A tegnap estém maga volt a pokol!!!!!!!!
Anyuka elment fél 8-kor az operába megnézni apuka darabját. Yael elkezdett sírni, 9-kor még mindig sírt (másfél óra elteltével), írtam anyukának egy sms-t, hogy hazajöhetne. Semmi válasz, elkezdtem hívni, fél 10-kor vissza is hívott, hogy jó, 10 perc és jön. Ide is ért háromnegyed 11-re, addigra már annyira ki voltam, hogy csak leültem a szőnyegre és elkezdtem sírni. 3 és negyed órán át nyomta a gyerek, nem vett szerintem levegőt se. Iszonyatosan ki voltam. Kathrin meg csak simogatta a hátam, hogy nincs semmi baj, én mindent jól csináltam! Na, persze!
Lefeküdtem, 1-kor megjött a színházigazgató, meg Daniel, kb. 3-ig dumáltak, én egy percet se aludtam. Reggel nyolctól a nagyobbik gyerek, Noemi adta le a szerenádját.
Most csak fekszek, elmentek állatkertbe, örülök, hogy élek...
2010. április 25., vasárnap
2010. április 24., szombat
tüdőrákos cigi...
Na jó, most már nem is olyan szar hely ez az Antwerpen!
Tegnap tök jó napom volt, csavarogtunk mindenfelé. Először elmentünk ebédelni, utána irány a belváros. Ettünk igazi belga csokit, ami nem is annyira nagy szám, mint ahogy ők gondolják.
4 euro volt 5 darab miniatűr csoki, elfeleztük Kathrinnal az összes darabot, így meg tudtuk kóstolni mindet, amit vettünk. Utána vásárolni mentünk, vagyis én csak képeslapot, meg cigit. De Kathrin nem bírt ellenállni az Espritnek. De basszus ez tök hülyeség, mert ugyanezek a cuccok van Németbe is, csak olcsóbbak. Így én visszafogtam magam, ott meg majd úgyis megveszem amit akarok. Utánna ettünk sültkrumplit, mert az állítólag (a belgák szerint) az ő találmányuk, és hogy itt a legfinomabb. Hát szerintem meg tök átlagos, arról nem is beszélve, hogy az én tartár mártásom sokkal finomabb. Amúgy szinte minden második utcában van sültkrumpli árus, és mellé lehet választani kb. 50 féle szósz közül. Tehát az 5 híres belga cucc közül már kilőve a sör (4 márkát próbáltam ki eddig), a sültkrumpli, a waffeln (gofri), és a csoki. Az ötödiknek most hírtelen nem jut eszembe a neve, majd később, valami M betűs.
Megnéztünk mindent a belvárosban, amit érdemes. Voltunk a Notre Dame-nál, a Katedrálisnál, a Városházán, a Schelde partján, meg a fene tudja még hol, szinte egyiknek sem tudtuk a nevét. :-)
Még hazafele menet, vásárolgattunk (a szokásos bio bolt mániája: százszor drágább, de egészséges, ezért csak ott vásárolhatunk), fagyiztunk, felvettük Danielt, és haza. Olyan hulla voltam, hogy csak tusoltam egyet, ettem egy kis salit, ittam egy belga sört (ez volt a 4. márka), aztán alvás.
Ma én leszek este a gyerekekkel, mert ma lesz Daniel darabjának a The Rage of Life-nak a bemutatója, és Kathrin is elmegy. De előtte még jön az osnabrücki színhát igazgatója is, és itt alszik. De az tuti, hogy a szabadnapomon nem fogok miatta kitakarítani!
Most is csak döglődök, fáradt vagyok. Még erőm sincs lemenni rágyújtani. Ja erről jut eszembe, vettem tegnap egy doboz Malbit, és a doboz hátulján egy tüdőműtét képe van, frankón tiszta vér, élesben csinálták a képet. Hát normálisak ezek, hogy ilyen képet raknak rá??????!!!!!!
Hát totál kiakadtam!
Tegnap tök jó napom volt, csavarogtunk mindenfelé. Először elmentünk ebédelni, utána irány a belváros. Ettünk igazi belga csokit, ami nem is annyira nagy szám, mint ahogy ők gondolják.
4 euro volt 5 darab miniatűr csoki, elfeleztük Kathrinnal az összes darabot, így meg tudtuk kóstolni mindet, amit vettünk. Utána vásárolni mentünk, vagyis én csak képeslapot, meg cigit. De Kathrin nem bírt ellenállni az Espritnek. De basszus ez tök hülyeség, mert ugyanezek a cuccok van Németbe is, csak olcsóbbak. Így én visszafogtam magam, ott meg majd úgyis megveszem amit akarok. Utánna ettünk sültkrumplit, mert az állítólag (a belgák szerint) az ő találmányuk, és hogy itt a legfinomabb. Hát szerintem meg tök átlagos, arról nem is beszélve, hogy az én tartár mártásom sokkal finomabb. Amúgy szinte minden második utcában van sültkrumpli árus, és mellé lehet választani kb. 50 féle szósz közül. Tehát az 5 híres belga cucc közül már kilőve a sör (4 márkát próbáltam ki eddig), a sültkrumpli, a waffeln (gofri), és a csoki. Az ötödiknek most hírtelen nem jut eszembe a neve, majd később, valami M betűs.
Megnéztünk mindent a belvárosban, amit érdemes. Voltunk a Notre Dame-nál, a Katedrálisnál, a Városházán, a Schelde partján, meg a fene tudja még hol, szinte egyiknek sem tudtuk a nevét. :-)
Még hazafele menet, vásárolgattunk (a szokásos bio bolt mániája: százszor drágább, de egészséges, ezért csak ott vásárolhatunk), fagyiztunk, felvettük Danielt, és haza. Olyan hulla voltam, hogy csak tusoltam egyet, ettem egy kis salit, ittam egy belga sört (ez volt a 4. márka), aztán alvás.
Ma én leszek este a gyerekekkel, mert ma lesz Daniel darabjának a The Rage of Life-nak a bemutatója, és Kathrin is elmegy. De előtte még jön az osnabrücki színhát igazgatója is, és itt alszik. De az tuti, hogy a szabadnapomon nem fogok miatta kitakarítani!
Most is csak döglődök, fáradt vagyok. Még erőm sincs lemenni rágyújtani. Ja erről jut eszembe, vettem tegnap egy doboz Malbit, és a doboz hátulján egy tüdőműtét képe van, frankón tiszta vér, élesben csinálták a képet. Hát normálisak ezek, hogy ilyen képet raknak rá??????!!!!!!
Hát totál kiakadtam!
2010. április 22., csütörtök
Antwerpenből..
Először is: ez egy szar hely! Szar a lakás, a város, az emberek!!!
ennyit bevezetőnek. :-)
Szóval ideértünk cirka 11 óra alatt Berlinből. Baromi jó volt mondhatom, ráadásul egyik gyerek semmi volt hajlandó elaludni, így totál nyűgösek voltak, nem lehetett bírni velük. Ajánlom visszafelé egy vulkán se merjen kitörni!!!!
Ez az utca, ahol van a lakás (kiderült nem az övék, csak kibérelték egy hónapra) totál káosz csinálják a járdákat, minden tiszta szemét, tiszta por, brümmög, zümmög minden.
De azért vicces emberek laknak itt is. :-) Tele van a környék zsidókkal: kemény kalap, makkos cipő, két göndör lokni kikacsint a kalap alól. Rohadt viccesen néznek ki, mindig vissza kell fognom magam, nehogy elröhögjem magam.
Ja, de kaptam egy külön szobát, a család meg a nappaliban alszik, mivel mindig baromi későn fekszenek le, gondolom így egyszerűbb. De azért rendes tőlük, hogy átengedték nekem a szobát. Igaz csak a nappaliban van net, így nagyon nem tudok netezni. Napközbe gyerekek, este meg nem akarok zavarni.
A közelben sehol egy normális hely, legalább egy óra, mire beérek a belvárosba. Mindenhol drágakő üzletek vannak, persze rohadt drágán. Már ki is néztem az eljegyzési gyűrűmet, de kösse fel a gatyáját, aki meg akar kérni! :-)
Ja, és senki nem beszél németül, csak angol, meg flamand, és hát egyik se nagyon megy.
De egy pozitívum! Találkoztam két magyar nővel a játszótéren. Na ilyen még Németben sem volt, szóval egy pont Belgiumnak. :-)
Daniel állandóan dolgozik, de hát szombaton premier, gondolom ilyenkor muszáj. Azt mondta, lehet, hogy Miskolcon is lesz bemutató, olyan jó lenne hazamenni egy kicsit. Azt mondták, ha megyünk Magyarországra, akkor mindenképp bemegyünk Lajoskomáromba is! De tényleg nem biztos még, ezért inkább nem élem bele magam.
Mi volt még? Semmi.Jelentkezek, ha történik valami, de már jó lenne, ha mennénk Osnabrückbe. Már hiányzik az Ildikó is. Hallod, hiányzol Csajeee!!! :-)
ennyit bevezetőnek. :-)
Szóval ideértünk cirka 11 óra alatt Berlinből. Baromi jó volt mondhatom, ráadásul egyik gyerek semmi volt hajlandó elaludni, így totál nyűgösek voltak, nem lehetett bírni velük. Ajánlom visszafelé egy vulkán se merjen kitörni!!!!
Ez az utca, ahol van a lakás (kiderült nem az övék, csak kibérelték egy hónapra) totál káosz csinálják a járdákat, minden tiszta szemét, tiszta por, brümmög, zümmög minden.
De azért vicces emberek laknak itt is. :-) Tele van a környék zsidókkal: kemény kalap, makkos cipő, két göndör lokni kikacsint a kalap alól. Rohadt viccesen néznek ki, mindig vissza kell fognom magam, nehogy elröhögjem magam.
Ja, de kaptam egy külön szobát, a család meg a nappaliban alszik, mivel mindig baromi későn fekszenek le, gondolom így egyszerűbb. De azért rendes tőlük, hogy átengedték nekem a szobát. Igaz csak a nappaliban van net, így nagyon nem tudok netezni. Napközbe gyerekek, este meg nem akarok zavarni.
A közelben sehol egy normális hely, legalább egy óra, mire beérek a belvárosba. Mindenhol drágakő üzletek vannak, persze rohadt drágán. Már ki is néztem az eljegyzési gyűrűmet, de kösse fel a gatyáját, aki meg akar kérni! :-)
Ja, és senki nem beszél németül, csak angol, meg flamand, és hát egyik se nagyon megy.
De egy pozitívum! Találkoztam két magyar nővel a játszótéren. Na ilyen még Németben sem volt, szóval egy pont Belgiumnak. :-)
Daniel állandóan dolgozik, de hát szombaton premier, gondolom ilyenkor muszáj. Azt mondta, lehet, hogy Miskolcon is lesz bemutató, olyan jó lenne hazamenni egy kicsit. Azt mondták, ha megyünk Magyarországra, akkor mindenképp bemegyünk Lajoskomáromba is! De tényleg nem biztos még, ezért inkább nem élem bele magam.
Mi volt még? Semmi.Jelentkezek, ha történik valami, de már jó lenne, ha mennénk Osnabrückbe. Már hiányzik az Ildikó is. Hallod, hiányzol Csajeee!!! :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)