Hogy milyen az élet egy új babyvel?
Hááááát nekem fura mindenképpen, annak ellenére ugye, hogy mi nem egy lakásban lakunk. A napi rendünk teljesen felborult. Mostantól “délutános műszakban” vagyok. :)
Így könnyebb mindenkinek, csak persze nekem nem.
A nagyszülőket leváltotta Kathrin anyukája. Akinek még mindig nem tudom a nevét, de beletörődött, hogy én is Omanak, azaz mamának hívóm. :) Így maradt a program, hogy délelőttönként ő van Yaelivel, délután meg én mindkettővel.
Anyuka meg a pici nagyából alszanak egész nap. Sok vizet nem zavarnak. Csak a két nagyobb állandóan hozzájuk akar menni, és ha bemegyünk azt a műsort, amit lerendeznek inkább nem szívesen nézem.
Értem én, hogy szeretnék szeretgetni a kistesót, de amikor ugrálnak mellette az ágyon, és olyan szorosan ölelgetik, hogy szegény picinek már dulled a szeme, akkor nem bírom tovább, és nagy bőgés-hiszti közepette ki kell rángatnom őket onnan.
Kathrin mondta, hogy végülis jövőhéttől visszaállhatunk a normális időbeosztással, mert úgy érzi már elég fitt ahhoz, hogy bírja.
De nézzük, hogy is zajlott a múlthetem:
Igazából összemosódott eléggé, hisz mindig úgy feküdtem le, hogy hulla fáradt voltam. Magamra nem volt időm, nemhogy még missal is foglalkozzak.
Keddnél hagytam abba legutóbbi bejegyzésem, amikor is elvittem Yaelit a reggelire. Amit imádok, ő mindig játszik a többi gyerkőccel, én meg degeszre tömöm magam.
Szerda a balett napja, ami elég messze van tőlünk, de busszal nem tudnánk menni, mert ahhoz minimum egyszer át kéne szállni, és nem volna nekünk logikus többet buszozni, mint ameddig a seta tart.
Most beszereztek egy új babakocsit, amire rá lehet csatolni egy kis gurulós izét, amit legjobban gördeszkához tudok hasonlítani. Utálom! Nincs helyem elérni, hogy toljam rendesen, hacsak nem összegörnyedve, majd hátfájással el nem érünk a célhoz. Így álltalában mellette gyalogolva tolom, hogy össze ne nyomjam Noemit, ahogy rajta áll.
Csütörtökön reggel 8-ra mentem takarítani, majd ebéd főzés, és irány az oviba táncra. Törpével játszottunk az udvaron, míg Noemi bennt táncikált.
Pénteken simánt ment, játszótérre mentünk, kajáltunk a gyerkőcökkel, elvittem őket fagyizni, mivel nagymami tele tömte a zsebem pénzzel. :)
Majd Daniel szülei aznap mentek is tovább Amszterdamba. Indulás előtt Helga odadott egy borítékok, azzal a címszóval, hogy csak akkor nyissam ki, ha már elmentek. Vettünk egy gyors búcsút tőlük, majd nekiestem a borítékomnak.
Volt benne egy kis level, hogy köszönjük, hogy ennyit segítesz a családnak, ezzel a kis pénzzel pedig hozzájárulunk egy szép ruhához a testvéred esküvőjére. Nagyon kedves volt tőlük! :)
Mivel voltam azon a héten rucit keresni, és nyavajogtam nekik, hogy ami tetszik, az mind 100 € felett kezdődik, így tényleg örültem, hogy megajándékoztak egy kis pénzzel.
A hétvégén szabad voltam, csak szombat délelőtt kellett egy kicsit segítenem.
Este elugrottam Rékához, ami aztán elég jól sikerült… :)
Vasárnapra kaptam jegyet Danieltől a Sevillai borbélyra. Ami ahhoz képest, hogy mennyire nem vártam nagyon nagyon tetszett.
Baromi vices volt, Daniel megint nagyon szuper. Azt már írtam, de mindig megunhatatlan, amikor az előadás végén hajladoznak a színészek, és kifutnak érte, őt is felhívva a színpadra. Az a kedvencem. Ő előreáll a főszereplők kíséretében, odamegy a zenekari árokhoz, és úgymond felállítja őket egy karmozdulattal, és ők meghajolnak.
Most egy fehér zsakett volt rajta. Ami azért érdekes, mert úgy kezdődik az opera, hogy egy kamu karmestert kinyírnak, bejön Daniel, elveszi a hullától a karmesteri tálcát, megtörli egy zsepiben, és lemászik a zenekari árokba.
Na én meg egyik nap, a főpróba után mentem a konyhába kávéért, és látom, hogy egy tök véres fehér zsepi van a konyha asztalon. Megijedtem rendesen, erre mondja, nyugi, ez csak lóvér. Hát mondhatom nem nyugtatott meg. Még jobban elkezdtett neveti, gondolom olyan fejet vághattam, amikor megkegyelmezve rajtam mondta, hogy színházi művér, csak lóvérnek mondják szakzsargonnal. :)
Ehetem:
Ugyanúgy folytatódott, mint a múlthét. Szintén egész végig délutános voltam. Ugyanazokkal a porgramokkal: kedd-reggeli, szerda-balettsuli, csütörtök-reggel takarítás, majd balett az oviban.
Valamint ez volt az utolsó sulinapunk, így elmentünk egy bárba közösen iszogatni a tanárunkkal. Jót beszélgettünk, de Flórával kitaláltuk, hogy mi inkább lelépünk kajálni. Így is lett, jót dumáltunk, aztán hazajöttem.
De így végeredményben azt mondanám a suliról, hogy ez a csoport egyáltalán nem volt olyan, mint az első. Innen nem kötődtem senkihez. Flórával meg Alejandrával fogok még találkozni biztosan, de a többiek egyáltalán nem érdekelnek.
Szombaton vérge elmentem ruhát venni, és amit nagymamitól kaptam pénzt, fedezte is az árát. :)
Megkaptam az utitervet Kathrintól ehónapra. Végre utazunk, ami már hiányzott. Bezzeg az elején hogy kivoltam, amikor egy hónap alatt 5 városban is jártunk. Akkor hogy vágytam már rá, hogy egy kicsit itthon is legyünk. Most meg már nagyon mehetnékem van!
Szóval, 16.-án vagy 17.-én felkerekedünk és irány Berlin!!!! Ott leszünk 10 napot. És mivel a 2 lakásuk ki van adva bérbe, plusz Anna Magdalénáékhoz most nem mehetünk, így kibéreltek egy apartment erre az időre. Nekem aztán tök mindegy, csak net legyen.
25.-én vagy 26.-án indulunk tovább a koncert helyszínére, de előtte, mivel hosszú az út 3 gyerekkel (600 km), ezért megállunk Weimartban is egy napra. Ami arról hires, hogy Liszt Ferenc itt volt az udvari színház karmestere, valamint Geothe szülővárosa is. Kiváncsian várom, remélem lesz egy kis időm egy roved felfedező útra.
Onnan utazunk tovább úticélunkhoz, ahol Kathrin koncertje lesz. Majd 28.-án indulok haza Frankfurtból. :)
Röviden ennyi, majd lesz bővebb unfó, írom mindenképp! :)
Szép hetet!
Egy nagy kedvenc a végére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése