Lassan itt vagyok fél éve, vagyis 2 nap múlva lesz, és arra gondoltam írok pár bejegyzést majd összefoglalva.
Először a családról:
Komolyan mondom olyan, mintha otthon lennék. Ők tényleg olyanok, mint egy második család! Na persze, ti otthon, baromira hiányoztok! Csak úgy értem, ők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy családtagnak érezzem magam.
A kislány: anyának hív,
a nagyobbik: lerajzol a családi képre,
apuka: ha hoz vacsit a falafelestől, mivel tudja, hogy én nem szeretem, képes elmenni egy másikhoz, hogy olyat vegyen nekem, amit én is szeretek. Na nem azért, megenném én a falafelt, csak nem a kedvencem.
Anyukával: mozizunk, együtt főzünk, együtt takarítunk, együtt vásárolunk, együtt gyereket nevelünk.
Nagyon szeretem őket! El nem tudom mondani mekkora a különbség az Inbal és az ex-Wittstruck család között, ja de mégis: ég és föld! Boldog lehetek, hogy másodjára ilyen jó családot kaptam. És kívánok minden leendő au pairnek, egy ilyen kedves, figyelmes, szerető családot! És ha arra gondolok, hogy én még vissza akartam őket dobni...
Amikor leülünk vacsorázni mindig elmondjuk, hogy kivel mi történt aznap, vacsi előtt megfogjuk egymás kezét, és Noemi énekel egy dalt, és csak utána ehetünk, vacsi után megiszunk egy pohár bort, vagy egy sört. Jó tudom, de nyálas... de én szeretem ezeket! :-) És azt se felejtsük el, hogy még csak 2 és fél hónapja vagyok itt, tehát majdhogynem idegen vagyok még számukra, és mégis feltételek nélkül elfogadnak, sőt szeretnek, ebben biztos vagyok!
Mondjuk a családtagjaikkal nem igazán találkoznak,
hisz Daniel szülei Párizsban laknak, a testvérei New Yorkban.
Kathrin szülei Salzburgban, míg a testvérei Bernben és Bécsben. Barátaik igaz vannak, de jó, ha látják őket évente egyszer. Kicsit úgy is érzem, mintha Kathrin inkább barátnőjének tartana. Kikéri a véleményem mindenről, én őszintén felelek is, átgondolja, és úgy dönt. Ez nagyon jó érzés nekem!
Az előző családnál csak azt éreztem, hogy egy alkalmazott vagyok, akivel néhanapján szóba állnak. Itt valóban a család tagja vagyok!
Tegnap például észrevettem a Nettoban (supermarket) egy magyar bort "Mädchentraub" - "Lányszőlő" volt ráírva a Mátrából. (Apu biztosan tudod melyik szőlő lehet, vagy van olyan, hogy Lányszőlő?) Meg is vettem (1.5 euro volt), és elkortyolgattuk este, közben jókat beszélgettünk. Mondták, hogy most már mindenképpen látogatást tesznek Lajoskomáromban. Elmeséltem nekik apa szőlőjét, a szalonna sütéseket, a fleckeneket, meséltem anya és mama kertjéről, a "buszmegállónkról", a szüretekről, disznóvágásokról. Nagyon érdekesnek találták, szinte csüngtek minden szavamon. Szerintem nekik ez teljesen leképzelhetetlen. Szóval hamarosan velem-ha még itt leszek, vagy nélkülem-ha otthon várom őket, de mennek/jönnek Lajoskomáromba mindenképpen.
A gyerekeket is nagyon szeretem:
Igaz, Yaellel sosem volt gondom, mert egy kis tündér. Imádom! De amióta anyának- "mama" hív, azóta ha akarnám se tudnám levakarni. Ha meglát reggelente, vagy ha nem vagyok velük, akkor 2 óra után, már rohan (na jó, csak mászni tud, de azt gyorsan!) a kezembe, még ha az anyja fogja, akkor is!
Noemit is nagyon szeretem már, igaz kezelhetetlen néha, meg el van kényeztetve, de nem lehet nem szeretni. Iszonyatosan gyorsan tanul, elég neki egyszer elmondanom egy magyar szót, nem felejti el hetek múltán sem. Az "egészségedre"-t tisztábban ejti, mint a szülei, a "Boldog szülinapot" még most is tudja, pedig utoljára talán 2 hete énekeltük. És mindig úgy énekeli, hogy "Boldog szülinapot kedves Gabi", mert eleve úgy terveztük, hogy neki énekeli majd el skypon. Kár, hogy akkor szégyenlős volt! :-)
Danielben egy nagyon munkamániás, a munkájához értő (mint ahogy a kritikusokat olvasom), rengeteget dolgozó, de mégis iszonyat családközpontú embert ismertem meg. Rajongásig szereti a gyerekeit, ahogy a feleségét is. Igazán példa értékű. Néha látom rajta, hogy majd' szétdurran a feje, hogy Kathrin milyen szétszórt, és mindent elfelejt (tényleg mindent, még Daniel szülinapját is), de akkor is türelemmel veszi minden megnyilvánulását. A gyerekekkel nagyon sokat törődik, inkább éjjel nem alszik, és akkor dolgozik, csak hogy a kicsikkel tudjon játszani. Ha hazajövünk pl. egy hét távollét után, ahova ő nem jöhetett, akkor eltűnik a kölkökkel napokra az állatkertbe, a játszótérre, meg ki tudja még hova... :-)
Kathrin egy szuper anya, jó feleség, és egy nagyon jó barátnő is! Számára is a család magasan az első, és ráadásul a szakmájában is elismert zenész. Mégis úgy csinálja a dolgait, hogy a gyerekekre elég ideje legyen. Nagyon sokat lehet vele nevetni, de volt már egyszer, hogy velem együtt sírt, amikor honvágyam volt. Megtesz mindenkiért mindent, iszonyat jószívű, bár kicsit naiv is. AZ, hogy szétszórt, azt annak a számlájára írom, hogy annyi minden jár a fejében, hogy néha azt sem tudja minek álljon neki. :-) Olyan tipikus művészlélek, néha csak néz maga elé, és amikor rákérdezek melyik darab, akkor már mondja is, oda se figyelve, hogy csak ugratom.
Lehet kicsit unalmasra sikeredett ez a bejegyzés, de az igazat írtam, és tényleg nagyon hálás vagyok nekik mindenért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése