Ha hétfő, akkor suli. Nagyon örültem, hogy mehetek, mert 2 hét szünet után már hiányzott! Na ilyen se volt ám velem korábban... :)
Most már sokkal jobb volt, mint eddig, mindenki felszabadultabb, barátkozósabb. Talán, mert már ismerjük egymást. Természetesen a dohányosok jobban elvannak együtt, mert a szünetben együtt járunk le az udvarra. :)
A harmadik óra felénél, amikor már mindenki csak belülről látja a szemhéját, nemhogy a táblára koncentráljon...egyszer csak a tanár (Leo) nagy magyarázás közben szellentett egyet. Mindenki felkapta a fejét, erre ő : uppsz! :D:D:D
Annyira, de annyira kellett röhögnöm, már folytak a könnyeim, rákvörös volt a képem, majd belegebedtem, hogy visszatartsam, erre látom a szemem sarkából, hogy Jenna feje az asztalon, és rázkódik, épp felnézett rám, és elszakadt a cérna... :D:D:D De már annyira fájt mindenem akkorra, hogy visszatartsam, hogy jól esett nevetni. Azt mondanom se kell, hogy senki más nem mert...
Amikor végett le az órának, gyorsan összepakoltunk, rohantunk le a lépcsőn a levegőre, és vagy fél órán át csak röhögtünk, amíg haza nem értem...komolyan!!!! Igazán megterhelő volt visszatartani, na! :D
A másik, amin még mindig nevetnem kell: Van egy pakisztáni pasi, akinek annyira baromi vicces a kiejtése, hogy ha megszólal mindig kiröhögöm szegényt és nagy bánatomra szereti hallani a hangját. A többiek nem nevetnek rajta, csak húzzák a szájukat, hogy "jajjjj, ne, miért mindig neki kell megszólalni"...ami szintén nagyon vicces fejeket szül. :D Van egy pasi, (akinek mindig elfelejtem a nevét, csak Piros fejűnek hívjuk Jennaval, mert rajtunk kívül ő a másik, aki állandóan röhög a pakisztánin), szóval ha megszólal, összenézünk Pirosfejjel, és akkor már halkan se tudunk nevetni, iszonyat pofákat tud vágni! :D
Itt voltak egy keveset Kathrin szülei is a héten Salzburgból. Nagyon kedvesek voltak, a marhapörköltemet meg a paprikás krumplimat az egekig dícsérték. Szegénykémeket semmi bemelegítés nélkül két ilyen nehéz kajával traktráltam! :D Amúgy a paprikás krumplit 3 kilóból csináltam, és egy ebéd alatt benyomtuk mindet. Szóval tényleg tehetséges szakács vagyok, na! :D
Hoztak nekem Mozart golyókat, amit annyira imádok!!! Hát az a nagy doboz nem bírta sokáig, szerintem szerdára már el is fogyott! :) Meghívtak miket kétszer étterembe is, vásárolni voltunk cuccokat a gyerekeknek, nekem meg a markomba nyomott egy pénzt, hogy ha megyek a boltba (ahova indultam épp), akkor ő állja az ebédhez a sört, a visszajárót meg tartsam meg. Mondom, ajha! :D De természetesen visszaadtam a pénzt Kathrinnak...
Csütörtökön végre eljutottam kézizni is. Nagyon klassz volt. Egy középiskola tornacsarnokába mentünk (sajna nincs annyira közel, hogy gyalog mehessek, így buszoztam, ami tök pazarlás, mert 2 euro egy jegy). A lányok (majdnem mind rendőrnő) nagyon kedvesek voltak, nevetgéltünk, segítettek is, szóval teljesen pozitív első benyomás volt.
Itt a klub honlapja, és a csapat, ami a képen nem teljes, a neve SSC Dodesheide:
http://www.ssc-dodesheide.de/sportangebot/handball/2-damen.html
Egy mezt kell még vennem a meccsekre, meg egy egyen melegítőt.
Az edző baromi gyorsan és baromi halkan beszélt, ami egy nem túl jól németesnek, ahogy nekem se, nagyon nehéz megérteni. Legtöbbször csak néztem Jennara, aki megrántotta a vállát, aztán csináltuk, amit a többiek. :D
Pénteken pihi volt, nem mentem sehova, készültem a szombatra. Varrtam gőzerővel a vámpír köpenyem, amit után maximum fél órát hordtam, mert nagyon meleg volt.
Szóval szombaton 11-kor találkoztam Jennaval és Oksanaval (Ukrán au pair volt Wallenhorstban. Csak nagyon szemét volt vele a család, anyuka egy hete bejelentette neki, hogy akkor pakolj, holnap már nem akarlak itt látni, így ő átköltözött egy barátnőjéhez, és keresi a következő családot.), és mentünk együtt Rékához egy Halloween házibuliba. Na én már harci díszben, fehér fejjel, véresen vonultam át a városon, az emberek csak bámultak, mert naná, hogy a mi környékünkön senki nem annyira laza, hogy viccesnek találná...
Ti viccesnek találnátok 11-kor az utcán lófrálva? : :D:D:D
Megismerkedtünk Simonnal és Anjaval, de sajnos ők nem jöttek velünk tovább. Nagyon jó volt a hangulat, egymást festegettük még, mindenki csupa "vér" lett. Szóval Rékáéknál olyan jól elvoltunk, hogy csak 2-kor értünk oda az Alando Halloween partyjára. Hát az valami iszonyat jó volt, annyira klassz díszletet csináltak... Mindenhol pókhálók, csontvázak, itt-ott egy levágott fej...
A többi kép a picasamban. De láthatjátok ezekből is, hogy mennyire jó buli volt!
Azt hiszem olyan fél 7 körül eshettem be az ágyba. Rékát még otthagytam, Stefan (Réka lakótársa) már otthon volt.
Másnap néztünk körbe a lakásba, kicsit pakolásztunk, de a legszembetűnőbb, hogy mindenhol "vér", a legelképesztőbb helyeken is.
Meg hát utánam a zuhanyzó is szép piros lett... :D
Remélem kielégítettem kiváncsiságotokat, mert megembereltem magam és csinos kis beszámolót rittyentettem... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése