Kölni mini-túra

Igaz azt mondtam, hogy nem viszem el a laptopot magammal egy napra, de mégis vittem.

Nem volt net a szobában, vagyis volt, csak fizetős. Na ezen ki is akadtam, eddig az összes hotelban ingyenes volt, na mindegy. Pedig ráadásul most lakosztályt vettünk ki. De arra jó volt, hogy elalvás előtt olvastam, mert Noemi még hajnali egykor sem aludt és hallottam, ahogy játszik meg énekel. Hát én az anyja helyében... :)

Baromira kimerített ez az utazás, sok volt most belőlük így hirtelen.

Pénteken odaértünk, Kathrin már ment is próbálni. Én meg tök rosszul voltam attól, hogy Kölnben sokkal melegebb volt, mint itt Osnaban. Olyan érzésem volt, mintha berúgtam volna...
Másnapra már 25 fok volt. Durva, na! :)

Szóval a kicsi olyan anyás volt aznap este, hogy nem bírtam vele mit kezdeni, aztán, hogy ne sírjon már tovább beleraktam a mosdókagylóba, hátha a víz majd eltereli a figyelmét. Hát bejött, nagyon élvezte! Erre jött a nagyobbik, hogy ő is akar.
Addig játszottak így, amíg csurom vizesek nem lettek, mert belecsúszott mindegyik a bokáig érő vízbe. Gyorsan pizsibe vágtam őket, be az ágyba, és jött is az anyjuk este 10-kor.







Na, aztán a szombat már nem piskóta volt! Reggel kilenctől ötig folyamatosan csak velük. Bírtam volna én ezt, mert előtte 4 hónapig mindig így volt, de most sok volt, főleg az otthoni 3 hét semmit tevés után.
Kétszer voltunk a stúdióban is, na hát az nem semmi!! Egy baromi nagy épület, tiszta üveg és fehér-fekete márvány. Tele folyosókkal, meg sok stúdióval. Nagyon klassz volt, amíg aludtak a kölkök sétálgattam egy kicsit. Találtam egy autogramm falat, ahova azok írtak, akiknek itt volt CD-felvételük, de nem tudtam kihámozni belőle semmit. Volt fotó, meg festmény kiállítás, egy csomó tv szoba, bárok, kávézók, szóval nagyon tetszett. Kár, hogy a gyerekekkel ilyet nem lehet.

Ali hívott, hogy menjek velük a gyerekekkel, mert elmennek a Dómhoz. Nekem nagyon is lett volna kedvem, de természetesen Noemi földhöz vágta magát, hogy "de én nem akarok, nem akarok, nem akarok"... szóval nem mentünk. :(

6:10-kor indult a vonatunk haza, előtte még csináltam pár képet a Dómról, mert ahogy már írtam közvetlen a pályaudvar mellett van.



Kinnt maradtam még cigizni, és elvonult előttem egy fiú banda, olyan 20 és 30 közöttiek lehettek, és mindegyiknek volt a karján egy piros szalag, fehérrel a közepén, amire rá volt írva: "Ich bin deine Führer". Ajha, csak nézte, hogy ezt így szabad?! Amikor a családnál, ha Hitlerről kérdezek, akkor nem szívesen válaszolnak?!

Hazaértünk, és újabb meglepetés. Daniel unokahuga itt volt. Dög fáradtan még jópofizni is kellett, ráadásul Sharon izraeli, németül nem beszél, az angol tudásom meg eléggé szegényes, de egy "Örvendek" kijött a számon. Utána még elmentek vacsorázni, de én nem bírtam volna, kivettem a hűtőből két sört, és bevágódtam az ágyamba filmet nézni. Ennyire tellett csak! :)

Holnap újra csak Yael, ez után a hétvége után azt hiszem ez megváltás lett!
Jelentkezem, ha lesz valami, de amint Ti is olvashatjátok, semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszámolni!

Hétköznapok... :)

Igazából nem történik semmi velem, ezért is nem írtam, folynak az unalmas hétköznapok...

"Dolgozni" csak Yaelivel kell, 10-től 2-ig (az előző bejegyzésben rosszul írtam). Jól elvagyunk, sétálgatunk a városban, amíg ő alszik én nézelődőm az üzletekben, ha felébred, akkor keresünk egy játszóteret. Nem panaszkodhatok, ez így elég kényelmes nekem, annak ellenére, hogy már 9 kilo. Ugye a három hét alatt elszoktam a cipelésétől, és hát eléggé fáj a hátam 4 óra után, mit négy óra elég egy is... :)

Már sokat is beszél, gyakran értelmeseket is, én csak magyarul szólok hozzá, amire ő mindig reagál. Biztos vagyok benne, hogy megért, mert válaszol is, igaz németül. A szülei el vannak ájulva, hogy ez milyen jó.

Noemi már keményebb dió lesz, mivel nem vagyok vele annyit, mint Yaellel. Majd hétvégén kiderül, mert maratont futok velük Kölnbe, ami minimum 10 órát jelent egyhuzamban, mert Kathrinnak CD-felvétele lesz.

Tegnap haláli volt Noemi. Ugye a szülinapjára kapott tőlem egy "gofri kupont" is, amit ha felmutat én csinálok neki azonnal. Hát tegnap mondja, hogy akkor csináljunk, szóval este -kor nekiálltunk, és megettük mindet. Ilyenkor, ha együtt sütünk-főzünk valamit, akkor mindig megjegyzi, hogy mi világbajnok szakácsnők vagyunk. Ma reggel mondta Kathrin, hogy este még jó párszor elmondta, hogy mi mennyire jó szakácsnők vagyunk. Édes! :)

Kaptam a sulitól egy levelet, hogy a tesztem alapján a közép-haladó csoportba jutottam. Végülis erre számítottam, vagy jó leszek a haladók között, és csak rossz tesztet írtam, vagy szar leszek, és a tesztem lett jó, vagy tényleg ott a helyem! Remélem az utolsó! :) Várom már nagyon, 20.-án lesz az első három órám. Biztos agyilag zokni leszek a végére, hogy ennyire kell koncentrálnom, remélem érteni is fogom mi van. Hétfőnként és szerdánként lesz 7-től 10-ig. Kiváncsian várom, na! :)

Tegnap odaadták a fizum (abban állapodtunk meg, hogy 1.-én és 14.-én kapok 130 eurot), meg az utazási költségeimet is. Abból odaadtam nekik a sulira valót, amit be is fizettek. Szóval egy gonddal kevesebb.

Átvettük az e havi tervezetet is, amit ugye már írtam, hogy a hónapban nem fogunk utazni, kivéve ezt a hétvégi kölni túrát. Hát ez most romba is dőlt..haha. :)
Szóval Kathrin kapott egy koncert ajánlatot Párizsba a Champs-Élysée egyik mozijába 3 hét múlva, 2000 euro 2 órára nem szar, szóval elvállalta. Én meg örömmel megyek Párizsba. Az is jó hír, hogy az eddigi tervek alapján, csak hárman megyünk, ami azért lenne jó, mert Yaellel könnyebben mászkálnék, "turistáskodnék", mint a két gyerekekkel együtt, de ez még nem biztos, majd kiderül...

Jelentem a majdnem méteres kolbászból már nincs 5 centi se, nagyon rájárnak. Én nem is merek belőle enni, nehogy nekik ne jusson elég. :) Daniel kérdezte, hogy ha megy Miskolcra és bemegy egy boltba, tud-e ilyet venni. Mondom ilyet aztán biztos, hogy nem, mert ezt az apukámék csinálják! :)

Tegnap este végre lejutottam Switalaékhoz is (övéké a ház, alattunk laknak), hogy átadjam a piros paprikát, amit nekik hoztam. Előtte bementem a családhoz:

Én: Kathrin, kölcsön adod kicsit Yaelt?
Kathrin: Persze, vidd csak, de hova?
Én: Csak leviszem a paprikát, és nem akarok sokat maradni, ezért kell a gyerek!
Kathrin: Ja, jó. Vidd csak, kölcsön adom!

Felkaptam a picit, és negyed óra alatt lezavartam a látogatást. Amikor felértem Kathrin még mindig nevetett. :)

Búcsú mára, ha történik valami jelentkezem. Azt nem tudom, hogy holnap magammal viszem-e a laptopot Kölnbe, mert csak fölösleges súly, meg 2 napot kibírok nélküle. Szerintem marad, és szombaton majd írok.

Újra itt van, újra itt van...

Hát jelentem újra itt vagyok...

Írok is gyorsan, nehogy lemaradjatok valamiről, na nem mintha annyira ráérnék... :)

Szóval kelleténél nehezebben, de el tudtam búcsúzni anyáéktól...szar volt na!

Simán ment az út, mondjuk leszállásnál lefejeltem az ablakot, mert nagyon durván rakta le a gépet, de nem csak én, ez vigasztalt. :-)

A bőröndömet is megtaláltam, ami ugye kerék nélkülivé avanzsálódott, így nagy meló volt a cipelés. Beültem egy taxiba, kedvesen elbeszélgettünk, lehúzott 25 euroval, de visszatérítik, szóval mindegy. Megvettem a vonatjegyet (23 euro), 1 órát vártam is rá, amikor bemondták, hogy még felet késik. Addigra már megfagytam, mert baromi hideg van itt, az esőről nem is beszélve.
Aztán a vonaton még benyomják, hogy nem áll meg Osnabrückben, hogy a késést be tudja hozni, ezért szálljunk le Münsterben. Ott kerestem egy vonatot, és megint vártam fél órát, és végre ideértem.
Taxiba be (6 euro), és "haza". Ez a pasi egy f.sz volt, tök bunkó beszélt, és még az útvonalat is nekem kellett elmondani.
Szóval fél 5 helyett ideértem 6-ra kb.

A kicsik visítozva jöttek elém, annyira örültem, Yael nem engedte, hogy lerakjam, csak csimpaszkodott a nyakamba, nagyon édi volt.
Noemi meg fogta a kezem, most is alig akart elengedni. Kathrin csak mondogatta, hogy szegény Dóri, szegény Dóri.

Sütöttek nekem brownit, amire ráírták a nevem, meg pici napernyőket is raktak rá.

A bőröndömet szétszedték az ajándékokért, és a csokikat be is nyomták. Nagyon örültek mindennek. Kathrin szerint annyi mindent hoztam, hogy karácsonyi érzése volt. :-)

De ahogy a kolbászt ették, az haláli volt, a két gyerek szó szerint zabálta! Remélem nem lesz bajuk tőle, hogy ilyen fűszeres!

Átbeszéltük már a heti programokat is, egyedül a pénteki nap húzós, mert Kölnbe megyünk, de a többi nagyon laza, 10-től délig csak Yael és én. Ennyi. :-)
Szinte egész hónapban itthon leszünk, szóval nyugodtan kezdhetem a nyelvsulit, amihez 100 euroval hozzájárulnak.

Röviden összegezve: a nehéz otthoni búcsú után, öröm volt ez a viszontlátás!

Majd még jelentkezem! Már most nagyon hiányoztok!!!!!! :(