Akkor eddig a hétről:
Hétfőn végre aludhattam délig. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Összeszedtem magam, gyorsan ettem egy kis reggelit Kathrinnal. Apuka elvitte a kölyköket az állatkertbe (megint), vettek éves bérletet. Na, de hogy mi a jó francot lehet nézni annyit egy állatkerten? Hát nem hiszem, hogy egy év alatt annyi változás lenne. Sebaj, a lényeg, hogy tisztán (egy gyerek sem ette le a ruhám) és csendben (egy gyerek sem visítozott) tudtunk enni, a vasárnapi újságot olvasva. :-)
Felszálltam a buszra, irány Rulle. Ildi palacsintával várt! Szeretem! :-)
Elmentünk fagyizni, képeket töltöttünk, és beszélgettünk, csak beszélgettünk....MAGYARUL!!!!:-)
Kedden a szokásos: Yaeli babyvel séta. Beértünk a belvárosba, hát majd hátast vágtam. Mindenhol színpad, kis bódék: kaja, pia, ajándékok. Kiderült most van a "Mai Woche". Nagyon klassz minden! Csak hát a gyerekkel más utakat kellett keresnem, mert majd' kitörte a nyakát, annyira bámészkodott. Úgy meg ugye nem lehet aludni.
Délután jött Ildi, elmentünk shoppingolni. Ugye az outletet nem lehetett kihagyni. Vettem egy DKNY ruhát (Ildi: ha még egyszer "ledékányozod"!), fekete, spaggettipántos, egyszerű, de nagyon jó. És ami a legjobb benne, hogy olcsó volt, nagyon. :-) És mivel egy normális farmert se találtam megajándékoztuk magunkat fejenként 2 Big mac-kel, sültkrumplival, meg üccsivel. Hát mondanom se kell, egy kicsit tele voltunk utána.
Ma is a szokásos reggeli alvás-séta Yaellal, és pont összefutottam Ildivel. Bejöttek a városba Antjéval. Tök örültem nekik, igaz csak keveset voltunk együtt. Szóval a héten már harmadjára találkoztunk. Ilyen is régen volt!
Ma vettem egy csizmát (nagyon-nagyon le volt értékelve), egy övet a New Yorkerbe, meg egy pénztárcát a Mangoba, ja meg két harisnyát az Espritbe (egyik a tiéd kistesó :-)). Szóval jó napom volt ma etéren, és ezt mid úgy tudtam elintézni, hogy a gyerek rajtam aludt. :-)
Hazajöttem ebédet főzni, hát felébredt, és olyan torkaszakadtából sírt, hogy az anyja nincs otthon, hogy semmit se tudtam vele csinálni, beraktam a járókába. Elkezdtem csinálni az ebédet, még mindig sírt. Oké, fel a tragetuch, bele a gyerek, és előről az össze szám, amit el tudok énekelni. Hát mivel sok gyerek dalt nem ismerek, így volt köztünk Quimby, meg Tankcsapda is. :-) Na, de elaludt, ebéd kész, anyuka Noemi itthon. Na, akkor természetesen az zendített rá. Hát ilyen gyorsan még sosem ebédeltem szerintem. Ráadásul a gyerek rajtam aludt még mindig. A nagyobbik továbbra is ordít, kicsi felébred csatlakozik. Na, akkor fogtam a kávésbögrém, és elvonultam a szobámba rágyújtani. Sok a stressz!!!!
És akkor a végére a legrosszabbat:
Birgit (a régi au pair családomból) írt egy emailt, miután írtam nekik, hogy meglátogatnám őket, és elvinném a cuccaimat, ami ottmaradt.
Szóval írta, hogy beteg megint a Felicitas. Találtak még egy tumort a fejében. Most várják az eredményt, hogy jó indulatú-e a tumor. Annyira, de annyira remélem, hogy nem lesz vele semmi baj. Szegényke februárban már átesett ugyanezen a hercehurcán, akkor jó indulatú volt a tumor. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ugyanarra a kislányra miért súlyt le kétszer is ilyen borzalommal a sors. Annyira kicsi még, hogy ezt feldolgozza, főleg, hogy megértse.
Írtam a családnak, hogy nagyon sajnálom, és bármelyik pillanatban hívjanak, ha szükségük van egy kis segítségre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése