Sausalitosban:
Lisaval:
2011. január 23., vasárnap
Visszarázódás időszaka 2 ...
Folyt....
Noemi hazahozott az oviból valami nyavaját, amit szokás szerint elkaptunk mindannyian.
A sorrend mindig a következő:
Noemi hazahozza, Kathrin elkapja, Kathrintól Yael, Yaeltől én. Daniel nincs annyit közvetlenül érintkezve a gyerekekkel, így ő mindig egy héttel később kapja csak el.
Ami vígasztalt, hogy Lisa meg Jenna is megkapták az oviból... :)
SZóval ilyen szép kipirosodott orral, begyógyszerezve indultunk neki bulizni.
Jenna 6-ra foglalt asztalt a Sausalitosban (www.sausalitos.de). SZakadó hóesésben sétáltunk odáig. Stephy nem tudott jönni, mert itthagyták neki egész hétvégére a kölköket. Sebaj, nem bántam, mert Lisaval és Jennaval kötetlenebbül tudok beszélni.
Ittunk 2 koktélt, és mivel Jenna kártyájával olcsóbbak voltak, plusz "Happy Hours" is volt, Így mindegyőnk 5 eurot fizetett csak.
Onnan tovább mentünk a Tiefenrauschba, ami azért nagyon klassz hely, mert lehet dohányozni. Jelentem ez az első hely, amit Németországban ismerek, és nem kell elvonulni máshova cigizni benne. :)
Átugrottunk még barátlátogatóba Stephanhoz, majd irány Sonnendeck, Lisa oda már nem jött. Ott még találkoztunk Alexxel, én onnan hamar haza is jöttem, de Jenna még maradt picit.
Klassz kis este volt, sokat nevettünk, de persze szóba került az is, hogy Jenna megy haza jövőhéten. Kaptam tőle búcsúajándékként egy bekeretezett fotót magunkról, és írt egy képeslapot is egy Caves Beach-eset (ott lakik), hogy mennyire örül hogy megismert, és hogy mi tényleg a legjobb barátok lettünk, csak sajnos nem sok időnk volt együtt. De Magyarországon vagy Ausztráliában innen folytatjuk.
Nagyon kedves volt tőle, elmondtam millószor, hogy maradjon...
Szombat úgy ébredtem, hogy se hangom, se levegőt venni nem tudok. Fájt mindenem, na nem azért mert másnapos voltam...ilyen bajom nem volt, csak egyszerűen beteg voltam.
Lisa már délben hívott, hogy mikor találkozunk. De mivel én beígértem délutánra egy magyar órát a gyerekeknek, így én csak 4-kor indultam el itthonról.
Stephyéknél találkoztunk. Hát tátottam rendesen a szám, mert nála még nem voltam. Van egy KÜLÖN HÁZA!!!!! Mármint nem melléképület, hanem egy külön házszámmal rendelkező a szomszédban. Nagyon kis pöpec a ház, főzött nekünk kaját, meg elvoltunk végülis a gyerekek is magukban. Ami durva:
Veszi elő Lisa a telefonját (egy tök jó Motorola, nem a legújabb, de nem is rossz), erre megszólal a 11 éves gyerek:
- De gáááááááááááz a telefonod! Nekünk itt az Iphone, te meg csak Motorolával?
Jesssszus, csak tátottuk a szánkat, hogy ennek a 11 évesnek van Iphon-ja, nekünk meg nincs, ráadásul még mi vagyunk a gázak......ez annnnyira tipikus itt!
Tegnap csináltunk is Lisaval egy tervet, hogy március 18.-án délután elutazunk Amszterdamba, 20.-án meg vissza.
Jövőhéten vesszük meg a vonatjegyeket, a szállást már megtaláltuk, kész tervet csináltunk mindenről. Annyira hiteles beszámolót kaptunk Jenna amszterdami szilveszteréről, hogy nekünk is el kell mennünk....
Noemi hazahozott az oviból valami nyavaját, amit szokás szerint elkaptunk mindannyian.
A sorrend mindig a következő:
Noemi hazahozza, Kathrin elkapja, Kathrintól Yael, Yaeltől én. Daniel nincs annyit közvetlenül érintkezve a gyerekekkel, így ő mindig egy héttel később kapja csak el.
Ami vígasztalt, hogy Lisa meg Jenna is megkapták az oviból... :)
SZóval ilyen szép kipirosodott orral, begyógyszerezve indultunk neki bulizni.
Jenna 6-ra foglalt asztalt a Sausalitosban (www.sausalitos.de). SZakadó hóesésben sétáltunk odáig. Stephy nem tudott jönni, mert itthagyták neki egész hétvégére a kölköket. Sebaj, nem bántam, mert Lisaval és Jennaval kötetlenebbül tudok beszélni.
Ittunk 2 koktélt, és mivel Jenna kártyájával olcsóbbak voltak, plusz "Happy Hours" is volt, Így mindegyőnk 5 eurot fizetett csak.
Onnan tovább mentünk a Tiefenrauschba, ami azért nagyon klassz hely, mert lehet dohányozni. Jelentem ez az első hely, amit Németországban ismerek, és nem kell elvonulni máshova cigizni benne. :)
Átugrottunk még barátlátogatóba Stephanhoz, majd irány Sonnendeck, Lisa oda már nem jött. Ott még találkoztunk Alexxel, én onnan hamar haza is jöttem, de Jenna még maradt picit.
Klassz kis este volt, sokat nevettünk, de persze szóba került az is, hogy Jenna megy haza jövőhéten. Kaptam tőle búcsúajándékként egy bekeretezett fotót magunkról, és írt egy képeslapot is egy Caves Beach-eset (ott lakik), hogy mennyire örül hogy megismert, és hogy mi tényleg a legjobb barátok lettünk, csak sajnos nem sok időnk volt együtt. De Magyarországon vagy Ausztráliában innen folytatjuk.
Nagyon kedves volt tőle, elmondtam millószor, hogy maradjon...
Szombat úgy ébredtem, hogy se hangom, se levegőt venni nem tudok. Fájt mindenem, na nem azért mert másnapos voltam...ilyen bajom nem volt, csak egyszerűen beteg voltam.
Lisa már délben hívott, hogy mikor találkozunk. De mivel én beígértem délutánra egy magyar órát a gyerekeknek, így én csak 4-kor indultam el itthonról.
Stephyéknél találkoztunk. Hát tátottam rendesen a szám, mert nála még nem voltam. Van egy KÜLÖN HÁZA!!!!! Mármint nem melléképület, hanem egy külön házszámmal rendelkező a szomszédban. Nagyon kis pöpec a ház, főzött nekünk kaját, meg elvoltunk végülis a gyerekek is magukban. Ami durva:
Veszi elő Lisa a telefonját (egy tök jó Motorola, nem a legújabb, de nem is rossz), erre megszólal a 11 éves gyerek:
- De gáááááááááááz a telefonod! Nekünk itt az Iphone, te meg csak Motorolával?
Jesssszus, csak tátottuk a szánkat, hogy ennek a 11 évesnek van Iphon-ja, nekünk meg nincs, ráadásul még mi vagyunk a gázak......ez annnnyira tipikus itt!
Tegnap csináltunk is Lisaval egy tervet, hogy március 18.-án délután elutazunk Amszterdamba, 20.-án meg vissza.
Jövőhéten vesszük meg a vonatjegyeket, a szállást már megtaláltuk, kész tervet csináltunk mindenről. Annyira hiteles beszámolót kaptunk Jenna amszterdami szilveszteréről, hogy nekünk is el kell mennünk....
2011. január 20., csütörtök
Visszarázódás időszaka...
Megint szar a gépem, lassan be kell ruházni egy újra, csak nem tudom miből…bár ha leszokom a cigiről, ugye be lett ígérve nekem egy Sony Vaio, de kit akarok átverni, magamban nem bízok, hogy sikerülne, addig meg meg sem próbálom…majd ha terhes leszek…
Szóval valószínű a ventillátora rossz, mert amint felmelegszik, kikapcsol, és addig nem tudom vissza kapcsolni, amíg le nem hűl. Daniel szerint a szerelés többe kerülne, mint egy új. Pedig most lett teljesen megcsinálva, szinte jobb volt, mint új korában.
Na mindegy, élek azoknak a fél óráknak, amikben használni tudom, ha meg megunom, átmegyek és elhozom az egyik gépüket, nekik úgyis 3 van, plusz a telefonjaik, szóval nem hiányzik az nekik..haha
Hogy mi is volt a múlthéten?
Fárasztó volt mindenképpen, még nem rázódtam teljesen vissza ebbe a körforgásba. Alig bírok reggelenként felkelni, és talán addig ki se nyitom a szemem, amíg le nem csúszik az első korty kávé. Kedvem sincs dolgozni, de amikor a Törpillám dörzsölgeti a kis szemét, amíg a reggelit csinálom neki, és először elkacagja magát, utána kezd kedvem lenni a naphoz. :)
Akkor a múlthétről:
Mivel délutánra elfáradtam (tudom, tudom, miben is?), vagy ledöltem vagy netezgettem. Szóval nagyon semmit sem csináltam.
Szerdán elmentünk Mekibe Jennaval, mert kaptam Kathrintól ilyen féláras kuponokat, és azokat kajáltuk le, közben átbeszéltük, hogy mit is csinálunk hétvégén.
Suli szokás szerint unalmas volt, de mivel sokat nevettünk, így állandóan minket kérdezett, utána meg kérdezte a többieket, “na hogy gondoltok Jenny és Doro produkciója jó volt?” Ez a halálom, hogy nem bírja megjegyezni a nevünket, pedig basszus már október óta oda járunk…De ez még oké, mert nálunk cask egy betűt téveszt, de szegény Ernestonak rendszeresen Robertot mond… :D
Február 9.-én lesz az utolsó óra, de már regisztráltam egy felsőbb nyelkurzusra, ami meg 22.-én kezdődik, és júniusban lesz a vizsgája. Sharon már mondta, hogy ő is jön, és hogy mindenképp akkor együtt menjünk. Ennek nagyon örültem, mert utálnám megint előről kezdeni ezt az ismerkedős dolgot!
Pénteken Lisa hívott, hogy menjek át filmezni, meg sütünk pizzat is, mivel nem volt programom, így mondtam persze, oké, megyek. A buszmegállóban már várt Jenna, mert ő közelebb lakik. Hááááát mit ne mondjak, elég egy seggfej családja van. Az anyuka ember számba sem veszi Lisat, a múltkor például elkéretőzött, erre Anja: kipórszívóztál? Igen, ki. Akkor csináld meg mégegyszer…. Hülye, na!
Egy háromszintes házban laknak, semi luxus, még tv-jük sincs, na jó az mondjuk nekünk van, cask csatornák nincsenek.
Megnéztük az Inception című filmet, ami nekem baromi bonyolultnak tűnt, de mivel ők már látták angolul, így magyarázták, hogy mi történik. Sütöttünk volna pizzat is, cask nem volt otthon liszt, így maradtunk a melegszendvicsnél, meg a muffinnál. Szokás szerint elkezdtük a másik nyelvén szavakat tanulni. Már nagyon megy a görög! :D
Képeket néztünk, ilyesmi, és már hamar éjfél lett, vagyis az utolsó buszom indulása, mert ezen a járaton nincsenek éjszakai buszok, így fél 1-re már itthon is voltam.
Másnapra mentünk Réka-Stephan-ékhoz. De előtte volt Jenna utolsó meccse, így oda mentünk el Lisaval megnézni. Marha bénák voltak, kikaptak 15-5-re, de Jenna jó volt.
Amíg vártuk, hogy letusoljon elkezdődött a pasik meccse is, hát mint az ovodások kb. pacsiztunk melyik kell, melyik nem, és megfogadtuk, hogy ezentúl minden második szombaton ide járunk nézelődni. :D
Utána elmentünk Jennaékhoz, amíg készülődtünk oda vágott elénk 5 nagy szatyrot, hogy ami kell azt vigyük, mert nem fér el a bőröndjében, és úgyis csak kidobná.
Hát, aki ismeri a turizás iránti szenvedélyem, az most ondolhatja milyen fejest ugrottam. De végülis annyi mindent nem hoztam el, Lisa sokkal több cuccot pakolt be magának. Én csak egy nagyon fasza bőrkabátot, egy pulcsit, meg egy blézert hoztam.
Olyan fél 10 körül szálltunk fel a buszra, hogy megyünk akkor bulizni. Már ott volt Rékáéknál Anja és Simon, meg Philip, aki új volt nekem még. Bolíviában tanul, és iszonyat laza, nagyon sokat röhögtem vele, vagy inkább rajta. Lothar is volt Münchenből, mert most lett vége vmi suliuknak Stephannal, így feljött ő is Osnaba.
Anjat annyira, de annyira bírom! Igaz egy tipikus német a visszafogottságával, de akkor is annyira kedves, és állandóan dícséri a németem. Mindig elmondja, hogy mennyit fejlődtem az utolsó beszélgetésünk óta. :)
Most szombaton lesz egy bulija, amiben ünnepli, hogy a diploma munkája 1.0-s lett, ami ugye 100 %-os, és baromi nagy szó. Azt nem tudom még, hogy elmegyek-e, mert a csajoknak beígértem egy lángos sütést, meg egy film nézést, de biztosan jó lenne, még nem tudom.
Még a fiúk meccse alatt megtanulták a lányok, hogy “Kuss seggfej!” és állandóan ezt mondogatták. Amikor odaértünk, és Réka kinyitotta az ajtót, elordították magukat: “Kuss seggfej!” Ő meg nézett rám, gondolom az járt a fejében: na ez sem tudott szebbet tanítani nekik. :)
Ismét jó hangulat volt, mint mindig, ha Rékáéknál bulizunk. Azt hiszem fél 5-kor indultunk el Jennaval a Sonnendeckbe, mert még ott találkoztunk Alexxel, de mivel már nagyon korán volt, így sokat nem is maradtunk, fél 6-ra már itthon voltam.
AZt mondanom se kell, hogy megint milyen fáradt voltam vasárnap, de nekem mindig a hétfő a legrosszabb, így majdhogynem megint csak egymás vállán aludtunk a suliban.
Tegnap megint meglátogattam Rékát, jól bekajáltunk, meg borozgattunk kicsit. Jó volt már végre magyarul is beszélgetni vele. Néha ez annyi mindenből kisegít, hogy van valaki, akivel végre magyarul beszélhetek, de szerintem ez neki is ilyen lehet.
A gyerekkel bevezettem most a magyar órákat. Kedden, csütörtökön és pénteken délutánonként játszunk, csavargunk és csak magyarul beszélünk. Noemi szokás szerint bagózik rám, de a pici nagyon okos, és folyton válaszolgat akármit is kérdezek. A szülők meg marhára örülnek, hogy végre megy a Magyar a gyerekeknek..
Daniel is a fejébe vette újra, hogy akkor Dórival németezünk. Néha az őrületbe kerget ezzel a maximalitásával, de hát ha azt nézem, ezzel cask nekem segít. Tehát minden ebéd alatt, kérdezget, nekem meg a tökéletes válaszokat kell adnom. Néha Kathrin is mondja, hogy nagyon jó Dóri, nagyon jó, erre Daniel összeveszik vele, hogy dehát ezt tudná a Dóri szebben is mondani…áááááááááááááááá! :D
Ma is Yaeli olyan haláli volt. Az mostanában a mániája, ha wc-re megyek, hogy akkor leül velem szemben a bilire, lecincálja magáról a pelust, és hogy ő is „Luli“ (pisilnie kell). Mondom neki, kész vagy, mehet? Erre ő „warte, warte“ (várj, várj), és akkor, hogy egyszerre. Persze, nem sikerül, de akkor is baromi édi. :)
Ma behozta a konyhába a biliét, amikor ettünk, megint levetkőzött, és elvárta, hogy figyeljünk, és szurkoljunk neki. Iszonyat édes! :)
Ja, és a katonai karrierem is felszálló ágban van, tök jól megy a futás meg a fekvőtámaszok is, még a végén tényleg lesz belőlem valaki.
Pénteken lesz Jenna búcsúestéje, és mivel kapott egy 15 euros kártyát a Sausalitosba, így oda megyünk, utána meg Sonnendeckbe akar menni még táncolni. Remélem nem lesz ilyen sírós-rívós buli, mert azt tuti nem tudnám kezelni… És még valami búcsúajándékot is ki kéne neki találnom, de egyszerűen semmi sem jut eszembe, pedig már csak kevesebb, mint egy napom van rá.
Majd lesz valahogy…
Folyt.köv. vasárnap…
Szóval valószínű a ventillátora rossz, mert amint felmelegszik, kikapcsol, és addig nem tudom vissza kapcsolni, amíg le nem hűl. Daniel szerint a szerelés többe kerülne, mint egy új. Pedig most lett teljesen megcsinálva, szinte jobb volt, mint új korában.
Na mindegy, élek azoknak a fél óráknak, amikben használni tudom, ha meg megunom, átmegyek és elhozom az egyik gépüket, nekik úgyis 3 van, plusz a telefonjaik, szóval nem hiányzik az nekik..haha
Hogy mi is volt a múlthéten?
Fárasztó volt mindenképpen, még nem rázódtam teljesen vissza ebbe a körforgásba. Alig bírok reggelenként felkelni, és talán addig ki se nyitom a szemem, amíg le nem csúszik az első korty kávé. Kedvem sincs dolgozni, de amikor a Törpillám dörzsölgeti a kis szemét, amíg a reggelit csinálom neki, és először elkacagja magát, utána kezd kedvem lenni a naphoz. :)
Akkor a múlthétről:
Mivel délutánra elfáradtam (tudom, tudom, miben is?), vagy ledöltem vagy netezgettem. Szóval nagyon semmit sem csináltam.
Szerdán elmentünk Mekibe Jennaval, mert kaptam Kathrintól ilyen féláras kuponokat, és azokat kajáltuk le, közben átbeszéltük, hogy mit is csinálunk hétvégén.
Suli szokás szerint unalmas volt, de mivel sokat nevettünk, így állandóan minket kérdezett, utána meg kérdezte a többieket, “na hogy gondoltok Jenny és Doro produkciója jó volt?” Ez a halálom, hogy nem bírja megjegyezni a nevünket, pedig basszus már október óta oda járunk…De ez még oké, mert nálunk cask egy betűt téveszt, de szegény Ernestonak rendszeresen Robertot mond… :D
Február 9.-én lesz az utolsó óra, de már regisztráltam egy felsőbb nyelkurzusra, ami meg 22.-én kezdődik, és júniusban lesz a vizsgája. Sharon már mondta, hogy ő is jön, és hogy mindenképp akkor együtt menjünk. Ennek nagyon örültem, mert utálnám megint előről kezdeni ezt az ismerkedős dolgot!
Pénteken Lisa hívott, hogy menjek át filmezni, meg sütünk pizzat is, mivel nem volt programom, így mondtam persze, oké, megyek. A buszmegállóban már várt Jenna, mert ő közelebb lakik. Hááááát mit ne mondjak, elég egy seggfej családja van. Az anyuka ember számba sem veszi Lisat, a múltkor például elkéretőzött, erre Anja: kipórszívóztál? Igen, ki. Akkor csináld meg mégegyszer…. Hülye, na!
Egy háromszintes házban laknak, semi luxus, még tv-jük sincs, na jó az mondjuk nekünk van, cask csatornák nincsenek.
Megnéztük az Inception című filmet, ami nekem baromi bonyolultnak tűnt, de mivel ők már látták angolul, így magyarázták, hogy mi történik. Sütöttünk volna pizzat is, cask nem volt otthon liszt, így maradtunk a melegszendvicsnél, meg a muffinnál. Szokás szerint elkezdtük a másik nyelvén szavakat tanulni. Már nagyon megy a görög! :D
Képeket néztünk, ilyesmi, és már hamar éjfél lett, vagyis az utolsó buszom indulása, mert ezen a járaton nincsenek éjszakai buszok, így fél 1-re már itthon is voltam.
Másnapra mentünk Réka-Stephan-ékhoz. De előtte volt Jenna utolsó meccse, így oda mentünk el Lisaval megnézni. Marha bénák voltak, kikaptak 15-5-re, de Jenna jó volt.
Amíg vártuk, hogy letusoljon elkezdődött a pasik meccse is, hát mint az ovodások kb. pacsiztunk melyik kell, melyik nem, és megfogadtuk, hogy ezentúl minden második szombaton ide járunk nézelődni. :D
Utána elmentünk Jennaékhoz, amíg készülődtünk oda vágott elénk 5 nagy szatyrot, hogy ami kell azt vigyük, mert nem fér el a bőröndjében, és úgyis csak kidobná.
Hát, aki ismeri a turizás iránti szenvedélyem, az most ondolhatja milyen fejest ugrottam. De végülis annyi mindent nem hoztam el, Lisa sokkal több cuccot pakolt be magának. Én csak egy nagyon fasza bőrkabátot, egy pulcsit, meg egy blézert hoztam.
Olyan fél 10 körül szálltunk fel a buszra, hogy megyünk akkor bulizni. Már ott volt Rékáéknál Anja és Simon, meg Philip, aki új volt nekem még. Bolíviában tanul, és iszonyat laza, nagyon sokat röhögtem vele, vagy inkább rajta. Lothar is volt Münchenből, mert most lett vége vmi suliuknak Stephannal, így feljött ő is Osnaba.
Anjat annyira, de annyira bírom! Igaz egy tipikus német a visszafogottságával, de akkor is annyira kedves, és állandóan dícséri a németem. Mindig elmondja, hogy mennyit fejlődtem az utolsó beszélgetésünk óta. :)
Most szombaton lesz egy bulija, amiben ünnepli, hogy a diploma munkája 1.0-s lett, ami ugye 100 %-os, és baromi nagy szó. Azt nem tudom még, hogy elmegyek-e, mert a csajoknak beígértem egy lángos sütést, meg egy film nézést, de biztosan jó lenne, még nem tudom.
Még a fiúk meccse alatt megtanulták a lányok, hogy “Kuss seggfej!” és állandóan ezt mondogatták. Amikor odaértünk, és Réka kinyitotta az ajtót, elordították magukat: “Kuss seggfej!” Ő meg nézett rám, gondolom az járt a fejében: na ez sem tudott szebbet tanítani nekik. :)
Ismét jó hangulat volt, mint mindig, ha Rékáéknál bulizunk. Azt hiszem fél 5-kor indultunk el Jennaval a Sonnendeckbe, mert még ott találkoztunk Alexxel, de mivel már nagyon korán volt, így sokat nem is maradtunk, fél 6-ra már itthon voltam.
AZt mondanom se kell, hogy megint milyen fáradt voltam vasárnap, de nekem mindig a hétfő a legrosszabb, így majdhogynem megint csak egymás vállán aludtunk a suliban.
Tegnap megint meglátogattam Rékát, jól bekajáltunk, meg borozgattunk kicsit. Jó volt már végre magyarul is beszélgetni vele. Néha ez annyi mindenből kisegít, hogy van valaki, akivel végre magyarul beszélhetek, de szerintem ez neki is ilyen lehet.
A gyerekkel bevezettem most a magyar órákat. Kedden, csütörtökön és pénteken délutánonként játszunk, csavargunk és csak magyarul beszélünk. Noemi szokás szerint bagózik rám, de a pici nagyon okos, és folyton válaszolgat akármit is kérdezek. A szülők meg marhára örülnek, hogy végre megy a Magyar a gyerekeknek..
Daniel is a fejébe vette újra, hogy akkor Dórival németezünk. Néha az őrületbe kerget ezzel a maximalitásával, de hát ha azt nézem, ezzel cask nekem segít. Tehát minden ebéd alatt, kérdezget, nekem meg a tökéletes válaszokat kell adnom. Néha Kathrin is mondja, hogy nagyon jó Dóri, nagyon jó, erre Daniel összeveszik vele, hogy dehát ezt tudná a Dóri szebben is mondani…áááááááááááááááá! :D
Ma is Yaeli olyan haláli volt. Az mostanában a mániája, ha wc-re megyek, hogy akkor leül velem szemben a bilire, lecincálja magáról a pelust, és hogy ő is „Luli“ (pisilnie kell). Mondom neki, kész vagy, mehet? Erre ő „warte, warte“ (várj, várj), és akkor, hogy egyszerre. Persze, nem sikerül, de akkor is baromi édi. :)
Ma behozta a konyhába a biliét, amikor ettünk, megint levetkőzött, és elvárta, hogy figyeljünk, és szurkoljunk neki. Iszonyat édes! :)
Ja, és a katonai karrierem is felszálló ágban van, tök jól megy a futás meg a fekvőtámaszok is, még a végén tényleg lesz belőlem valaki.
Pénteken lesz Jenna búcsúestéje, és mivel kapott egy 15 euros kártyát a Sausalitosba, így oda megyünk, utána meg Sonnendeckbe akar menni még táncolni. Remélem nem lesz ilyen sírós-rívós buli, mert azt tuti nem tudnám kezelni… És még valami búcsúajándékot is ki kéne neki találnom, de egyszerűen semmi sem jut eszembe, pedig már csak kevesebb, mint egy napom van rá.
Majd lesz valahogy…
Folyt.köv. vasárnap…
2011. január 11., kedd
hazaút, meg a vissza
Hello újra!
Csak azért írtam ilyen régen, mert otthon voltam, de ezt úgy is tudjátok, hisz veletek voltam! :) SZóval, ha van esetleg olyan olvasó, aki nem a családomból kerül ki, akkor inkább ők olvassák a bejegyzésem első felét, hisz ti otthoniak már úgyis tudjátok!
Szóval a hazaút:
Mivel meglepit akartam a családnak, így a beígért 23.-a helyett, 19.-ére vettem meg a jegyet. Aznap reggel még karácsonyoztunk, kaptam az itteniektől egypár Esprit zokni, egy Esprit pihe-puha (bár egy kicsit kicsi) köntössel. Benyomtunk egy előzőnap készített csokitortát, hívtak nekem egy taxit, és meg is kezdtem ezzel a hazautat.
Amikor a jegyet vettem, szólt a bácsi, hogy késik az előbbi vonat, tehát ha papíron már el is ment, ő még tud rá jegyet adni, mivel még 10 perc mire ideér. Nagyon megörültem, hogy ilyen jól kezdődik az utam, hisz már napok óta esett a hó, és folyton az előrejelzéseket nézük. Még regisztráltam is egy sms küldőre a reptértől, ha netalántán törölnék a járatom ne induljak el hiába. Szóval a vonatom még mindig késett, de így is időben voltam, délben szálltam fel rá. Kis késéssel értem Dortmunba, ott megkerestem az Airport Expressz buszát, azzal kimentem a reptérre, és szépen törökülésben, laptoppal az ölemben leültem a nagytábla elé, nehgy valamiről le is maradjak. Volt még időm, ekkor még csak 3 óra volt, a gép pedig fél 8-kor szállt fel, vagyis szállt volna... Arra lettem egyszer csak figyelmes, hogy körülöttem egy magyar lányok csoportja b.... megol. Felnézek a táblára: Budapest és London törölve......
Na akkor aztán nagyon besz...tam, hogy mi lesz. Odabattyogtam az információhoz, hogy ilyenkor mit kell tenni. Kaptam egy papírt, amin az áll, hogy tudom visszaígényelni a jegyem árát, vagy másik gépre cserélni. A következő kedden ment volna, de az említett magyar lány csoport lefoglalta az utolsó jegyeket, tehát csak 26.-ára volt még jegy....
Felhívtam Kathrint, jó akkor keresnek vmi lehetőséget. Után hívtam anyát, persze akkor már semmit sem tudtam csinálni, csak sírni. Hála anyának meg lett oldva minden.
A szomszéd kamionsofőr jött Straulingig, "csak" oda kellett lejutnom.
Visszahívtam Kathrint, és már csak egy gond volt, hogy honnan szerzek rá pénzt, mivel a vonatozás nem olcsó dolog. Igaz én voltam hülye, hogy nem vittem magammal elég pénzt.
El kezdtek telefonálgatni, hogy hogyan tudnának nekem pénzt küldeni, és amikor már úgy volt megvan a bank, amivel sikerülhet, visszahívtak, hogy mégsem megy. Daniel jön vonattal értem, csak jussak el a pályaudvarig.
Kimentem a buszhoz, a sofőr bejelentette, hogy ő ilyen hószakadásban nem hajlandó tovább menni, sajnálja...bumm, még egy csapás...megint eltörött a mécses.
Mellettem egy magyar pár mondta, hogy szálljunk taxiba, és közösen fizetünk.
A kocsiban elmeséltem kálváriám, persze megint csak sírva, ők meg vígasztaltak, nagyon kedvesek voltak, és fizetni se engedtek, biztos sajnáltak. Nagyon kedves volt tőlük, nagyon!!!!
Danielre még vártam 2 órát a pályaudvaron, mert a vonatok iszonyatos sokat késtek, volt amelyik 4 órát. Közben sz...rá fagytam, és majd' elaludtam.
AMikor hívott Daniel, hogy beért hol vagyok, és megláttam, a nyakába vetettem magam, és megint csak sírtam. Ő meg csak vígasztalgatott, nagyon kedves volt. Megvette nekem a jegyet Straulingig, és adott még készpénzt is minden eshetőségre, utánna elmentünk kivett nekem egy hotel szobát.
Ahol tudtam tusolni, meg elkezdtem egy filmet nézni, nehogy elaludjak, mert 4-kor indult a vonatom, de legalább melegen voltam.
A vonat pontos volt, mivel Dortmundból indult, vettem kávét meg szendvicset, és leültem olvasni. Aludni megintcsak nem mertem, nehogy valami gikszer legyen, és tovább megyek, vagy ilyesmi. Jól is tettem, mert ajtóhiba miatt át kellett szállni Frankfurtba, majd tovább Regensburgig, onnan pedig Straulingig. Ott egy taxiba szálltam, és kivitettem magam a kikőtőbe Petihez, délután 3-ra, ha jól emlékszem.
Úgy megörültem neki, hogy végre sínen vagyok, hogy be sem állt a szám, és mondtam én aztán biztos nem tudok aludni, olyan izgatott vagyok.
Mivel ki kellett vennie a pihenő időt, így én a felsőágyra másztam, hogy filmet nézek, hát talán 5 perc se telt el, és végig aludtam 7 órát. :)
Este fél 11-kor indulva másnap reggelre értünk Fehérvárra, ahol apával találkozva végre haza is jutottam.
Nem kívánom senkinek, borzasztó volt, életembe nem sírtam semmit, de tudom, hogy én voltam a hülye részben...mindegy, túl vagyok rajta, de még egyszer nem csinálám végig...
Otthon:
Nagyon jó volt otthon, mint mindig! Erről sokat nem írok, mert nagyon nincs mit. Családoztam, barátokkal voltam, Pumilláztam, rengeteget ettem... :)
Rossz volt visszajönni, de amikor ideértem már semmi gond nem volt...mint mindig.
A visszaút:
Anyuék kiraktam a reptéren, még volt időm a becsekkolásig, gyorsan zajlott leadtam a bőröndöm, és ugye ilyenkor még van másfél óra, míg a belső kapun át kell mennem.
Kimentem még nyugodtan elszívtam egy cigit, mászkálgattam, elvoltam. Mire beértem a belső kapuhoz vezető sor, már a bejáratot érte. Szóval sorba álltam, egy óra alatt oda is értem. Nagyon nem vizsgálódtak, mert rengeteg emberre kevés idő jutott. Majd'hogynem rohantam a beszállásra, erre bemondja a jegyszedő stewardes, hogy betegség miatt 10 embernek itt kell maradni, és ki az a 10 ember, aki ráér máskor is felszállni, nem ma. Ha nincs önként jelentkező, akkor az utolsó 10 marad itt.
Mindenki tátotta a száját, mert ilyenről még nem hallott senki. Az egyik utas mondta, h ugyanez volt a milánói gépnél is, ahol össze is verekedtek.
Még jó, hogy vettem Speedy bording kártyát (amivel elsőként szállhatok be), így első voltam aki bejutott. Az biztos, hogy ezentúl mindig fogok ilyet pluszba venni, és ajánlom mindenkinek!
Azt, hogy mi történt még a váróba nem tudom, de nem is akarom...
Még másfél órát ültünk a gépben, gondolom a váróban szortíroztak. Így izgulhattam elérem-e a vonatom. Leszállás simán ment, kivéve, hogy millió bőrönd volt ugyanolyan, mint az enyém (és ugye ilyen problémám már aladt), de jó bőröndöt hoztam el ezúttal. :)
Szerencsémre a buszt még épp elcsíptem, és az utolsó vonatom késett, így azt is. Rékát hívtam fel, hogy nézze meg nekem, hol kell átszállnom, és melyik vágányról indul a csatlakozásom. A családot éjjel nem akartam még ezzel zavarni, szerencsére Réka még nem aludt. Félő volt, hogy lekésem a csatlakozást a vonat késése miatt Herfordban. Megvettem a jegyem, szaladva minta egy idóta elcsíptem a csatlakozást és végre Osnabrückbe értem. Hazataxiztam, és éjjel fél 1-kor léptem be idén először a szobámba...
Komolyan mondom, ha van olyan, hogy Utazások Istene, az bizony baromira pikkelhet rám! :D
Újra itt:
Amikor hazaértem, az ajtómon várt egy nagy rózsaszín szalagra kötött levél, amiben Kathrin írta, hogy üdvözöl újra itthon, sajnálja, hogy nem tudott megvárni, és ne lepődjek meg, ha idegenek vannak a lakásba, majd elmeséli holnap. :)
Meglepő módon délben már fenn is voltam. :) Mentem át a családhoz, hogy üdvözölhessük egymást. Kathrin a nyakamba ugrott, Yaeli meg csak bújt, félt tőlem, pedig nyáron sikítozva rohant elém, 3 hét után.
De hamar megenyhült, és már le se vakarhattam magamról. :) Odaadtam az ajándékokat, ettünk, és beszélgettünk. Hazaért Noemi is Daniellel az oviból, velük is összeölelkeztünk, nagyon jól esett, hogy ennyire örülnek nekem!
A vendégekről kiderült, hogy szilveszterkor jött, vagyis pontosabban december 28.-án jött Daniela (Kathrin barátnője) a két kisfiával (Arthur 6 hónapos, Theodor 1,5 éves). A kicsi megbetegedett, így már aznap kórházba kellett vinni, és csak ma engedték ki. Theodorhoz jött az apukája Christian, így a lakás egy káosz volt, a pici meg betegen a kórházba az anyukájával. Megérkezett nagypapa is, mert Christiannak dolgoznia kellett, szóval tényleg egy átjáró ház volt itt. Nagyon vicces volt, hogy Yaeli folyton a papa után ment, és mondogatta, hogy nagypapa, nagypapa, aztán nem is az övé. :D
Ma kiengedték Arthurt, így holnap már utaznak is haza.
A gyerkőcökkel minden rendben, ugyanúgy imádnak már, mint mikor elmentem.
Suliból se hagytam ki sokat, sőt tegnap elég jó is voltam teszt írásnál. haha, a kis nagyképű, mi? :D
Szombaton Jennaval elmentünk ebédelni, ajándékot cserélni. Én kaptam tőle egy karácsonyi képeslapot, meg egy, azaz egy darab kekszet Ausztráliából. Hát ezen marha nagyot röhögtem, ő meg mentegetőzött, hogy hát bocs, de szét kellett osztania mindenki között, és hát nekem egy jutott. :D Bezzeg ő ott helyben benyomta a dobozos Pilóta kekszet. :D
Mesélte, hogy nagyon jó volt a szilveszter Amszterdamban, hogy mennyire jó, hogy ott aztán mindent szabad, csaj hogy annyira drága, hogy üzennie kell az anyukájának, küldjön pénzt.
Hétvégére Réka áthívott, mert egy kis baráti beszélgetős, iszogatós estét tartott, jött velem Jenna is. Utána átmentünk Alandoba, mert ingyenes volt a belépő. Nagyon klassz volt, mert 80-as évek zenéi voltak. Volt egy hatalmas kivetítő, ahol elkezdték játszani a Greas, Darty Dancing, Flashdance, stb. főcímzenéit. Mindenki próbált úgy táncolni, mint a filmben, meg énekelni. Nagyon vicces volt, jó éreztem magam nagyon. Csak szerintem még mindig nem voltam kipihenve teljesen, így 2-kor én haza is mentem.
Jennanak már csak 2 hete van hátra, nagyon fog hiányozni, lassan új barátokat kell szereznem, mert mind hazament már, csak Lisaval maradtunk ketten... Addig is, megyünk mindenhova, és állandóan együtt vagyunk, amitől gondolom a búcsúzkodás még rosszabb lesz...
Zárom is soraim, mert már ígyis túlléptem a limitet, amennyit írni szoktam...
Visszlát Magyarország, Helló Újra Osnabrück! :)
Csak azért írtam ilyen régen, mert otthon voltam, de ezt úgy is tudjátok, hisz veletek voltam! :) SZóval, ha van esetleg olyan olvasó, aki nem a családomból kerül ki, akkor inkább ők olvassák a bejegyzésem első felét, hisz ti otthoniak már úgyis tudjátok!
Szóval a hazaút:
Mivel meglepit akartam a családnak, így a beígért 23.-a helyett, 19.-ére vettem meg a jegyet. Aznap reggel még karácsonyoztunk, kaptam az itteniektől egypár Esprit zokni, egy Esprit pihe-puha (bár egy kicsit kicsi) köntössel. Benyomtunk egy előzőnap készített csokitortát, hívtak nekem egy taxit, és meg is kezdtem ezzel a hazautat.
Amikor a jegyet vettem, szólt a bácsi, hogy késik az előbbi vonat, tehát ha papíron már el is ment, ő még tud rá jegyet adni, mivel még 10 perc mire ideér. Nagyon megörültem, hogy ilyen jól kezdődik az utam, hisz már napok óta esett a hó, és folyton az előrejelzéseket nézük. Még regisztráltam is egy sms küldőre a reptértől, ha netalántán törölnék a járatom ne induljak el hiába. Szóval a vonatom még mindig késett, de így is időben voltam, délben szálltam fel rá. Kis késéssel értem Dortmunba, ott megkerestem az Airport Expressz buszát, azzal kimentem a reptérre, és szépen törökülésben, laptoppal az ölemben leültem a nagytábla elé, nehgy valamiről le is maradjak. Volt még időm, ekkor még csak 3 óra volt, a gép pedig fél 8-kor szállt fel, vagyis szállt volna... Arra lettem egyszer csak figyelmes, hogy körülöttem egy magyar lányok csoportja b.... megol. Felnézek a táblára: Budapest és London törölve......
Na akkor aztán nagyon besz...tam, hogy mi lesz. Odabattyogtam az információhoz, hogy ilyenkor mit kell tenni. Kaptam egy papírt, amin az áll, hogy tudom visszaígényelni a jegyem árát, vagy másik gépre cserélni. A következő kedden ment volna, de az említett magyar lány csoport lefoglalta az utolsó jegyeket, tehát csak 26.-ára volt még jegy....
Felhívtam Kathrint, jó akkor keresnek vmi lehetőséget. Után hívtam anyát, persze akkor már semmit sem tudtam csinálni, csak sírni. Hála anyának meg lett oldva minden.
A szomszéd kamionsofőr jött Straulingig, "csak" oda kellett lejutnom.
Visszahívtam Kathrint, és már csak egy gond volt, hogy honnan szerzek rá pénzt, mivel a vonatozás nem olcsó dolog. Igaz én voltam hülye, hogy nem vittem magammal elég pénzt.
El kezdtek telefonálgatni, hogy hogyan tudnának nekem pénzt küldeni, és amikor már úgy volt megvan a bank, amivel sikerülhet, visszahívtak, hogy mégsem megy. Daniel jön vonattal értem, csak jussak el a pályaudvarig.
Kimentem a buszhoz, a sofőr bejelentette, hogy ő ilyen hószakadásban nem hajlandó tovább menni, sajnálja...bumm, még egy csapás...megint eltörött a mécses.
Mellettem egy magyar pár mondta, hogy szálljunk taxiba, és közösen fizetünk.
A kocsiban elmeséltem kálváriám, persze megint csak sírva, ők meg vígasztaltak, nagyon kedvesek voltak, és fizetni se engedtek, biztos sajnáltak. Nagyon kedves volt tőlük, nagyon!!!!
Danielre még vártam 2 órát a pályaudvaron, mert a vonatok iszonyatos sokat késtek, volt amelyik 4 órát. Közben sz...rá fagytam, és majd' elaludtam.
AMikor hívott Daniel, hogy beért hol vagyok, és megláttam, a nyakába vetettem magam, és megint csak sírtam. Ő meg csak vígasztalgatott, nagyon kedves volt. Megvette nekem a jegyet Straulingig, és adott még készpénzt is minden eshetőségre, utánna elmentünk kivett nekem egy hotel szobát.
Ahol tudtam tusolni, meg elkezdtem egy filmet nézni, nehogy elaludjak, mert 4-kor indult a vonatom, de legalább melegen voltam.
A vonat pontos volt, mivel Dortmundból indult, vettem kávét meg szendvicset, és leültem olvasni. Aludni megintcsak nem mertem, nehogy valami gikszer legyen, és tovább megyek, vagy ilyesmi. Jól is tettem, mert ajtóhiba miatt át kellett szállni Frankfurtba, majd tovább Regensburgig, onnan pedig Straulingig. Ott egy taxiba szálltam, és kivitettem magam a kikőtőbe Petihez, délután 3-ra, ha jól emlékszem.
Úgy megörültem neki, hogy végre sínen vagyok, hogy be sem állt a szám, és mondtam én aztán biztos nem tudok aludni, olyan izgatott vagyok.
Mivel ki kellett vennie a pihenő időt, így én a felsőágyra másztam, hogy filmet nézek, hát talán 5 perc se telt el, és végig aludtam 7 órát. :)
Este fél 11-kor indulva másnap reggelre értünk Fehérvárra, ahol apával találkozva végre haza is jutottam.
Nem kívánom senkinek, borzasztó volt, életembe nem sírtam semmit, de tudom, hogy én voltam a hülye részben...mindegy, túl vagyok rajta, de még egyszer nem csinálám végig...
Otthon:
Nagyon jó volt otthon, mint mindig! Erről sokat nem írok, mert nagyon nincs mit. Családoztam, barátokkal voltam, Pumilláztam, rengeteget ettem... :)
Rossz volt visszajönni, de amikor ideértem már semmi gond nem volt...mint mindig.
