Nem is kell várnom, és a hétvégé itt is van. Végülis nagy jelentősége nincs is a hétvégének, így is-úgy is "korán" kell kelnem. Na jó, más au pair azt mondaná, és gyakran mondják is, hogy milyen kis kényelmes munkaidőm van, hogy csak 8:45-től kell dolgoznom. De néha nehéz ám a 8 órás kelés... :) Hétvégén meg ugye a "Lisa-nem tud aludni" szindróma miatt nekem sem szabad lustálkodnom.
Azért írom, hogy mindegy hétvége, vagy hétköznap van, mert amit a kölykökkel vagyok azt nem érzem munkának, mert most már ott tartok, hogy imádom majd' minden percét. Hétvégente meg van olyan, hogy mondom Kathrinnak, elvihetném-e őket egy kicsit. Ő persze örül magának, a lányok szintúgy, én meg örömmel teszem.
Egyik nap mondjuk Noemi már vagy ötödször mondta, hogy unatkozik, és nem tudtam vele mit kezdeni. Általában tök jól elvannak magukban, én meg csak ülök és jókat nevetek rajtuk. AMikor már a századik lila-piros-zöld-kék-sárga-rózsaszín hajcsat virít a fejemen, és még mindig nincs kész az "esküvői frizurám", vagy rámtekeri a huszadik sálat "esküvői ruha" címmel, akkor ki ne röhögné magát halálra. A kedvencem, amikor kidugja a nyelvét, olyan erőlködve gondolkodik, hogy vajon hova is tegye a 99. hajcsatot. De ez még a jobbik eset. Amikor előkapja a Prinzessin Lillifee márkájú (igen, mert neki ilyen is van) fésűjét, és nekiáll a göndör hajamat tépni....ajjjajjjjajjjj....na azt nem bírom ki jajjgatás nélkül, amit persze ők baromira élveznek, mert azt hiszik viccből csinálom...pedig az bizony tényleg fáj! :)
Na szóval az unatkozós napján kitaláltam, hogy még Halloweenra vettem ilyen arcfestékeket. Elő is vettem: Noeminek egy napocskát és egy virágot, Yaelinek cicát rajzoltam.
Utána próbáltam én lemosni a jól bevált szappan-víz kombinációval....hát nem nagyon akarta megadni magát, de szerencsére a sminklemosó segített.
A hétvégét nagy nyugiban töltöttem múlthéten. Lisa a görögjeinél volt, én gyerkőcöztem.
Voltunk kedden megint reggelizni, ahol Yaeli baby már úgy megszokott, hogy miután megetetem már le is vagyok to...va, szalad a többiekhez játszani. Az egyik ovónő mondta, hogy amelyik szülő szeretne, az menjen át a szomszéd szobába, mert tart egy stresszlevezető tanfolyamot. Addig a másik ovónő vigyáz a gyerkőcökre. Ránéztem Törpére, láttam, hogy elvan, gondoltam miért ne mennék. Nem volt nagy szám, de nekem azért tetszett. Annyiból áll az egész, hogy majd' minden testrészünket megfeszítjük, majd elengedjük, persze mind-mind külön-külön. Amikor az arcizmoknál jártunk, akkor marha jókat nevettem pl. feszítsd meg az orrot, vagy a homlokod...hát képzelhetitek milyen fejek voltak...:)
Voltunk a héten Noeminek új bukósisakot venni a bicójához, mert a régi eltörött. Hát haláli volt a kiscsaj, amikor felállította, amelyikek tetszenek neki, és sorra próbálgatta őket. De természetesen (ahogy azt én az első pillanatban megjósoltam) csak a Prinzessin Lillifees lett a befutó.
Egyik balettje után pedig cipőt venni mentünk. Igazából nekem nem lenne muszáj velük menni, de én legalább annyira élvezem ezeket a bevásárlásokat, mint a kiscsajok. Meg plusz segítségnek se vagyok rossz a lassan bálna méretű Kathrinnak. Hú, ez nem volt szép tőlem, de értsétek kedvesnek azt a bálnát. :)
Lisa is csatlakozott a Renonál. Tök klassz kis cipőt kinéztünk neki, erre kijelenti, hogy neki ez nem kell, majd ő keres...és talált is....egy igen randa S'Olivert (megjegyezném magamnak nem veszek annyi pénzért cipőt, mint amennyi az övé volt, pedig nagy cipő fan vagyok) telis-tele csillogó bizbaszokkal...egyszóval: baromiranda! :)
De azt mondta Kathrin, hogy emlékszik még, hogy az anyukája neki mindig azt a cipőt vette meg, amit ő szépnek talált, nem azt amit Kathrin szeretett volna. Így megvette Noeminek, bár neki sem tetszett. :)
Csütörtökön elmentem Lisaval takarítani, hogy megmutassa mi hol van, meg mit hogyan kell csinálni. Amikor beléptünk a házba, csak néztem, hogy mit is kell itt csinálni? Minden patyolat tiszta volt, a bútorok, a dekoráció tökéletesen élére állítva, még a konyhában se volt egy morzsa szem se. Sebaj, Lisa megcsinálta 3 óra alatt, segíteni nem engedett, így én csak olvasgattam, meg nézelődtem. Jövőhéten még ő megy, utána pedig már én. Nem tartom nehéz melónak, szerintem menni fog.
Pénteken shopping körutat tartottunk. Én magamnak, Lisa meg az otthoniaknak vett ajándékokat. Természetesen a TK Maxx-ban voltunk. Egyszerűen imádom. Már az esküvőkre is van táskám....és ami a legjobb 1 € volt 20-ról leárazva.yeyeyeeeeeeeeeee :D
Nem tudom meséltem-e már a szomszéd néniről, Frau Bobachról. Egyedül él eggyel fölöttem, nagyon kedves, meg minden, de ha egyszer elkezd beszélni, akkor jajjj annak, aki épp szemben áll vele...
Nos Renata már egy csomószor elhívott kávézni, én meg ilyen-olyan mondatokkal mindig leráztam. Hát talán egy hónappal ezelőtt elkapott Lisaval az ajtó előtt, és közösen elhívott minket mégegyszer, Lisa meg rávágta, hogy persze. Erre a szombatra délután 3-ra beszéltük meg.
Lisa már reggel jött, elmentünk közösen az Inbal lányokkal a piacra. Nagyon jó volt, reggeliztünk, vásárolgattunk, segítettünk hazacuccolni. Mi visszamentünk, mert Stephyvel (róla már biztos meséltem, a perui au pair saját házzal) beszéltünk meg 1-re találkozót. a 24 fokra való tekintettel Stephy perui vére beindult, így felvett egy iszonyat mini rövidnacit, az inget meg úgy kötötte meg, hogy az egész hasa kinnt volt.
Hazajöttünk, skypolgattam meg elkezdtünk pizzát csinálni, vagyis csak Lisa. :)
Elég jól sikerültek, kivéve, hogy az első harapáskor kiderült, só nélkül készült... :D
De mondtam neki, hogy ez már sok lesz, minden nap hétvégén több mint 12 órát együtt... :D
Ma viszont csak az ágyban döglés van tervben! :)
A heti nagy-nagy kedvenc dal még Jennától van, azt mondja ez olyan ausztrál himnusz a fiatalok körében:
http://www.youtube.com/watch?v=EbbXg3Hrayo
U.i:
Keddi buszozás alkalmával mindig olvasom a buszon lévő tévében a híreket. Az eheti a következő volt egy képpel ellátva (amit most nem közlök, mert az én blogomba ne legyen kép a világ leggusztustalanabb állatjáról):
Egy 7 évs kislány Hannoverben wc-re indult, amikor észrevett egy boát a wc-ben. Gyorsan lefényképezte, majd hívta az anyját. Mire anyuka odaért, a kígyó visszacsúszott, ahonnan jött.
Na, így menjünk el nyugott szívvel a wc-re. Azóta mondanom se kell, nem töltök ott sok időt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése