gyorsan egy hétről

Régen írtam, tudom, tudom, bocsi...
Beteg voltam, 3 napig csak feküdtem, szóval nem történt semmi. Kathrin nagyon kedves volt, hozott nekem levest, meg teát is az ágyba. El voltam kényeztetve.
Aztán még hét elején mondtam nekik, hogy lesz Antje szülinapi bulija, és de jó lenne elmenni, de sajnos pénteken lesz. Gondolkodtak, gondolkodtak, és benyögik: ha nem félsz egyedül vonatozni, akkor menj el nyugodtan. Mondom naná, hogy megyek!
Eredeti terv az volt, hogy én, Noemi, és Daniel kocsival megyünk Frankfurtba, valami rokongyerek keresztelőjére. Anyuka a kicsivel meg megy vonattal Osnabrückbe. Ugye kicsi a kocsi, és nem férünk el mindanyian benne. De örültek, hogy "lerázhattak", mert így Kathrin is el tudott menni Frankfurtba, én meg ugye haza a partyra.
Szóval vonatoztam 6 órát, kétszer át kellett szállni Hollandiában, de ment minden, marha büszke is voltam magamra! :-)
A vasúton fogtam egy taxit, elég olcsón haza is vitt. Gyors zuhi, smink, új ruci, séró, és már mentem is Rulleba. Olyan jó volt végre látni Ildit!!!!!! Antjénak még Antwerpenben vettem egy doboznyi belga csokit, azt vittem ajándékba. Remélem örült neki, nem tudom egy kicsit fura volt egész este velem. Fene tudja, pedig ő hívott meg. A férje annál rendesebb volt, tök jól elbeszélgettünk, meg kipróbáltuk Ildi apukájának a pálinkáját. Hát mondanom se kell, nem bírta Holger se, meg a tesója se. Én azért ittam párat, meg Ildi is. 3-ig kinnt voltam, jókat beszékgettünk, meg ettünk.
Másnap jöttünk Osnabrückbe, Holger elhozott minket, Ildi ittaludt. Filmeztünk, meg döglöttünk egész nap. Nem rég kísértem ki a buszra.
Inbal család meg lassan szállingózik, 9 körülre ígérték magukat. Holnap meg kezdődik megint egy hosszú, unalmas hét...

Ildikó au pair mottója: nyelni, nyelni és nyelni...

A tegnap estém maga volt a pokol!!!!!!!!
Anyuka elment fél 8-kor az operába megnézni apuka darabját. Yael elkezdett sírni, 9-kor még mindig sírt (másfél óra elteltével), írtam anyukának egy sms-t, hogy hazajöhetne. Semmi válasz, elkezdtem hívni, fél 10-kor vissza is hívott, hogy jó, 10 perc és jön. Ide is ért háromnegyed 11-re, addigra már annyira ki voltam, hogy csak leültem a szőnyegre és elkezdtem sírni. 3 és negyed órán át nyomta a gyerek, nem vett szerintem levegőt se. Iszonyatosan ki voltam. Kathrin meg csak simogatta a hátam, hogy nincs semmi baj, én mindent jól csináltam! Na, persze!
Lefeküdtem, 1-kor megjött a színházigazgató, meg Daniel, kb. 3-ig dumáltak, én egy percet se aludtam. Reggel nyolctól a nagyobbik gyerek, Noemi adta le a szerenádját.
Most csak fekszek, elmentek állatkertbe, örülök, hogy élek...

tüdőrákos cigi...

Na jó, most már nem is olyan szar hely ez az Antwerpen!
Tegnap tök jó napom volt, csavarogtunk mindenfelé. Először elmentünk ebédelni, utána irány a belváros. Ettünk igazi belga csokit, ami nem is annyira nagy szám, mint ahogy ők gondolják.
4 euro volt 5 darab miniatűr csoki, elfeleztük Kathrinnal az összes darabot, így meg tudtuk kóstolni mindet, amit vettünk. Utána vásárolni mentünk, vagyis én csak képeslapot, meg cigit. De Kathrin nem bírt ellenállni az Espritnek. De basszus ez tök hülyeség, mert ugyanezek a cuccok van Németbe is, csak olcsóbbak. Így én visszafogtam magam, ott meg majd úgyis megveszem amit akarok. Utánna ettünk sültkrumplit, mert az állítólag (a belgák szerint) az ő találmányuk, és hogy itt a legfinomabb. Hát szerintem meg tök átlagos, arról nem is beszélve, hogy az én tartár mártásom sokkal finomabb. Amúgy szinte minden második utcában van sültkrumpli árus, és mellé lehet választani kb. 50 féle szósz közül. Tehát az 5 híres belga cucc közül már kilőve a sör (4 márkát próbáltam ki eddig), a sültkrumpli, a waffeln (gofri), és a csoki. Az ötödiknek most hírtelen nem jut eszembe a neve, majd később, valami M betűs.
Megnéztünk mindent a belvárosban, amit érdemes. Voltunk a Notre Dame-nál, a Katedrálisnál, a Városházán, a Schelde partján, meg a fene tudja még hol, szinte egyiknek sem tudtuk a nevét. :-)
Még hazafele menet, vásárolgattunk (a szokásos bio bolt mániája: százszor drágább, de egészséges, ezért csak ott vásárolhatunk), fagyiztunk, felvettük Danielt, és haza. Olyan hulla voltam, hogy csak tusoltam egyet, ettem egy kis salit, ittam egy belga sört (ez volt a 4. márka), aztán alvás.
Ma én leszek este a gyerekekkel, mert ma lesz Daniel darabjának a The Rage of Life-nak a bemutatója, és Kathrin is elmegy. De előtte még jön az osnabrücki színhát igazgatója is, és itt alszik. De az tuti, hogy a szabadnapomon nem fogok miatta kitakarítani!
Most is csak döglődök, fáradt vagyok. Még erőm sincs lemenni rágyújtani. Ja erről jut eszembe, vettem tegnap egy doboz Malbit, és a doboz hátulján egy tüdőműtét képe van, frankón tiszta vér, élesben csinálták a képet. Hát normálisak ezek, hogy ilyen képet raknak rá??????!!!!!!
Hát totál kiakadtam!