Visszarázódás időszaka...

Megint szar a gépem, lassan be kell ruházni egy újra, csak nem tudom miből…bár ha leszokom a cigiről, ugye be lett ígérve nekem egy Sony Vaio, de kit akarok átverni, magamban nem bízok, hogy sikerülne, addig meg meg sem próbálom…majd ha terhes leszek… 
Szóval valószínű a ventillátora rossz, mert amint felmelegszik, kikapcsol, és addig nem tudom vissza kapcsolni, amíg le nem hűl. Daniel szerint a szerelés többe kerülne, mint egy új. Pedig most lett teljesen megcsinálva, szinte jobb volt, mint új korában.
Na mindegy, élek azoknak a fél óráknak, amikben használni tudom, ha meg megunom, átmegyek és elhozom az egyik gépüket, nekik úgyis 3 van, plusz a telefonjaik, szóval nem hiányzik az nekik..haha

Hogy mi is volt a múlthéten?

Fárasztó volt mindenképpen, még nem rázódtam teljesen vissza ebbe a körforgásba. Alig bírok reggelenként felkelni, és talán addig ki se nyitom a szemem, amíg le nem csúszik az első korty kávé. Kedvem sincs dolgozni, de amikor a Törpillám dörzsölgeti a kis szemét, amíg a reggelit csinálom neki, és először elkacagja magát, utána kezd kedvem lenni a naphoz. :)

Akkor a múlthétről:

Mivel délutánra elfáradtam (tudom, tudom, miben is?), vagy ledöltem vagy netezgettem. Szóval nagyon semmit sem csináltam.
Szerdán elmentünk Mekibe Jennaval, mert kaptam Kathrintól ilyen féláras kuponokat, és azokat kajáltuk le, közben átbeszéltük, hogy mit is csinálunk hétvégén.
Suli szokás szerint unalmas volt, de mivel sokat nevettünk, így állandóan minket kérdezett, utána meg kérdezte a többieket, “na hogy gondoltok Jenny és Doro produkciója jó volt?” Ez a halálom, hogy nem bírja megjegyezni a nevünket, pedig basszus már október óta oda járunk…De ez még oké, mert nálunk cask egy betűt téveszt, de szegény Ernestonak rendszeresen Robertot mond… :D
Február 9.-én lesz az utolsó óra, de már regisztráltam egy felsőbb nyelkurzusra, ami meg 22.-én kezdődik, és júniusban lesz a vizsgája. Sharon már mondta, hogy ő is jön, és hogy mindenképp akkor együtt menjünk. Ennek nagyon örültem, mert utálnám megint előről kezdeni ezt az ismerkedős dolgot!

Pénteken Lisa hívott, hogy menjek át filmezni, meg sütünk pizzat is, mivel nem volt programom, így mondtam persze, oké, megyek. A buszmegállóban már várt Jenna, mert ő közelebb lakik. Hááááát mit ne mondjak, elég egy seggfej családja van. Az anyuka ember számba sem veszi Lisat, a múltkor például elkéretőzött, erre Anja: kipórszívóztál? Igen, ki. Akkor csináld meg mégegyszer…. Hülye, na!
Egy háromszintes házban laknak, semi luxus, még tv-jük sincs, na jó az mondjuk nekünk van, cask csatornák nincsenek.

Megnéztük az Inception című filmet, ami nekem baromi bonyolultnak tűnt, de mivel ők már látták angolul, így magyarázták, hogy mi történik. Sütöttünk volna pizzat is, cask nem volt otthon liszt, így maradtunk a melegszendvicsnél, meg a muffinnál. Szokás szerint elkezdtük a másik nyelvén szavakat tanulni. Már nagyon megy a görög! :D

Képeket néztünk, ilyesmi, és már hamar éjfél lett, vagyis az utolsó buszom indulása, mert ezen a járaton nincsenek éjszakai buszok, így fél 1-re már itthon is voltam.

Másnapra mentünk Réka-Stephan-ékhoz. De előtte volt Jenna utolsó meccse, így oda mentünk el Lisaval megnézni. Marha bénák voltak, kikaptak 15-5-re, de Jenna jó volt.
Amíg vártuk, hogy letusoljon elkezdődött a pasik meccse is, hát mint az ovodások kb. pacsiztunk melyik kell, melyik nem, és megfogadtuk, hogy ezentúl minden második szombaton ide járunk nézelődni. :D

Utána elmentünk Jennaékhoz, amíg készülődtünk oda vágott elénk 5 nagy szatyrot, hogy ami kell azt vigyük, mert nem fér el a bőröndjében, és úgyis csak kidobná.
Hát, aki ismeri a turizás iránti szenvedélyem, az most ondolhatja milyen fejest ugrottam. De végülis annyi mindent nem hoztam el, Lisa sokkal több cuccot pakolt be magának. Én csak egy nagyon fasza bőrkabátot, egy pulcsit, meg egy blézert hoztam.

Olyan fél 10 körül szálltunk fel a buszra, hogy megyünk akkor bulizni. Már ott volt Rékáéknál Anja és Simon, meg Philip, aki új volt nekem még. Bolíviában tanul, és iszonyat laza, nagyon sokat röhögtem vele, vagy inkább rajta. Lothar is volt Münchenből, mert most lett vége vmi suliuknak Stephannal, így feljött ő is Osnaba.

Anjat annyira, de annyira bírom! Igaz egy tipikus német a visszafogottságával, de akkor is annyira kedves, és állandóan dícséri a németem. Mindig elmondja, hogy mennyit fejlődtem az utolsó beszélgetésünk óta. :)
Most szombaton lesz egy bulija, amiben ünnepli, hogy a diploma munkája 1.0-s lett, ami ugye 100 %-os, és baromi nagy szó. Azt nem tudom még, hogy elmegyek-e, mert a csajoknak beígértem egy lángos sütést, meg egy film nézést, de biztosan jó lenne, még nem tudom.

Még a fiúk meccse alatt megtanulták a lányok, hogy “Kuss seggfej!” és állandóan ezt mondogatták. Amikor odaértünk, és Réka kinyitotta az ajtót, elordították magukat: “Kuss seggfej!” Ő meg nézett rám, gondolom az járt a fejében: na ez sem tudott szebbet tanítani nekik. :)

Ismét jó hangulat volt, mint mindig, ha Rékáéknál bulizunk. Azt hiszem fél 5-kor indultunk el Jennaval a Sonnendeckbe, mert még ott találkoztunk Alexxel, de mivel már nagyon korán volt, így sokat nem is maradtunk, fél 6-ra már itthon voltam.

AZt mondanom se kell, hogy megint milyen fáradt voltam vasárnap, de nekem mindig a hétfő a legrosszabb, így majdhogynem megint csak egymás vállán aludtunk a suliban.

Tegnap megint meglátogattam Rékát, jól bekajáltunk, meg borozgattunk kicsit. Jó volt már végre magyarul is beszélgetni vele. Néha ez annyi mindenből kisegít, hogy van valaki, akivel végre magyarul beszélhetek, de szerintem ez neki is ilyen lehet.

A gyerekkel bevezettem most a magyar órákat. Kedden, csütörtökön és pénteken délutánonként játszunk, csavargunk és csak magyarul beszélünk. Noemi szokás szerint bagózik rám, de a pici nagyon okos, és folyton válaszolgat akármit is kérdezek. A szülők meg marhára örülnek, hogy végre megy a Magyar a gyerekeknek..

Daniel is a fejébe vette újra, hogy akkor Dórival németezünk. Néha az őrületbe kerget ezzel a maximalitásával, de hát ha azt nézem, ezzel cask nekem segít. Tehát minden ebéd alatt, kérdezget, nekem meg a tökéletes válaszokat kell adnom. Néha Kathrin is mondja, hogy nagyon jó Dóri, nagyon jó, erre Daniel összeveszik vele, hogy dehát ezt tudná a Dóri szebben is mondani…áááááááááááááááá! :D

Ma is Yaeli olyan haláli volt. Az mostanában a mániája, ha wc-re megyek, hogy akkor leül velem szemben a bilire, lecincálja magáról a pelust, és hogy ő is „Luli“ (pisilnie kell). Mondom neki, kész vagy, mehet? Erre ő „warte, warte“ (várj, várj), és akkor, hogy egyszerre. Persze, nem sikerül, de akkor is baromi édi. :)
Ma behozta a konyhába a biliét, amikor ettünk, megint levetkőzött, és elvárta, hogy figyeljünk, és szurkoljunk neki. Iszonyat édes! :)

Ja, és a katonai karrierem is felszálló ágban van, tök jól megy a futás meg a fekvőtámaszok is, még a végén tényleg lesz belőlem valaki.
Pénteken lesz Jenna búcsúestéje, és mivel kapott egy 15 euros kártyát a Sausalitosba, így oda megyünk, utána meg Sonnendeckbe akar menni még táncolni. Remélem nem lesz ilyen sírós-rívós buli, mert azt tuti nem tudnám kezelni… És még valami búcsúajándékot is ki kéne neki találnom, de egyszerűen semmi sem jut eszembe, pedig már csak kevesebb, mint egy napom van rá.

Majd lesz valahogy…

Folyt.köv. vasárnap…