Na jó, az előző blogom tényleg baromi unalmasra sikerült. Ez van...unalmas lettem, meg hát sosem történik velem semmi....
Na az van, hogy újra újra Berlin, és megint csak új helyen lakunk. Tisztára én is már ilyen művészlélek leszek... :) Miriaméknál (K. quartettjének brácsistájánál) alszanak.
Vagyis én egy emelettel feljebb az anyukájánál, Hál' Istennek, aki baromira jó fej!!!
Úgy kezdte: Na ez egy dohányzó lakás, gyere a konyhába, főzök egy kávét és elszívunk egy cigit! Haha, gondoltam magamban, mikor visszaemlékeztem K. képére, ahogy előadta mennyire sajnálja, de nekem külön lakásban kell aludnom… Erre csak ennyit mondok: KÖSZÖNÖM!!!
Na, de vissza a hétre:
Kib*szott egy fárasztó héten vagyok túl! Arról szólt az egész majdhogynem, hogy N.-nek szülinapi bulija lesz. Mivel ilyet még sose tartottak, így majdhogynem szabad kezet kaptam. Amit az elején még élveztem is, de aztán amikor minden bizbasz kérdéssel hozzám fordult K., pl. milyen színű legyen a szalvéta?, Na akkor már baromira elegem volt, és ez a kérdés még csak szerdán hangzott el.
Kedden Maria Alejandra elhívott szalszázni. Naná, hogy mentem. Jött Csikó is. Fogalmam sincs, hogy kell leírni a nevét. De amikor mondtam neki, hogy lovacskát jelent a neve, megkért, hogy többet ne nevezzem így. Hahahaha :)
Na a szalszázásból a nagy melegben annyi lett, hogy benyomtunk egy fagyit, leültünk az utcán és éjfélig dumáltunk. Majd egy pacsival elbúcsúztam a “TöbbémárnemhívhatszCsikónaktól”, mert ő költözik vissza Üzbegisztánba. Na abban biztos vagyok, hogy őt a büdös életben nem látom többet, és egy percig se fogom bánni, bár jófej gyerek.
Én, Maria Alejandra és a "TöbbénehívjCsíkónak":
Szerdán mentünk balettra. Én, az okos Dóri, kitaláltam, hogy mennyenek csak előre, én majd megek a bicómmal, és akkor a REWE-ben (Osnabrückben a legnagyobb supermarket) többet tudunk bevásárolni, és azt az én kis Piroskámmal (igen ám, ez a becses neve) könnyebben hazateleportálom. Oké, ez volt csak a beetetős duma, mert végülis csak nem akartam egész végig 1 km/h –val baktatni. Szóval megvettünk mindent, többet mint kellene. Mert kérdem én: Minek egy szülinapi bulira 200 millió lufi? Na, és ki fogja azokat felfújni? Na ki? Hát én természetesen! :)
K. kitalálta, hogy jó lenne, ha hívnék segítséget, mert már hogy fogunk 9 gyerekkel, plusz Nurival elbánni. Először szóltam Maria Alejandrának, sajna ő nem tudott jönni. Így utánna Stephynek. Ő ráért, és örült, mint majom a farkának, hogy plusz lóvéhoz jut. Mint minden au pairnek a plusz babysitting nagyon nagy úr! Így aznap csütörtök délután találkoztunk a Mekiben, meghívtam egy vanílialötyire, mert szülinapja volt, és mivel elújságolta, hogy mekkora leárazás van az L&T-ben (amiról fogalmam sincs miért nem tudtam), így gyors kitérőt tettünk körülnézni. Természetesen beújítottam a Hilfiger kollekciómba egy újabb darabot, hisz utánam kiabált, hogy ott ne merjem hagyni. J Majd a lakásunk felé vettük az irányt. Bemutattam őket újra egymásnak, mert már találkoztak, de hát biztos ami biztos.
A csütörtök már mégjobban a bulitól volt hangos, plusz mégegyszer elmentünk bevásárolni. Mert kitaláltam, hogy rejtsünk el egy kincsesládát, meg pár feladatot, ami segítségével eljutnak a kincshez. Nos hát kincsesláda, meg kincs kereső útra mentünk. Én mondtam K.-nak, hogy menjünk a KIK-be, mert ott minden kis vacakot olcsón meg lehet venni. Csodák-csodája beleegyezett. Bár mondjuk nem értem mit akarok nekik spórolni, amikor nem kell! Na mindegy, vettünk egy csomó kis ajándékot. A lányoknak ( 7 csaj jön) egy-egy kis retikült, amiben matricák, hajcsatok, meg egy állatfigurás mini tusfürdő van. A fiúknak ( 2 ) egy Verdás dobozkát, matricával, vices zoknival meg egy jojóval. De akkor jött még a legnehezebb: Hol fogunk ládát találni? Hát találtunk egyet, egy baromi jót. Ilyen retro stílusú jaókoffer féleség, régi újságpapír a mintája, ami a régi Párizst az Eiffel-toronnyal ábrázolja. És N.-nek az Eiffel-torony a mindene. Amikor ezek Párizsban vannak, akkor minden nap el kell őt oda vinni. :)
Hát tök büszkék voltunk magunkra, hogy mindent megcsináltunk. Hazaértünk, mikor drága K. kitalálta, hogy süssek már egy próbatortát…grrrrr
Sütöttem. Végül beláttam igaza van, mert utána kisebb változtatással a pénteki bulira olyan málnatorát rittyentettem, hogy mindenki csak hűűűűű meg hááááá-zott. Naugye! :)
Aztán elérkezett a péntek. Egész délelőtt bútorhuzogatás, készülődés, a 200 millió lufi felfújása. Na nem, nem a számmal fújtam, hanem a matracpumpával! :)
Gyorsan kicsíptük magunkat, és vártuk a vendégeket. Stephy is megérkezett. Majd szép lassan a kölkök. Na de jesssus, hogy azok nekem ott mit le nem rendeztek…
Voltak nekik játékok, nagy zabálás, meg a kincskeresés. Tök büszke voltam magamra az ötlet miatt, meg persze a torta miatt is. Erre mikor megtalálták a kincsesládát benyögi az egyik: na akkor keressünk mégegyet….pfffff
Mindegy, örültem, hogy vége van, és verge elhúzott mindenki. Volt egy kissrác David, akinek amikor adtam a tortát azt mondja magyarul, hogy köszönöm. Képzeljetek el egy kis arany színű, göndör fürtös mini emberkét, annnyira édi volt. Búcsúzáskor meg azt mondta, hogy Viszont látásra. Kiderült az apukája Kolozsvárról jött, és pár szót tud magyarul, és tudták, hogy én magyar vagyok, így gyakoroltak a buli előtt egy kicsit. Na, így aznapra is volt valami pozitívum!
Gyertya elfújás és a naugye tortám:
Stephy Lillyvel és Yaellel:
Én Nuri babyvel:
K. kifizette Stephyt, én meg mosolyt kaptam. Nem lényeg, hogy aznap 13 órát dolgoztam.
Másnap mentem (inkább vánszorotam) a reggeli kávémért, amikor azt mondja. Tudod Dóri, este elgondolkoztam, hogy mennyire igazságtalan voltam, hogy neked nem adtam semmit, amikor egész nap dolgoztál. Én meg persze, mert ilyen esetlben persze annnnnyira jó fej vagyok, mondtam, hogy áááá dehogy nekem is vicces volt. Bezzeg azt nem tettem hozzá, hogy tegnap hogy elszídtam magamban, hogy nekem csak mosoly jutott… Na mindegy ez így függőben maradt, meglátjuk az elsejei fizetésemen látható lesz-e valami változás avagy sem...
Az utazás ezalkalommal simán ment. K.-nak jutottak a kölykök meg a cselló, nekem a babakocsi meg a bőröndök. Hamar elment az idő, végülis csak 3 óra. Kajáltunk egyet a vonaton, átszálltunk, amjd elbagtattunk ide.
Most várom, hogy mikor kajálunk, aztán elrakom magam holnapra, hisz kezdődik egy olyan hét, hogy ajjjajjjjj….
Szép hetet nektek, szebbet mint ami rám vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése