Szerdán nekivágtunk Berlinnek, még mindig nem féltem a terror veszély miatt. De kezdem inkább az elején.
K....va hideg volt, mínusz 9, amikor délben beszálltunk a kocsiba, szóval élmény volt a peronon is várakozni, mert kivételesen időben érkeztünk, és ez is lett a vesztünk. Kiírták, a vonat 10 percet késik, majd a 10 perc leteltével kiírták, újabb 10 perc késés várható. No, ezt addig-addig ragozták, míg a végén 90 percet késett. Mi meg csak álltunk a peronon a mínusz 9-ben, ami szerintem a végére már mínusz 15 is volt, gyerekestől, pakkostól, mindenestől. Szegény Törpillám csak sírt, de iszonyat keservesen, Daniel fel-alá mászkált vele, de hát persze az se segített. Noemi elég jól viselte, csak remegett szegénykém. Az én lábujjaim az első 10 perc után elviselhetetlenül fájtak, nemhogy a másfél óra letelténél...
Na mindegy megérkezett az a kib.....ott vonat, később kiderült nem záródnak az ajtók, így azzal tököltek ennyi időt. Mire sikerült egy kicsit felmelegednünk, már Hannoverben voltunk. A gyerekek szépen játszottak, én meg elindultam wc-re, amikor látom, hogy tök üres a vonat, csak egy két ellenőr mászkál. Mondtam Kathrinnak, hogy nem kell-e leszállnunk, mert itt senki sincs. Megkérdezte, és igen, le kellett szállnunk, csak úgy el voltunk foglalva a felmelegedéssel, hogy nem is figyeltünk a hangosbemondóra. Szóval toporogtunk még fél órát Hannoverben, majd végre a Berlini vonatra is felszállhattunk. MInt később kiderült, megint az ajtókkal volt probléma, ezért kellett átszállnunk. AMugy frankón rekordot döntöttem szerintem: 5 perc alatt belerángattam Noemit a nadrágba, cipőbe, kabátba, sapkába, majd Yaelit a babkocsizsákba, és még le is cuccoltunk a vonatra.
És mivel erre a vonatra nem volt helyjegyünk, így Kathrin kitalálta, szálljunk be az első osztályra, ott tuti van hely. Hát barátom, tv, fülhallgató, ingyen kaja-pia, hatalmas ülés-fotel, és mindezt úgy kaptuk, hogy jegyünk sem volt....hahaha....hülye Deutsche Bahn! :D
Azt hittem más már nem jöhet.... Erre a vonat nem állt meg Berlin-Spandaun, így be kellett mennünk a központi pályaudvarra, ami ugye a terroristák fő célpontja. Leliftezni, átszállni, majd felliftezni, beszállni(S-Bahn), egy megállót utazni, kiszállni, leliftezni, átszállni, felliftezni, beszállni (U-Bahn), 5 megállót utazni, kiszállni, felliftezni, majd 500 métert gyalogolni (a kinti hőmérő ekkor már mínusz 20-at mutatott), oda érni Margharitáékhoz, és a slusszpoén: a 3.-ra felbaktatni. Na, jól hangzik, mi?
Másnap ment Kathrin próbára, én elvoltam a kölykökkel a lakásban, csak akkor szenvedtem emg velük, amikor le kellett őket cipelni. De mondtam Noeminek, hogy én nem anya vagyok, aki lecipel, hanem le tudsz Te szépen lassan sétálni. Megtette, így csak a picit kellett vinnem. Annyira hideg volt kinnt, hogy egyszerűen nem bírtam kinnt maradni. Még szerencse, hogy Kathrin hamar hazaért, így én meg szabad voltam. Margharita odaadta a Macbook-ját, amit sikerült is tönkre tennem, bár szerinte nem én voltam. Na jó, szerintem se! :) A lényeg, hogy lemerült teljesen, és a töltő meg nem akart működni, szóval a töltő a hibás!
Másnap csak este volt rám szükség, így délelőtt megragadtam a Berlin térképemet, és nekiveselkedtem Kreuzbergnek (állítólag ez Berlin legdrágább, és legpuccosabb része, hát látnom kellett). Végül egy kilátó melett döntöttem. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy milyen emlékművet találtam, de majd utána nézek, ha nem leszek ennyire lusta. Addig is pár fotó róla:
Utána megkezdtem a műszakot a kölykökkel, és mivel Marghareta lányának, Shellynek a babysittere megbetegedett, így bevállaltam őt is. Elvoltak szépen magukkal, én csak nézegettem őket, meg csináltam egy-két videót, meg képet. Édik voltak.
Amúgy tényleg kis tündérek voltak, attól eltekintve, hogy a két pelusos 3-szor kakilt be, és amikor Noemi bejelentette, hogy neki is kell, háááááááát.....aztán kiordított a wc-ről, hogy sajnálom Dóri, ez csak pipi........Háááááál' Istennek! :D
Margharita a kezeme nyomott 40 eurot, mikor hazaért, plusz hoztak nekem vacsit is. ÁÁÁ, mondom ez túl sok, visszaadtam 20-at (persze majd' a szívem szakadt bele), de nem akart pofátlan lenni, hogy ott aludtunk, fürödtünk, az ő fogkrémét használtam, stb... Jajj, néha túlontúl is rendes vagyok, ez az én bajom! :)
Amúgy nem tudom írtam-e már, hogy széttörött a laptopom, vagyis technikailag nincs baja, csak fizikailag! :D:D:D Egyszerűen szétnyílt a monitor, de működött tökéletesen, csak óvatosan kellett fognom, meg nem nyitni-csukni.
Hát mire hazaértünk szombaton, Daniel elvitte szervizbe,megcsináltatta nekem , és még kifizetni se engedte, plusz teljesen újra rakta a gépem, tökéletesen működik, semmi gebasz, plusz kaptam egy webcamot! Annnyira, de annyira örültem!!!!!!!! Teljesen új gépet kaptam ahelyett, amit itt hagytam!
Tehát minden jó, ha a vége jó alapon, bezárom pokolbéli utazásom történetét a laptopon csoda folytán gyógyulásával! (ejjj, ez biz' szép kerek mondat lett) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése