hétvégi csend

Végre egy nyugodt hétvége...
Tegnap elmentek Emmelnbe, a nagyszülőkhöz. Azt is úgy tudtam meg, hogy Marko bekopogott a szobámba, hogy akkor ők elmennek. Én meg kérdem hova? AZt mondja, dehát mondtuk, hogy hétvégén nem leszünk itthon. Hát a nagy fenéket mondták! Sebaj, legalább egyedül voltam. Igaz ma jönnek vissza, mert holnap vendégek jönnek, szerintem nemsokára haza is érnek.
Reggel elég mérges voltam, mert akartam valami reggelit enni, de semmit kaját nem találtam, így kénytelen voltam tojást enni. Amit hozzá kell fűzzek, semmi köze a tojáshoz. Ez egy nagy sz... Főleg ahhoz képest, hogy 100 forintba kerül egy darab... Szóval megsütöttem, mentem ki cigizni, amikor látom, hogy ott a kaja az ajtóra akasztva. Tehát rendeltek nekem, csak nem néztem meg. Pedig nem kicsit szidtam őket érte reggel! :-)
Bűntudattól vezérelve feltöltöttem fával a kosarat a kandalló mellett. Mert én ugye jó kislány vagyok! :P
Csütörtökön is egyedül voltam, jó is volt. Brémában voltak autót venni. Nem csúnya amúgy, egy új Mercédesz, csak azt nem értem minek. Már így is van nekik kettő, miért kell a harmadik is?! De gondolom valamelyiket eladják. Mindegyis, ha van pénzük, miért ne...
Alig tudom elhinni, hogy már csak egy hét, és otthon leszek. Olyan vagyok, mint kiskoromban, amikor számolgattam a napokat, mennyit kell aludni, hogy végre elkezdődjön a tábor... :-)
Úgy néz ki ez az egy hét lesz a legnehezebb, tuti a gyerekekkel is ideges leszek, de mivel apuka szabadságon lesz, így talán nem kell annyit velük lennem. Vagy majd csinálja megint azt az idegesítő szokását, hogy ott dolgozik mellettünk, és ha odarohan az egyik gyerek, akkor szúrós szemmel néz rám, miért engedem oda. Nem tudom minek van a dolgozószoba, ha nem dolgozni. Menjen inkább oda!
Na de a szép befejezés érdekében: már csak 9-et kell aludni, és MEGYEK HAZA!!!!! :-)

2 hét röviden

Eléggé elhanyagoltam mostanában az írást, megpróbálom nagy vonalakban leírni mi is történt.
Először is találkoztam az új családdal. Nagyon kedvesek voltak, kávéztunk, beszélgettünk. Úgy mentem oda, mint egy meghallgatásra, és úgy jöttem el, hogy enyém az állás. :-)
Magyar szótárral vártak, teával, sütivel, kávéval. A gyerekek is aranyosak, bár a kicsi még nagyon-nagyon picike, alszik eszik, fekszik. Azt hiszem nem lesz gond vele. A nagyobbiknak most volt egy balesete, leesett valahonnan, és egy vérrög keletkezett az agyában, meg kellett operálni, levágták az össze haját. Szegényke úgy néz ki, mint egy fiú, de legalább már egészséges.
Szóval nagyon jól alakult minden. Mondták, hogy sokat nem leszünk majd Osnabrückben, mert sokfelé vannak koncertjeik. Csak párat említettek: Köln, Berlin, Antwerpen, Prága, Róma, Párizs, Bern... Nem lesz unalmas az egyszer biztos, és legalább bejárom Európát. A nyelvsulimat fizetik, és kapok egy új mobilt is, természetesen német számmal.
Amikor hazaértem család nagyon kedvesen fogadta, hogy már csak pár hetet maradok. Azóta kenyérre lehet őket kenni. Mintha örülnének, hogy már megyek is.
A kicsi nagyon fog hiányozni, napról-napra jobban imádom.
Össze is eresztettük a gyerekeket Ildivel. Lia kicsit félénk volt, Conni is csak bújt az elején, de nagy nehezen összebarátkoztak.
Szombaton volt Flici szülinapja, feldiszítettük a házat, kapott sok ajándékot, jöttek a nagyszülők, Marko testvére, és a keresztapa.... Akiről kiderült, hogy valami iszonyat helyes pasi, 24 éves, egyetemista. És még értettem is mit mond. Nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk. De az egész család nagyon kedves volt, nem bántak velem kívülállóként. Még ajándékot is kaptam, egy kicsi mécsestartót.
Ildi hazament múlthét szerdán két hétre. De azért lefoglalom magam így is, olvasok sokat. Találtam egy tök jó oldalt, ahonnan tudok letölteni:
http://www.vampirkonyvek.co.cc/koynvek/meg.htm
Itt nem csak vámpírkönyvek vannak, sőt ami azt illetti nagyon kevés a vámpíros könyv. De nagyon megszerettem Susan Elizabeth Phillips könyveit. Nagyon jók.
Röviden ennyi, megyek olvasni.