Amsterdami hétvégénk

Akkor AMSTERDAM:

Előzmények:

Szinte már mániánkká vált az út tervezése. Jó görög szokás szerint majd’ minden nap elmentünk a Tiefenrauschba egy kávéra, és összedugtuk a fejünket, hogy hogyan mit mikor…

Megbeszéltük, hogy mivel Amsterdam elég drága város (még Párizst is lekörözi, ami elég nehéz szerintem), így a kaját legfőképpen itthonról viszünk.

Ezt el is meséltem Kathrinnak, aki a szokásos pénteki bevásárlásom előtt bejelentett, hogy ő nem engedheti azt, hogy az én pénzemből vásároljak. Hisz ha itthon maradnék is ő fizetné az étkeztetésem. Persze mondtam, hogy ne vicceljen, ezt kettőnknek veszem, meg hát mégis. De addig erősködött, amíg belementem. Elég sokmindent vásároltam, de mivel nekünk tök mindegy, hogy bio, vagy sem, így magunknak normális dolgokat vettem, így fele annyiba se kerül, mint fél kilo bio hús. 

Lisa olyan hálás volt, hogy vett Kathrinnak egy nagy Cherry meggyes csokit. Utána jutott eszébe, hogy talán terhesen nem kéne. De Kathrin egy kacsintás mellett örömmel fogadta. :)

De hogy még ez ne legyen elég az én drága-drága gastmamimtól, még kaptam tőle egy Amsterdam útikönyvet túristáknak a látnivalókról, piacokról, hotelekről, stb. Egy térképpel.

Mondtam is neki, hogy egy au pair ennél a családnál jobbat nem találhatna! :)

Még péntek délutánra volt egy utolsó megbeszélésünk a szokásos kávé melett, de Yaeli nagyon rosszul lett. Arany szíve nem tudott nagywc-zni napok óta, és iszonyatosan keservesen sírt, pont amikor indultam. Noemi meg aludt. Mondtam, hogy akkor itthon maradok, menjenek csak a dokihoz. Lisat lemondtam, aztán fél órán belül hazaértek a picivel, aki kapott gyógyszereket, szóval mégis visszahívtam és találkoztunk.

Onnan egyenesen hozzám jöttünk, bújtuk a könyvemet, pakolásztunk, és hajnali 2-kor sikerült is ágyba bújni.

Az utazás:

(1. vonat Osnabrück-Hilversum: Osnabrück, Rheine, Bad Bentheim, Hengelo, Almelo, Deventer, Apeldoorn, Amersfoort, Hilversum)

Szombat reggel 6-kor ébredtünk, én gyorsan csináltam egy kávét, és termoszba is töltöttem az útra. Pontban 7-kor sikerült is elindulnunk a pályaudvarra, ami egy kényelmes fél órás séta a belvárosban. Megkerestük a vágányunkat, majd 10 percre rá jött is a vonat.

Először féltem, hogy nem lesz helyünk, hogy mint lefoglalt ülés lesz csak mert fejenként 9 €-t erre nem akartunk költeni), de szerencsénkre elég sokan nem foglaltak, így végig egy asztalos négyesben ültünk ketten.

Hilversumban (más Hollandia) kellett átszállnunk, ami már csak 20 perc volt Amsterdamtól. Egy klassz kis emeletes vonattal utaztunk:

 1. nap:

Ugye írtam, hogy biciklit akartunk bérelni, de 7 € volt egy napra, plusz 50 €-t kellett volna kaukcióra otthagyni, plusz zuhogott az eső.

Így vettünk egy napi kártyát, ami szerencsére nem éjfélig volt jó, hanem 24 órás, azaz délben vettünk, így másnap délig. Plusz utazhattunk vele az összes metróval, és villamossal.

Amikről el kell mondanom, hogy iszonyú modernek, és az egész város be van hálózva velük. A sétáló utcák is, a legkeskenyebbek is, és az emberek sétálgatnak, hallanak egy pici dudát, félre lépnek, és elengedik a villamost. Csak ilyen lazán.

Viszont az autósok és biciklisek egy állatok, ahogy ezek közlekednek, teljesen életveszélyesek. Tök mindegy, hogy piros vagy zöld a lámpa, mennek, bár ez igaz a gyalogosokra is. Sajnos Lisa görög mentalitására is.:)

Nagynehezen elbuszuztunk a hotelünkig, ami hát nem úgy nézett ki, mint amilyen fotók a neten voltak. Vagyis az előcsarnok , a lépcsők, az étterem igen, de utána fellifteztünk, ki egy nyitorr folyosóra, majd be egy pici zártra, és úgy jutottunk a szobánkba. Ilyen szar hotelben még nem voltam soha!

Lepakoltunk, majd vissza a városba, akkor:  fedezzük fel Amsterdamot!!!!! :)

Csak hogy a hotel előtt megláttunk egy hatalmas piacot, naná csajok vagyunk, beindult a vásárlási ösztön, irány a piac! :)

Tipikus, roma stílusú Gucci, Dolce, LV, stb. Cuccok. Megláttam egy meseszép Gucci sapit, na mondom ez kell bizony nekem!! Kérdezem mennyi, 15 €. Na pá! :)

Direkt nem voltak kinnt árak, hogy a hülye turistát le lehessen húzni. Hát nem jött össze!

Találtunk egy csizmást, ahol kinnt volt minden pár 10 €, megtapogatom őket, mind bőr, és mind Vagabond. Vagy lopott, vagy iszonyat jó hamisítvány. Lisa rögtön vett egyet, nekem egyik se tetszett olyan nagyon, így nem vettem. Mostmár bánom, hogy ennyi pénzért otthagytam…

Végül csak bejutottunk a városba. Ami iszonyat gyönyörű! Körülbelül minden 50. méteren található egy híd folyóval, keskeny magas házak, macskakő, egy szóval gyönyörű.

Kávéztunk, sétálgattunk, ettünk, majd véletlenül rátévedtünk a Red Light Street-re, azaz a piros lámpás negyedre. Aminek a megnézését másnapra terveztük, de ha már ott voltunk, miért is ne. Rögötn betértünk egy Szex Múzeumba (7 €). Tele volt képekkel, szobrokkal, filmekkel, eszközökkel, mindennel. Én csak röhögni tudtam. Aztán látom ám egy falon, hogy John Lennon hatalmas képe néz vissza. Nos kiderült azon a falon lévú képeket ő festette. Perverz egy pasi volt meg kell hagyni. :)

A legfelső szinten (4 volt összesen, és mind csak lépcsővel) volt egy szoba, ahol képeket lehetett csinálni. Hát itt elidőztünk egy jó darabig, jó sok vices képet csináltunk.

Utána csak sétálgattunk az utcában. Minden ház minimum 3 szintes, az alső szint üveg ajtós, ahol az örömlányok kacsintgatva, egy szál semmiben kacérkodva hívják be az embereket. Egy üveg fal választ el tőlük. Van a szobájukban egy kis ágy, mosdótál, meg fűtőtest. Volt amelyik telefonált, volt amelyik cigizett, ahol meg be volt húzva a függöny, nos az éppen pénzt keresett. Fényképet sajnos nem lehetett ebben az utcában csinálni, pedig tudtam volna miről. Rengeteg üzelt, és mozi élő show-val. Jenna mesélte, hogy ő januárban megnézett egyet, de kösz mi inkább kihagytuk. Ráadásul 30 € volt!!

Vettünk pár szuvenírt, kaját, és irány a hotel. Minden ruhánkból csavarni lehetett a vizet, a cipőinkről nem is beszélve. Nem elég, hogy esett, de iszonyat párás is volt a levegő, plusz azt még fújta a hideg szél.

Hamar el is aludtunk egy kis tv nézés közben. Amúgy tök érdekes, hogy a flamand nyelv az angol és a német keveréke, tehát majdnem mindent meg lehet érteni, amit mondanak. De persze jól jött az angol tolmács Lisa személyében. :)

2. nap:

Azt ugye írtam már, h szegény Lisa koránkelésben szenved. :)

Hát ez a mi vasárnapunkra nem volt igaz. Olyan fél 10 körül támolyogtunk le reggelizni. De huuuuuuuuuuh, én életemben nem ettem annyit. Hogy ezek a holland sajtok, meg zsemlék milyen isteniek. Iszonyat nagy volt a választék lekvárokból, sajtokból, müzlikből, gyümölcslevekből, zsemlékből, kenyerekből. Plusz egy hatalmas kávégép, ahol magunknak kellett kávét csinálni vagy teát. Egyszóval: rengeteget ettünk. :)

Felvánszorogtunk a szobánkba, még pihiztünk, összepakoltunk és összekészülődtünk, 11-kor kicsekkoltunk, és irány a belváros.

Ja, azt még nem írtam, hogy a belvárosból 15 percnyire voltunk egy Harlem nevű környéken. Holland egy szál se, de iszonyat jó butikok voltak, mindegyiken egy-egy zászló, hogy melyik nemzetiségű. Minden, de tényleg mindenféle volt.

Megkérdeztük az információn, hogy jutunk el a Van Gogh Múzeumig. Sietnünk kellett, mert a jegyünk csak 12:00-ig volt érvényes. Villamossal mentünk, majd a múzeumnál leesett az állunk. Zuhogó esőben kb. 3 km sor állt a bejáratnál. 5 perces tanakodás után úgy döntöttünk, hogy fájó szívvel, de ezt most kihagyjuk, pedig Picasso kiállítás is volt.

 Visszaindultunk gyalog, amikor észrevettünk egy hatalmas „ I amsterdam“ feliratot, ahol millió ember fotózkodik, hát ezt mi sem hagyhattuk ki.

Mindegy minden alapon, baktattunk visszafele a cseppet sem könnyű utazó táskáinkkal.

Kicsit el is tévedtünk, mert minden utcában biztosak voltunk, hogy igen, mi már jártunk, pedig nem!

Lisa minden templomnál felkiáltott, hogy „igeeeeeen, itt a Dóm végre“. És természetesen egyik alkalommal sem az volt, csak egy egyszerű templom.

Nagynehezen odataláltunk az IGAZI Dómhoz. Gyorsan be egy kávézóba, felmelegedni.

3-ra volt megbeszélve egy találkánk Lisa görög ismerőseivel, mert szerencsés módon a legjobb barátnője azon a hétvégén jött szintén.

Nagyon kedvesek voltak, igaz egy kukkot se tudok görögül (vagyis de: skasa malaka, fordítsátok le nyugodtan), és ők sem németül. Lisa nagyon aranyos volt, mindent megpróbált fordítani, pl: “most semmit se mondtunk, csak nevetünk” :)

Fél 6-kor elbucsúztunk tőlük, Lisa egy kicsit pityergett érthető módon, biztos én is így letten volna.

Hazaút:

Vettünk egy hatalmas tortát, benyomtuk ketten, és már jött is a vonatunk, szintén hilversumi átszállással. Utánna a maradék 2 órát átaludtunk.

Osnabrückbe érve kerestünk egy taxit, és 11-re már ágyban is voltam.

Mai nap:

Ma iszonyat nehezen keltem fel, de gondolom ez a hét ilyen lesz.

Odaadtam mindenkinek az ajándékot gyorsan. A gyerekek bögrét kértek, így azt is kaptak. Kathrinnak egy mini fapapucsot vettem.

Ő ment ma Brémába, mert ott van az ország legjobb cselló szerelője.

DÉlután szokásos Tiefenrauschos kávézás Lisaval, mindketten csukott szemekkel. :)

Majd kitaláltuk, hogy fagyizni akarunk, így vettünk 3 nagy jégkrémet, összesen 2000 ml-t.

Átjöttünk hozzánk, és be is nyomtuk.

Iszonyat, hogy ha Lisaval vagyok mennyit eszek, erről le kell szoknom!

Csomagot küldtem haza, remélem a héten még megkapjátok. Légi postával megy, így gyorsabb, de hát akármi történhet.

Szép hetet mindenkinek!

Erre a hétre a kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=mGDKp2Qsf1Y