Nos, ez a hét is nagyon gyorsan eltelt, és megint csak hétfő van...
Ja, hogy ti otthon nem dolgoztok? Nekem nincs ilyen szerencsém...
Tegnap számolgattuk Lisaval, hogy mennyi napunk van még vissza a hazamenetelig. Ő április 23.-án repül, én május 24, de ez az időpont még addig nem biztos, amíg nincs a kezemben a jegyem.
Ma voltam is Yaeli babyvel a pályaudvaron, megérdeklődni, hogy hogy is van ez az Europa-Spezial jeggyel. Nos 62 € mindenestül az Osnabrück-Budapest vonatom. 2 átszálással Hannoverben és Münchenben. Úgy kértem, hogy olyat keressen, ahol éjszaka utazhatok. Ami a legmegfelelőbbnek tűnik az 16:00-kor indul, és másnap 8:32-re van Budapesten, Hannoverben fél órát, míg Münchenben 1 órát kell várnom.
Nekem ez nagyon kedvezőnek tűnik, mert jó sok cuccot kell hazavinnem, amit ugye repülővel csak súlyos € árán vihetnék...
Ugye a múltkori bejegyzésemben szépen leelemeztem a nyelvi ismereteimet, és a problémáimat. Hát szégyen-nem szégyen (szerintem nem az), de a könnyebbik utat választottam: átmentem egy könnyebb kurzusra (B2). Szerencsém volt, mert tudtam egy csajjal cserélni, így a könyveinket is kicseréltük. Mivel még csak 2 hete fut a kurzus, így nagy kart se tehettünk a könyveinkben.
Az új tanár nem olyan vices, mint Hammo volt, de elmegy. Sharon is itt van, szóval még ismerős is akar. Van egy magyar általános iskolás csaj is, akik nemrég költöztek ide. Nagyon vicces kis csaj. Az apja szívsebész a kórházban, az anyukája is valami doki. Természetesen itt megfizetik kellőképpen a munkájuk, tehát érthető módon maradnak.
Szóval összességében örülök nagyon, hogy átmentem, a C1 túl nehéz volt, majd’ leizzadtam, hogy nehogy nekem kelljen válaszolnom (mint a régi szép gimis matek órákon), itt az első órán már semi bajom nem volt, szívesen beszéltem, sőt kérdeztem is, amit nem tudtam. Nem volt az az érzésem, hogy én vagyok a leghülyébb. Erre értettem azt, hogy nem szégyenlem, mert itt jól éreztem magam, míg a másikon csak szorongtam.
Kedden mentem Yaeli babyvel szülő-gyerek reggelire, úgy kellett buszozni (amit babakocsival nem csináltam), de semmi gond nem volt. Yaeli az elején csak bújt, nem akart senkivel se játszani, de utána elvolt, én meg jól bekajáltam.
Hogy mit is jelent ez a szülő-gyerek reggeli? Hát azt, hogy befizettem 3 €, ami a kaját fedezte, meg gondolom a gyerekvigyázót, aki játszott a gyerekekkel. Yaeli evett csokis műzlit, meg narancslevet ivott, én egy kávét, egy sonkás-sajtos szendvicset, egy lekvárosat, meg még ettem pár sajtot. Szóval szerintem ilyen árért megéri simán menni. Főleg, hogy hazafelé Törpe elaludt, amikor felébredt, azt mondta rögötön: menjük még játszani. Szerintem tetszett neki is.
Ott volt Claudia is, Jenna ex-gastmamája, aki mondta, ha szeretném megkaphatom Jenna régi bicóját addig, amíg az új au pair nem jön, jövő májusban. Hát ennek aztán nagyon-nagyon megörültem, mert utálom, hogy mindig gyalog, vagy busszal kell mennem.
Nem a legújabb, nem a legszebb, de én akkor is nagyon-nagyon örülök neki! :) A pincében csináltam a képet, nem sikerült valami jól, de az én kis djááágasssszágom jól látszódik:
Meg is beszéltem Lisaval, hogy akkor pénteken nála alszom, onnan meg majd tovább Claudiáékhoz, és elhozzuk az új biciklim.
Mivel nem tudtam mit kitalálni, így arra gondoltam csinálok nekik egy sütit ajándékba. Gyorsan megnéztem még péntek délután, mi van itthon. Alapanyag híján rizskókot csináltam.
Péntek este Lisaéknál sütöttem meg. Anja meg Jürgen (Lisa gastszülei) 5 percenként jöttek a konyhába, hogy mikor lesz már kész, mert olyan jó illata van.
Szóval a hétvégét megint Lisaval töltöttem. Ez is csak rosszabb lesz a végére, vagyis, mire hazamegy. Jenna esetében is nagyon rossz volt, hogy elmegy, de akkor itt volt nekem Lisa. Majdnem minden szabad percünket együtt töltjük, és minden hétvégén együtt is alszunk.
Hétközben is háromszor minimum találkozunk egy kávéra. (És kreatív, roppant előnyös képeket csinálunk:)
Megnéztük péntek este a Bazi nagy görög lagzit, igaz én bealudtam rajta, de azért jókat nevettünk. De úgy emlékszem, hogy én ezt már láttam moziban anno.
Másnap, szombaton Lisa elment reggel Johannal úszni, én még tovább aludtam egy kicsit, mikor hazaért meg felébresztett, hogy reggelizzünk.
Mindenkinek nagyon ízlett a rizskók, szerencsére sokat csináltam. :)
Olyan fél 12 körül értünk Claudiáékhoz elhozni a biciklit. Kávéztunk ott is egyet, beszélgettünk, meg segítettünk neki kaját csinálni, mert egy lánybucsúra ment. Szegénynek már iszonyat nagy a hasa, így nem nagyon tud mindenfelé mozogni. 1 hónap, és itt a baba.
Hozott még egy zsákot tele cipőkkel, hogy ha kell valami vigyük el nyugodtan. Én el is hoztam 3 pár csizmát, nekem nagyon tetszenek. Lisa fájó szívvel, de nem nyúlt semmihez. Így is azt mondta a fél ruhás szekrényét nekem adja, egy negyedet kidob, meg egy negyedet hazavisz. Mesélte, hogy amikor ideköltözött, akkor a reptéren 400€ fizetett, mert annyi volt a plusz súlya. Hát visszafele nem így akarja… érthető módon.
Rengeteget bicikliztünk szombaton, még Sharonhoz is eltekertünk a város másik végébe, hogy visszavigyem a könyveit. Az a kis mázlista most utazik az USA-ba 3 hétre, tök ingyen. Ő most csinálja biológiából a doktoriját, és ezzel kapcsolatban van valami munkája az egyetemen, ahonnan kiküldik Anaheimba (Kalifornia) egy szemináriumra. Egy hét előadások, két hét semmit tevés, utazgatás, teljesen ingyen….úúúúúúúúúúúúúúúúgy utálom érte!!!
Szombat este babysitteltem a kölyköket. Daniel és Kathrin elmentek valami operát megnézni. Rendeltek tejbegrízt, meg eper pürét. Szóval még olcsón is úsztam meg, hogy nem valami flancosat találtak ki vacsira a gyerekek. Utána engedtem nekik mesét nézni. Kathrin viszonylag korán fél 12-kor hazaért, tehát egy laza kis szombat estém lett.
Nem nagyon szeretem ezeket az este gyerekre vigyázós dolgokat, mert olyankor éthető módon már baromi nyűgösek, elaludni viszont nem hajlandók az anyjuk nélkül. Yaelt állandóan cipelni kell, ha leülök vele, akkor már sír. Noemi csapkodja magát a földhöz néha, vagy csak úgy hisztizik, és visítja, hogy mennyire fáradt...mindegy nem részletezem, mert ez is csak nevelés kérdése, azt meg már legutóbb kitárgyaltam...
Vasárnap természetesen megint Lisaztam, de csak pár órát, mert holnap lesz a vizsgája, tanulnia kell. Szorítok neki nagyon!
Jól telt megint a hétvége, igaz semmi elmítésre méltót nem csináltam megint. Hála ennek a remek időnek, öröm kimenni. Yaeli baby is nagyon szereti. Ma is sétáltunk, össze-vissza futkosott, felhúzta a kis szoknyáját, baromi édi volt. Közben meg énekelget. Majd’ minden második ember odaszól valami kedveset, hogy milyen édi a kislányom, vagy milyen szép, meg hasonlók. Én meg már az egy év alatt hozzászoktam, hogy magyarázkodni sokáig tart, így csak megköszönöm. :)
A legújabb hobbym Yaeli öltöztetése lett, imádom reggelente kikeresni neki az aznapi ruciját, meg frizkót csinálni. Minden reggelinél megkérdezem milyen színű ruhát akar felvenni. A válasz minde alkalommal: rózsaszín. :) 
A legújabb hobbym Yaeli öltöztetése lett, imádom reggelente kikeresni neki az aznapi ruciját, meg frizkót csinálni. Minden reggelinél megkérdezem milyen színű ruhát akar felvenni. A válasz minde alkalommal: rózsaszín. :)
A héten nagyon dalos kedvében volt. Nem tudom honna szedte, de állandóan énekelgette a Happy Birthdayt. Nagyon kis aranyos. Egyet fel is vettem:
Danieltől kaptam 2 jegyet egy táncos darabra a Requiemre csütörtök estére. Nagyon kiváncsi vagyok rá, bár már most tudom, hogy nem fog nagyon tetszeni, mert baromi elvontnak tűnik. Ráadásul úgy tudott csak jegyet szerezni, hogy nem is ülünk egymás mellett. Egy jegy a színpad mellé szól, míg a másik a szokásos helyemre, az erkélyre. Megnéztem amúgy a színház honlapján, hogy az én jegyem (ahol eddig mindig ültem, ha színházban voltam) a legdrágább. Ez amúgy Herr Baumer helye, az igazgatóé, akinek a kisfiát már egyszer babysitteltem. Minden előadásra van 2 helye ugyanott, ha neki nem kell, elkérheti Daniel, ha neki sem, akkor így tovább az alattuk rangban levők, majd meg lehet végül venni, ha senki sem kéri a színházból.
Megint csak agyalhatok mit veszek fel, bár sok lehetőségem nincs az estélyi ruhák terén... :)
Bocs, hogy ilyen össze-vissza lett ez a bejegyzés, kicsit én is ilyen szétszórt vagyok mostanában. Biztos a hús-alkohol-party mentesség teszi! :)
De ígérem a következő hetim érdekes, vicces, fenetikus lesz!! :)
Egy kötelező örök kedvenc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése