Na mit szóltok, milyen frankó lett a blog? Csak sajna sehogy sem akarnak visszaállni két oldalt a menük, mindegy, még dolgozok ám rajta! :)
Ja, de nehogy elfelejtsem:
yuhééééé, egészséges vagyok!!!!!! :)))))
Mostmár elmondhatom, hogy iszonyat rosszul voltam, talán életemben most voltam ebben a másfél hétben a legbetegebb. Kathrin többször feltette a kérdést:
Dóri, hívjak egy taxit? Mehetünk végre a kórházba?
Nagyon odavoltam, meg vissza, a H1N1-et kaptam el, ami amellett hogy iszonyatos tünetekkel jár, még fertőző is. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy másfél hét alatt ki tudtam belőle lábalni, mert a minimum időnek 2 hetet írnak, de ezek szerint erős a szervezetem, arról nem is beszélve mennyire kúráltam magam házilag. Ettem a fokhagymagirizdeket (sajna azt nem bírta a gyomrom), gőzöltem magam napi 3-szor (amikor fel bírtam kelni), sőt még a tusolást is fürdőkádra váltottam, ami ittlétem 10 hónapja alatt először fordult elő. :)
Anya javaslatára ittam a vöröshagyma teát:
Daniel kérdezte: Milyen levest csinálsz? Tök jó illata van!
Én: Vöröshagyma teát. Kérsz?
Daniel: Fúúúúúúúúúúúj ti magyarok érdekes dolgokat isztok!
Hahaha, vicces egy pasi :)))))
De végre túl vagyok rajta, és bónuszként ledobtam 7 kg-t is, amit lassan visszaszerzek, mert Lisa már megint belémtömött egy csomó csokit. Azzal a címszóval, hogy ő nem szereti, és úgy kapta, de szerintem csak úgy van vele, jobb ha én hízok, és nem ő. hahaha :)
A héten voltam először suliban Jenna nélkül, és egyben ez volt az utolsó óránk is.
Iszonyatosan hiányzott!!!!!
Nem arról van szó, hogy nem tudok mással beszélgetni, de olyan rossz volt, hogy balra fordulok, hogy szokás szerint valamit kommentáljak sutyorogva, és ő nincs ott. Utálom ezt!
Szerencsére Sharon jött, így vele voltam. Sokat nem tudtunk beszélni, mert írtunk egy próba vizsgát. Átmentem, mert csak 60 %-ra kell megírni, de nem voltam magammal elégedett. Olyan hibákat vétek, ami annyira alap, és tudom is, de valahogy elhibázom. Ráadásul mindig egy fél órával mindenki előtt végzek, és nem azért mert én vagyok a legjobb, hanem egyszerűen nem tudok tökörészni a feladatokkal, vagy nem vagyok elég alapos?! Ezt meg kéne tanulnom, mert szerintem a legtöbb hibám ebből fakad.
Leotól (a tanárunktól) kaptunk egy verset búcsúzóul, amit elég viccesnek találtam, mert egyáltalán nem idevaló-odavaló. Arról szól, hogy egy tornádó hogy tudja letarolni a körülötte lévő természetet. Aztán az is lehet van valami átvitt értelme, de nem vagyok a tetőfokán a németemnek, hogy most ezt keressem. :)
Sharon meghívott magához jövőhét szombatra, mert mondtam, hogy ennék valami izraelit, ő meg már annyiszor hívott magához, hogy most végre megejthetjük Nem tudom meséltem-e, de Sharon arab lévén kosher kaján él, tehát disznó húst egyáltalán nem eszik, meg különböző tejtermékeket nem lehet különböző más hozzávalókkal együtt főzni. Nem igazán értem, de nagyon érdekesnek találom. Majd erről még kifaggatom. Azt mondta, hogy ez nagyon érdekes, mert amikor még Tel Avi-ban élt, akkor sosem tartotta ezt be, de most hogy távol él az otthonától, úgy érzi hogy ezzel a kosher étkezéssel bizonyítja legfőképp önmagának, hogy honnan jött és hol az igazi otthona. Én ezt nagyon dícséretesnek tartom!
Kathrin volt a héten ultrahangon, ahol kiderült, hogy a harmadik baby is kislány lesz. Még a vizsgálat előtt kérdeztem, hogy hogy érzi mi lesz a baba. És azt felelte, ha arra gondol, hogy kisfiú, akkor olyan furcsa érzése van, hogy nem, ez nem lehet fiú, csakis lány lehet. Hát beigazolódott az anyai ösztön! :)
Noemi új kedvenc operettje a Herczogin von Chicago (azt hiszem magyarul csak Chicago-nak hívják), ahol Rosemary a főszereplő, és ő mindenáron azt akarja, hogy a pici Rosemary legyen. Mindenkinek nagyon tetszik a név, csak Daniel ragaszkodik ahhoz, hogy mindenképp héber neve legyen a gyerekeknek (ugye a Noemi és a Yael is az).
Megérkezett Kathrin anyukája is Salzburgból látogatóba. Az igazság az, hogy már kétszer megkérdeztem mi a neve a legutóbbi látogatásuknál, így már nem merem mégegyszer, és fogalmam sincs hogy hívják. Egyszerűen én is Oma-nak (-maminak) hívom, mint a gyerekek. Nagyon kedves néni, és ráadásul állandóan takarítani akar, meg sütni-főzni. Szóval ez se az én munkám, amíg itt van. :) Még Sacher tortát is csinált, amit én annnnyira, de annnyira imádok! :)
Kaptam tőle egy fotót, még az összel csinálták, amikor itt voltak látogatóban. A képen Kathrinnal, Daniellel, meg a gyerekekkel és egy hatalmas lábos paprikás krumplival vagyok a képen. Nagyon megörültem neki, mert végre egy kép, ahol az egész "családom" együtt rajta van.
Omi mondta, hogy a nagypapa a mai napig emlegeti a paprikás krumplim, hogy olyan finomat még életében nem evett, mint amit akkor főztem. Ennek annyira megörültem, hogy elhatároztam, mielőtt omi hazamegy főzök egy nagyobb adaggal és elküldöm neki. :)
Hétvégén nagyon nem csináltam semmit, még nem akartam emberek közé menni, se bulizni, hátha még fertőzök, meg hát gondolom az immunrendszerem sincs még toppon, aztán bármi nyavaját összeszedhetek.
Szombaton átjött Lisa, elmentünk sétálni, meg természetesen a Tiefenrauschba. Azért írom, hogy természetesen, mert ha Lisaval csinálunk valamit, teljesen mindegy mit, előbb-utóbb a Tiefenrauschba kötünk ki. Kávézgattunk, beszélgettünk, és terveztük az amszterdami hétvégénket. Ami már teljesen, 100%-osan biztos, hogy:
Március 11.-én 15:53-kor elhagyjuk imádott kis városunkat, és irány Amszterdam!!!!!! :)
Az út 2 és fél órás, tehát hamar odaérünk. Szerencsére találtunk is olcsón (19€) vonatjegyet. A visszaútunk pedig 13.-án 12:34-kor lesz, amivel már nem voltunk annyira szerencsések, hisz a jegy így 53€ lesz. Azt is úgy sikerült összehoznom, hogy át kell szállnunk kétszer. De még így is jobban jövünk ki, mert 20 €-val kevesebb, mint a közevtlen járat. Elveszni nem fogunk, mert ha végigcsináltam az Antwerpen-Osnabrück járatot 4 átszállással nem német ajkú földön, a decemberi hazautamról nem is beszélve, akkor bizony én már mindent végi tudok csinálni. :)
De visszatérve a szombatra:
egy szalvétán írtuk meg a pontos tervünket, sőt még egy listát is készítettünk, melyikőnk mit visz magával, hogy ne ott kelljen megvásárolnunk, hisz Amszterdam nagyon drága.
Tegnap éjjel is egész végig ezen agyaltam, hogy mennyire iszonyatosan várom már. De Lisa is így van vele, aminek nagyon örülök!
Ja, kaptam tőle pár nagyon klassz cuccot. Cseréltünk cipőt is, vagyis nekem a csizmájára (kék alapon sok vicces minta) fájt a fogam, neki meg a Lacoste cipőmre. Szóval azóta majdhogynem csak fürdéskor veszem le a csizmám! :) Kaptam még nadrágot, inget, pulcsit, meg az elmaradhatatlan csokihegyeket. :)
Ma is nála voltam, meghívott reggelizni, mert most hiper-szuper barátságos a gastmamija. Mióta bejelentette, hogy akkor ő májusig marad, hogy az egyetemet el tudja kezdeni, azóta nagyon kedvesek vele. Az új pedig Kanadából érkezik. Amit baromi hülyeségnek tartok, hisz a gyerekeknek meg kell szokni, hogy Lisa elmegy, plusz egy totál idegen embert befogadni, aki egy idegen nyelven beszél majd hozzájuk, hisz a szülők ragaszkodnak hozzá, hogy a gyerekek angolul anyanyelven tudjanak. Már most sajnálom szegényeket!
A pici Franciskát egyenesen imádom, állandóan a nyakamba lóg, és csicsereg, amiről legtöbbször fogalmam sincs, hogy mit, mert iszonyat pösze, de annyira édiiiiiiiii! :)
Szóval reggel 8-kor felkeltem, jelezném, hogy ez hétvégén iszonyat nagy szó nálam! Azzal a címszóval, hogy spórolok Amszterdamra, kitaláltam, hogy nem buszozok, hanem felgyalogolok hozzájuk. Kb. 20 perces sétámba került mire odaértem, de nagyon jól esett reggel a csendes vasárnapi forgalomban sétálni egy kicsit nyugiban. Úgy volt, hogy Jennaval skypeolunk, de későn vettük észre, hogy ír, nem ér rá, sajnálja. Kár, pedig már úgy beszéltem volna vele élőben. Utána még szállást kerestünk, majd hazasétáltam ebédre.
Azóta is csak a hosteleket bújom Amszterdamba, hogy találjak valami kedvező ajánlatot. Teljesen be vagyok sózva, pedig még egy hónap...
Jövőhéten remélhetőleg már le tudom írni az egész tervet, addig is ugrok újra egy fejest a keresésbe! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése