Mondhatom mostmár azt, hogy egy kicsit német lettem?
A héten beszélgettünk erről Kathrinnal és Daniellel. Szerintük amióta idejöttem, pontosabban április 12.-én jöttem, azóta rengeteget változtam.
Azt mondták, hogy az elején egy hatalmasat ugrott a nyelvtudásom, ami leginkább 1 hónap után volt érezhető, bár emlékszem Carollesban mondta Erik (Margarita férje a quartettből), hogy ő is érzi mennyit javult a németem, pedig nem gyakran találkoztunk.
A második javulási ugrás pedig decemberre lett, amit annak számítok, hogy sokat voltam Jennaval és Lisaval, vagyis nem csak a gyerekekkel és a szülőkkel beszélgettem.
Most úgy érzem megrekedtem.
Daniel szerint ez azért van, mert elértem egy szintet, ahol már tudok mindent, mármint múlt, jelen, jövő idő, ragozás, tárgyeset, birtokos, stb. (amit megjegyeznék az utóbbi 2 iszonyat nehéz nekem), és egyszerűen már csak szókincsbeli fejlődésre van szükségem.
Ezért jelent nekem nagy problémát az új nyelvkurzus. A tanár mondta is, hogy ez a csoport most más. Mi már elmondhatjuk, hogy igen, tudunk németül, nem csak állítani, hanem valóban igaz is.
De a szókincsünket ki kell tágítani. Olvassunk újságot, és ne csak a pletykákat, és a sportot. Olvassunk a világban történtekről, mindenről, nézzünk sok tévét, tanuljunk, ne csak hagyjuk a szavakat "magunkra ragadni".
Ez a legnehezebb része a dolgoknak.
Olyasmihez hasonlítanám, mint mikor sütünk egy tortát.
Minden kész: az alapot könnyen megsütöttük, a krém már macerásabb, de már az is könnyebben sikerül, mint először, aztán jön a diszítés... most már nem elég egyszerűen csak csokimázat rá, nem. Gyakorlottabbak vagyunk, sokszor csináltunk már csokimázat, most jöjjön egy kis cifrázás: csokimáz alapnak, plusz még a gyümölcs virágok, fodrok, marcipánok, mi egymás...
Nos itt tartok én. Kész a csokimázam, csak az a plusz kis diszítés hiányzik... ezen dolgozok most!
Daniel szerint az akcentusom dícséretre méltó, mert hogy nincs! :)
Kathrin szerint a magyar bácsi, aki a postán dolgozik, és több éve itt él, erősebb akcentussal rendelkezik, mint én.
Azt is hozzátették, hogy van olyan született német, nem is kevés, aki nem tud ilyen választékosan beszélni, mint én. Ez ismét egy nagy dícséret. Néha bele is pirulok az ilyenjeikbe, pedig nem vagyok egy zavarba jövős forma! Jól esik, na, nincs mit kertelni! :)
Danielen úrrálett ismét a tanítási vágy,így minden, de minden mondatomba beleszól, addig amíg nem helyesen mondom. Csak annyit mond: nochmal Dóri! (mégegyszer) Másodszorra már általában helyesen mondom. Szerinte ez azért van, mert állandóan gyorsan akarom mondani a dolgokat, és nem gondolom végig. Ha végig gondolnám állandóan mielőtt megszólalok, igaz az elején sokáig tartana, de utána idővel automatikusan csak helyesen beszélnék.
Őszintén szólva ez baromi idegesítő, de tudom, h ettől nekem jobb lesz, és azt is tudom, hogy szerencsém van vele, és ő csak segíteni akar. Ezért kaptam is tőle 2 CD-t, de erről majd később...
Daniel második tanítványa:
Noemi tud olvasni, és írni...4 éves!
Hihetetlen! Persze nem mindent, de akkor is! Daniel rendelt egy könyvet a neten, annak a segítségével tanította meg. 2 hónapja kezdték, és már ír a gyerek. Én csak tátom a szám, amikor a kezébe veszi az újságot...
Mégegy gyors hír, aztán belekzdek a heti beszámolómba:
Nos, tudjátok, vagy nem, hogy mekkora Red Hot Chili Peppers rajongó vagyok!
És olvastam a neten, hogy csinálnak egy koncertturnét Németországban, mert itt vettek fel egy új lemezt.
És jönnek Osnabrückbe!!!!
Hihetetlen, nem?! Csak van egy bökkenő: akkor én pont otthon leszek. De mivel jönnek Münsterbe, Aschaffenburgba, Bielefeld, Hamburg, Bonn, stb., így nem kell félnem hogy kihagyom, ha kell még a Münchenire is elutazok, csak hogy lássam/halljam őket!!!! Iszonyú izgatott vagyok! :)
Akkor a heti beszámoló:
A hétfői 1 liter fagyi után naná, hogy kedden torokfájással ébredtem. El is panaszkodtam Kathrinnak. Aki délután mutatta, hogy neki milyen speckó fújós cucca van a torkár, majd a kezembe nyom egy 10-est, hogy vegyél magadnak is.Komolyan, ő a második anyám! :)
Nos, hát vettem...iszonyat! Van egy pálcikája, amit le kell nyomni a torkomig, és megnyomni, majd bespricceli közvetlenül a fájós részre. Azt tudni kell, hogy a fogorvosnál is azt a részt utálom a legjobban, és öklendezek, amikor a hátsó fogaimnál matat. Na gondolhatjátok, hogy ettől is majndem kitaccsoltam! :)
De jó a torkomnak, nem fáj már annyira, tegnap már ettem is megint fagyit...epreset, diósat, vaníliásat, meg csokisat....nem az én hibám, nem tehetek róla, hogy ott van a hűtőben és szinte kér, hogy egyem meg... :)
Kedden megint suliban voltam. Komolyan mondom, úgy érzem én vagyok a leghülyébb. Baromi nehéz, és szinte csak minden harmadik szót értem. Nem is tudom hány oldalt írtam csak azzal tele, hogy ezeket a szavakat otthon meg kell néznem a szótárba...
Megvettem a könyveket is, 40 € baszki...láttam egypáran úgy fénymásolták. Pedig mutogattam Kathrinéknak, hogy milyen drága, de ez alkalommal nem mondták, hogy kifizetik. Jó lett volna, de nem várhatom el természetesen, hisz az elsőket kifizették.
Szerdán volt Noemi második balett órája, én meg Yaelivel itthon maradtam. Elmentünk a játszótérre, aztán 1 óra fagyoskodás után haza.
Szegénykém már nagyon fáradt volt, leraktam a lépcsőházban az első fokra, míg becsuktam az ajtót, meg kivettem a kulcsot. Hát arany szíve, fejjel előre eldőlt, mint egy mini krumplis zsák. Sírt nagyon, de gondoltam, jól van, semmi gond, hát annyit esik-kel, mint minden gyerek, ez normális.
Viszem fel, Daniel itthon volt. Kérdezi mi történt, miért sír a gyerek. Mondom, elesett, de semmi gond.
Ő levetköztette, én meg elindultam felhozni a pincéből a mosott ruhákat. Utánam ordít, hogy jöjjek vissza.
Oké, visszamásztam, nézem a gyerek fejét: egy hatalmas kék dudor van rajta.... Na baszki.
Daniel tiszta ideg lett, majdnem nekem vágta a gyereket, hogy öltöztessem, viszi a kórházba.
Én meg nagyon besz...rtam, hogy mit csináltam szegény Törpémmel. Telefonálgatott össze-vissza. A gyerek fején a dudor, meg kezdett összemenni. Ha nem látom, nem hiszem el.
Felkapta, bevitte a hálóba, én meg mint egy idióta, csak ott álltam az előszobában, és csak néztem. Nem értettem, hogy akkor most mi van. Elkezdtem bőgni, és nem bírtam abbahagyni, végig az járt a fejemben, hogy mit tettem...
Kathrin hazaért, csak néz. Megnézte Yaelt, azt mondta, ugyan már, ez semmi, mindegyik gyerek esik-kel, ez normális. Megölelgetett, hogy semmi gond, én nem csináltam semmit rosszul, ez ugyanúgy előfordulhatott volna velük is.
Feljöttem a szobámba, aztán elmentem Lisahoz. Nem bírtam itthon maradni, nagyon megviselt. Legfőképp az, ahogy Daniel rámnézett...
Lisa megnyugtatott, megetetett, még kakaót is főzött, de nem bírtam megnyugodni. Kathrin írt egy sms-t, hogy :ne aggódjak, minden rendben, és tényleg nem az én hibám volt. Reggel beszélünk.
Másnap, csütörtök, nem bírtam ki reggelinél, megkérdeztem Danielt, hogy akar-e valamit mondani a tegnapról. Hunyászkodott és elmesélte, hogy hogy járt legutóbb az állatkertben. Látta, hogy a gyerek el fog esni, de csak nézte, ahogy esik. Azt gondolta, hogy messze van még a patkától, nem veri be a fejét,így végignézte, ahogy a gyerek feje mégis eléri a patka szélét, és jól bevágja. Szidta magát rendesen érte, de hát van ilyen. Nem kért bocsánatot, a viselkedéséért, nem mintha vártam volna. De éreztem, hogy bánja.
Bement a dolgozószobába, majd 10 percre rá behívott. Mutatott egy oldalt, ahol rendelt nekem egy német intenzív nyelvi kurzus CD-t. Azt mondta, ez ajándék.
Szóval mégis bocsánatot kért, csak ilyen formában. A lényeg: Yaeli baby sárga homlokkal, de annál vidámabban kicsattan az egészségtől!
Péntekre mozit terveztünk Lisaval. Megbeszéltük, hogy van egypár ember, aki nem a szívünk közepe, de mindig hívnak minket, és mi mindig lemondjuk mondvacsinált indokkal. Úgy döntöttünk, hogy erre az lenne a megoldás, hogy elhívjuk őket moziba, ott nem kell beszélgetni, így a probléma kiküszöbölve.
Sharon és Maia jött csak el. Őket viszont nagyon szeretjük. Az a három, akivel nem akartunk találkozni egyik sem ért rá. Szóval nagyon klassz esténk volt egészen a mozi végéig. Na de, akkor előről:
21:00-ra beszéltük meg a Tifenrauschba. Maia és én értünk oda először. Kértünk egy italt, beszélgettünk, megérkezett 10 percre rá Sharon és Lisa is. Nagyon jól éreztük magunkat, mejd fél 11-kor elindultunk a moziba. A Big mamas haus-t néztük meg, vagyis Gagyi mami 3. Szerintem baromi vicces volt, néha vissza kellett fogni magam, hogy ne olyan hangosan nevessek. :)
Fél 1-re lett vége. Szegény Maia még új a városban, és nem tudta, hogy éjszaka a buszok nem úgy mennek, hogy minden órában, így naná, hogy volt 1 óránk a buszára. Hozzátenném, hogy olyan hideg volt....fogalmam sincs, hogy mennyi, de én mínusz 10-nek biztosan éreztem.
Elmentünk még egy forró teát inni, majd vissza a buszmegállóba. Ott az állt, hogy még 25 perc. Na neeeee, én biztos nem állok még ott annyit. Mondta, hogy a következő megállóig sétáljunk el. Oké, ott is még 20 perc, akkor menjünk még eggyel tovább. Rafkós voltam, mert minnél tovább mentünk, annál közelebb értünk a házunkhoz. :)
Vártunk még 10 percet, majd jött végre a busz. Felraktuk Maiat, aztán irány haza.
Beérek a házba, hallom, hogy szól a zene, buli volt az új szomszédoknál. És meg se hívtak...
Másnap mondta Kathrin, hogy voltak náluk beköszönni, és hozzám is akartak, csak nem voltam itthon. Pedig szívesen elmentem volna a lakásavatóba. Na mindegy, már késő...
Tegnap volt a városban az osnabrücki karnevál, de semmi kedvem nem volt kimenni. Hideg is volt, meg fáradt is voltam, hisz előző nap 5-kor aludtam el. Lisa elment a görögjeihez. Ez egy görög család a környéken, akikkel úgy ismerkedett meg, hogy bement egy pékségbe, ami az övék. Egyszer meghívták vacsira, azóta minden hónapban megy hozzájuk, és ott is alszik.
Tavaly voltam ezen a karneválon, szóval tudom már milyen, nem maradtam ki semmiből.
Noeminek holnap lesz az oviban farsang. Kathrin vett neki egy írtó aranyos hercegnő kosztümöt. De mindenáron a régi szakadtat akarta felvenni. Kathrin azt mondta, jól van, nem erőltetem rá, pedig olyan szép ez az új. Mondtam, adj 5 percet, és az újat akarja majd viselni az oviban.
Így is lett, nagyon jó meggyőző képességem van.
Vagyis inkább terrorizáltam, de az előbbi jobban hangzott. :)
Nos, ennyit mondtam Noeminek, miután bejelentette, hogy a régi ocsmány rucit viseli majd holnap:
- Nézd Yaeli, dejóóóó. Ezt a hiper-szuper új hercegnő kosztüm a tiéd!
Erre Noemi egy óriási neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem visítás után kitépte a kicsi kezéből az új kosztümöt, levette a régit, odaállt az anyja elé, és bejelentette, hogy ő ezt a szépet szeretné holnap felvenni! :)
Kathrin nem hazudok, egy 10 percet tuti csak nevetett! :)
Noemi hercegnő szerkója (ez az új):
Noemi az újban, Yael a régiben:
Tegnap, az-az szombat este meghívásuk volt a szülőknek vacsorára, szóval babysintérkedtem.
Fél 9-re mentek, ráadul 3 percre a háztól, szóval gondoltam, hogy akkor ez sokáig fog tartani. Így is lett. 11-kor hív Kathrin, hogy még mindig vacsoráznak, hogy vagyunk. Noemi addig elaludt, becipeltem az ágyba, de Yael nem volt még hajlandó aludni. De mondtam Kathrinnak, hogy minden oké, maradjanak csak.
De éjfélkot már nagyon nyűgös volt Yael, mondogatta, hogy fáradt fáradt, de az istenért se akart elaludni. Pedig be is feküdtem mellé az ágyba, olvastam, énekeltem, de nem akart.
Mondtam neki:
- Alszunk?
- igen.
-Becsukod a szemed?
- igen
- Alszol már?
- igen.
- Akkor én kimegyek a konyhába. Aludj csak. Jó éjt, stb...
Pakolászok a konyhába, tök büszke voltam magamra, hogy végre sikerült. Erre hallom a kis mezítlábas klattyogását. És mondogatja, hogy "Angst" (fél). Jajjj, hát aranyszíve. Felhívtam az anyját (fél 1 volt), hogy jöjjön. Ott volt 3 perc alatt, megetette a gyereket (még mindig szopik), majd az aludt is 1 perc múlva.
Mi meg leültünk beszélgetni a konyhába. Daniel még visszament.
Mesélte Kathrin, hogy ez a japán brácsista a színházból mi mindent főzött. Felsorolt 2 előételt (köztünk házikészítésű csipsz, rózsamintába hajtogatva), vagy 5 főételt, és a desszertből még nem tudott enni, mert hívtam. Azt mondja hihetetlen, de fél 9 óta folyamatosan kotyvasztott valamit, és úgy tálalta a csaj, mintha étteremben lettek volna. Már az előételnél tele volt. :)
Daniel 3-kor ért haza. Ma kérdeztem, látva a gyűrött fejét, hogy na milyen volt a buli.
3szóval válaszolt: "zu viel Wein" (túl sok bor) :D:D:D
Kérdeztem a héten Kathrint, hogy hogy akarja megoldani az alvást, ha itt a harmadik pici. Ugye meséltem már, hogy mind a négyen egy francia ágyban alszanak. Ne kérdezzétek hogy csinálják, nem tudom, meg nem is akarom. De az biztos, hogy 2 gyerek, 2 felnőtt, plusz egy újszülött már a soknál is több lenne...
Azt mondja az lenne a legjobb, ha Yaelt meg Noemit ki tudnánk szoktatni, hogy a gyerekszobában aludjanak. Hozzátenném, nincs gyerekágy, de mindegy, azt lehet venni.
Meg Yaelit le kéne szoktatni a szopásról. Itt is hozzátenném, hogy 2 évesen igazán már illendő lenne. De hát, hogy ez milyen nehéz, szegénykék biztos félnek majd külön ágyban. Ez érthető, de hát az elején lett elszúrva. Plusz most el lesz szúrva a 3.-nál is, mert nekise a szülők között kéne aludni, hanem egy másik gyerek ágyban.
Persze a sajnát véleményemet nem mondtam nekik. Ennyire pofátlan nem vagyok, meg hát gondolom nem is érdekelné őket. De ebből is legalább tanulok, hogy az én gyerekeim egyszer sem fognak az én ágyamban aludni, az fix!!!
Mára befejezem!
Szép hetet, egy "szép" nótával:
http://www.youtube.com/watch?v=lvOb0-Chfwc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése