Borzalmas este

Tudom meglepő, hogy már is írok, de nem bírok aludni, így még frissében leírom mi is történt.
De ha nem olvastad, a tegnapi bejegyzést, akkor először görgess le, és azzal kezd!

Szóval úgy kezdődött, hogy fél órám maradt fürdeni, meg összekészülődni. Megoldottam, még elszaladtam a supermarketbe is egy bort venni, és futottam a buszra.
Oké, odaértem pont időben, de csak éppen hogy.

Ingeeknél már ott volt Stephy (perui au pair), Jenna (ausztrál au pair), Sarah (dél-afrikai au pair, még Münsterből ismerem), és Prisk (ausztrál, akivel moziban is voltam egyszer). Nagyban ment az öltözködés, smink csinálás, frizura, stb...

Csináltak nekem is nagyon klassz afrikai sminket, nagyon tetszett, majd csinálok a picasan direkt ennek a partynak külön egy albumot. Később jött Dina (orosz au pair), és Lisa (görög au pair) is.

Dina csinált nekem afró tincseket a hajamba, nagyon tetszett, de olyan iszonyat tépte a hajam, hogy ahhoz a múltbéli néptáncos hajtépések semmik voltak. :) Azt mondja, bízzak benne, jó lesz ez. Amúgy elvégzett Oroszországban egy kurzust, és bérelt pár hónapig egy helyet, ahol csak ilyen afró fonásokat csinált, a napi betevő megütötte a 600 eurot...szóval értette a dolgát.

A házról gyorsan annyit, hogy olyan környéken van, mint ahol Rulleban laktunk. Szóval gazdag emberek mézeskalács házikói... :) Hát de ez a ház baszki...nem semmi. Igaz nem volt olyan nagy, mint Birgitéké, de ajha, luxus a javából, elég annyit megemlítenem: külön tó a kertben és rendes méretű focipálya az óvodás gyerekeknek... Anyuka tanárnő, apukának valami cége van (gondolom valami menő cég lehet, de inge nem tudta megmondani).

Csináltunk pizzát, nagyon finom lett, majd csokiszökőkútba mártogattunk gyümölcsöket.
Lisat nagyon bírtam, állandóan evett. Nagyon vékony, de amennyit megevett...hú anyám, felvette velem a versenyt na. :)

1 órára néztünk egy éjszakai buszt, mert a Sonnendeckbe készültünk, csodák csodája el is készültünk, oda is értünk. 2-ig vártuk a buszt, csak nem jött. Ekkor láttuk, hogy a szemben lévő busz jön, megkérdeztük mikor jön a miénk...a válasz: egy óra múlva.
Na jó, akkor hívjunk két taxit, mondták oké, 20 perc és itt vannak. Ekkor már 2 óra volt majdnem. Busz se jött, taxi se, pedig fél 3-ig vártunk.
Visszamentünk Ingeekhez, keresni egy másik taxi számot. Amelyik fel is vette, azt mondta nem tudnak ide kijönni.
Közben Lisaval bemásztunk a hűtőbe valami kaját keresni, addig is teljen az idő. :D Néztünk még egy buszt, vissza a buszmegbe. Megint várunk, megint nem jött, majd ismét megkérdeztük a másik irányba menő sofőrt, hogy mikor jön, a válasz, ezt figyu érdekes lesz: ILYENKOR MÁR NEM JÖN BUSZ!!!!!
Ekkor már majd' 3 órája voltunk kint, és jött arra egy taxi, szerencsénkre 6 személyes volt, és nem volt foglalt se.
Elmeséltük neki, hogy mi történt velünk (volt időnk, hisz fél órát mentünk vele, mire mindenkit hazavittünk), erre mondja, hogy persze, hogy nem jött ide ki taxi, mert amíg ide kiér, meg vissza, addig a belvárosban megcsinál 8 fuvart. Na kösz, ennyit erről.

Szóval így értem én haza negyed 5-re, átfagyva, üres pénztárcával (50 euros taxi számla, igaz elosztottuk, de akkor is...).

Amikor második órája vártunk kint a hidegben (most mínusz 4 van), már azon gondolkodtam, felhívom Daniel. Biztos eljött volna értem, még ha alszik is, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felkeltsem.

Iszonyat volt, és Inget is sajnálom, mert olyan jónak ígérkezett minden, és annyira jól éreztük magunkat...