08. 14.
A visszautam:
Azt ugye már egypárszor említettem, hogy az Utazások Istene – már ha van - pikkel rám. SZóval meg se lepődtem, hogy most se ment minden simán. Miért is menne?! :)
Tehát apával Népliget, busszal Bécs, várakozás, majd repülővel Münster-Osnabrück.
Azt el kell mondanom, hogy a bécsi reptéren most jártam előszőr. Nem tudom, hogy nagyobb-e, mint a párizsi Orly, mert ott nem volt szerencsém körülnézni. De itt csak ámultam-bámultam…
Több épületből áll és kb. 150 kapuig számoltam. Persze bénáztam, mert nem én lennék, ha nem… Egy csaj elirányított egy kisebb épületbe, ahol ha jól láttam a belföldi (osztrák, német) jártok voltak csak, és ez persze sokkal kisebb is volt, amolyan ferihegy 1 féle. Mivel volt egy csomó időm, így kiolvastam a szülinapi könyvem, kajáltam, mászkálgattam. 2 órával az indulás előtt becsekkoltam, majd átmentem a főépületbe, hogy átmenjek a beszálló váróba. Nem volt egyszerű, na. :)
Volt a kapu előtt egy ilyen vonalkód leolvasó izé, ahova repjegyemet kellett bedugni, és nana, hogy rosszul csináltam, mert nagyon becsipogott (meg is ilyedtem, hogy majd terroristának néznek, vagy mi), de odajött egy nő, megfordította, és így már átengedett a kapu.
Majd, hogy hű legyek magamhoz, eltévedtem “véletlenül” a Gucci, Versace, stb. “cukorboltok” körül.
Ja, és eddigi repüléseim közül, most az egyszer nem kellett levennem a cipőm, csak az övem, ilyen se volt még!
Beültem az osnabrücki géphez várók közé, amikor bemondták, hogy késik a gép fél órát. Majd fél óra múlva kezdhettük csak meg a beszállást. Az én ülésem a szárnyon volt, mint mindig a középső vészkijárat mögött. Mindig ide ülök, de most így is kértem, hogy oda rakjanak. Mivel nem volt tele a gép, sőt, félig sem, így választhattam, hova akarok, és nana, hogy megint ide kértem. Tudom, hülyeség, mert ha zuhanunk, tök mindegy, de valahogy akkor is nyújt egy kis biztonságot a tudat, hogy a vészkijáratnál ülök. :)
Amúgy most repültem először a FlyNiki-vel. Ha jól tudom ez az AirBerlin egyik leányvállalata, de a Niki Lauda tulajdonában van. Tetszett nagyon, legszívesebben mindig velük repülnék. Jó volt a kaja is, a bőrülések, meg hogy nem volt annyira zsúfolt a gép.
Még ilyen “kis” géppel nem repültem, eddig csak Boeingekkel, de ez egy Embraer gép volt, ami nekem új, így gyorsan el is olvastam róla mindent a gépen. 112 férőhelyes, de mi még 50-en se voltunk.
Tök tetszett, hogy a stwerdaseknek nem ilyen kiskosztümös szerkójuk volt, hanem egy Levis farmer, meg egy pink ing, pink sapival.
Leszálltunk Osnabrückbe, zuhogó esőben. Rögtön eszembe jutott a Taft reklám: Budapest-szikrázó napsütés, Osnabrück- zuhogó eső… és a frizurának annyi… :)
A buszomat pont lekéstem, így 50 percet vártam a következőre, hazaértem, majd felcaplattam a családhoz. Gondoltam nem kulccsal megyek be, hanem inkább becsöngetek. Hát be is jött, nagyon meglepődtek. A kiscsaj pucér popsival repült rám, alig akartak elengedni. De aztán nagybátran kinyögték a várhatót: Mit hoztál? :)
Örültek mindennek nagyon. Ők is épp 1 órája értek haza Párizsból, szóval jól időzítettem. :)
Rendeltünk pizzát, apa borja melett pedig meséltünk kivel-mi történt.
08. 15. Hétfő
K. mondta, hogy aludjam ki magam nyugodtan, N.-nek úgysincs még ovi, így ráérek fél 11-re menni dolgozni. Természetesen nem ellenkeztem. :)
Elmentünk a játszótérre, főztünk, ettünk, kávéztunk, sütiztünk, csak repült az idő.
Jaaa, és N.-től kaptam egy kis ajándékot…..Csinált nekem egy sör-ketchup jégkrémet. Igen, pontosan, ahogy hangzik, olyan volt az íze is…grrrrrrr :)
08. 16. Kedd
Törpével elmentünk a szokásos szülő-gyerek reggelinkre. Kicsit bújt az elején, meg pitergett is, amikor elmentem kajáért, de aztán a végére ugyanúgy elszaladgált a kis barátnőivel, mint régen. Angelina (Ludda lánya. Baromi kis aranyos csaj, csak egyszem gyerek, így elég vad. Amúgy Angelina Jolie-ról kapta a nevét….hahahaha) amikor meglátta Y.-t, a nyakába ugrott, hogy szereti. Tök édik voltak! :)
Hazaértünk, főztünk, ettünk. Erre K. mondja, hogy reméli nem haragszom, de van egy feladata számomra. Mivel N.-nek a szünet alatt volt a szülinapja, és nem tudta megünnepelni az oviban, így holnap fogják….tehát süssek tortát, ha lennék olyan szíves.
Nem akartam olyan szíves lenni, főleg, amikor mondta, hogy olyan tekercset csináljak, mint a múltkor, csak 2-őt. Mindegy, lettem olyan szíves, bevásároltam még délután, csak tojást nem vettem, így azért mégegy kört meg kellett járnom.
Nekiálltam, mindenkit kiküldtem a konyhából, mert tök ideg voltam, hogy most szépnek kell lennie a sütinek, így tuti elrontom. Hát sikerült is. Megtöltöttem tejszínnel, meg meggyel a csokilapot, épp elkezdtem feltekerni, amikor kiordítottam K.-nak, hogy jöjjön be, kell a lelkierő. Jól kiröhögött, de segített. Tekerem az elsőt, bum félbetörik, nem baj, közös erővel feltekertük, majd K. rakott rá 1 kilo porcukrot, hogy elfedjük a törést. Nekiállok a másodiknak, na az meg 2 helyen törött el, újabb 1 kilo porcukor…
Ahogy anya mondaná “csokító, ronda, de finom!”… na pont ilyenek lettek a sütijeim. :)
08. 17. szerda
Lecsót csináltam, amit amennyire régen imádtam, most kb úgy utálok. Nem is ettem belőle sokat. Viszont olyan álmos voltam egész héten, hogy egy csomó kávét ittam.
Elmentem a belvárosba (ez de hülyén hangzik, hisz a belvárosban lakunk), és olyan gyomorgörcs jött rám, hogy muszáj volt leülnöm. Úgy éreztem, hogy valami összenyomja a gyomromat, és kifele löki, de a hasam meg fel volt teljesen puffadva. Tudom, tudom, mindig puffadt a hasam, de most extrán az volt. Nagyon, nagyon fájt. Meséltem később K.-nak meg D.-nek, erre ők teljesen kikeltek magukból, hogy miért nem telefonáltam, meg ha mégegyszer előfordul azonnal megyünk a kórházba. Na hát én csak pislogtam, hogy így le lettem teremtve, amikor végülis csak nekem akartak jót.
08. 18. csütörtök
K. kitalálta, hogy menjünk el shoppingolni délelőtt, mert hogy ő aznap fél órát állt a szekrénye előtt, és semi olyat nem talált, amit szívesen felvenne. Nem akartam neki mondani, hogy ha netán rendet raknál találnál valamit… meg hogy minek vasalok, ha csak beb*szod a szekrénybe…
Mindegy elindultunk, tök jó volt, mert rajtam a kendőben Nuri aludt, a babakocsiban Y., így elvoltunk nagyon. Bevonultunk a mozgássérült próbafülkébe, ami akkora, mint egy ház, és nyomta nekem a divatbemutatót. Néha kimentem más színűért, vagy nagyobbért-kisebbért.
Aztán elgondolkoztam, hogy ahhoz képest, amikor idejöttem hogy nézett ki K., meg a mostani K. között mekkora különbség van. Azelőtt tiszta hippi volt: szakadt farmer, fekete polo. De szerencséjére ideértem, és tele van a szekrénye csini rucikkal, meg divatosakkal, amik sokkal jobban állnak neki. Sőt aznap kibuliztam nála még 2 rózsaszínes felsőt is, ami valószínűleg baromira elüt a fekete ruhatárától. :)
Délután én is elmentem egy kicsit vásárolni. Nem így terveztem, de bevásároltam az outletben rendesen: 2 farmer, 1 felső, 1 ing, 1 pulcsi, 1 szandi, 1 sapi ajándékba, 1 póló ajándékba, meg egy pendrive is kellett, mert az enyém nincs meg.
Épp az egyik üzletben összefutottam Rékával is, elmentünk a Panorámába sörözni-beszélgetni. Meg is beszéltük, hogy másnap majd átugrok hozzá este, onnan folytatni, ahol abbahagytuk.
08. 19. Péntek
Hááát mit ne mondjak, nagyon örültem, hogy vége a hétnek. Ilyenkor ha hazalátogatok, és visszajövök akkor mindig ilyen nehezen és lassan megy az első hét.
Végülis nagyon említésre méltó nem is történt. Talán csak annyi, hogy átugrottam este Rékához 2 pizzával felszerelkezve. Kaptam tőle a szülinapomra egy kupont, ami 2 személyre szól, és a Maximmiam étteremben lehet leenni. Jól hangzik, nem? :)
08.20. szombat
Mint általában a szombat koránkeléssel kezdődik (8:45), mert ilyenkor szoktam Jennaval skypeolni. Nála ez délután 5 óra. Kipletykáltunk magunkat, ami jó volt persze, mint mindig, hisz már vagy 1 hónapja nem tudtunk beszélni. Mindig jókat nevetek rajta, mert nem tudja használni a németét, és amikor velem beszél, akkor akkora hülyeségeket mond…na jó nem csodálom, kb ilyen lehettünk a kezdetekkor, amikor idejöttünk, meg valószínű ilyen leszek én is, ha már nem Németországban élek. Mindegy, azért vices. :)
Délután kávézni voltam R.-val, és arra lettünk figyelmesek, hogy az utcákban egy csomó helyen ülnek kirakott saját székekkel. Mert ugye kezdetét vette este 8-kor az éjszakai Flohmarkt, azaz amiben igazán otthon vagyok: a TURIIIII!!! J
Mondanom se kell, hogy én már 7-kor az utcákat jártam kincseket keresve.
Ma néztem az újságban, hogy kb. 3 km-nyi volt a kirakodás. Mindenki foglalhatott magának helyet, vittek ki asztalokat, székeket, és a saját megunt cuccaikat árulták. Volt ott minden, babakocsitól kezdve, ruha-cipő-táska-bőrönd, tányérok-poharak-kanalakon át egészen az elektromos cuccokig. Hűen magamhoz jól bevásároltam. Nem voltak szinte használt cuccok, de azt is olcsón adták, plusz alkudni is lehetett. Este 7-től egészen hajnali 2-ig ottvoltam. Kib*aszottul élveztem, de nagyon megfájdult a lábam, és szerintem nem is voltam minden kis utcában. Nagyon vices volt, hogy 9-kor már sötétedett, és mind a vevők, mind az eladók kis bányászfejlámpákkal mászkáltak, hogy ez nekem nem jutott eszembe… :)
08. 21. Vasárnap
Hát akkor megint egy hete itt. Ma végre kialudtam úgy-ahogy magam. Vasaltam kb. 8 mosásnyi ruhát. Na itt megjegyezném, ha esetleg egy kezdő au pair olvas, hogy nehogy, ismétlem nehogy megemlítsd, hogy tudsz vasalni!!!!!!!!!!!! Annak idején én még erősködtem is, hogy de én vasalok (mert ők semmit se vasaltak előtte), mert úgy praktikusabb elpakolni, szebb a ruha, stb… Ráb*sztam….
Mindegy, 3 órát vasaltam, közben sorozatokat néztem, meg anyuval skypeoltam, szóval azért elfogyott.
Nem tudom, hogy jövőhéten hogy fogok írni, meg utána, mert újra irány Berlin! Azt hiszem vasárnap indulunk, és egy hetet maradunk. Szóval az is lehet a következő bejegyzésem (miután visszajöttünk) úgy fog kezdődni, hogy mennyire fáradt vagyok, stb.
Na jó, nem sajnáltatom ám magam, mert tudom, már vagy milliószor írtam, hogy mennnyire szeretm Berlint….de hát tudom mi vár rám ott…
Addig is a zene az kell (azért ez, mert egész héten Roswell-t néztem):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése