten, ők meg elígérkeztek egy balatoni nyaralásra. :)
Teljesen üres lett a lakás, kivéve azt a szobát, ami Kathrinéké, szerintem oda még majd az új lakók se mehetnek be. Itthagyták az ágyukat, így mégse a földön kellett aludnom, még jó hogy nem fért volna be az új lakásukba.
Délután elmentünk a kölkökkel sétálni. Mivel Noemi egésznap lázas volt, így ő azonnal elaludt, aminek örültem, mert különben nagyon nyűgös volt egész nap. Bementem egy szuvenír boltba, hogy megvegyem a következő képeslap adagot, és jól leragadtam egy órára. Hogy mennyi hülyeség van ott... Amitől majd' hátast dobtam azok az állítólagosan hitelesített "Fal maradványok", na ki hiszi ezt el? És ki hitelesítette? :)
Sajna nem volt nálam a fényképezőgép, pedig elsétáltam a kedvenc templomomig a "Szuvasfog-ig", láttam a Hard Rock Cafét is. De hát ilyen az én szerencsém, hogy a gép mindig nálam van, de ha egyszer nincs, akkor tuti szükségem lenne rá!
Visszaértünk, Noemi meg tök idegbeteg lett. Szegényt Yael úgy lelökte az ágyról, hogy fejre esett, és vagy 5 másodpercig nem nyikkant, aztán rákezdett a bömbölésre. Hát eléggé bepánikoltam, hívtam rögötn Kathrint, a nagyobbikat meg otthagytam. Kathrin rendesen kikérdezett: milyen a gyerek szeme, érdeklődően néz-e dolgokra, nevet-e már, stb... Mondta, hogy ha hirtelen fáradt lesz, vagy elkezd hányni, akkor üljek azonnal taxiba, és menjek a kórházba vele. Hál' Istennek nem lett baja, de nagyon megijedtem. Noemit rendesen lekiabáltam, nagyon nagyon mérges voltam rá, és nem is foglalkoztam vele. Utólag kicsit bánom, hisz nincs tisztában vele teljesen mit csinált, de abban a pillanatban eldurrant az agyam, és csak hagytam sírni. Mindegy, már túl vagyunk rajta...
Ma meg Yael lett beteg, elkapta Noemitől a lázat, szegénykém nagyon odavan. Csak fekzik, és néz, ha otthagyjuk egy pillanatra már sír. Nagyon sajnálom.
Ez egy ilyen 2 nap volt.
Írt ma végre Birgit is (a régi caládtól) egy emailt, hogy sajnálják, hogy nem írtak, de nehéz időszakon vannak túl. Május óta, amikor megtalálták Felicitas második agytumorját, járják az orvosokat, azt írja, az ország szinte összes specialistájánál voltak. A tumor nem nagy, és nem is nő, ami jó hír, viszont nem lehet műteni, mert rossz helyen van. Így csak várnak az orvosok, de ők nem értik mire. Nehéz ügy!
Írta, hogy a gyerekek még emlegetnek, Felicitas megtanította Conninak, hogy nem Dia (ahogy a pici mindig hívott) a nevem, hanem Dóri.
És nagyon szeretnének velem találkozni. Hát ennek nagyon örülök, én is szívesen találkozom velük. És annak is örülök, hogy nem felejtettek el, sőt még emlegetnek is!
Ja, és egy jó hír a végére, megvettem a repjegyet, 23.-án repülök, 6.-án meg vissza!
3-kor elmentek Juliáék. Azért egy kicsit rossz volt, nem bírom én ezeket a bucsuzkodásokat. Sőt: UTÁLOM! Megígértem, hogy meglátogatom majd őket, ha máskor nem is majd egy Oktoberfesten, ők meg elígérkeztek egy balatoni nyaralásra. :)
Teljesen üres lett a lakás, kivéve azt a szobát, ami Kathrinéké, szerintem oda még majd az új lakók se mehetnek be. Itthagyták az ágyukat, így mégse a földön kellett aludnom, még jó hogy nem fért volna be az új lakásukba.
Délután elmentünk a kölkökkel sétálni. Mivel Noemi egésznap lázas volt, így ő azonnal elaludt, aminek örültem, mert különben nagyon nyűgös volt egész nap. Bementem egy szuvenír boltba, hogy megvegyem a következő képeslap adagot, és jól leragadtam egy órára. Hogy mennyi hülyeség van ott... Amitől majd' hátast dobtam azok az állítólagosan hitelesített "Fal maradványok", na ki hiszi ezt el? És ki hitelesítette? :)
Sajna nem volt nálam a fényképezőgép, pedig elsétáltam a kedvenc templomomig a "Szuvasfog-ig", láttam a Hard Rock Cafét is. De hát ilyen az én szerencsém, hogy a gép mindig nálam van, de ha egyszer nincs, akkor tuti szükségem lenne rá!
Visszaértünk, Noemi meg tök idegbeteg lett. Szegényt Yael úgy lelökte az ágyról, hogy fejre esett, és vagy 5 másodpercig nem nyikkant, aztán rákezdett a bömbölésre. Hát eléggé bepánikoltam, hívtam rögötn Kathrint, a nagyobbikat meg otthagytam. Kathrin rendesen kikérdezett: milyen a gyerek szeme, érdeklődően néz-e dolgokra, nevet-e már, stb... Mondta, hogy ha hirtelen fáradt lesz, vagy elkezd hányni, akkor üljek azonnal taxiba, és menjek a kórházba vele. Hál' Istennek nem lett baja, de nagyon megijedtem. Noemit rendesen lekiabáltam, nagyon nagyon mérges voltam rá, és nem is foglalkoztam vele. Utólag kicsit bánom, hisz nincs tisztában vele teljesen mit csinált, de abban a pillanatban eldurrant az agyam, és csak hagytam sírni. Mindegy, már túl vagyunk rajta...
Ma meg Yael lett beteg, elkapta Noemitől a lázat, szegénykém nagyon odavan. Csak fekzik, és néz, ha otthagyjuk egy pillanatra már sír. Nagyon sajnálom.
Ez egy ilyen 2 nap volt.
Írt ma végre Birgit is (a régi caládtól) egy emailt, hogy sajnálják, hogy nem írtak, de nehéz időszakon vannak túl. Május óta, amikor megtalálták Felicitas második agytumorját, járják az orvosokat, azt írja, az ország szinte összes specialistájánál voltak. A tumor nem nagy, és nem is nő, ami jó hír, viszont nem lehet műteni, mert rossz helyen van. Így csak várnak az orvosok, de ők nem értik mire. Nehéz ügy!
Írta, hogy a gyerekek még emlegetnek, Felicitas megtanította Conninak, hogy nem Dia (ahogy a pici mindig hívott) a nevem, hanem Dóri.
És nagyon szeretnének velem találkozni. Hát ennek nagyon örülök, én is szívesen találkozom velük. És annak is örülök, hogy nem felejtettek el, sőt még emlegetnek is!
Ja, és egy jó hír a végére, megvettem a repjegyet, 23.-án repülök, 6.-án meg vissza!
2010. szeptember 13., hétfő
Ostrom közeli állapot Berlinben :)
Hétfő reggel,Berlin.
Ülök a kanapén, mindenhol dobozok, megmozdulni alig lehet. Azért ide ültem be, mert talán itt nem zavarok senkit. Julia és Leo költözik Münchenbe, a ház teljesen felfordulva. Korán kellett kelnem, mert amelyik szobában alszom, az is tele van dobozokkal. Ma estére már ágy se jut. Vicces lesz...
De nekik rosszabb lesz: miután itt végeztek a költöztetőkkel, 8 óra út Münchenig, onnan tovább Julia szüleihez, mert nincs elég hely a lakásban a bútoroknak, aztán az új lakásukhoz, ami a hatodikon van, lift nélkül. Oda még mire felcuccolnak, és mindennel végeznek, hát szegények, nem irigylem őket. Ráadásul éjjel háromig pakoltak, és hatkor meg keltek. Nehéz menet...
A héten tényleg nem történt semmi. Yaelivel voltam csak, sétálgattunk.
Keresett Inge (az afrikai au pair), hogy találkozzunk, de nem volt rá időm sajna.
Antjénak (Ildi régi anyukája, Rulleban) is írtam egy emailt, hogy esetleg találkozhatnánk, mert visszaértem, ő meg írta vissza, hogy már hívtak, de nem tudtak elérni. Na ja, mert új a számom. Mindegy vele is megbeszéltem, hogy akkor jövőhét vagyis ezen).
Csináltam szerdán rizskókot, vagyis megpróbáltam. Sikerült is, 2 tepsivel, és hamar el is fogyott. Nem tudom mi lesz az újabb projekt, mert lassan kifogyok az egyszerű magyar kajákból, még a végén neki kell állnom pörköltet, vagy főzeléket csinálni. :) Aztán rájönnek, hogy nem is tudok főzni! :)
Ma egyedül leszek fél 11-től 7-ig a gyerekekkel, itt az üres lakásban. Esik is, szóval játszótérre se mehetünk. Hát tuti meg fogok őrülni velük idebenn. Noemi tegnap lázas is volt, szóval még nyűgösebb az átlagosnál, pedig azt gondolná az ember annál nincs rosszabb....de van!
Holnap már megyünk is vissza Osnabrückbe, azt hiszem délben indul a vonatunk.
Utána legközelebb csak Párizsba megyünk, és remélhetőleg sokkal többet nem is utazunk.
Megyek, kimentem még a ruháimat, nehogy bepakolják...na meg illene már felöltöznöm, nem pizsiben flangálni a költöztetők között. :)
Ülök a kanapén, mindenhol dobozok, megmozdulni alig lehet. Azért ide ültem be, mert talán itt nem zavarok senkit. Julia és Leo költözik Münchenbe, a ház teljesen felfordulva. Korán kellett kelnem, mert amelyik szobában alszom, az is tele van dobozokkal. Ma estére már ágy se jut. Vicces lesz...
De nekik rosszabb lesz: miután itt végeztek a költöztetőkkel, 8 óra út Münchenig, onnan tovább Julia szüleihez, mert nincs elég hely a lakásban a bútoroknak, aztán az új lakásukhoz, ami a hatodikon van, lift nélkül. Oda még mire felcuccolnak, és mindennel végeznek, hát szegények, nem irigylem őket. Ráadásul éjjel háromig pakoltak, és hatkor meg keltek. Nehéz menet...
A héten tényleg nem történt semmi. Yaelivel voltam csak, sétálgattunk.
Keresett Inge (az afrikai au pair), hogy találkozzunk, de nem volt rá időm sajna.
Antjénak (Ildi régi anyukája, Rulleban) is írtam egy emailt, hogy esetleg találkozhatnánk, mert visszaértem, ő meg írta vissza, hogy már hívtak, de nem tudtak elérni. Na ja, mert új a számom. Mindegy vele is megbeszéltem, hogy akkor jövőhét vagyis ezen).
Csináltam szerdán rizskókot, vagyis megpróbáltam. Sikerült is, 2 tepsivel, és hamar el is fogyott. Nem tudom mi lesz az újabb projekt, mert lassan kifogyok az egyszerű magyar kajákból, még a végén neki kell állnom pörköltet, vagy főzeléket csinálni. :) Aztán rájönnek, hogy nem is tudok főzni! :)
Ma egyedül leszek fél 11-től 7-ig a gyerekekkel, itt az üres lakásban. Esik is, szóval játszótérre se mehetünk. Hát tuti meg fogok őrülni velük idebenn. Noemi tegnap lázas is volt, szóval még nyűgösebb az átlagosnál, pedig azt gondolná az ember annál nincs rosszabb....de van!
Holnap már megyünk is vissza Osnabrückbe, azt hiszem délben indul a vonatunk.
Utána legközelebb csak Párizsba megyünk, és remélhetőleg sokkal többet nem is utazunk.
Megyek, kimentem még a ruháimat, nehogy bepakolják...na meg illene már felöltöznöm, nem pizsiben flangálni a költöztetők között. :)
2010. szeptember 5., vasárnap
Kölni mini-túra
Igaz azt mondtam, hogy nem viszem el a laptopot magammal egy napra, de mégis vittem.
Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)
Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.
Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)
Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.
Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.
Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(
6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.
Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!
Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)
Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!
Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)
Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.
Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)
Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.
Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.
Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(
6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.
Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!
Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)
Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!
2010. szeptember 2., csütörtök
Hétköznapok... :)
Igazából nem történik semmi velem, ezért is nem írtam, folynak az unalmas hétköznapok...
"Dolgozni" csak Yaelivel kell, 10-től 2-ig (az előző bejegyzésben rosszul írtam). Jól elvagyunk, sétálgatunk a városban, amíg ő alszik én nézelődőm az üzletekben, ha felébred, akkor keresünk egy játszóteret. Nem panaszkodhatok, ez így elég kényelmes nekem, annak ellenére, hogy már 9 kilo. Ugye a három hét alatt elszoktam a cipelésétől, és hát eléggé fáj a hátam 4 óra után, mit négy óra elég egy is... :)
Már sokat is beszél, gyakran értelmeseket is, én csak magyarul szólok hozzá, amire ő mindig reagál. Biztos vagyok benne, hogy megért, mert válaszol is, igaz németül. A szülei el vannak ájulva, hogy ez milyen jó.
Noemi már keményebb dió lesz, mivel nem vagyok vele annyit, mint Yaellel. Majd hétvégén kiderül, mert maratont futok velük Kölnbe, ami minimum 10 órát jelent egyhuzamban, mert Kathrinnak CD-felvétele lesz.
Tegnap haláli volt Noemi. Ugye a szülinapjára kapott tőlem egy "gofri kupont" is, amit ha felmutat én csinálok neki azonnal. Hát tegnap mondja, hogy akkor csináljunk, szóval este -kor nekiálltunk, és megettük mindet. Ilyenkor, ha együtt sütünk-főzünk valamit, akkor mindig megjegyzi, hogy mi világbajnok szakácsnők vagyunk. Ma reggel mondta Kathrin, hogy este még jó párszor elmondta, hogy mi mennyire jó szakácsnők vagyunk. Édes! :)
Kaptam a sulitól egy levelet, hogy a tesztem alapján a közép-haladó csoportba jutottam. Végülis erre számítottam, vagy jó leszek a haladók között, és csak rossz tesztet írtam, vagy szar leszek, és a tesztem lett jó, vagy tényleg ott a helyem! Remélem az utolsó! :) Várom már nagyon, 20.-án lesz az első három órám. Biztos agyilag zokni leszek a végére, hogy ennyire kell koncentrálnom, remélem érteni is fogom mi van. Hétfőnként és szerdánként lesz 7-től 10-ig. Kiváncsian várom, na! :)
Tegnap odaadták a fizum (abban állapodtunk meg, hogy 1.-én és 14.-én kapok 130 eurot), meg az utazási költségeimet is. Abból odaadtam nekik a sulira valót, amit be is fizettek. Szóval egy gonddal kevesebb.
Átvettük az e havi tervezetet is, amit ugye már írtam, hogy a hónapban nem fogunk utazni, kivéve ezt a hétvégi kölni túrát. Hát ez most romba is dőlt..haha. :)
Szóval Kathrin kapott egy koncert ajánlatot Párizsba a Champs-Élysée egyik mozijába 3 hét múlva, 2000 euro 2 órára nem szar, szóval elvállalta. Én meg örömmel megyek Párizsba. Az is jó hír, hogy az eddigi tervek alapján, csak hárman megyünk, ami azért lenne jó, mert Yaellel könnyebben mászkálnék, "turistáskodnék", mint a két gyerekekkel együtt, de ez még nem biztos, majd kiderül...
Jelentem a majdnem méteres kolbászból már nincs 5 centi se, nagyon rájárnak. Én nem is merek belőle enni, nehogy nekik ne jusson elég. :) Daniel kérdezte, hogy ha megy Miskolcra és bemegy egy boltba, tud-e ilyet venni. Mondom ilyet aztán biztos, hogy nem, mert ezt az apukámék csinálják! :)
Tegnap este végre lejutottam Switalaékhoz is (övéké a ház, alattunk laknak), hogy átadjam a piros paprikát, amit nekik hoztam. Előtte bementem a családhoz:
Én: Kathrin, kölcsön adod kicsit Yaelt?
Kathrin: Persze, vidd csak, de hova?
Én: Csak leviszem a paprikát, és nem akarok sokat maradni, ezért kell a gyerek!
Kathrin: Ja, jó. Vidd csak, kölcsön adom!
Felkaptam a picit, és negyed óra alatt lezavartam a látogatást. Amikor felértem Kathrin még mindig nevetett. :)
Búcsú mára, ha történik valami jelentkezem. Azt nem tudom, hogy holnap magammal viszem-e a laptopot Kölnbe, mert csak fölösleges súly, meg 2 napot kibírok nélküle. Szerintem marad, és szombaton majd írok.
"Dolgozni" csak Yaelivel kell, 10-től 2-ig (az előző bejegyzésben rosszul írtam). Jól elvagyunk, sétálgatunk a városban, amíg ő alszik én nézelődőm az üzletekben, ha felébred, akkor keresünk egy játszóteret. Nem panaszkodhatok, ez így elég kényelmes nekem, annak ellenére, hogy már 9 kilo. Ugye a három hét alatt elszoktam a cipelésétől, és hát eléggé fáj a hátam 4 óra után, mit négy óra elég egy is... :)
Már sokat is beszél, gyakran értelmeseket is, én csak magyarul szólok hozzá, amire ő mindig reagál. Biztos vagyok benne, hogy megért, mert válaszol is, igaz németül. A szülei el vannak ájulva, hogy ez milyen jó.
Noemi már keményebb dió lesz, mivel nem vagyok vele annyit, mint Yaellel. Majd hétvégén kiderül, mert maratont futok velük Kölnbe, ami minimum 10 órát jelent egyhuzamban, mert Kathrinnak CD-felvétele lesz.
Tegnap haláli volt Noemi. Ugye a szülinapjára kapott tőlem egy "gofri kupont" is, amit ha felmutat én csinálok neki azonnal. Hát tegnap mondja, hogy akkor csináljunk, szóval este -kor nekiálltunk, és megettük mindet. Ilyenkor, ha együtt sütünk-főzünk valamit, akkor mindig megjegyzi, hogy mi világbajnok szakácsnők vagyunk. Ma reggel mondta Kathrin, hogy este még jó párszor elmondta, hogy mi mennyire jó szakácsnők vagyunk. Édes! :)
Kaptam a sulitól egy levelet, hogy a tesztem alapján a közép-haladó csoportba jutottam. Végülis erre számítottam, vagy jó leszek a haladók között, és csak rossz tesztet írtam, vagy szar leszek, és a tesztem lett jó, vagy tényleg ott a helyem! Remélem az utolsó! :) Várom már nagyon, 20.-án lesz az első három órám. Biztos agyilag zokni leszek a végére, hogy ennyire kell koncentrálnom, remélem érteni is fogom mi van. Hétfőnként és szerdánként lesz 7-től 10-ig. Kiváncsian várom, na! :)
Tegnap odaadták a fizum (abban állapodtunk meg, hogy 1.-én és 14.-én kapok 130 eurot), meg az utazási költségeimet is. Abból odaadtam nekik a sulira valót, amit be is fizettek. Szóval egy gonddal kevesebb.
Átvettük az e havi tervezetet is, amit ugye már írtam, hogy a hónapban nem fogunk utazni, kivéve ezt a hétvégi kölni túrát. Hát ez most romba is dőlt..haha. :)
Szóval Kathrin kapott egy koncert ajánlatot Párizsba a Champs-Élysée egyik mozijába 3 hét múlva, 2000 euro 2 órára nem szar, szóval elvállalta. Én meg örömmel megyek Párizsba. Az is jó hír, hogy az eddigi tervek alapján, csak hárman megyünk, ami azért lenne jó, mert Yaellel könnyebben mászkálnék, "turistáskodnék", mint a két gyerekekkel együtt, de ez még nem biztos, majd kiderül...
Jelentem a majdnem méteres kolbászból már nincs 5 centi se, nagyon rájárnak. Én nem is merek belőle enni, nehogy nekik ne jusson elég. :) Daniel kérdezte, hogy ha megy Miskolcra és bemegy egy boltba, tud-e ilyet venni. Mondom ilyet aztán biztos, hogy nem, mert ezt az apukámék csinálják! :)
Tegnap este végre lejutottam Switalaékhoz is (övéké a ház, alattunk laknak), hogy átadjam a piros paprikát, amit nekik hoztam. Előtte bementem a családhoz:
Én: Kathrin, kölcsön adod kicsit Yaelt?
Kathrin: Persze, vidd csak, de hova?
Én: Csak leviszem a paprikát, és nem akarok sokat maradni, ezért kell a gyerek!
Kathrin: Ja, jó. Vidd csak, kölcsön adom!
Felkaptam a picit, és negyed óra alatt lezavartam a látogatást. Amikor felértem Kathrin még mindig nevetett. :)
Búcsú mára, ha történik valami jelentkezem. Azt nem tudom, hogy holnap magammal viszem-e a laptopot Kölnbe, mert csak fölösleges súly, meg 2 napot kibírok nélküle. Szerintem marad, és szombaton majd írok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)