Újra itt, gyorsan ment, nem? :-)
Jöttünk ebédelni a falu egyetlen hoteljébe, ahol még Wifi is van, és okos Dórika hozta a laptopját is. :-)
Az ebédemet gyorsan benyomtam, csak egy salátát rendeltem, gyorsan megettem, mert nem bírom ezeket a kajákat. Mindenki kagylót, halakat, meg csigát eszik, hát rosszul vagyok, ha rá kell nézni. Tudom hülyeség, mert ki tudja mikor tudok még egyszer friss tengeriherkentyűhöz, vagy csigához jutni, de akkor sem érdekel, ezek nekem nagyon visszataszítóak. De még Yael is úgy eszi, mintha ez lenne a világ legfinomabb kajája. Egyedül szedegeti ki a kagylóból a kaját és rakja a másik edénybe a kagylóhéjat. Iszonyat édes.
AMúgy tegnap még kétszer elénekelték a Boldog szülinapot, szóval ötször hallottam tegnap, és még egyszer hangszerekkel is. Nagyon kedves tőlük.
Még el is mentünk tegnap ebédelni, az egész étterem hangos volt tőlünk, vagyis inkább a sok gyerektől.
Tegnap új lakók jöttek a házba, szintén zenészek. Nagyon kedvesek is.
Ma este meg megint én vagyok a soros a főzésben. Ilyenkor összegyűlik az összes zenész, és valaki mindig főz. A múltkor lecsót csináltam 20 főre, 3 lábosban. Nagyon odavoltak érte, most is azt kértek. Én meg agyon izgultam magam, nehogy elrontsam, mert mindenki finom kajára számít, de hát mind elfogyott. :-)
Az idő változatlanul kiszámíthatatlan, egyszer felhős, alig tudunk kimenni, szemerkél az eső, máskor meg annyira süt a nap, hogy az a baj.
AZt nagyon élvezem, hogy millió gyerek van, azt már nem annyira, hogy mindegyik velem akar játszani.
Holnap megyünk szülinapi buliba, az egyik zenész kislány lesz 1 éves,utána meg Noemi szülinapját ünnepeljük. Szóval most kijut a szülinapozásból, de én nagyon élvezem, hogy ilyen sokan vagyunk. Mintha egy nagy család lennénk. egy nagy hangos olasz család.
Amúgy vannak a zenészek között a Föld minden feléről. Tina félig koreai, félig német, egy pár jött Amerikából, vannak németek, franciák, afrikaiak. Szóval tényleg mindenhonnan.
Még egyszer köszönöm a sok köszöntést, nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám! :-)
Nem tudom mikor tudok megint írni, talán csak vasárnap reggel Párizsból, vagy majd otthon személyesen. Nincs egy hét és otthon leszek, alig bírom elhinni, iszonyat várom már!!!!!!
2010. augusztus 2., hétfő
2010. augusztus 1., vasárnap
Carolles
Halihó!
Bocs, hogy régen írtam, nincs net ezen az Isten háta mögötti helyen. Most egy internet kávézóban ülünk Daniellel a szomszéd faluban. Még jó, hogy ő is ilyen net függő, különben én sem jutottam volna hozzá. :-) A falunkban van ugyan egy kávézó, de nincs net. Amúgy baromi kicsi falu, egy templommal, meg egy bolttal. De még így is iszonyú sok a túrista. Nem csoda, hisz gyönyörű hely.
Ma reggel mire leértem a konyhába, Kathrin ugrott egyet, hogy mit csinálok itt, nekem nem szabadna itt lennem, menjek vissza szobámba, még nincs semmi kész. :-)
Szóval 2 tortával vártak, elénekelték a boldog szülinapot angolul, majd Noemi magyarul. Után Zoe és Solway eljátszották csellón és fagotton. Nagyon édesek voltak. A hangszer nagyobb, mint ők. :-) El is pityeregtem.
De mivel lemaradtam az írással, akkor kezdjük az elején:
Vasárnap megérkeztünk Carolles-ba, gyönyörű hely. Az óceán 500 méter, már a nyaralóból gyönyörű a kilátás, de ahhoz hogy lejussak a partra, egy lépcsőn kell lemennem, szóval nem direkt a strandon van a ház. Nekem van külön szobám, fürdővel.
A házban együtt lakunk Isabellel és a két kislányával Zoeval, és Solway-jal. Isabell szervezte ezt a koncert turnét, ezért vele lakunk. Itt van még a sógornője a két fiával. Nagyon kedves mindenki.
Sokat nem kell dolgoznom, napi 5 órát, de azt is a parton fetrengve bikiniben.
AMúgy nem valami jó itt az idő, a szél folyton fúj, igaz hideg nincs, de akkor is néha már nagyon fáj a szemem a széltől. Persze nem panaszkodom, mert iszonyat jó itt lenni.
Tegnap például grill party volt, itt volt az összes zenész, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, meg nem is beszél mindenki németül, de nagyon kedvesek voltak. Én rohangáltam a gyerekek után, mert naná mindenki engem akart. :-) Pedig nem is dolgoztam, de sebaj, legalább a szülők kicsit élvezhették a partyt.
Most hirtelen más nem jut eszembe, de képeket töltök fel picasara, és mivel a versailles-i, és a louvre-os beszámolómat se írtam meg, így azokat a képeket is felrakom, ha lesz időm, és a net is gyors. Amúgy röviden a két helyről: Idióta festők szexista képeivel van tele, ez az egy ugyanolyan. :-)
Természetesen találkoztam ismét magyarokkal, rájuk is köszöntem és egy nő, majdnem a nyakamba ugrott, biztos azt hitte valami ismerős. Nagyon vicces volt.
Amúgy azt már nagyon utálom, hogy ha elmegyek valahova, és tudom, hogy muszáj megszólalnom (pl bolt), akkor előtte le kell íratnom Daniellel franciául, hogy mit akarok. Úgy néz ki meg kéne franciául is tanulni. Na persze... :-)
Kitalálták a szülők, hogy beszéljek a gyerekekkel magyarul, és hiába kérdeznek vissza, hogy micsoda, csak magyarul beszéljek, mert az milyen jó lesz a gyerekeknek, ha majd tudnak magyarul. Mert a baráti körükben minden gyerek beszél minimum két nyelven. Jó, én beszélek hozzájuk, Noemi meglepő módon nagyon sokat megért. És ha nem figyel oda magára, akkor énekelget magyarul.
Mivel Daniel legújabb operája a Csárdáskirálynő lesz, ezért állandóan azt hallgatjuk, én meg énekelem nekik magyarul, Noemi már tudja németül és magyarul is a nagyját. :-) Én is tudom már németül is, miket tanul az ember, mi?! :-)
Egy hét és otthon vagyok, alig bírom kivárni!
Hiányoztok már!
Bocs, hogy régen írtam, nincs net ezen az Isten háta mögötti helyen. Most egy internet kávézóban ülünk Daniellel a szomszéd faluban. Még jó, hogy ő is ilyen net függő, különben én sem jutottam volna hozzá. :-) A falunkban van ugyan egy kávézó, de nincs net. Amúgy baromi kicsi falu, egy templommal, meg egy bolttal. De még így is iszonyú sok a túrista. Nem csoda, hisz gyönyörű hely.
Ma reggel mire leértem a konyhába, Kathrin ugrott egyet, hogy mit csinálok itt, nekem nem szabadna itt lennem, menjek vissza szobámba, még nincs semmi kész. :-)
Szóval 2 tortával vártak, elénekelték a boldog szülinapot angolul, majd Noemi magyarul. Után Zoe és Solway eljátszották csellón és fagotton. Nagyon édesek voltak. A hangszer nagyobb, mint ők. :-) El is pityeregtem.
De mivel lemaradtam az írással, akkor kezdjük az elején:
Vasárnap megérkeztünk Carolles-ba, gyönyörű hely. Az óceán 500 méter, már a nyaralóból gyönyörű a kilátás, de ahhoz hogy lejussak a partra, egy lépcsőn kell lemennem, szóval nem direkt a strandon van a ház. Nekem van külön szobám, fürdővel.
A házban együtt lakunk Isabellel és a két kislányával Zoeval, és Solway-jal. Isabell szervezte ezt a koncert turnét, ezért vele lakunk. Itt van még a sógornője a két fiával. Nagyon kedves mindenki.
Sokat nem kell dolgoznom, napi 5 órát, de azt is a parton fetrengve bikiniben.
AMúgy nem valami jó itt az idő, a szél folyton fúj, igaz hideg nincs, de akkor is néha már nagyon fáj a szemem a széltől. Persze nem panaszkodom, mert iszonyat jó itt lenni.
Tegnap például grill party volt, itt volt az összes zenész, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, meg nem is beszél mindenki németül, de nagyon kedvesek voltak. Én rohangáltam a gyerekek után, mert naná mindenki engem akart. :-) Pedig nem is dolgoztam, de sebaj, legalább a szülők kicsit élvezhették a partyt.
Most hirtelen más nem jut eszembe, de képeket töltök fel picasara, és mivel a versailles-i, és a louvre-os beszámolómat se írtam meg, így azokat a képeket is felrakom, ha lesz időm, és a net is gyors. Amúgy röviden a két helyről: Idióta festők szexista képeivel van tele, ez az egy ugyanolyan. :-)
Természetesen találkoztam ismét magyarokkal, rájuk is köszöntem és egy nő, majdnem a nyakamba ugrott, biztos azt hitte valami ismerős. Nagyon vicces volt.
Amúgy azt már nagyon utálom, hogy ha elmegyek valahova, és tudom, hogy muszáj megszólalnom (pl bolt), akkor előtte le kell íratnom Daniellel franciául, hogy mit akarok. Úgy néz ki meg kéne franciául is tanulni. Na persze... :-)
Kitalálták a szülők, hogy beszéljek a gyerekekkel magyarul, és hiába kérdeznek vissza, hogy micsoda, csak magyarul beszéljek, mert az milyen jó lesz a gyerekeknek, ha majd tudnak magyarul. Mert a baráti körükben minden gyerek beszél minimum két nyelven. Jó, én beszélek hozzájuk, Noemi meglepő módon nagyon sokat megért. És ha nem figyel oda magára, akkor énekelget magyarul.
Mivel Daniel legújabb operája a Csárdáskirálynő lesz, ezért állandóan azt hallgatjuk, én meg énekelem nekik magyarul, Noemi már tudja németül és magyarul is a nagyját. :-) Én is tudom már németül is, miket tanul az ember, mi?! :-)
Egy hét és otthon vagyok, alig bírom kivárni!
Hiányoztok már!
2010. július 22., csütörtök
Arc de Triomphe, Champs-Élysées, Tour Eiffel
Meg volt a második számú Párizs túra is, ami nem ment zökkenő mentesen.
"Itthon" megint átvettük, hogy hova akarok menni, melyik vonattal menjek, milyen útvonalakon. Ezt csak azért teszem, hátha tudnak jobbat, mint amit én előadok.
Szóval, háromig dolgoztam, 4-kor indultam el a pályaudvarra, háromnegyed 5-kor már a Diadalívet néztem.
A Charles de Gaulle-on szálltam le, feljöttem az aluljáróból, és 50 méterre már ott is volt. Egy hatalmas körforgalom közepén áll, tehát jó sokat gyalogoltam, mire a Champs-Élysées-re értem. Csak, hogy lássátok, tényleg ott voltam:
Komolyan mondom ezt az "utcát" nekem találták ki! Nincs olyan márka, ami itt ne lenne. Csak mosolyogtam és tátottam a számat egyszerre! :-)
Természetesen az összes csing-csung (így hívom a Távol-Keletieket) hatalmas Dior, Gucci és LV szatyrokkal mászkáltak, hogy kapják be! :-)
És akkor megláttam Őt élőben:
De azt képzeljétek, hogy nem lehet ám csak úgy bemenni, sorban kell állni a bejáratnál egy elkerített résznél, átvizsgálják a táskát, meg minden. Na, gondolom van olyan vevő, akinek ezeken a procedúrákon nem kell át menni, de akkor is durva!
(Most olvastam itt a sugárúton egy 100 négyzetméteres üzlet bérleti díja 1,5 millió dollar egy évre, de ezt csak a new yorki Fifth Aveneu előzi meg.)
Úgy terveztem elsétálok a Concord Térig, majd vissza a másik oldalon. Csak, hogy mivel készülnek már a Tour de France befutójára (amin természetesen ott leszek), így elég nehézkes volt eljutnom, de megoldottam, igaz egy rendőr sem nézte volna jó szemmel, na meg anyuék se, de inkább nem részletezem. :-)
Szóval a Concorde Tér:
Két oldalról a Tülériák Kertje és Champs-Élysées veszi körül, középen az Obeliszk áll (ez a fura arany tetejű torony-féle). 2 szökőkútja van: egy folyami-egy a tengeri hajózás jelképei, valamint Franciország 8 városának alakjai is itt találhatók. Innen csináltam egy nagyon klassz képet a Diadalívről, és a Champs-Élysées-ről:
Visszafelé ballagva benéztem pár üzletbe, de mindenhol millióan voltak, így egyszerűen nem bírtam megmaradni. Odaértem a Diadalívhez, de még nem akartam hazamenni, így eldöntöttem, hogy igaz messze van, de elmegyek az Eiffel-toronyhoz.
Akkor el kezdett esni az eső, kb. 1 óra kellett mire odasétáltam, bőrig ázva, de kb. 2 percenként jött egy néger pasi, hogy vegyek nála esernyőt, legszívesebben ráordítottam volna: "Most már minek?", de még mindig nem tudok franciául.
Szóval az Eiffel-torony:
Atya.Úr.Isten!!!!!!!!!!!!!!!!!! Gyönyörű, hatalmas, sőt kicsit félelmetesen nagynak tűnik, vagy csak azért mert nincs semmi épület a közelében? Nem tudom, de nagy benyomást tett rajtam. Fel nem lehetett menni, mert eső, meg még így is iszonyat sok ember várt a sorban. Talán holnap megpróbálom megint.
Ezt a hídról fotóztam:
És ekkor kezdődtek a megpróbáltatásaim:
Kerestem a térképen (ami szétszakad, mert teljesen átázott) egy metróállomást, lementem, becsekkoltam (máshogy nem enged át a kapu, elég biztonságos) és sehol nem találtam közvetlen járatot így felszálltam egyre, hogy majd kigondolom hogy legyen ha valami több csomópontos megállónál leszállok, és onnan tovább. Jó, terv mi? Naná, hogy nem jött be! :-)
Először is a metró nem ment tovább az Invalidesnél, mert már késő volt, vagy mi (nem igazán értettem semmit), oké odajött egy pasi, hogy nem megy tovább a vonat (vagyis gondolom, hogy azt mondta, mert franciául beszélt, egy-két angol szót ismert csak: "non la metro"), mindegy, mutogattam neki, hova akarok menni. Erre int, menjek utána, mondom oké, csak nem lesz baj. Elmentünk egy baromi nagy metro térképhez, és kerestük, hogy jutok haza.
Tehát:
Felszálltam a -as metróra, két megállót utaztam a Madelein-ig, ott megkerestem a 14-est és tovább a Chatelet-ig, onnan meg elvileg tudom a további utazást, gondoltam én akkor. Elmondtam millió "Thank You-t, meg Mercy-t" :-).
Hát, hogy ne legyen még vége a megpróbáltatásoknak, kb. 1 órát vártam az A vonalon, de egyik vonat(RER) se ment Croissy-ba, ahova én akartam. Már írtam Kathrinnak egy sms-t, hogy hol vannak, meg van egy kis problémám. Nem írt vissza, így gondoltam felmegyek az információra, valahogy csak kinyögöm, hogy mit akarok, hisz vasárnap már segítettek egyszer. Akkor láttam meg, hogy én az A2-nél vártam, amikor az én vonalam az A1. Hát bassza meg, a térképen csak egy A volt. Lementem a helyes megállóhoz, és már jött is a vonat, én meg haza. Akkor kaptam egy sms-t, hogy a Mekiben vannak a Chmaps-Élysées-n, menjek oda. De akkor már mindegy volt.
Meg különben is ilyet vagy egy amerikai, vagy egy hülye német csinál, nem? Franciaországban egy McDonalds-ban vacsorázni? Amikor annyi minden fincsi van itt. Én speciel állandóan sajtot szek, meg ezek a bagettek, meg a croisson...Hmmmmm. A francia borok, a tészták, jajjjj..... :-)
Amúgy direkt nem akartam velük menni sehova, mert annak semmi értelme, ha csak kocsiból bámulom Párizst, úgy nem érzem meg igazán a hangulatát, így inkább lejárom a lábam, de kicsit franciának érzem magam. :-)
Amúgy tegnap is találkoztam 2 magyar párral. AZ egyik a Diadalívnél volt, fotózkodtak: "menj egy kicsit hátrébb, nem látszik minden". A másik a metróaluljáróba, 2 cigány: "nééézzz má' azt a gyereket, de fekete!" :-)
Még első napon találkoztam egy magyar gyerekcsoporttal, szerintem osztály kirándulás lehetett. Mindegy egyikhez sem mentem oda, mert amikor Osnabrückben meg Antwerpenben találkoztam magyarral, egyikük se nagyon örült nekem. Akkor meg minek, nem?!
Amúgy ma nem mentem sehova, meg tegnapelőtt sem, mert eleve annyira baromira fáj/fájt a lábam, hogy sokat nem tudtam lépni, meg meg is elengedhettem magamnak, mivel túlbuzgó voltam, és több dolgot néztem meg, mint ami terveimben szerepelt.
Szóval holnap Louvre, szombaton Versailles, vasárnap Tour de France, este pedig irány Carolles, azaz Normandia. Az út minimum 4 óra lesz, ha nem több, de már nagyon vágyom látni a partot.
Holnap jelentkezem!
Ja, rakok fel képeket, a többit meg már címkéztem, lehet nézegetni!
"Itthon" megint átvettük, hogy hova akarok menni, melyik vonattal menjek, milyen útvonalakon. Ezt csak azért teszem, hátha tudnak jobbat, mint amit én előadok.
Szóval, háromig dolgoztam, 4-kor indultam el a pályaudvarra, háromnegyed 5-kor már a Diadalívet néztem.
A Charles de Gaulle-on szálltam le, feljöttem az aluljáróból, és 50 méterre már ott is volt. Egy hatalmas körforgalom közepén áll, tehát jó sokat gyalogoltam, mire a Champs-Élysées-re értem. Csak, hogy lássátok, tényleg ott voltam:
Komolyan mondom ezt az "utcát" nekem találták ki! Nincs olyan márka, ami itt ne lenne. Csak mosolyogtam és tátottam a számat egyszerre! :-)
Természetesen az összes csing-csung (így hívom a Távol-Keletieket) hatalmas Dior, Gucci és LV szatyrokkal mászkáltak, hogy kapják be! :-)
És akkor megláttam Őt élőben:
De azt képzeljétek, hogy nem lehet ám csak úgy bemenni, sorban kell állni a bejáratnál egy elkerített résznél, átvizsgálják a táskát, meg minden. Na, gondolom van olyan vevő, akinek ezeken a procedúrákon nem kell át menni, de akkor is durva!
(Most olvastam itt a sugárúton egy 100 négyzetméteres üzlet bérleti díja 1,5 millió dollar egy évre, de ezt csak a new yorki Fifth Aveneu előzi meg.)
Úgy terveztem elsétálok a Concord Térig, majd vissza a másik oldalon. Csak, hogy mivel készülnek már a Tour de France befutójára (amin természetesen ott leszek), így elég nehézkes volt eljutnom, de megoldottam, igaz egy rendőr sem nézte volna jó szemmel, na meg anyuék se, de inkább nem részletezem. :-)
Szóval a Concorde Tér:
Két oldalról a Tülériák Kertje és Champs-Élysées veszi körül, középen az Obeliszk áll (ez a fura arany tetejű torony-féle). 2 szökőkútja van: egy folyami-egy a tengeri hajózás jelképei, valamint Franciország 8 városának alakjai is itt találhatók. Innen csináltam egy nagyon klassz képet a Diadalívről, és a Champs-Élysées-ről:
Visszafelé ballagva benéztem pár üzletbe, de mindenhol millióan voltak, így egyszerűen nem bírtam megmaradni. Odaértem a Diadalívhez, de még nem akartam hazamenni, így eldöntöttem, hogy igaz messze van, de elmegyek az Eiffel-toronyhoz.
Akkor el kezdett esni az eső, kb. 1 óra kellett mire odasétáltam, bőrig ázva, de kb. 2 percenként jött egy néger pasi, hogy vegyek nála esernyőt, legszívesebben ráordítottam volna: "Most már minek?", de még mindig nem tudok franciául.
Szóval az Eiffel-torony:
Atya.Úr.Isten!!!!!!!!!!!!!!!!!! Gyönyörű, hatalmas, sőt kicsit félelmetesen nagynak tűnik, vagy csak azért mert nincs semmi épület a közelében? Nem tudom, de nagy benyomást tett rajtam. Fel nem lehetett menni, mert eső, meg még így is iszonyat sok ember várt a sorban. Talán holnap megpróbálom megint.
Ezt a hídról fotóztam:
És ekkor kezdődtek a megpróbáltatásaim:
Kerestem a térképen (ami szétszakad, mert teljesen átázott) egy metróállomást, lementem, becsekkoltam (máshogy nem enged át a kapu, elég biztonságos) és sehol nem találtam közvetlen járatot így felszálltam egyre, hogy majd kigondolom hogy legyen ha valami több csomópontos megállónál leszállok, és onnan tovább. Jó, terv mi? Naná, hogy nem jött be! :-)
Először is a metró nem ment tovább az Invalidesnél, mert már késő volt, vagy mi (nem igazán értettem semmit), oké odajött egy pasi, hogy nem megy tovább a vonat (vagyis gondolom, hogy azt mondta, mert franciául beszélt, egy-két angol szót ismert csak: "non la metro"), mindegy, mutogattam neki, hova akarok menni. Erre int, menjek utána, mondom oké, csak nem lesz baj. Elmentünk egy baromi nagy metro térképhez, és kerestük, hogy jutok haza.
Tehát:
Felszálltam a -as metróra, két megállót utaztam a Madelein-ig, ott megkerestem a 14-est és tovább a Chatelet-ig, onnan meg elvileg tudom a további utazást, gondoltam én akkor. Elmondtam millió "Thank You-t, meg Mercy-t" :-).
Hát, hogy ne legyen még vége a megpróbáltatásoknak, kb. 1 órát vártam az A vonalon, de egyik vonat(RER) se ment Croissy-ba, ahova én akartam. Már írtam Kathrinnak egy sms-t, hogy hol vannak, meg van egy kis problémám. Nem írt vissza, így gondoltam felmegyek az információra, valahogy csak kinyögöm, hogy mit akarok, hisz vasárnap már segítettek egyszer. Akkor láttam meg, hogy én az A2-nél vártam, amikor az én vonalam az A1. Hát bassza meg, a térképen csak egy A volt. Lementem a helyes megállóhoz, és már jött is a vonat, én meg haza. Akkor kaptam egy sms-t, hogy a Mekiben vannak a Chmaps-Élysées-n, menjek oda. De akkor már mindegy volt.
Meg különben is ilyet vagy egy amerikai, vagy egy hülye német csinál, nem? Franciaországban egy McDonalds-ban vacsorázni? Amikor annyi minden fincsi van itt. Én speciel állandóan sajtot szek, meg ezek a bagettek, meg a croisson...Hmmmmm. A francia borok, a tészták, jajjjj..... :-)
Amúgy direkt nem akartam velük menni sehova, mert annak semmi értelme, ha csak kocsiból bámulom Párizst, úgy nem érzem meg igazán a hangulatát, így inkább lejárom a lábam, de kicsit franciának érzem magam. :-)
Amúgy tegnap is találkoztam 2 magyar párral. AZ egyik a Diadalívnél volt, fotózkodtak: "menj egy kicsit hátrébb, nem látszik minden". A másik a metróaluljáróba, 2 cigány: "nééézzz má' azt a gyereket, de fekete!" :-)
Még első napon találkoztam egy magyar gyerekcsoporttal, szerintem osztály kirándulás lehetett. Mindegy egyikhez sem mentem oda, mert amikor Osnabrückben meg Antwerpenben találkoztam magyarral, egyikük se nagyon örült nekem. Akkor meg minek, nem?!
Amúgy ma nem mentem sehova, meg tegnapelőtt sem, mert eleve annyira baromira fáj/fájt a lábam, hogy sokat nem tudtam lépni, meg meg is elengedhettem magamnak, mivel túlbuzgó voltam, és több dolgot néztem meg, mint ami terveimben szerepelt.
Szóval holnap Louvre, szombaton Versailles, vasárnap Tour de France, este pedig irány Carolles, azaz Normandia. Az út minimum 4 óra lesz, ha nem több, de már nagyon vágyom látni a partot.
Holnap jelentkezem!
Ja, rakok fel képeket, a többit meg már címkéztem, lehet nézegetni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)