2010. augusztus 30., hétfő

Újra itt van, újra itt van...

Hát jelentem újra itt vagyok...

Írok is gyorsan, nehogy lemaradjatok valamiről, na nem mintha annyira ráérnék... :)

Szóval kelleténél nehezebben, de el tudtam búcsúzni anyáéktól...szar volt na!

Simán ment az út, mondjuk leszállásnál lefejeltem az ablakot, mert nagyon durván rakta le a gépet, de nem csak én, ez vigasztalt. :-)

A bőröndömet is megtaláltam, ami ugye kerék nélkülivé avanzsálódott, így nagy meló volt a cipelés. Beültem egy taxiba, kedvesen elbeszélgettünk, lehúzott 25 euroval, de visszatérítik, szóval mindegy. Megvettem a vonatjegyet (23 euro), 1 órát vártam is rá, amikor bemondták, hogy még felet késik. Addigra már megfagytam, mert baromi hideg van itt, az esőről nem is beszélve.
Aztán a vonaton még benyomják, hogy nem áll meg Osnabrückben, hogy a késést be tudja hozni, ezért szálljunk le Münsterben. Ott kerestem egy vonatot, és megint vártam fél órát, és végre ideértem.
Taxiba be (6 euro), és "haza". Ez a pasi egy f.sz volt, tök bunkó beszélt, és még az útvonalat is nekem kellett elmondani.
Szóval fél 5 helyett ideértem 6-ra kb.

A kicsik visítozva jöttek elém, annyira örültem, Yael nem engedte, hogy lerakjam, csak csimpaszkodott a nyakamba, nagyon édi volt.
Noemi meg fogta a kezem, most is alig akart elengedni. Kathrin csak mondogatta, hogy szegény Dóri, szegény Dóri.

Sütöttek nekem brownit, amire ráírták a nevem, meg pici napernyőket is raktak rá.

A bőröndömet szétszedték az ajándékokért, és a csokikat be is nyomták. Nagyon örültek mindennek. Kathrin szerint annyi mindent hoztam, hogy karácsonyi érzése volt. :-)

De ahogy a kolbászt ették, az haláli volt, a két gyerek szó szerint zabálta! Remélem nem lesz bajuk tőle, hogy ilyen fűszeres!

Átbeszéltük már a heti programokat is, egyedül a pénteki nap húzós, mert Kölnbe megyünk, de a többi nagyon laza, 10-től délig csak Yael és én. Ennyi. :-)
Szinte egész hónapban itthon leszünk, szóval nyugodtan kezdhetem a nyelvsulit, amihez 100 euroval hozzájárulnak.

Röviden összegezve: a nehéz otthoni búcsú után, öröm volt ez a viszontlátás!

Majd még jelentkezem! Már most nagyon hiányoztok!!!!!! :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése