Bezzeg az elején majd' minden nap írtam...alustadóri... :)
Legyen az a mentségem, hogy vasárnap este értem csak haza.
Annyira, de annyira jobb minden, hogy ilyen jó az idő. Imádok kinnt lenni Törpével, ő szaladgál, én meg nagyokat nevetek, mert iszonyat aranyos.
Mivel a városközpontban lakunk, úgymond az Óvárosban, így a sétáló utcákra lépünk ki majd'hogynem.
A kert is tele van már virágokkal, így ez is egy jó program a kölykökkel, ott játszani. Imádják, én meg őket! :)
Minden nap megyünk Yaelivel bevásárolni, előtte teszünk egy jó nagy sétát. Ő szalad, mint egy kis őrült, nagyon gyorsan szedi a mini lábacskáit. Az emberek meg: "jajjj de aranyos, de gyönyörű kis lánya van". Na ezeket még az elején egy "köszönöm, de csak a babysittere vagyokkal" válaszoltam meg, most már rutinos vénróka lévén, elintézem egy köszönömmel. :)
Vettem neki egy csini sapit, amiben még gyönyörűbb, de utálja sajna, és mindig lecincálja magáról:
Kedden megint suli volt. Megint olyan, mint szeptemberben volt az első kurzusnál, hogy nagyon várom, hogy mehessek. Tök jó, hogy csak fiatalok vannak. A feladatok néha nagyon nehezek, néha meg egyszerűen simaliba. :)
Voltunk Kinder-Eltern Frühstückön is. Jött Kathrin is, hogy megnézze jó-e ez a gyereknek. Elég uncsi volt, mert Lisa vizsgázni volt, így ők nem jöttek. Sebaj, jól bekajáltunk megint, Yaeli meg játszott.
Szerdán Noeminek balett volt, így Törpivel itthon maradtunk, és meglepi gofrit csináltunk friss eper pürével. Nagyon megörültek neki, mi meg szívesen csináltuk.
Csütörtökre kaptunk jegyet Danieltől a Requiemre. Ez egy táncos produkció, nagyon új vonal, stílus, de iszonyatosan jó volt. Az első részben felmehettünk a színpadra, ahol a táncosok kosztümökben álltak, és elég érdekesen mozogtak lassított mozdulatokkal.
Egy rövid video az első részből:
http://www.youtube.com/watch?v=LDErjRi31Qo
A második részre külön kellett válnunk Lisatól, mert teltház lévén csak én az erkélyre, Lisa a parkettre kapott jegyet. A táncosok úgy táncoltak, ahogy én még soha. Nem is tudom igazán leírni, de a taps a végén önmagáért beszélt, hogy a közönség négyszer tapsolta vissza őket.
Daniel vezénylet, természetesen megint fantasztikusan. A kedvenc részem mindig, amikor felhívják a színészek a színpadra, olyankor mindig felkapcsolom a tapsolásom tízes fokozatra, kihúzom magam, és olyan büszkén mosolygok, mintha a fiam lenne, vagy nem is tudom mi. :)
Péntekre végre találtunk a mozinkban a kedvezményes jegy (este 10 után 4 €) keretein belül előadást a Kokowääh-re, amit már nagyon régóta meg akartunk nézni. Előtte természetesen Tiefenrauschban találkoztunk egy alkoholmentes sörre ( ugye a böjt miatt.)Til Schweiger talán az egyetlen ismert német színész, de inkább mondanám, hogy egy baromi szexi pasi, minthogy színésznek nevezném. Aki egyáltalán nem tud játszani, beszélni meg annál kevésbé. Bár a Becstelen Brigantikban tetszett, de az angol jobban is megy neki szerintem, mint az anyelvű németje. :)
A történet elég hagyományos: apuka megtudja, hogy van egy lánya. Anyuka rápasszolja pár hétre, egy levéllel együtt, amiben az áll, tessék a lányod. Szerencsétlenkednek össze-vissza, stb, stb... Jókat nevettem, tetszett a zenéje, a kiscsaj nagyon édi volt, de nem hiszem, hogy többször megnézném.
Után vettünk még pár cuccot, meg elmentünk a pályaudvarra is Lisanak 22-ére jegyet venni a reptérig. Most Frankfurt Hahnról repül, ami inkább Köln, így nem is olyan egyszerű oda eljutni.
Mászkálgattunk még a városban, az egy 1 kg-os eprünket eszegetve.
Vasárnapra Anja (Lisa gastmamija) meghívott a szülinapi bulijába, vagyis bulijaiba, ugyanis kettő tartott aznapra. Az első turnust délelőttre, a másodikat estére. Jól éreztem magam nagyon, beszélgettem a vendégekkel, a grillből sajna csak a zöldségeket ehettem, de nagyon finom zsemlékre kenhető szószok voltak (tonhalkrém, cukkinikrém, zaziki, kőrözött féleség), és a torta is marcipános volt, szóval én dugig ettem magam.
Johannal ugráltam vagy egy órát a trambulinon, Franzival viráglocsolósat játszottam. Később Lisa kitalálta, hogy ő ki akarja próbálni az új futóruháját, így elmentünk futni. Hazaérve mégegyszer bekajáltunk, és amíg én anyuékkal skypeoltam, addig ő pakolgatta a cuccait. Mondanom se kell mennyi cuccal jöttem haza: 2 nagy szatyor, egy utazótáska, és egy teli nagy válltáska cipőkkel, ruhákkal, kabátokkal, táskákkal, könyvekkel. Kemény szelektálás volt, de ez még csak az első forduló, így a második hullám még várható. Örültem nagyon a cuccoknak, de persze szomorú is voltam valamilyen szinten.
Hétfőre megint beindult a napsütés, és még melegebb lett. A napszemüveg hál' Istennek már kötelező lett. :)
Délután találkoztunk Lisaval, mert el akart menni a közelben lévő indiai fűszerboltba, amiben még én sosem voltam. Iszonyú büdös, de tök jó cuccok vannak benne. Millió fűszer, szárított cuccok, szószok, teák, édességek, még 25 kg-s zsákban rízs is. Ezen marha jót röhögtem. Gondolom egy távol-keleti családnál ez egy hónap, hát nálam lehet 2 évig is kitartana. :) De az biztos, hogy mielőtt májusban hazalátogtok, azelőtt itt bevásárolok egypár fűszert, extra chillit, meg szójaszószt.
Utána átjött még Lisa, nekiálltunk, hogy együnk valamit. Lisáról tudni kell, hogy iszonyatos mennyiségű kaját képes magába tömni. Egyszerűen nem bírja abbahagyni, ha gyümölcsről, zöldségről, sajtról vagy kenyérről van szó. Egy férfit meghazudtuló étvággyal rendelkezik, és ha hozzánk jön, akkor elpusztítja mindig a gyümölcsös kosár háromnegyedét. :) Kathrinék már megszokták, és mivel imádják Lisát, így szerintem nem is bánják! :)
Az az első nála, ha a konyhába érünk, hogy már nyitja is a hűtőt. Most megakadt, mert az ebédről maradt spenótot nyomta be lábosból, és csak második lépésként nyitotta a fagyasztót, hogy még csináljon magának spenótot. Közben a kölykök le se szálltak rólunk. Noemi Lisa lábán csüngött, Yaeli meg nem engedte, hogy lerakjam. Lisa bekapcsolta a rádiót, felhangosította, és mint a kis csitrik ugrabugráltunk négyesben a konyhába. Én ugyanannyira élveztem, mint Yaeli és Noemi. :)
Lassan elkészült a gofri is, amit a gyerekeknek csináltam. Daniel meg Kathrin is bejöttek enni. Amikor Noemi bejelentette, hogy a színpad előállt, menjünk a nézőtérre.
Egy kis háttér infó:
Amióta Daniel elkezdte a Csárdáskirálynő próbáit, Noemi is írt egy darabot, és hát azt adta elő nekünk. Baromi édes volt, de megmondom őszintén, már vártam, mikor lesz vége. :)
Ma is mentünk Törpivel reggelizni. Már úgy megszokta, hogy egész idő alatt csak akkor láttam, amikor éhes volt. Eljátszogatott, el is mászkált az ovónővel, szóval semmi gondom nem volt rá.
Itt épp Franzi játszik, akire Lisa vigyáz:
Ma is suli volt. Semmi extra, beszélgettem végre a spanyollal, akiről az első pillanatban gondoltam, hogy jó fej lehet, hát az is! :) Meg mellettem ült egy perui srác, akivel szintén tök jól elvoltam. Az ilyeneknek nagyon örülök, ki tudja, hátha lesz az ausztrál, orosz, afrikai, görög meghívás után még egypár érdekes. :)
De ami ma megkoronázta a napom az egy Balaton szelet volt Flórától:
Zárásnak hallgassátok meg Wolf Kati számát (anyunak hála), amivel kis hazánkat képviseli, itt tőlem nem messze, Düsseldorfban az Eurovisios dalfesztiválon (sajnos pont Berlinben leszünk, pedig még az is lehet elmentem volna):
http://www.youtube.com/watch?v=Wy_oB_FYd7s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése