Ilyen jó, mint a tegnapi napom már nagyon régen volt! Örülök nagyon, hogy elmentem. Igaz mind 3 magyar lány visszamondta, hogy jön, de örülök, hogy egyedül is belevágtam.
De kezdjük az elején. Úgy döntöttem, hogy gyalog megyek, fél órát kalkuláltam gyaloglásra a vasútig, hát 20 perc lett belőle. Kiváltottam a jegyeket, csak 19 euro volt. Mivel neten mégsem lehetett megrendelni (bonyolult, nem részletezem), így Kathrin adott 25 eurot, hogy biztos elég lesz, de mivel nem IC-re kértem, így csak 19 volt. Egy órával hamarabb értem Münsterbe, így sétálgattam, kicsit körülnéztem, aztán 2-re vissza a Café 7-be. Elég hülye helyzet volt, mert ugye fogalmam sem volt kit kéne keresnem, és pechemre mindenhol ült egy csapat lány, így dönteni se tudtam, melyik lehet az au pair társaság. És akkor mögöttem jött egy csapat vágott szemű csaj, és hallottam, hogy Frau Gilbeau nevét említik, na utánuk eredtem.
Bemutatkoztam szépen, nagyon kedves volt velem, le is ültetett egy csapat Osnabrückben au pairkedő lányhoz. Nagyon kedvesek voltak, rögötn kaptam egy meghívást koktél partira, de mondtam, hogy mivel most vagyok először itt, megnézném inkább a várost. Így velem tartott 2 afrikai, Sarah és Ingrid. Elmentünk ebbe a bucsu féleségbe. Ott találkoztunk még Pabloval mexikói), aki Ingrid barátja a nyelviskolából. Nagyon jól éreztük magunkat, felültünk az óriáskerékbe, meg egy vízes hullámvasútra is, ahonnan csurom vizesen szálltunk ki. Mindent Pablo fizetett, nagyon rendes volt tőle. :-)
Itt Osnaban lakik méd Liza (görög), Dina (orosz), Jenna (skót), velük majd jövőhét végén találkozom. Nagyon kedvesek amúgy ők is, csak sokat beszélnek angolul, aztán meg bocs,bocs, és elmondják németül is. Azt vettem amúgy észre, hogy alig beszélnek németül, vagyis nem jobban, mint én, szerintem annyira nem is erőltetik, amikor mindenki megérti őket angolul is, akkor minek.
Amúgy beszélgettünk róla, hogy én nemsokára megyek haza. És mondták az afrikai lányok, hogy ők nem tudnak hazamenni, csak ha lejár az egy év. Egyrészt iszonyú költséges (münster-düsseldorf-dubai-johannesburg) a repülő út, másrészt 17 óra, és még pluszban sok papírmunka. De azt mondják talán jobb is, mert nem biztos, hogy visszajönnének. Én azért nem bírnám ki, az biztos. De sajnálom őket!
Mivel nekem este még munka volt, így a lányok vissza kisértek a pályaudvarra, és jöttem is haza.
Amikor kiléptem, csak tátottam a szám, hihetetlen volt, mindenhol emberek, az utcák lezárva. Hatalmas ünneplés! Ültek az út közepén, táncoltak énekeltek, ittak. Odafutottak többen pacsit adni, és csak kiabálták, hogy "nyertünk, nyertünk!". A rendőrök szinte minden utat lezártak, hogy a nép szabadon ünnepelhessen. Nagyon klassz volt!
Gyorsan lezuhiztam, és mentem is Ricáékhoz. Yanneck elaludt, és egész este semmi bajom nem volt vele. Kaptam 30 eurot, pedig csak 20-at kértem, de Rica azt mondta megérdemlem! Hát jó!!!! :-) Fél egyre haza is értem, aludtam talán 4 órát, egyszerűen nem sikerült normálisan elaludnom.
Sarah már el is küldte a képeket tegnapról, fel is raktam őket a picasara, meg még párat Berlinből is. Sajna a gépem nem valami jó, de azért ki lehet venni mi van a képen.
Szóval, nagyon örülök, hogy elmentem! Remélem, ha nem is életre szóló, de legalább barátságot köthetek a lányokkal. Talán bezsebelhetek egy-két meghívást is. Alig várom már , hogy találkozzunk, annyi mindent szeretnék megkérdezni tőlük. Ha kiváncsiak vagytok valamire, írjátok meg, és megkérdem! :-)
Megyek megnézem, hogy pancsolnak a kölkök a medencében. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése