Pont egy hete nem írtam, legalább szép kerek lesz ez a bejegyzés!

Akkor kezdem először a főzőtudományommal, mert bizony ám, nekem van olyan! :)
Tudok főzeléket csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na, egy kis segítséggel természetesen, mert anya MSN-en asszisztált hozzá. Nem lett rossz, de annyira csoda jó sem. A szülők el voltak ájulva, két napig ették. Talán nekem csak azért nem ízlett annyira, mert én tudom anya, meg mama milyet tudnak főzni. De tényleg nem lett rossz. Kathrin végig mellettem toporgott, nehogy elmulasszon valamit, hogy kell csinálni. Mindig így tesz, ha valami számukra újat csinálok. Amikor otthon voltam, megpróbálkozott a Lecsóval (eddig mindig én csináltam, minimum heti egyszer kérték), de azt mondja nem lett olyan jó, mint az enyém (vagy csak azt akarja, hogy továbbra is én csináljam?!). :)

Megbeszéltem Rékával is, hogy hétvégén taliztunk, ő meg kitalálta, hogy menjek fel hozzá, ne menjünk inkább sehova. Daniel elvitt, nagyon rendes volt tőle, a hazavezető útra meg adtak taxipénzt, mert féltették a kis hátsómat a csúnya sötét utcákon. Hát nem aranyosak???!!!! :)

Aztán csak elmentünk bulizni egy klubba, tök jó volt, olyan fél 7 körül értem haza.
Másnap arra kelek, hogy csörög a telefonom:

Kathrin: Hallo Dóri, minden oké, hol vagy?
Én: Igen, persze, itthon. Miért?
Kathrin: Mert ma még nem láttunk.
Én: Ajjaj, hány óra van?
Kathrin: Mindjárt fél 6...

Szegény még nem tudja milyen az, ha én elmegyek bulizni, és másnap estig alszom. :)
Mindegy, mondtam, hogy bocs, minden rendben van, csak fáradt voltam, későn értem haza. Ő meg azt hitte, hogy Rékánál aludtam. :)

Tegnap volt az első napom a suliban. Izgultam is rendesen. Már 20 perccel előtte ott voltam, gondoltam felkészülök minden eshetőségre.
6-kor kezdődött az óra, és mivel a 8-as terem volt megadva, én be is ültem. 10-en voltunk, abból rajtam kívül még 2 magyar, meg még 3 au pair.
A tanár valami iszonyat lassan beszélt, gondolom, h megértsük.
Be kellett mutatkoznunk, meg igéket mondani, meg főneveket. Kicsit fura volt, hogy miért ilyen hülyeségeket csinálunk, minden nagyképűség nélkül, de túl könnyűnek találtam. :)
Egyszer csak megszólal: Frau Nagy (természetesen Nagiii-nak mondta), magának nem a haladó csoportban kéne lennie?
Hát mondom de. (Gondoltam, aha akkor ez a kezdő, és azért ilyenek a feladatok) :)

Szóval átkísért egy másik terembe, ahol már 22-en voltunk. Rajtam kívül 2 magyar lány (vagyis az egyik romániai magyar), és még rajtam kívül 4 au pair.
Jenna is itt volt, akivel még Münsterben találkoztam az au pair találkozón. Ő Ausztráliából jött, szerintem már írtam róla. Megörültünk egymásnak. Már van közös programunk is: csütörtökönként kézizni jár, és meghívott engem is, aminek nagyon-nagyon örülök!!!!

Két srác között volt csak hely, hát odaültem. A feladat az volt, hogy a párommal beszélgessünk negyed órát, tudjunk meg minél több infót a másikról, és utána mutassuk be a többieknek. Hát pechemre a török pasi lett a párom (47 éves, Ceylannak hívják, 30 éve él itt Osnabrückben, de nagyon szarul beszéli a németet. Most rúgták ki a VW gyárból 30 év után (több ezer emberrel együtt), és azért volt a kurzuson, hogy a jobb német nyelvismeret reményében, talál magának állást), akinek olyan erős akcentusa volt, hogy többször vissza kellett kérdeznem, mert nehéz volt megérteni. De aztán, ahogy a többiek is bemutatták egymást, rájöttem, hogy az én törökömnél van rosszabb is: az oroszok. Húúúúú, az aztán nem piskóta! :)

A 22 ember közül, talán ami hiányzott (???) az a vágott szemű volt. Egy sem volt. Orosz ember sok volt vagyis orosz anyanyelvű), lett au pair lány, 2 kolumbiai fiú, egy izraeli lány itt tanul az egyetemen), románok akik közül csak az egyik volt magyar), ukrán, angol, török, kubai, egy ausztrál fiú na, meg Jenna), a másik padtársam a brazil fiú.
Sajna neveket nem nagyon tudtam megjegyezni, mert egyrészről ki se tudom mondani, másrészről meg túl sok volt az infó. :)

A lett lánnyal össze is barátkoztam, vannak közös ismerőseink. Ő a városon kívül lakik egy farmon, 3 gyerkőcre vigyáz. A farm tele van állatokkal, aminek ő nagyon örül, mert lovagol, és itt bármelyikkel gyakorolhat. Remélem majd meghív magához, mert szívesen megnézném.

Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült, és már alig várom, hogy megint mehessek. Tök jól éreztem magam. Persze elfáradtam 9-re, mire vége lett az órának, meg még maradtam beszélgetni is. De sok volt így elsőre ez a 3 óra, nagyon kellett koncentrálnom néha, hogy megértsem. De tényleg, nagyon-nagyon boldog vagyok!!!! :)))