utazás, Bayer München, Yaeli baby

Na, akkor újra Berlin.
Az utazás nagyon klassz volt, Noemi egész végig aludt, Yaeli baby is mellettem. Közben megpróbáltam tanulni, meg Kathrinnal olvasgattuk az Osnabrücki újságot, kerestünk nekem állást.
Mert kitaláltam, hogy jó lenne, egy kis mellékes. Hát nem találtunk sok mindent, mivel elég nehéz így, hogy ennyit utazunk. Szóval találtunk babysitter állást vasárnap esténként, meg egy étteremben hétvégén felszolgálóit, meg egy idős nő mellé beszélgető társat. Hát ezen nagyon jót nevettem. :-)

Megérkeztünk Berlinben. Hát a Haubtbahnhof tele volt Bayer München szurkolókkal. Énekeltek együtt, meg csoportokba verődve, mindenhol csak a piros színt lehetett látni. Gondoltam nyertek egy meccset. Később a taxisofőr el is mesélte, hogy nem is akármilyet! Nagyon jó volt a hangulat egész Berlin ünnepelte a Bayernt. A taxi sofőrrel el kezdtünk beszélgetni a Németországban játszó magyar focistákról. Beszéltünk Király Gáborról, Dárdai Paliról, Lisztes Krisztiánról, de azt mondta, hogy minek beszélünk erről, amikor Magyarországnak volt egy Puskása is??? :-) Na, mondom ez milyen igaz, nekünk van egy PUSKÁSUNK!!!!!

Ma délelőtt egyedül voltam a gyerkőcökkel. Tök aranyosak voltak, még Noemi se hisztizett. A játszótéren voltunk, ahol tele volt "vasárnapi apukákkal", szóval egyedül álló pasikkal. :-)
Nyakig a homokban kitalálta Noémi, hogy neki azonnal pisilni kell. Na összepakolni a gyerekeket, cipő fel (mert az a mániája, hogy amint homokot lát, cipő le), cuccot összepakol, Yaeli baby be a trage tuchba, és irány keresni egy éttermet. Nem egyszerű na... :-)

11 körül jött Anna Magdaléna (Kathrin színésznő barátnője) a lányával Charlotteval, együtt játszottak kicsit, utána jött Franzi (a régi babysitterük) és elvitte magukhoz Noemit, hogy játszhasson a kis öccsével. Szóval kettesben maradtunk Yaeli babyvel, aludt egy kicsit, aztán fagyiztunk. Hát benyomta a fél McFlurrymet basszus. Próbáltam neki úgy adni, hogy a csokidarabokat kikerülje, de rafkós a gyerek, mindig bekapta őket. :-)

Pont hatra értünk Kathrin próbájára, amikor végeztek. Gyorsan benyomtunk egy dőnert, meg egy sört, oszt irány haza, útközben még felszedtük Noemit.

Úgy bírom ezt a nőt, hogy mindig kapható egy sörre.
Itthon is ittunk egyet Juliaval. Szegény nagyon odavan. Még jó, hogy újságíró, ahhoz nagyon nem kell használnia a lábát. De így is csak fekszik, az én szobámban, mert ocsak ott van tv. De nem zavar, én úgy is csak netezek.
Most is van mindenki: Yael játszi a kulcsaimmal, Noemi az ágyamból épít egy várat (összeszedtem a párnáimat, takarókat, törcsiket, szóval mindent), Kathrin ül a földön sörrel, Julia meg fekszik a fotelban szintén sörrel.

Szóval ma 9 óra unka után úgy értékelem, hogy jó napom volt. Örülök, hogy a pici nem sírt. A hátam majd' leszakad, hogy egész nap cipeltem a picit. De tényleg örülök, hogy minden klappolt!

Megyek fürdeni, aludni (ha kimennek a szobámból)...
Jó éjt!

Ja, az MS-em nem működik!!!