A visszaút:
Anyuék kiraktam a reptéren, még volt időm a becsekkolásig, gyorsan zajlott leadtam a bőröndöm, és ugye ilyenkor még van másfél óra, míg a belső kapun át kell mennem.
Kimentem még nyugodtan elszívtam egy cigit, mászkálgattam, elvoltam. Mire beértem a belső kapuhoz vezető sor, már a bejáratot érte. Szóval sorba álltam, egy óra alatt oda is értem. Nagyon nem vizsgálódtak, mert rengeteg emberre kevés idő jutott. Majd'hogynem rohantam a beszállásra, erre bemondja a jegyszedő stewardes, hogy betegség miatt 10 embernek itt kell maradni, és ki az a 10 ember, aki ráér máskor is felszállni, nem ma. Ha nincs önként jelentkező, akkor az utolsó 10 marad itt.
Mindenki tátotta a száját, mert ilyenről még nem hallott senki. Az egyik utas mondta, h ugyanez volt a milánói gépnél is, ahol össze is verekedtek.
Még jó, hogy vettem Speedy bording kártyát (amivel elsőként szállhatok be), így első voltam aki bejutott. Az biztos, hogy ezentúl mindig fogok ilyet pluszba venni, és ajánlom mindenkinek!
Azt, hogy mi történt még a váróba nem tudom, de nem is akarom...
Még másfél órát ültünk a gépben, gondolom a váróban szortíroztak. Így izgulhattam elérem-e a vonatom. Leszállás simán ment, kivéve, hogy millió bőrönd volt ugyanolyan, mint az enyém (és ugye ilyen problémám már aladt), de jó bőröndöt hoztam el ezúttal. :)
Szerencsémre a buszt még épp elcsíptem, és az utolsó vonatom késett, így azt is. Rékát hívtam fel, hogy nézze meg nekem, hol kell átszállnom, és melyik vágányról indul a csatlakozásom. A családot éjjel nem akartam még ezzel zavarni, szerencsére Réka még nem aludt. Félő volt, hogy lekésem a csatlakozást a vonat késése miatt Herfordban. Megvettem a jegyem, szaladva minta egy idóta elcsíptem a csatlakozást és végre Osnabrückbe értem. Hazataxiztam, és éjjel fél 1-kor léptem be idén először a szobámba...
Komolyan mondom, ha van olyan, hogy Utazások Istene, az bizony baromira pikkelhet rám! :D
Újra itt:
Amikor hazaértem, az ajtómon várt egy nagy rózsaszín szalagra kötött levél, amiben Kathrin írta, hogy üdvözöl újra itthon, sajnálja, hogy nem tudott megvárni, és ne lepődjek meg, ha idegenek vannak a lakásba, majd elmeséli holnap. :)
Meglepő módon délben már fenn is voltam. :) Mentem át a családhoz, hogy üdvözölhessük egymást. Kathrin a nyakamba ugrott, Yaeli meg csak bújt, félt tőlem, pedig nyáron sikítozva rohant elém, 3 hét után.
De hamar megenyhült, és már le se vakarhattam magamról. :) Odaadtam az ajándékokat, ettünk, és beszélgettünk. Hazaért Noemi is Daniellel az oviból, velük is összeölelkeztünk, nagyon jól esett, hogy ennyire örülnek nekem!
A vendégekről kiderült, hogy szilveszterkor jött, vagyis pontosabban december 28.-án jött Daniela (Kathrin barátnője) a két kisfiával (Arthur 6 hónapos, Theodor 1,5 éves). A kicsi megbetegedett, így már aznap kórházba kellett vinni, és csak ma engedték ki. Theodorhoz jött az apukája Christian, így a lakás egy káosz volt, a pici meg betegen a kórházba az anyukájával. Megérkezett nagypapa is, mert Christiannak dolgoznia kellett, szóval tényleg egy átjáró ház volt itt. Nagyon vicces volt, hogy Yaeli folyton a papa után ment, és mondogatta, hogy nagypapa, nagypapa, aztán nem is az övé. :D
Ma kiengedték Arthurt, így holnap már utaznak is haza.
A gyerkőcökkel minden rendben, ugyanúgy imádnak már, mint mikor elmentem.
Suliból se hagytam ki sokat, sőt tegnap elég jó is voltam teszt írásnál. haha, a kis nagyképű, mi? :D
Szombaton Jennaval elmentünk ebédelni, ajándékot cserélni. Én kaptam tőle egy karácsonyi képeslapot, meg egy, azaz egy darab kekszet Ausztráliából. Hát ezen marha nagyot röhögtem, ő meg mentegetőzött, hogy hát bocs, de szét kellett osztania mindenki között, és hát nekem egy jutott. :D Bezzeg ő ott helyben benyomta a dobozos Pilóta kekszet. :D
Mesélte, hogy nagyon jó volt a szilveszter Amszterdamban, hogy mennyire jó, hogy ott aztán mindent szabad, csaj hogy annyira drága, hogy üzennie kell az anyukájának, küldjön pénzt.
Hétvégére Réka áthívott, mert egy kis baráti beszélgetős, iszogatós estét tartott, jött velem Jenna is. Utána átmentünk Alandoba, mert ingyenes volt a belépő. Nagyon klassz volt, mert 80-as évek zenéi voltak. Volt egy hatalmas kivetítő, ahol elkezdték játszani a Greas, Darty Dancing, Flashdance, stb. főcímzenéit. Mindenki próbált úgy táncolni, mint a filmben, meg énekelni. Nagyon vicces volt, jó éreztem magam nagyon. Csak szerintem még mindig nem voltam kipihenve teljesen, így 2-kor én haza is mentem.
Jennanak már csak 2 hete van hátra, nagyon fog hiányozni, lassan új barátokat kell szereznem, mert mind hazament már, csak Lisaval maradtunk ketten... Addig is, megyünk mindenhova, és állandóan együtt vagyunk, amitől gondolom a búcsúzkodás még rosszabb lesz...
Zárom is soraim, mert már ígyis túlléptem a limitet, amennyit írni szoktam...
Visszlát Magyarország, Helló Újra Osnabrück! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)