Záróbejegyzés

Gondoltam írok még egy gyors bejegyzést, amolyan - Viszlát Németország, 3 hét múlva jövök – érzéssel. :)

Ott hagytam abba, hogy jajjdejó alig kell dolgoznom. Nos hát ez a hétvégére megdőlni látszott. Túl voltak a pénteki koncerten, és készültek a maira, ami már egy teljesen más darabokból álló koncert lesz, sőt még az elsőhegedűs se Sonja, hanem Birgit lesz. Róla már meséltem, nagyon aranyos csaj. Épp mesélte, hogy szeretne ő is egy au pairt, de a férje nem engedi neki. Amúgy teljesen kivan emiatt, hogy a gyerek nem marad meg a KITA-ban, ez olyan ovi féle, ahol kevés gyerekre vigyáznak (kb. 5), és kicsik vannak csak ott napi kb 3 órára.

De vissza akkor péntekhez. Kicsíptem magam, összeszedtük a kölyköket, és irány a Radicalsystem….hahaha….tényleg így hívják a helyen. A Spree partján van a múzeumok szigetén. Nagyon kis klassz hely volt amúgy. Daniel elvitte a gyerekeket, Kathrin bement átöltözni, én meg átvettem a VIP jegyemet és iszogattam egy colát, amíg kezdődött a koncert. A jegyátvételnél már rutinosan betűzve mondtam a vezetéknevem, mert akárhogy ejtettem volna ki, sosem értik meg. :)

A koncertterem olyan volt, hogy tele volt a lelátó hatalmas párnákkal, sőt a színpad se egy dobogón volt, így ott is voltak párnák. Voltak akik feküdtek, úgy hallgatták a koncertet.

És jjjaaaaaaaj annnyira jól játszottak. Először egy Mozart 3 részest, majd egy Schubertet, ami iszonyat nehéz. Igazából nem is értem, hogy hogy tudta Kathrin ilyen jól eljátszani, amikor 4 hete szült, ideje se ereje nem volt gyakorolni, és akor kirukkolnak egy ilyen koncerttel…..komolyan le a kalappal, ők már nagyon profik. A közönség négyszer tapsolta vissza őket.

A koncert után, még maradtunk egy kicsit beszélgetni, iszogatni, meg itt voltak D. kollegái is Osnabrückből. Egyszer csak Yaeli fogja magát, kipattan az ölemből, odament egy pasi mögé, és egyszerűen beleharapott a hátába és rötyögött. A pasi átranézett, majd le, és csak tátotta a száját. Sajna csak én láttam, de rögtön meséltem nekik, odanéznek a pasira, ő meg annnnyira röhögött... :)

Szombat és vasárnap Ali stúdiójában voltunk egész nap, és 10-től 4-ig, Daniel 4-től –ig volt a gyerekekkel. Persze tartottunk egypár “szoptatós szünetet” Nurival, de azért kemény dió volt na. Láttam K.-on is, hogy nagyon nehezen szakad el a babyétől, ami érthető. Így visszanézve baromi büszke vagyok magamra, hogy így elbírkóztam három gyerekkel… :)

Csináltam is pár képet:

 

Azt még el akartam mesélni mindenképpen, hogy igaz volt olyan alkalom, hogy főztünk valamit, de nagyobbrészt étteremben ettünk, vagy rendeltünk. Ezt imádom bennük, hogy minden nap mast eszünk: kínai, thai, görög, olasz, spanyol……

Egyik nap pl csak D.-el kajáltunk salit, de nem volt villánk, szóval kézzel ettünk, hát képzelhetitek hogy néztünk ki utána…

Hétfő az indulás napja volt. K.-nak 9-re volt időpontja dokinál varratszedésre, 10-től 2-ig meg még próba volt. Mi meg Daniellel elmentünk a bevárosba egy barátjával reggelizni. A pasiról annyit kell tudni, hogy orosz, baromi választékosan beszél, de elég erős akcentussal, és egy kicsit őrült. Legjobb példa rá, hogy a 3 éves Porsche Cayanne-jét azért cserélte le egy újra, mert túl világosnak találta a bőrüléseket, és bántotta a szemét….hát nem tudom ti hogy vagytok vele, de egy Porsche Cayanne ha akarja nyugodtan bánthatja a szemeimet, ha magaménak tudhatom…. Amúgy D. szerint nyugodtan elmondható róla, hogy a világ legjobb kísérő zongoristája, plusz mellette professzor a berlini egyetemen. Szóval nagy agy! 

Nagyon kedves volt, meghívott engem is egy kávéra meg egy tésztasalira (imádom) meg vicces, vagy ikább gyakran nevetséges. D.-vel már a végefelé nem mertünk egymásra nézni, mert mindegyikőnkön ott volt a nevető roham. Később amikor beszálltunk a kocsiba, na akkor aztán jól kiröhögtük magunkat a pasin. :)

És nagy-nagy nehezen útnak indultunk Weimar felé. Hosszú út volt, meg is álltunk kajálni, majd olyan 7 körül oda is értünk. Szállunk ki a kocsiból, és csak tátottuk a szánkat. Baszki, én voltam már a Hilton szállóban Berlinben vacsorázni, na hát ez emgközelítette az egyszer biztos. Szó szerint vörös szőnyegen léptünk be a hotelbe, a londíner (így kell ezt írni?), már vitte is a csomijainkat.

Este végre nem zuhanyoztam, hanem befeküdtem a kádba, és csak áztattam magam, mennyei érzés volt.

Másnap reggel nem kellett dolgoznom, így egy kis városnézésre indultam. És total letaglózott, hogy mindenhol Liszt Ferenc képe virít, vagyis ahogy ők mondják Franz Liszt. És teljesen azt gondolják, hogy Liszt az övék volt. Na ezen tök kiakadtam, és meséltem is később a szülőknek, mire ők kiröhögtek, hogy ezen kiakadok. De hát könyörgöm Liszt Ferenc MAGYAR!!!!!!!

Szóval a recepción kaptam egy várostérképet, a pai beixelgetett egy csomó mindent, és útnak indultam. A belváros nagyon szép, tele öreg épületekkel. Beethoven, Schiller, és még sok NAGY élt ebben a városban. Nézelődtem, vettem egy-két ajeszt, majd elültem megreggelizni egy kávézó teraszára. Az ilyet imádom, amikor kellemes idő van, iszogathaom a kávém, nyugodtan rágyújthatok, és nincs semi gondom, csak hogy élvezzem a napsütést. :)

Dél körül indultunk tovább Kiedrichbe. Megint megálltunk útközben egy Burger Kingben. De ez az út most valami borzalmas volt nekem. Bedurrant a szemem a légkonditól, megfájdult a fejem a hülye Mozarttól, amit hallgatni kellett. Na ezt úgy képzeljétek el, hogy üvölt a zene, mint a fene, D. vezet, közben énekel (nem halkan), plusz VEZÉNYEL!!! Besz*rás, mi?!

Nagynehezen ideértünk, és megint egy klassz kis hotelban kaptunk szállást. Ezt előre nem ismertük, mert a fesztivál bérelte ki. Egy nagyon modern épület, tele minden földi jóval.

A szobám is nagyon tetszik, és itt még a net is tök gyors. :)

A falu amúgy a Rajna mellett van, és itt készítik Németország legfinomabb borait. Állítólag itt a Rajna-völgyben a legkedvezőbb a fold a szőlőknek, és valami iszonyat nagy szőlőföld kilométerek vannak.

Ma reggel 9:15-től dolgoztam 14:15-ig. K. próbált a kastélyban, ahol a koncert lesz/van, mi pedig a parkban voltunk. Azóta szabad vagyok. Kérdezte K., hogy van-e kedvem ma a koncertre, mert akkor hoz megint VIP jegyet, de mondtam, hogy ha nem gond, ma jól ki akarom inkább aludni magam. Azt mondta persze semi gond, teljesen megérti.

Szóval a mai estém arra van szánva, hogy sz*rrá izguljam magam a holnapi út miatt, és hogy elvileg kipihenjem magam! :)

Holnap már negyed 8-kor indulunk Miriammal és MArgaretával Wiesbadenbe. A fesztiválszervezőktől visz minket egy kocsi. Ők mennek tovább Berlinbe, én meg Frankfurtba.

Szóval holnap ilyenkor: HELLO MAGYARORSZÁG!!!!!!! :)